Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

Mozgalmas, sikeres négy esztendő tapasztalatait vitatták meg az üveggyár kommunistái Műveltségünk Az MSZMP XI. Kongresszusá­ra készülve az Orosházi Üveg­gyárban január 31-én, pénteken került sor az üzemi pártérte­kezletre. A gyár kommunistái­nak tanácskozásán részt vett Kó- nyi Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, belügymi- wiszter-helyettes, Csatári Béla, az MSZMP Békés megyei Bi­zottságának titkára, Gonda Jó­zsef, az MSZMP orosházi városi bizottságának első titkára. Tar­ján József, az üveggyár üzemi pártbizottságának titkára, kö­szöntötte a tanácskozás részt­vevőit, s beszámolt a X. kong­resszus óta végzett munkáróL Termelés és fejlesztés együtt A beszámoló hűen tükrözte a gyár négyéves gazdasági és po­litikai munkáját. Mozgalmas négy esztendő volt ez, hiszen er­re az időszakra esett az új sík­üveggyár építése, a termelés be­indítása, az öblösüveggyárban pedig az intenzív fejlesztési program megvalósítása. A be­számoló így, érthetően, nagy ter­jedelemben foglalkozott a gaz­dasági munkával. A termelőerők fejlődésében az elmúlt négy év mennyiségben és minőségben egyaránt jelentős volt. Az öblösüveggyár intenzív fejlesztése lehetővé tette a ka­pacitás jelentős növelését. A fejlesztés kiemelkedő eredmé­nyei: az üvegolvasztó kemencék bővítésével az olvasztási kapa­citás 50 százalékos növelése, új automaták beállítása, a keverö- kapacitás növelése, a hengerelt síküveggyártásban a gyorshen- gerlő gép beállítása, a drótszö­vetgyártás megvalósítása, a Hun- giaropán üzem létrehozása. Je­lentős előrelépés történt a gyártmányfejlesztésben, mely. nefc eredményeként nőtt az ex­portképes termékek aránya. E munkák jelentőségét növeli, hogy a gyár kollektívája maga valósította meg ezt a fejlesztést, s ebben döntő szerepük volt a kommunistáknak. Személyes példamutatásukkal, politikai fel- világosító munkával segítették a tervék megvalósítását A sajá­tos helyzetből adódóan két te­rületre is kellett koncentrálni, Íriszen a fejlesztés mellett a fo­lyamatos és mind hatékonyabb termelés fokozott erőfeszítést kí­vánt. Az eredményességet bizo­nyítja, hogy míg 1971-ben 514 és fél millió forint volt a gyár termelési értéke, addig a múlt évben már 800 millió fofint ter­melési értéket állítottak elő. A mintegy 3400 dolgozót foglal­koztató gyárban, az intenzív fej­lesztés eredményeként nőtt a termelékenység, s az eredmé­nyes gazdálkodás révén a sze­mélyi jövedelem is. Ez utóbbi négy év alatt 25 520 forintról 31 800 forintra emelkedett. A növekedés mellett külön emlí­tést érdemel az azonos munka­körökben. a nők és férfiak kö­zötti béreltérósek felszámolása, amely a nőpolitikái határozat megvalósítása jegyében történt. Kétezer ember tanai A gyár állandó növekedésével fokozottabban előtérbe került a leader- és személyzeti munka. Indokolta ezt a létszámnöveke­dés, a technikai színvonal emel kedése. A követelményeknek megfelelően biztosították a mun. késők és vezetők szakmai, poll, tikai, műveltségi színvonalának növelését, amelyhez megterem­tették a megfelelő feltételeiket. A múlt évben például százzal többen vettek részt a pártokta. tásban, mint 1971-ben, a szak­szervezeti oktatásiban részt ve­vők száma több mint 350-nel nőtt, a különböző szakmai tan­folyamokon az 1971. évi 200-zal szemben 540-en vesznek részt. Összességében a gyár kollektí­vájának kétharmada vesz részt a politikai, állami és szakmai oktatásban. A beszámoló részletesen fog­lalkozott a különböző párthatá­rozatok végrehajtásának tapasz­talataival. Tekintettel airra, hogy a dolgozók csaknem 50 százalé­ka 30 éven aluli és több mint 30 százaléka nő, különös hang­súlyt kapott az ifjúság- és nő­politikái határozatok megvalósí­tása. Nem kampányfeladatként kezelték ezeket, hanem folya­matos munkaként, s az intézke­dési tervekben konkrét eredmé­nyek elérését írták elő. A már említett azonos munkáért azo­nos bért megvalósítása mellett számos szociálpolitikai intézke­désre is sor került. Rendszere­sen segítik a több gyermekes családokat, albérleti hozzájáru­lást biztosítanak az ideiglenesen Orosházán letelepedő dolgozók­nak, az édesanyák gondjain eny­hít az üzemi óvoda. Felelősségteljes vita Az üzemi pártbizottság beszá­molója természetesen nemcsak az eredményeket sorakoztatta fel, hanem önkritikusan feltár­ta a hiányosságokat is. Vala­mennyi területen részletesen ele­mezte a tennivalókat, amelyhez támpontot adtak a kongresszusi irányelvek. A gazdasági mun­kában a hatékonyság javítása, a takarékosság érvényesítése — különösen az energiával, — a munkaidő jobb kihasználása je­lent feltárható tartalékokat. A politikai munkában a különbö­ző határozatok végrehajtásának következetesebb ellenőrzése, a párt vezető szerepének további erősítésére van szükség. A párt- értekezlet konstruktív légkörét bizonyítja, hogy a hozzászólók az eredmények értékelése mel­lett a további tennivalókkal fog­lalkoztak. Az elmondottakból kitűnt, hogy a gyár kommunis­tái nem csupán tanulmányoz­ták a kongresszusi irányelveket, A pártoktatásban részt ve­vő kommunisták a na­pokban néhány helyen írásban válaszolták arra a kér­désre, hogy mit jelent számuk­ra a kultúra, a műveltség fo­galma. Egy nyolc általánost végzett asszony így kezdte válaszát: „Hazánkban ma már nagyon sok lehetőség van e kérdés ta­nulmányozására. A rádió, a könyv, a televízió, a háztartási gépek mindenki számára elér­hetők. Tizennyolc évvel ezelőtt még ez nem volt természetes. Akikor még nem erősödött meg eléggé az ország. Emlékszem, hogy az egyéni parasztok a kör­nyékünkön nyitott kéményű, petróleumlámpás, egyszobás la­kásban éltek, együtt a kotlóssal. Ma ugyanezeknek az emberek­nek kétszoba-konyhás, nyári- konyihás házuk van, villannyal, új bútorral, háztartási gépekkel, tévével. Olyan dolgokkal, ame­lyek kulturáltabbá tettéül az éle­tünket” Ez a néhány mondat maga a történelem. Legnagyobb értéke az egyszerű, személyes élmény hordozta igazság és az, hogy a lehetőség szó kulcsfontosságára hívja fél figyelmünket. Ez a munkásasszony felismerte a szo­cialista fejlődés törvényszerűsé­gét, azt, hogy a politikai harc, a munkáshatalom megszilárdí­tása, a . gazdasági megalapozás után napjainkban értünk el ar­ra a szintre, ahol már érdemiben foglalkozhat társadalmunk a kulturális munkával. Magasabb halnem ezek alapján saját fel­adataikat is meghatározták. A felszólalások nem az általános­ságok, hanem a konkrét tenni­valók oldaláról közelítették meg a témákat. Kicsendült belőlük az a felelősség, amely a magyar üvegipar legnagyobb gyárára és megyénk egyik legjelentősebb ipari üzemére hárul. Hozzászó­lásában Kónyi Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja ezt a felelősségteljes, konstruktív légkörű vitát emel­te ki. Mint mondotta, a gyár eredményei szakszerű, kollektív munkáról tanúskodnak, s ebben döntő részük van mindazoknak a kommunistáknak, akik a ma­guk területén példásan teljesí­tették feladatúkat. A hozzászólásokra Tarján Jó­zsef válaszolt, majd a pártérte­kezlet résztvevői elfogadták a kongresszusi irányelveket és a szervezeti szabályzat módosítá­sát. A tanácskozáson megválasz­tották a 39 tagú üzemi pártbi­zottságot, és a városi pártérte­kezlet 18 küldöttét. Az üzemi pártbizottság megtartatta első ülését, amelyen megválasztotta a pártbizottság titkárát, a kilenc­tagú végrehajtó bizottságot, a fe­gyelmi bizottságot és a munka­bizottságot. Az üzemi pártbi­zottság titkára ismét Tarján Jó­zsef lett. A pártértekezlet az Intemacianáléval ért véget. S. F. Negyei népfront- munkaközösségek a gazdaságpolitikáért Január 31-én, pénteken dél-] előtt Békéscsabán összeült a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának gazdaságpolitikai munkabizottsága, hogy össze­gezze 1974 szeptemberétől a já­rási, városi munkaközösségek tapasztalatait. Zalai György, a megyei bizottság alelnöke el­mondotta, hogy az utóbbi négy hónapban 39 nagyobb telepü­lésen megvizsgálták a népfront gazdaságpolitikai munkáját. A munkabizottságok napirendjén összesen 71 gazdaságpolitikai téma szerepelt. A témakör rendkívül sokrétű volt, hiszen a társadalmi munkától a kert­barát-mozgalomig, a szocialista brigádok helyzetéig sok minden szerepelt <Üj igény vetődött fel a ter­vezés demokratizmusának fej­lesztésére, a szövetkezeti szö­vetségek szorosabb együttmű­ködésére, a kapcsolatok bő­vítésére. tJjítás a konzervgyárban 3 1875. FEBRUÁR 2, A XI. kongresszus irányelveinek szellemében a Békéscsabai Konzervgyár műszaki osztá­lya ötletes újítással könnyítette az ott dolgozó nők munkáját, növelte a zakuszka ter­melését. Egy mechanikus töltőgépet konstruáltak és ezzel töltik az exportra készülő za- kuszkás üvegeket. Régebben ezt a munkát sokkal lassabban és kézzel végezték. A gyár vezetői úgy tervezik, hogy az év elején kezdődő „zakuszka szezont” 400 vagon termék gyártásával április vegére befejezik Fotó: Demény szinten és korszerűbben, mint bármikor. Ez persze nemcsak kínálat, ha­nem egész népünkre vonatkozó kötelesség is. Pontosabban po­litikai, ideológiai feladat. Minden, továbbfejlődésnek az alapja. S zoktuk mondani az egy­kori hazafisáig éjs a mai szocialista hazaíiság fo­galmának összehasonlításakor, hogy régen csupán a külsőségek (a magyar viselet és viselkedés) jelentették ezt, minden igazi tar­talom nélkül. Vigyáznunk kell arra, hogy ma a szocialista kul­túrát nehogy hasonló külsőség­nek tekintsük. Azért kell vi­gyázni, mert vannak, akik haj­lanak az ilyen véleményre. Tévednek. A szocialista kultúra nem lehet passzív prograihkul- túra. Olyan tevékenységre van szükség i e fogalmak mögött, amely a kulturális termékek be­fogadása által érdekes és ma­radandó nyomot hagy az ember­ben. Olyan élményre, amély ér­zelmileg ée értelmileg is arra szólít fel bennünket, hogy fioly- íon-folyvást változtassuk meg az életünket. Amely felismerteti velünk a körülöttünk levő vi­lágban, a jelenségekben rejlő összefüggéseket, amelyek továb­bi lehetőségeket tárnak fel egyé­ni és közösségi életünkben. Nem elégedhetünk meg azzal a felszínes művelődés-szemlélet­tel, amely elegendőnek tartja, ha megnéztünk egy színházelőadást, egy filmet, olvastunk egy köny­vet. Sokkal fontosabb ugyanis az, hogy vajon alakít-e életün­kön, világszemléletünkön az adott film, könyv vagy színhá­zi előadás. A z sem lenne elegendő, ha a műveltséget csak művészeti alkotásokon keresztül szeretnénk megszerez­ni, hiszen a korszerű művelt­ségben az általános (tájékozott- ság, a magatartás és az ízlés is benne foglaltatik. Így tehát a vi­lágpolitika napi eseményéi, a termelési folyamat ismerete, a korszerű technika alkalmazása és fejlesztése, a társadalmi együttélés szabályainak tisztele­te, az egyéni életmód harmó­niája és így tovább. Mindezek megszerzésének egyik legjárha­tóbb útja az önmüvelőd.és, »pon­tosabban az otthon végzett kul- turálódás. Ezen belül is fontos szerep jut az olvasásnak, tévé­zésnek, rádiózásnak, nyelvtanu­lásnak. Hinni kell az önművelődés erejében, felbecsülhetetlen le­hetőségeiben. Aki belekóstol eb­be a cselekvésibe, egy szebb, könnyebben érthető és alakítha­tó világot kap cserébe. Megyénk dolgozói nem marad­nak le ebben a törekvésben. A megyei pártbizottság illetékes munkatársának nemrégi tájé­koztatója szerint az elmúlt 15 évben 85 ezer felnőtt Békés me­gyei lakos tanult az állami ok­tatás különböző ágazataiban. A megye felnőtt lakosságának 25 százaléka beiratkozott könyvtá­ri olvasó, a rádiókészülékek szá­ma 111 ezer 500, a televízióké 88 ezer. De nézzünk be a számok mö­gé! Ismerek egy varrónőt, aki­nek házikönyvtárában a mai és a klasszikus világirodalom ki­olvasott könyvei sorakoznak. Is­merek egy kocsikísérőt, aki a Mátyás király korabeli művé­szetek specialistája, egy pincért, aki rendszeres hangversenyláto­gató, egy tósztagyári munkás­lányt, aki nyelvet tanul. Isme­rem őket és tudom, hogy gyer­mekeik is követőik lesznek. Így nő hatalmassá a műveltsé­get igénylők tömege. Sorolhatnám még hasonló Is­merőseimet, de a legfontosabb nem is a felsorolás, hanem az, hogy ezek a példák mér egyál­talán nem számítanak nálunk szenzációnak! Hogy is mondta az a kommunista asszony? azánkban ma már na­gyon sok lehetőség van e kérdés tanulmányo­Réthy István II zására.’*

Next

/
Oldalképek
Tartalom