Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-19 / 42. szám
„Repülj dalunk zúgva...” Ujjászületőben a békéscsabai Általános Munkás Dalkör A Társadalmi Ünnepségekéi és Szertartásokat Szervező Irodát társadalmi igény hívta életre Tanácskoztak az Próba a rég! dalkörben Békéscsabán több mint fél évszázaddal ezelőtt alakult meg az Általános Munkás Dalkör. A kórusmozgalom közismerten mindig szerves részét képezte a munkásmozgalomnak. A közös sors, a közös harc egyesítette a munkásokat, az embereket a háború előtt éneklő közösségekké is. A felszabadulás után a mozgalom e kis sejtjei kezdetben együtt maradtak, s a hűl- | lámvölgyek után a mostani évek jelentik a felemelkedést, a megújulást. A békéscsabai városi pártbizottság kezdeményezésére üzemek fogtak össze a Megyei Művelődési Központban működő dalkör segítésére, fiatalítására, s egyáltalán: megmentésére. A Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, a Békés megyei Állami Épí- tőioari Vállalatnál, a konzervgyárban, a Kner Nyomdában alakultak kamarakórusok. A terv az, hogy a kis, 20—30 énekest számláló együttesek és az alapító, a Megyei Művelődési Központban működő kórus képeznék a megújított békéscsabai Általános Munkás Dalkört. A dalkör költségeinek fedezésére az üzemek, vállalatok közös alapot hoztak létre. • * * A konzervgyár kamarakőrusá- nak és az építőipari vállalat együttesének karvezetőit, Széplaki Endréné és Ballal Pálné tanárokat kérdeztük meg: hogyan alakultak, mit tesznek, milyen feladatokat tűztek maguk elé a kamarakórusok? — Eddig két próbánk volt, az időt elsősorban az ismerkedésre fordítottuk — mondja Széplaki Endréné. — Lelkesen jöttek a kórusba az emberek: főieg mun(Demény Gyula felvétele) késők, de irodai dolgozók, sőt még egy osztályvezető is. A lelkesedésük maradandónak látszik, a kórus magját az a pár elvtárs képezi, akik korábban „azokban a régi kórusokban” énekeltek Budapesten. Hétfőnként délben két-két órát vagyunk együtt. A két próba elég volt arra, hogy megtanulhassanak egy kis népdalkoszorút Kodály Zoltán Békés megyei gyűjtéséből. A következő próbán az első fellépésünkre, április 4-re készülünk már: a házi ünnepségen orosz népdalfeldolgozásokat és mozgalmi dalokat szeretnénk előadni. — A vállalat valóban mindenben támogat bennünket. Egyetlen problémánk van csupán. A kórus alakulásakor mindössze három férfi jelentkezett. El lehet képzelni, hogyan alakulnak így a szólamok— Az építőipari vállalatnál a probléma fordítottja igaz: — A harminc énekes közül húszán férfiak. Kitűnő a légkör a próbákon. S ennek köszönhetem azt is, hogyha a kórus tagjainak nincs is meg a zenei előképzettsége, a közös munka és a jő hallás megkönnyíti az új • dalok tanulását — mondja Bal- ! lai Pálné. — A kamarakórus át- ; lagéletkora talán 35 év sincs, ; tehát a munkásdalkör megfiata- • lítása a mi esetünkben máris S megvalósult. Az idősebb tagok : közül néhányan az egykori csa- ■ bai építők kórusában énekeltek. £ A kórus tagjainak fele fizikai £ dolgozó. A pénteki próbákat ; igen jó körülmények között meg- : tartjuk az építők kultúrotthoná- : ban. • Apróbb eltérésekkel ugyanezt * mondhatnák el a másik két £ munkáskörus karvezetői is. A i lelkesedés, a közös éneklés hatalmas erő, amely biztosan képes lesz a nagy tervek megvalósítására. * * • Ebben az évben hetente már csak egy-egy próbát tartanak a „régi” dalosok a Megyei Művelődési Központban. Sutyinszki János karnagy a pianínó mellett ül, a kottaszövegeket gyűjti, rendezi. Lassan gyülekeznek a csütörtök esti próbára a dalkör tagjai. Középkorúak, idősebbek, többségük túl a nyugdíjkorhatáron. S páran a tizenévesek közül is. Hat óra után néhány perccel a karnagy intésére elcsendesedik a terem, a szólamok szerint mindenki elfoglalja helyét, kezdődik a próba. Néhány ütem, s aztán újrakezdik: egy szólam lemaradt. Egyik dal után jön a másik: a munkásság harcát idéző dalok után Bartók, Kodály gyűjtése, majd mai szerzők művei. — Megvalósult az álom, máris négy üzemben van munkáskórus. Minden hónap utolsó hetében tartjuk majd összpróbán- kat az ifjúsági házban. Ez a tagozódás mindenképpen hasznos, hiszen egy-egy üzemi ünnepségen a kamaraegyüttesek, a fesztiválokon, kiemelkedő eseményeken a nagy énekkar szerepelhet. De az igazi cél a közösség megteremtése, a hagyomány felelevenítése, az együtt- éneklésnek szavakban aligha megfogalmazható szépsége. Aki még nem próbálta meg, nem tudhatja, mi az — mondja a próba szünetében Sutyinszki János. — A nagy tervekről...? Az „újjászületett” dalkör tervedink szerint augusztus 20-án mutatkozik be a város közönségének. Októberben szeretnénk részt venni a Mezőtúron megrendezésre kerülő munkásdalosok országos találkozóján. Mindezekhez — a sikeres és jó munkához — társadalmi és állami erőforrásokból a feltételek adottak. Hogy mást ne mondjak, már készülnek a ruhák is... „Repülj dalunk zúgva / Hegyen-völgyön át, / Hirdesd a munka / Örök diadalát!”. A több mint fél évszázados békéscsabai Általános Munkás Dalkör jelmondata ez. Ami pedig most a négy üzemi kórust és a „régit” illeti, a megújulás bizonyos. Az idei augusztus hozza majd az első sikert, és Mezőtúr talán megalapoz újabb évtizedeket. (Nemesi) Töprengett egy pillanatig, rosszul ne szóljon már. — Menekült vagyok én... De az az, hogy itt még enni se adnak. Egy emberrel voltam, aki értett a nyelvükön, de még neki se adtak. A nyilas engedett a szigorúságából. Háttal fordult a szélnek, cigarettára gyújtott — És aztán az jobb lesz fiú, ha. az oroszok elvisznek majd Szibériába? — Á, nem visznek azok... — s hogy a nyilas szemöldöke megrándult, másképp folytatta: — Megszököm én, ha vinnének. Akármikor. Megszöktem én Pest alatt is, voltam én már odaát... — Te? Odaát? — Nem is egyszer. Persze hogy voltam. Későn vette észre, hogy rosz- szul szólt mert a nyilast ez a dolog bővebben is érdekelné. Akik a sapkáját elvették, azoBdbák György, a békéscsabai Városi Tanács elnökhelyettese nyitotta meg tegnap délelőtt 9 órakor Békéscsabán a tanács dísztermében a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda aktíváinak értekezletét, melyen a családi ünnepek szervezésének és rendezésének feladatait vitatták meg. Az elnökhelyettes bevezetőjében kiemelte, hogy az emberi életnek a társadalmi élet rangjára való emelkedésétől kezdve természetes velejárója az ünneplés, minden jelentősebb alkalomból. A társadalmakban kialakult szokások, formák rendszerint jelentősen túlélik a létrehozó társadalmakat, hogy később mégis helyt adjanak az új társadalmi szerkezetnek jobban megfelelőknek. Ezeket az ünnepségeket tartalmukban az emberek világnézete motiválja, és ehhez alkalmazkodik a forma is, az ünnepségek szertartása. A szocialista társadalom építésekor a családi és társadalmi ünnepségek mrgújuló tartalmával és változó formáival nagy figyelemmel kell foglalkozni, és elősegíteni azok szélek körű elterjedését. Ez a társadalmi igény hívta életre a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Irodát Békéscsabán is, mely négyéves működése óta nagy eredményeket ért el. kát is törte a rossz, mi van odaát A mellőző kocsik után pillantott a nyilas, majd a karórájára. Megszigorodott a hangja megint. — No, lépj csak fel az autóra. Egy-kettő. Ott hátul. Majd segítenek Nem mozdult az innenső partról. Sunyin oldalra lesett — üldözni nemigen üldöznék, de hátha utána lőnek. „Azt kéne mondani, hogy a kutyát nem hagyhatom itt” — gondolta. — Mozgás!... Nem érted?! A nő kiszólt a sofőr mellől: — Hagyja már a csudába azt a kölyköt, hazudik össze-vissza! Épp az hiányzik, hogy eltervezzen itt mindnyájunkat... Lehet, hogy ez a nő volt a parancsnok. Nem látta jól az üvegén keresztül az egyenruháját, különben sem tudott eligazodni a nyilas rangjelzéseken. De ez lehetett a parancsnok, szerencsére ez a nő. iroda aktívái. A tanácskozáson ezután ér. Becsei József, a városi pártbi- zottság titkára tartott előadást a családi ünnepek politikai, világnézeti jelentőségéről, majd Rácz Zoltán, a Népművelési Intézet osztályvezetője a szakszervezet és a társadalmi aktíváik feladatait elemezte, értékelve az országos és a Békés megyei eredményeket. Elmondotta többek között, hogy az elmúlt tíz évben hazánkban 900 ezer társadalmi jellegű ünnepséget, szertartást rendeztek, és azokon mintegy 45 millió állampolgár vett részt. Szemenkár Mátyás, a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda vezetője a társadalmi aktívák munkájáról szólt, majd több hozzászólásra adott válasz után 21 társadalmi aktívának adott át jutalmat. Kiemelte azt a tényt, hogy csak kiterjedt aktívahálózatának segítségével képes az iroda feladatait maradéktalanul teljesíteni, és ez a jövőben fokozottabban így lesz. A jutalmazás után a tanácskozás résztvevői megtekintettek egy képmagnetofcnnal rögzített családi ünnepséget, majd a Ku- lich Gyula leánykollégium diákjai mutatták be minta névadó ünnepet. Most már letért az árokpartról, az oldalt húzódó, dombos legelőre. Fárasztóbb így a gyaloglás a gyepen, de legalább nem kérdezgetik. A kutya, mintha puskából lőtték volna ki, eliramodott valami pocok vagy ürge után. De később hívás nélkül a nyomába szegődött megint Váratlanul egy falu bukkant ki a dombok közül. Csak a névtáblánál merészkedett vissza a kövesútra; idegen neve volt még ennek a falunak is. Egyszerre megdobbant a szíve, hevesen kezdett kalapálni: a szélső ház udvarán éppen a tyúkoknak adott az asszony, és tisztára magyarul hívogatta a tyúkjait. De azután rákiábált a gyerekre — a boglyához támasztott létrán mászkált egy ötéves forma gyerek, — s azt már nem magyarul. Takaros házak sorakoztak az utcán. Bentebb emeletesek is, a templom körül. Egy kerekes kút- nál civilek töltögették a kulacsaikat. Magyarul beszélgettek. Szívesen elkerülte volna őket, de ahogy a pocskolást meglátta, elfogta a szomjúság. Csakugyan vallatni kezdték a civilek is. Csapatnyi gyerek bámészkodott a kútnál, helybeliek, de rögtön őt szúrták ki: — Hát te, gyerek?... Te hova tartozol? Könyvelőket és gyors-, gépiről • FELVESZÜNK m Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezes: VÍZGÉPÉSZETI VÁLLALAT XL SZ, w GYÁREGYSÉGE, GYULA, * \ a Béke sugárút 54. ez., munkaügyi előadónál. 153762 Gyanyi Janosne, a konzervgyár szakszervezeti aktívája átveszi a jutalmat Szemenkár Mátyástól, a TÜSZSZI vezetőjétől (Fotó: Gál) Fekete Gyula: A fiú meg a katonák
