Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET később mégis megbocsátott Ferenc Józsefnek, az egykori baj társak véres zsarnokának; hogy a kiegyezés után elfogadta a királyi kegyet, örömmel vette a főrendiházi kinevezést és még sok mindent. Jókai mesemondó volt, örök gyermek, a politikában nem igazodott el, s hol erre, hol arra sodródott. De művészi értékétől az időnkénti rossz irányok nem vonnak le semmit. Varázsának titkát kutatva nyelvéről is szólnunk kell. E téren szintén felülmúlja a világ romantikus prózaíróit, a korabeli magyar prózában pedig páratlan. Ez a stílus ott ragyog legjobb.ui, ahol egyszerű embereket, népi hősöket szólaltat meg. Jól ismerte a hazai nyelvjárásokat, a tájszavakat. Gyűjtötte és. beleépítette műveibe a közszájon forgó mondákat, történeteket. Jellemezni is tudott a nyelv segítségével, szereplői osztály lelyzetét is érezteti: arisztokratái francia, nemesei latin, polgárai német szavakkal, kifejezésekkel tarkázzák beszédjüket, kifejezésmódjuk pedig mindenkor jellemzi egyéniségüket Még a helyenként előforduló germanizmusok is a kort tükrözik: akkor így beszéltek őseink. Hogy mégsem avult el ez a nyelv, hogy élvezni tudjuk régies zamatét, ez már az ő művészetének, zeneiséget hordozó mondatainak, nyelvében, szójátékaiban csillogó szellemének, iróniájának köszönhető. Nem vénült meg a játékos kobold, ma is barátunk a nagy mesemondó. Akkor is, ha sokan lesajnálják, s még olyan munkásai is akadnak a közművelődésnek, akik büszkék rá, hogy az olvasók „eljutottak” végre Jókaitól — a krimihez, vagy a mai bestsellerhez. Pedig más a fejlődés útja. Aki Jókaival fiatalon találkozik, akit ő kapat rá a betűre, az eljut tőle indítva az irodalom szere tétéhez, majd a nagy realis- • tákhoz, a modem irodalomhoz, a mai ember érzéseit és gondolatait tükröző mélyebb művekhez. De mindenkor hálás szívvel emlékszik rá, és veszi elő pihenésképpen olykor, éppúgy, mint gyermekkora másik nagy élményét, a népmesét, tudva, hogy sokat köszönhet neki. Mindmáig ő a legolvasottabb magyar író. És Petőfi után Jókai az, akit külföldön is a legjobban ismernek, mert a legtöbb nyelven, s a legtöbb kiadásban az ő művei jelentek meg világszerte. Boaólqr I&zü 150 évvel ezelőtt, Komárom városában született. Derű és gyöngédség vette körül, meghatározván egész életét 1904-ben bekövetkezett haláláig mindig megőrizte magában azt a káprázatos mesevilágban kalandozó fantáziát, mely kifogyhatatlan bőségszaruból ontotta kincseit. A múlt század második felében nem volt nála népszerűbb ember a honban, ha egy városban megjelent — márpedig, ezt sokszor megtette, a hazai tájak szenVedelyes vándoraként — felvonulások, fáklyásmenetek, szerenádok köszöntötték, virágözön fogadta. Mikszáth írja róla, hogy nem létezett az övénél nagyobb hatalom, bár e hatalom egyetlen eszköze egy kis acéltoll volt csupán. Mi hát a titka? Miért oly vonzó ma is, amikot a korízlés olyan messze távolodott az általa is képviselt romantikától, amikor már a nagy realisták sokkal mélyebben mutatták meg koruk valóságát, az új regény pedig egészen más csapásokon tör utat magának? Mi köt minket Jókaihoz ilyen időtlenül? Többek között az, hogy alkotásmódja annyira közel áll a népmeséhez. Nem csupán romantikus, aki fordulatos cselekményekben angyalokat és ördögöket mozgat, hanem a magyar nép meseszövő képzeletének nyomán formálja műveit, s miként a folklór, időtlen, megőrzi örök báját és szépségét. Amint a mese is kifejezi a nép igazságra törő vágyát, úgy fogadjuk az ő tündér-igazát is, amelyhez annyi humor és játékosság társul. Jókai mosolygó romantikus, s mint ilyen felette ritka kincs. A patetikus, érzelmes, rejtelmes stílusirány nála derűvel, hu- aaocral társul. Ez köti a való világhoz, ez ad neki realista vonásokat, kivált, amikor felejthetetlen mellékfiguráit (Tallérossy Ze- bulont, Boksa Gergőt, s a többieket) megalkotja. Érezzük, hogy kora jellegzetes típusairól mintázta őket. Angyali-ördögi, jó vagy rossz főhősei mögé odasorakoztatja a hús-vér mellékfigurák seregét, és velük, valamint élethű tájleírásaival egy darab igazi, múlt századi Magyarországot tükröz. Nagy idők tanúja volt. Ha a „magyar előidőkről” szóló, távolabbi történeti korszakokba kalandozó regényein nem is kérhetjük számon a hitelességet (mindazonáltal szép mesék maradnak), saját századáról szóló, legjava műveiben igenis reális ábrázolását kapjuk a megújulással vajúdó magyar reformkornak. (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, És mégis mozog a föld). A születő hazai kapitalizmusnak, melynek jellegzetes figuráit Komáromban, a kereskedővárosban már gyermekként megfigyelte (Az arany ember, a Fekete gyémántok); és az ifjúkora legmaradandóbb emlékét jelentő felejthetetlen márciusnak, majd a szabadságharcnak (A kőszívű ember fiai, A tengerszemű hölgy. Egy az Isten, Csataképek a magyar szabadságharcból stb.). Ezekből a regényeiből a kortárs szól, s ha ez a kortárs aranyfüstben látja is a világot, mert szubjektív, mint mindenki, az ábrázolás mégis bemutatja a kort. mely ilyen is volt, ha nem is csak ilyen. Szemére szoktuk vetni politikai állhatatlanságát. Azt, hogy a lelkesedéstől lobogó márciusi ifjú Debrecenben már a Béke-párt oldalán áll, hogy aztán a trónfosztás után újra rajongó republikánus legyen; hogy ő, aki ott volt Aradon a végső napokban, ZááGt Isiváz. Az Erzsébet-hid maradványai, 1945 KÖNYV 1ELZÖ V Balogh Edgár breviárium Több mint négy évtizedes közírói munkásság emlékezetes, egyre rímelő, dokumentumként is erüeiies és önmagukon túlmutató jelentőségű darabjait válogatta hatszáz oldalas kötetbe a küzdőtárs, a KO RUNK-munkatárs, a ma Budapesten élő Sándor László. E Duna-völgyí párbeszéd című gyűjtemény (Szépirodalmi Könyvkiadó) hű képet ad a ma már ugyan de jure nyugdíjas kolozsvári egyetemi professzor, ám de facto örökké nyughatatlan forradalmár-propt gandista- író mozgalmi, népnevelői; irodalmi és kritikusi munkásságáról. Balogh Edgár tipikusan Duna-táji internacionalista magyar gondoikoc ó és forradalmár. Írásai négy évtizedes sorozatán végighúzódik a „szláv—magyar- román testvériség gondolata”. Századunk egyik legnagyobb súlyú magyar közírója, aki ráadásul sohasem Budapesten működött, hiszen Prága, Pozsony, Kolozsvár, Brassó volt életének főbb állomáshelye, három Duna- vöigyi kommunista párt harcaiban vett részt a népek lenini együttélése megvalósításáért. Mint a CSKP-ba torkolló SARLÓ szellemi vezetője Fucikkal és Fábry. Zoltánnal küzdött egy sorban, Romániában Gaál Gábor tilt az oldalán, Budapestről Móricz Zsigmond fogta kezét A kötet összeállítása szerencsés, történetiségében hű, a négy témakör szerinti csoponosítás Balogh Edgár küzdőtereit pregnáns san mutatja meg Az ifjúsági mozgalmi vezető (e funkciójában ma sem nyugdíjas, lásd „Intelmek” című 1972-es kötete!) az „Ifjúságtól ifjúságig” fejezetben mutatkozik meg. Sok, régen tisztázott igazságot tár a mai, népi kultúráról vitatkozók elé az e tárggyal foglalkozó írásokat megízleitető „Népi- ség és kultúra” című fejezet. A Duna-táji népek kérdéskörével foglalkozó „Duna-völgyi párbeszéd” néhány cikkét legszívesebben általános iskolai — hangosan felolvasandó — olvasmánnyá tenné meg a recenzens. Ha e szűk helyen külön kiemelhetek valamit, akkor azok olyan írások, amelyekben Balogh Edgár mint elbeszélő jelentkezik. Természetesen ezek is jószerint dokumentumok, de a lényeges igazságokat megragadó elbeszélő erővel szuggerálják. Hiszen a „Baka a családban”, a Petru Grozával készített történelmi fontosságú interjú 1937-ből (Mócok és góbék szövetsége), á „Vázlat Józsa Béláról’. vagy a „Vargyasi napló” azokhoz az — életrajzi motívumokat szépírói hitellel általánosító — epikumokhoz jelentenek előjátékot, amelyekből párat az elmúlt fél évtizedben a Kortárs számaiban olvashattunk, s reméljük, hamarosan megjelennek az emlékezetes „Hét próba” folytatásaként. A kötet egésze nélkülözhetetlen mindennapos breviárium mindazoknak, akik a kelet-európai népek e századbeli történelmének megismerésére törnek, a ..tejtestvérek” és saját népük felvirágzása érdekében. Egri jegyziiGiyvek A múlt év végén az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat nagy példányszámban, figyelemre érdemes kötetet adott ki. 1967 őszén az írószövetség, a Heves megyei Tanács, a Honvédelmi Minisztérium Egerben állandó fórumot hívott életre, hogy évenként 'egy alkalommal a szocialista hazafiságra nevelés időszerű kérdéseit megvitassák. A legértékesebb előadások summázatát nyújtják most át a fiatalok nevelésével foglalkozó nevelőknek, katonatiszteknek, népművelőknek. A szocialista hazafiság kérdései korántsem megoldottak, időnként újra meg újra vi ta támad köröttük, elé;; utalni Király István é; Pándi Pál mostani eszmt - cseréjére. Ez a gyűjtemén r mindenesetre bemutat, el - igazít,' összegez, előre tekint olyan kérdésekbei, mint a szocialista hazafiság és irodaiam (Doboz/ Imre mondta a vitaind - tót), a szocialista hazaf • ság és a honvédelmi ne - veiés (dr. Ágoston Györg r mellett Oláh István alté - bomagy felszólalása olvas - ha.ó), a honvédelmi nevelés és a filmművésze t (Nemeskürty István bevezetője után Kovács And - rás, Fábri Zoltán, Janes» Miklós, Rényi Péter, Tóti Dezső felszólalása jélménj t keltő), a szocialista hazafi - ság és az ifjúság (a vitát Kárpáti Sándor tanúimé - nya vezette be), a szocialista hazafiság és a történelem (Köpeczi Béla elé • adása után legrangosab» történetíróink folytattak izgalmas eszmecserét) és a i 1972-es téma; a szocialista hazafiság és a tömegkommunikáció (dr. Várkc- nyi Péter bevezetője nyc- mán java publicistáink vi tája olvasható). A kiadé b köthette a terjedelem; azonban néhány emlegetel t író felszólalását — a többihez hasonlatos tömörség - gél — közreadhatták volna- Hiszen például Ha • nák Péter és Lackó Mik • lós vitatkozása Fekete Gyulával így olvasva ár - nyékbokszolásnak tűnik. Varga Imr s Zádor István Kálvin téri részlet, 1945 Az örökifjú mesemondót Jókai
