Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

KOROS TÁJ

1ÜLTURÄLIS MELLÉKLET

Aréképváviat

@§?y békési íróról^ Budapestiem

Az egyik könyvének ívH- jegyzetében olvastam: „Nem lettem zenész, pedig Beethoven és Kodály születésnapján jöttem a világra. Csak én 1919. december 16- in, Békésen. Mindkét ági vsaládom zsellér, jobbágy, földtúró paraszt volt. Első *függetlenítettként” tanultam a nagy családból. Iskoláim Békésen és Debre- t enben végeztem..

Budán lakik, a pesti házrengeteghez és forgalom- zákatoláshoz szokott embernek romantikus, mesebeli környezetben. Lóránt utca 51, kovácsoltvas ajtóra szegezve a tábla. Valóságos park, sétányok odabent. Kőlépcső felfelé, a dombnak. A magasban kétemeletes villalakási, legfelső teraszán integet vendéglátóm, ei füljegyzet tulajdonosa: Varga Imre író, szerkesztő.

Gondolná a tisztelt Olvasó, valóságos sztár-író lehet ez a Varga Imre, ha Budán, kétemeletes villában lakik, * s még némi park is övezi ezt a villát, kőlépcsőkkel felfelé. Sajnos, ki kell ábrándítanom. A dúsgazdag, oki ezt a villát építette, a Fényes-cirkusz tulajdonosa volt, de amikor a felszabadulás után a lakásjavakban is előtérbe került a demokratikusabb elosztás, a földszinti és első emeleti részt Kónya Lajos költő kapta meg, a második emeletét pedig — csodálatos Budára, Pestre tekintő teraszával: Varga Imre.

— Régen volt az, meséli, miután egy éles fordulóval tarkított csigalépcsőn feljutunk a lakásba, szétnézünk egy kicsit a teraszon, ilyen panoráma ritkaság! —1949 óta lakom itt, akkor hoztak fel Debrecenből Budapestre. De ha akarod, sorra veszem a dolgokat.

fis sorra veszi. A cserép- kályhában pattognak a fahasábok, csak fával tüzel, mondja, mert annak alig van hamuja, és a fa illata, a fa-füst, az a békési Köröspart illatát juttatja eszébe. Meg a téli füstölőkét, azt az elmúlt, régi nagy falut... Szóval sorra veszi. Ülök az íróasztalnál, ül a héverőn, körülöttünk könyvespolcok erdeje, a földön is könyvhegyek, az asztal egyik sarkán rengeteg fénykép. „Egy év termése”, mulatja még azt is, mert szenvedélyes fotós. Az egész ország ott van ezeken a képeken, a szerkesztő Varga Imre, a művészeti szakszervezetek központi lapjának felelőse fáradhatatlanul jár- ja-utazza a városokat, községeket, és £r. „Az íróban mindig ott az újságíró. Nem lehet meg a kettő egymás naAürii! Pedig az írónak sok

idő kell! Gondolat-idők, hetek, évek. Az újságírás a rohanás művészete. Ez a kettő sokat viaskodik bennem. Elsősorban az idővel.”

Némi csapongás után, mégiscsak kikötünk az

életénél. A kezdő éveknél.

Békésről mesél, ahol

édesanyja él, és ahová ha nem ruccan le havonta legalább egyszer, már nem érzi jól magát. „Ott, Békésen tudok a legjobban írni. Üj regényem is ott írtam. Azt, ami most, tavasszal jelenik meg.”

Békésen érettségizett. Aztán a debreceni egyetem következett, ahol 1947-ben irodalomtörténetből, esztétikából és pedagógiából doktorált. „Debrecen a második hazám, Békés után. Az ott töltött évek felejthetetlenek.” És, hogyan lett Debrecenből Budapest?

— Egyszerű. Kaptam egy értesítést, hogy ekkor és ekkor utazzak fel, és jelentkezzem a népművelési akadémián. Kineveztek az intézet igazgatójának. Hathetes tanfolyamokat szerveztünk. Gyorstalpalót, Szé(Fejes László felvétele)

gyenli ezt valaki? Akkor arra volt szükség, hogy a többé-kevésbé rátermett embereket megtanítsuk arra, hogy mi az a népművelés, meg hogyan kell vezetni- szervezni a kul túréletet? Azt az újat, amikor a népé lett a kultúra is. Lukács György, Pándi Pál, Kadosa Pál és Szabó Ferenc állandó előadóink voltak. Tudtál erről? Hogy ez a gyorstal- palág azért „minőségi” volt? Közben az író sem hagyta magát, a Csillag novellapályázatán megosztott első díjat mertem a „Kemény, de szép világ” című novellámmal. 1950-ben ez a novella oroszul is megjelent, egy gyűjteményes kiadásban...

Megnézzük azt a régi Csillagöt, az orosz nyelvű kötetet, és egy másikat is. az már sokkal később, 1953- ban jött. „Ködös hajnal” a ciine. Novellák, és egy kisregény, a „Pócsai”, Illés Endre istápolta ezt a kötetet. Dicsérte egyéni hangját, friss mező-illatát, és őszinteségét. Még abban az évben egy újabb kisregény,

Magasan a főváros felett

a „fóreminy ségT, aztán évekig csend, de megfeszített munka. Az eredmény: „Bicegő próféta” 1961-ben. A regény nagy siker. A nevét országosan is megismerik, és becsülik. A Bicegő termelőszövetkezeti történet Teli mély konfliktusokkal, emberi küzdelemmel, vívódással. Két év múlva, 1963-ban rádiójáték lett egyik kedve® novellájából, a „Szeretnek vadászni a férfiak”-bóL Bessenyei, Komlós Juci... remek szereposztás. „Azidőben kezdte a Bicegő sorozat felolvasását a rádióban szegény Ladányi Feri... Magnóra vettem az egészet. Már az ő hangja miatt is nagy érték, nagy becs itthon.”

Ének a fáról

Muesi József

A fák, a fák az én védelmezőim.

Tölgyből volt bölcsőm pályás koromban. Fenyőből koporsóm, ha majd meghaltan. Fa alá húzódom az ég mezóin.

Fából a székem, fából asztalom,

Fából faragnak majd síroszlopot.

Fa volt a szerszám, mely megríkatott,

És fák adnak gyümölcsöt gazdagon.

Fa hűvösében élvezek nyarat.

Fa mögé bújfam lövedék elül,

Fából az eszköz, mely visz a vízen.

Grafitom tokja mindig fa marad.

Egyszer fa leszek magam is belül,

S akkor szívem egy fuvolán izén.

Délután négy óea körül van, amikor külön szertartással készített kávéját isz- szuk, majd, hogy eljussunk a beszéd fonalával a hetvenes évekhez, a mához, előszedjük azt a legújabb fényképalbumot. Békés... Köröstáj-ankét. „Képtelen volnék elszakadni Békéstől. Ez a vidék gyermekkorom helye, ez mindent megmagyaráz. Már mondtam: ha csak lehet, visszajövök. Azért is vagyok ott minden Köröstáj-ankéton. A békésin is. Tavaly novemberben. Különben kitűnő volt. Gondolatokat mozdító, ébresztő. Abba egészen beleszerettem, hogy Békéscsaba, Gyula, Békés sokféle kulturális — meg nem is csak kulturális! — dologban összefoghatna! Ki kellene találni közös nyári programokat. Ezen különben is gondolkozom, és elmondom majd egyszer valahol, nálatok.”

A fényképek mozgalmas, sokoldalú, szép életet tükröznek. Varga Imre az egész országban jelen van. És ha már itt tartunk: új kötete nyomdában. Kiszed-' ve, lehet, hogy már nyomják is. Vagy kötik.

— Pályázat megint. Szeletem a pályázatokat, mert

ezeken a mű dönt, nem a név. Ezt a Szépirodalmi hirdette meg, regénypályázat volt. Tavaly hirdettek eredményt. Az „Összevissza ivadékok” című szatirikus regényem harmadik díját nyert, és tavaszra megjelenik.

Gratulálok, természetesen, és kérdezem: mi ez a regény? „Nézd, áruljam el? Előre? Inkább csak egy-egy tájékozódásra alkalmas szót. Olyant, hogy: „kiskirályok”, vagy „megvesztegetés”, „születésnap”, „vacsora”, „hatalom”, „be- fészkelődés” ... Elég?”

A nyomdai kefelevonat már az asztalán. Kétszáz- egynéhány oldal.

Üjra kimegyünk a teraszra, és ott, a főváros felett, olyan magasan, mint egy repülőgép, hallgatunk bele a távolból idemorajló házrengeteg és utca-sokadalom kora esti morajlásaiba, „Jó itt, de csak azért, mert sök a fa körülöttem. Meg fű, bokor, virág. És magasan a tiszta ég, tavasszal úgy festődik világoskékre, mint a Körös-parton, amikor hanyatt fekve a fűben, nézem, hogyan mozognak a fák, és legyezik a bársony - hátú vizet, a két part kö - aött... Elbeszélést írok az Űj Aurórának. Ottanit, békésit... Azt hiszem, egy vidéki orvos lesz a főhőse. , talán.”

Amikor már lefelé séta • kik a vadregényes Lórán t utcában, a buszmegálló felé, újra igazat adok Varga Imrének. Mindenben igazat adok, amit az irodalomró', élete tanulságairól, a fiákról, a füvekről, a békési tájról mondott. Magasan a főváros felett, aam a teraszon.

Ervin

Mikor már nem tud az

ember miről beszélgetni az ismerősével, akkor tér rá a televízióra. Ez manapság olyan közhasználatú beszédtéma, akár pénteken a lottó. Csak a televízió nem éppen háromnapos. Mondhatni permanens. Én tehát azzal kezdtem a minapi minő fontos szerepét látom én a tévének a népművelés hatékonyságában, koncentráltságában, aJotuali- tásának biztosításában. Mire ismerősöm szeme egyszerre oly módon kezdett szikrázni, mint a holdsütötte februári éjszaka mínusz 15 fokos északi szélben a házgerincen sétáló kandúrmacskáé. — Azt mondja maga, hogy népművelés?! Annak meri nevezni, maga kopaszodó álmodozó, amikor például öten egy órán át cigarettáznak egy asztal mellett, s úgy felelgetnek egymás kérdéseire, mint mi az esti egyetemen, amikor osztályfoglalkozás van? Avagy talán az magának népművelés, ha a Honoluluból hallható tízperces riport mellé ugyanannyi ideig gyöfon orsóinak rémizgalmas forgásában ... Ez elől a roham elől ki kellett térnem. — No azért pótolhatatlan ismereteket szerezhetnek a nézők a művészetek terén. Elsősorban a vidékiek vagy gondoljon, szomszéd, a tanyán lakó sok százezer emberre. — Kurtán felkacagott. — Ahá, a művészetek terén! Egek. A filmekről most nem szólok. Olyan cipőben járok én is, kérem, amilyet venni tudok. Még a színházi előadások közvetítésére sincs szavam. Ott is olyan az előadás, istenem, amilyen. Hazai. Én csak arról merek szólni, kérem, amit ők nyújtanák. Hát ide figyeljen, doktorként!, azt kellene felvenni, ahogyan egy ilyesmi elkészül! Minap is azt mondja az egyik rendező és vezető operatőr a balettkarnak: „Kislányok, kisfiúk, szombat este tízre fáradjanak be. Elpróbáljuk gép előtt a népi játékot, beállítjuk a kamerát, sat, sat.” A kisleányok és kisfiúk beülnék, várnak, isszák a feketét, 11-kor valakinek isteni ötlete támad, s a lakásán felhívják a rendez»;,. Már durmol. Sebaj, monda, megy az nektek, holnap felvesszük. És fel is vettél j Azt hallotta, ugyebár, hogy a főpróbára az érdemes művészit sem engedték be, ellenben nálunk akarták megtartani az első magyar markecoló kongresszust.„ Fölényesen nevettem. -= Sokat hallott, kedves szomszédom. Szerintem inkább az a lényeges, amit maga odahaza papucsban, pogá- csa-majszolás közben áhítattá. néz. Ez a maga által oly felnagyított, kapun belüli cilibuli nem számít. Az a szakszervezet házatája. Figyelje csak meg, az első negyedévi termelési tanácskozás után legalább négy asztalt kell generálozni, annyira kiverik a huppot... Igazán nem értettem, miért fogdosta ismerősöm erre a homlokát. Ügy, úgy. Szóval maga elhiszi, hogy azok a kapásból rendezések és felvételek noch nie da gewesen alkotások?! Van magának fogalma arról, hogy micsoda megingathatatlan szikla vár egy operatőr?

Megáll mindenki a helyén, s azt veszi fel, ami éppen belefér a lencséjébe. Hallja, fixebbül áll egy-egy tv-ka- mera, mint némelyik miniszterhelyettes széke! Veszem a táncosokat. Beállítják a gépet, becélozzák a kart, talpától a feje búbjáig. Csak hát ezek a táncosok izgága népek, ugrabugVarga ímr#:

dac Aha

nyörködhetümk a magneto-