Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-01 / 27. szám

Külügyminiszter-helyettesek értekezlete Moszkvában Moszkvában Január 29—30-án megtartották a Varsói Szerző­dés tagállamai külügymmisater- hélyetiteseinek tanácskozását, »melyen neszt vettek: a Bolgár Népköztársaság részéről Aridon Trajkov, a Csehszlovák Saoci- altsta Köztársaság részéről Frtm- ícisek Krajcir, a Lengyel Nép- köztársaság részéről Stanislaw Trepczynski, a Magyar Népköz­társaság részéről Marjai József, a Német Demokratikus Köztár­saság részéről Herbert Krott­kora ski, a Somán Szocialista Köztársaság részéről Cornel Pa­eoste, a Szovjet Szocialista Köz. társaságok Szövetsége részéről IVjfikolaj Rogyínov. A tanácskozás manfcäjäban «»at vett Nyikolaj Firfubtn, a Varsói Szerződé» tagállamai po­étikai tanácskozó testületének ÜÖti tkára. A tanáoöootsásow, amely a gyümölcsöző együttműködés, a testvéri barátság és kölcsönös Megérté* légkörében zajlott le vélemény cserém került sor egyes kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseknél. (MTI) Gromiko ma Indul a Közel-Keletre Szombaton újabb kőzet-kelet! átázásra indult Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, A moszkvai hivatalos közlemények szerint Gromiko előbb Szíriában, majd Egyiptomban tesz baráti látogatást. A látogatással kapcsolatiban a «aszfcvat megfigyelők főként arra a körülményre hívják fel a Ügyeimet, hogy miként a kül­ügyminiszter korábbi utazásai is igazolták, a szovjet diplomácia elsőrendű célja ebben a térség­ben a béke fenntartása. (MTI) Határozatokat kozott az IKP kongresszusa a nemzetközi Az Indiai Kommunista Párt X. kongresszusa több határoza­tot fogadott el fontos nemzet­közi kérdésekről. A kongresszus külön határozatban üdvözölte Portugália népét a fasiszta re­zsimet megdöntő demokratikus erők győzelme kapcsán, A chi­lei néppel való szolidaritással foglalkozó határozatában a kongresszus annak szükségessé­gét hangoztatta, hogy a béké­ért, demokráciáért és független­ségért síkra szálló indiai köz­véleménynek aktívan részt kell vennie a Luis Corvalán és más politikai foglyok szabadon bocsátását, a chilei nép demok­ratikus jogainak helyreállítását, a fasiszta katonai junta teljes' diplomáciai és• gazdasági elszi­getelését követelő nemzetközi mozgalomban. Az IKP kongresszusa mély aggodalmának adott hangot a kérdésekről veszélyes közel-keleti helyzet miatt, rámutatva, hogy az iz­raeli uralkodó körök az ameri­kai imperializmus támogatásá­val új háborúra készülnek. A határozat a genfi értekezlet ha­ladéktalan felújítását szorgal­mazza, hangoztatva, hogy an­nak munkájába be kell vonni a Palesztinái Felszabadítás* Szer­vezetet is. Az Indokínára vonat­kozó határozatban az indiai kommunisták elítélték Thieu diktatórikus rendszerét és tá­mogatásukról biztosították a VDK és a DIFK. békés kezde­ményezéseit, A kongresszus elítélte Impe­rialista katonai támaszpontok létesítését az Indiai-óceán tér­ségében, ég üdvözölte a Szov­jetunió következetes állapontját, amely a térségnek békeövezetté történő átalakítását célozza. Folytatódnak a SALT-tárgyalások A Január 31-én folytatódó- genfi SALT-tárgyalásokon a szovjet küldöttséget Vlagyi­mir Szemjonov külügyminisz­terhelyettes (kénünkön) vezeti (lelefotó—AP—MTI—KS) Csütörtökön este Alexis Johnson nagykövet vezetésével Genfbe érkezett az Egyesült Államoknak a SALT újabb for­dulóján részt vevő küldöttsége. Johnson nagykövet megérke­zésekor derűlátóan nyilatkozott a soron következő tárgyalások kilátásairól. „A vlagyivosztoki megállapodás annyira világos és konkrét — mondotta —, hogy hivatalos szerződéssé való át­változtatásának lehetségesnek kell lennie.” A Szemjonov külügyminisz­ter-helyettes vezette szovjet és a Jón hson nagykövet vezette amerikai küldöttség tárgyalásai1 pénteken folytatódtak Genfben. j (Reuter) • *»•■*•■■»■•••* e*aw Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács megvitatta az állampolgársági, valamint az egyéni kegyelmi ügyekkel kapcsolatos 1974. évi tevékenységét. Megállapította, hogy az ügyeket előkészítő szervek az Elnöki Ta­nács iránymutatásait figyelembe véve végezték munkájukat. A ho­zott döntések hozzájárultak a szocialista törvényesség további erősítéséhez. Az Elnöki Tanács ezután bírákat mentett fel és választott meg, végül egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) A t alakit c i'.ák a francia kormányt Valéry Giscard éTEstaing francia köztársasági elnök pén­teken átalakította a kormányt. A kabinetben történt változá­sokról az elnöki palota szóvivő­je tájékoztatta a sajtót — Giscard d’Estaing és Jacques Chirac miniszterelnök péntek reggeli másfél órás eszmecseré­je után. Tájékoztatásából kitűnt, hogy az államfő menesztette az or­szág eddigi hadügyminiszterét, valamint posta- és távközlésügyi államtitkárát. A hadügyminisztert tisztség­ben Yvon Bourges (UDR) lett Jacques Soufflet utóda. Bourgés az előző kormányokban több­ször volt államtitkár és minisz­ter. Kivált a kormányból Pierre Lelong posta- és távközlésügyi államtitkár is, tárcáját Aymar Achille Fould kapta meg. • Norbert Segard külkereskede­lemügyi államtitkárt külkeres- kedelmügyi miniszterré léptet­ték elő. További változások: Marcal Bigeard tábornokot hadügyi ál­lamtitkárrá, Jean-Francois De- niau-t pedig földművelésügyi államtitkárrá nevezték ki. Giscard ’ d’Estaing hivatalba lépése óta ez volt az első kor­mányátalakítás Franciaország­ban. (AFF) Bundestog-Sorvény: Az NSZK bíróságai felelősségre vaníiaiják a Franciaországban háborús bűnödet elkövetett személyeket A borwTl Bundestag csütörtö­kön este közfelkiáltással elfo­gadta a háborús DŰnösök bün­tetőjogi felelősségre vonásáról szőlő 1971. évi francia—-nyugat­német megállapodás ratifikálá­sára vonatkozó törvényt. Ennek értelmében nyugatnémet bíró­ságok felelősségre vonhatják mindazokat a háborús bűnösö­ket akiket Franciaországban távollétükben ítéltek el és, akik az NSZK-ban mindeddig kibúj­tak a büntetőjogi felelősségre vonás alól. A ratifikációs tör­vényre szavaztak az SPD és az FDP képviselői, ellene foglaltak állást az ellenzék tágját * CDU—CSU-képviselők. (AFP) Pintér István; ^ FEJEZETEK A MAGYAR gÉMíf FEGYVERES ELLENÁLLÁS műMmmR—. Szovjet földről érkeztek Q 1944 nyarán először Rovnő- ban, majd Obarovban gyülekez­tek azok a partizánhareban már ' járatos és a magyar hadifogoly- táborokból újonnan érkezett ma­gyarok, akik néhány hetes ki­képzés után arra vállalkoztak, hogy Magyarországra mennek és szülőföldjükön is megindítják a partizánharcot Amikor a ma­gyarolt létszáma elérte a 300 főt, , újra útra kelték és a Kijev mel­letti szvjatasinói központi par- tlzániskolán fejezték be a beve­tés előtti felkészülésüket Itt a magyar részleg vezetője Nógrá­di Sándor volt 1944 augusztusában kezdődött meg a magyar csoportok beve­tése. Mintegy két hónap alatt 10 csoport indult Magyarországra, illetve a szomszédos országok­ba, hogy onnét kedvező feltéte­lek esetén magyar területre lép­jenek. Minden csoportban jól képzett szovjet és magyar par­tizánok, rádiókezelőként parti­zánnők és a harci területet jól ismerő, a partizánharcra vállal­kozott és kiképzett hadifoglyo­kat találunk. ’ l Indulás előtt a partizánok es­küt tettek: „ffin, áld szabad el­határozásomból, önként léptem be a magyar szabadságharcosok soraiba, esküszöm, hogy minden erőmmel és tudásommal harcol­ni fogok a magyar nép teljes felszabadulásáért." Megfogad­ták, hogy hűek maradnak „tör­ténelmük nagy szabadságharco­sainak szent eszméjéhez”, hogy végsőkig kitartanak társaik mel­lett „és szigorúan megőrzik a szabadságharcos népmozgalom minden titkát". A partizánok legnagyobb része hű maradt szent fogadalmához. / Az első bevetésre 1944. au­gusztus 20-án került sor. Ezen az éjszakán a Kijev mel-‘ letti repülőtérről két ejtőernyős partizáncsoport indult útnak. Az egyiket Szőnyí Márton volt re­pülőzászlós vezette és Özdtól délnyugatra, Domaháza, Jordán- háza községek térségében értek földet. A 13 fős csoportot nyom­ban földet érés után felfedezték é* Jelentős csendőr! erőket ve­tettek be ellenük. Heves tűz­harc fejlődött ki, melynek során többen meghaltak, másokat el­fogtak, Parancsnokuk közel egy hónapig bujkált a hegyek közt Árulás folytán Szőnyi Mártont is elfogták és a helyszínen ki­végezték. Szerencsésebb volt a másik csoport, Úszta Gyula vezette partizánok földet érése Kárpát- Ukrajnában. A csoport 23 fővel kezdte meg harci tevékenységét Harccselekményeik Munkács, Huszt és Solyva térségére össz­pontosultak. A csoport létszá­ma — tevékenységének megin­dulása után — nagyon gyorsan gyarapodott. A környék férfila­kosságának egy része csatlako­zott hozzájuk, a másik része pe­dig támogatta harcukat. így vált lehetővé, hogy októberben már 168 aktív fegyveres harcost tart­sanak számon. A szabadsághar­cos emlékek és a szabadságért folyó harcuk vezette őket arra az elhatározásra, hogy az egy­ség felvegye a Rákóczi nevet. Tudták, hogy alig másfél száz évvel ezelőtt Rákóczi is e terü­leten bontotta ki a szabadság zászlóját, így a tradíció és a név kötelezte őket. Az egység harc­cselekményének mérlege is mél­tó volt nevéhez. Mintegy két és fél hónapos harcuk során számos vasúti szerelvényt siklattak ki és közel ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné. Az egy­ség 33 főt veszített. 1944. októ­ber 26-án egyesültek a Vörös Hadsereggel. Ugyanerre a területre október közepén újabb magyar partizán- csoport érkezett Lencsés Járos vezetésével. Harci tevékenysége azonban rövid idejű volt, mert a szovjet csapatok felszabadító harca elérte a térséget Érde­mes megemlíteni, heev Károát- Ukrairrtba . n°m 1944 nvnrán érkeztek először partizáncsopor­tok. 1942 januárjában partizán­szervezői feladattal érkezett Borkanyuk Alexa több társával, akiket azonban elfogtak, s mint korábban említettük, Borkanyu- kot a Margit körúti börtön ud­varán kivégezték. 1943 őszén ereszkedett le Pataki Ferenc 19- es kommunista, akinek sikerült is Károát-Ukrajnában partizán- csoportot létrehozni, öt a ném*t megszállás után fogták el és Sopronban 1944. november 4-én több. társával együtt kivégezték. A szjatasinói repülőtérről Máraimarassziget környékére, Észak-Erdélybe Nagykároly és Nagyvárad térségébe, továbbá a Börzsönybe és Salgótarjántól északkeletire Ajnácékő körzetébe érkeztek még magyar és szov­jet vegyes állományú partizán- csoportok. Ezek nagyobbrészt azonban a ledobás során szétszó­ródtak, vagy az ellenséggel ví­vott tűzharc megtizedelte őket. Nagyobb, katonai jelentőségű csoportokká szerveződni nem tudtak, s így elsősorban egyéni vagy csoportos propagandatevé­kenységükkel és esetenként puszta jelenlétükkel zavarták a németek és csatlósaik tevékeny­ségét Á Kijev melletti kfképzőtá- borból még két csoport Indult útnak. Mindkettő a Szlovák Nemzeti Felkelés központjábr.n, Besztercebánya térségében ért földet azzal az elhatározással, hogy Innét -r a szlovák felkelés nyújtotta lehetőséget felhasznál­va, magvar földön kezdik meg feladataik végrehajtását. Az el­ső részleget Grubics Zoltán, volt hadifogoly százados és Fábri József vezette. A csoport, amely később a Petőfi nevet vette fel, szlovák terüle­teken maradt, harcai során csak „portyázásszerűen" érintette a magyar területeket. (Harcaikról később lesz szó.) A másik csoportot, amely októ­ber elején ért földet. Nógrádi Sándor vezette. Ennek feladata a partizánharci cselekményeken túl még kettős volt. Magyar földre érve megteremteni a kap­csolatot az illegális kommunista párttal és rajtuk keresztül a Szovjetunióban élő magyar kommunista vezetőkkel. Továb­bá: a Magyarországra érkezett és itthon szervezett partizán- csoportok között a s kapcsolatok létrehozása és egy irányító pa­rancsnokság felállítása. E két utóbbi feladatot Nógrádiék nem • tudták teljesíteni. A Nógfildi-csaport mintegy kéthónapos hosszú, kemény küz­delem után jutott el magyar te­rületre Salgótarján térségébe. A határon való átkeléskor az egy­ség 28 főt számlált. Néhány hét alatt a környék bányászai és szökött katonák tömegesen csat­lakoztak és így létszáma meg­haladta a 100 főt. Nógrádiék az agitációs és propagandamunkán túl igen komoly fegyveres tevé­kenységet is kifejtettek. Közü­lük is legjelentősebb az abroncs­pusztai ütközet, amelynek «során az egység egy nagyobb létszámú német katonai alakulattal vívott elkeseredett, végül is kedvező kimenetelű küzdelmet. Az egy­ség néhány nappal a Vörös Had­sereggel való egyesülése előtt táviratban üdvözölte a Debre­cenben megalakult ideiglen«« kormányt — ígérve: „A német rablók által még megszállt te­rületen állva, folytatjuk har­cunkat az ellenség teljes meg­semmisítéséig.” íFolytatjuk! »

Next

/
Oldalképek
Tartalom