Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-09 / 7. szám

MAS Wág proletárjai, egyesüljetek! ^ B A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS-lAPjA NÉPÚJSÁG 1975. JANUÁR 9., CSÜTÖRTÖK Ars: m Mér XXX. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM VONAT INDUL — 1980 FELÉ <p. oldal) ® TANÁCSAINK ÉS A MÜVF.LÖDÉSÜGY (4. oldal) A gép nem minden Több a gép, lassan ugyan, de javul a gépek, berendezések kor és teljesítmény szerinti összeté­tele. A szocialista szektor beru­házásokra költött minden száz forintjából negyvennégyért bel­vagy külföldről gép, gyártóbe­rendezés kerül az ipari és me­zőgazdasági üzemekbe, a szállí­tásba, a kereskedelembe. Az arány nem rossz, illetve — egé­szen a hatvanas évek közepéig —• volt rosiszabb is. Akkor az épí­tésre fordított összeg aránya lé­nyegesen nagyobb volt. Az utób­bi években vesztett uralkodó helyzetéből, már-már felülkere- tkedőnek látszik a gép, de... S ez a de a népgazdaság egyik súlyos gondjával folytatódik. Valahogy így: felülkerekedőnek látszik a gép, de puszta megvásárlása, be­állítása csak lehetőség. Más is kell ahhoz, hogy szerepét betölt­hesse, rendeltetésének megfelel­hessen. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán, az 1975. évi költség- vetés tárgyalásakor Németh Ká­roly, a párt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára erről a következőket mondotta: „Fejlődésünk tekin­télyes tartaléka a termelőbe­rendezések jelenleginél jobb, ha­tékonyabb kihasználása. Felmé­rések szerint az iparban az át­lagos műszakszám 1,4 körül van. Sajnos — részben az elavult gépek lassú kiselejtezése miatt —- még a korszerű gépek kihasz­nálásában is csak alig jobb a helyzet. Emiatt nagy részét el­veszítjük annak, amit a mű­szaki fejlesztéssel nyernünk kel­lene.” Helyben vagyunk. Az álló vagy alig működtetett gé­pek, a lehetséges teljesítményét csak ritkán nyújtó berendezés miatti kárunk — mert közös ká­runk! — többszörös. Nem ka­matozik az eszközért már kia­dott pénz, hiányzik az eszköz munkába állításától remélt ter­mék, ennek nélkülözése viszont másutt kelt — akár a felhal­mozásban. akár a fogyasztásban — zavarokat. Ma sok szó esik a takarékos­ságról, de nem állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy ott, ahol megpróbálják a filléreket fü- lön fogni, a forintok után is ki­nyújtják a kezüket. Egyszerűb­ben szólva: a kihasználatlan gép, berendezés a pazarlás szem­beszökő esete, s mégis, kevés figyelem jut rá. Ami az üzem- és munkaszervezésre is fényt vet, de megvilágítja azt a gon­dolkodásmódot is, amelynek nagy hagyományai vannak, ám jövője aligha lehet. E szemlélet gyakorlói azt tartják, hogy a minél több és jobb. korszerűbb gép a termelés hatékonyabbá té­telének egyetlen feltétele. Ne sajnáljuk tehát rá a pénzt, sőt, a fejlesztési alapokból erre ad­juk a legtekintélyesebb summát. gjidftmsedésükben, az új techni­ka táplálta buzgalmukban azonban mellékesnek ítélnek té­nyezőket, amik éppen hogy dön­tőek. Így egyebek mellett az új technikához tartozó új ismere­tek elsajátíttatását, a megvásá­rolt gép, berendezés beilleszté­sét, összhangját — ahogy a szak­mai nyelv jelöli: organizáció­ját — a már meglevőkkel, a korszerűbb eszközök megköve­telte szervezési keretek kialakí­tását stb. Szinte köznapinak, már-már megszokottnak számítanak azok a tapasztalatok, hogy az új gép hónapokig kicsomagolatlanul hever, az új berendezés nagy termelékenységét képtelenek ki­szolgálni a kapcsolódó eszkö­zök, s hogy a gépcseréket zűr­zavar követi, mert versenygép­kocsit és szekeret próbálnak egyszerre futtatni... Az útépítés­ben visszatérő gond, hogy a gépláncok egyes darabjainak kapacitása erősen eltérő. A tex­tiliparban a nagy termelékeny­ségű fonó- és szövőgépek mun­kába állítását nem mindenütt követte nyomon a kikészítő üzemeik fejlesztése. A gépipar egyes területein a gyártósorok megnövelt teljesítményét azért nem lehet maradéktalanul ki­használni, mert e tempóhoz nem tudnak igazodni az edző-, a festő-, az alkatrészgyártó mű­helyek. Példákat említettünk, s Iiasonlóakat — sajnos — szinte minden más területről felsorol­hatunk. Egy egy negyedévben nem ke­vesebb, mint 10—11 milliárd fo­rintot tesz ki a szocialista szek­torban a, gépekre, berendezé­sekre költött összeg. Némelyik üzemben több tucat ország ter­mékei adnak egymásnak talál­kozót, de a termelésben, a min­dennapi üzemmenetben hiány­zik közöttük a kapcsolat; az összhang. Ezeken a helyeken aligha lehet tényleges korsze­rűsítésről, gépi fejlesztésről be­szélni. Meggondolatlan pénz­költésről, oktalan nagyvonalú­ságról van inkább szó. Mert hi­ába áll betonalapzatán a csil­logó „mindentudó” gép, hiába tölti be a műhelycsarnokot az új gyártóberendezés, ha az em­berek majd csak most kezdik hónapokon át tanulni kezelé­süket, karbantartásukat, javítá­sukat, ha a kiszolgáló gépegysé­gek oly’ öregek, hogy egy órát mennek, s másfelet pihennek életre keltésre várva, ha... Sok, sokféle a ha, s kárát a közös pénztár bánja. Drága a korszerű technika — sűrűn hallható panasz. Igaz. Ám még drágább akkor, amikor csak megvásárolják, s nem szer­vezik, nem biztosítják minél gyorsabb, minél hatékonyabb al­kalmazását. 1 tervezettnél több baromfit ás tojást vásároltak, illetve dolgoztak fel Nehéz, de eredményes eszten­dőt hagyott maga mögött a Bé­késcsabai Baromfifeldolgozó Vállalat békéscsabai és orosházi kollektívája. Felvásárlási tervét vágóbaromfiból és étkezési to­jásból jelentősen túlteljesítette, az előbbiből több mint 2800 va­gont vásárolt fel. Különösen a sovány baromfi, ezen belül is a csirke részaránya növekedett. Ebben a hagyományokon túl szerepet játszott az is, hogy 1974 nehéz mezőgazdasági év volt, ami az állattenyésztésben is éreztette hatását Elsősorban a hízott liba mennyisége csök­kent, s a minősége sem volt olyan jó, mint a korábbi évek­ben. A tojásfelvásárlásnál a mennyiségi növekedés együtt járt a minőség javulásával, ami lehetővé tette az export növe­kedését. Sok gondot okozott ta­valy az értékesítés, a hűtőházi vágottárú-készletek meghalad­ták az elmúlt évek átlagát. E nehézségek ellenére is teljesí­tette feladatait a vállalat kol­lektívája. Különösen elismerést érdemelnek mindkét gyárban a szocialista brigádok, amelyek tagjai a kongresszusi és felsza­badulási munkaverseny kereté­ben konkrét és jelentős válla­lásokat tettek, illetve teljesí- j teltek. Elkészült a gyulai központi rendelőintézet A gyulai Megyei Kórház te­rületén a múlt év végén fejez­ték be a 28 millió forintos költ­séggel készült új központi ren­delőintézet építését. Az új egész­ségügyi létesítménybe már be­költözött az idegszakorvosi szak- rendelés. A 4 szintes épületben kap majd helyet a belgyógyá­szati, a sebészeti, a nőgyógyá­szati, az ideggyógyászati, a fo­gászati, az urológiai, az onko­lógiai, a sportorvosi, a szemé­szeti, valamint a fül-, orr-, gé­geszakrendelés is. Dr. Buda István, a kórház igazgató-főorvosa arról tájékoz­tatott, hogy a fül-, orr-, gége­osztályon audiológiai gondozás is lesz. Eddig ilyen gyógyítás csak az orosházi kórházban folyt. Lapunkban már több alkalom­mal beszámoltunk arról, hogy a gyulai kórház rekonstrukció­ját 1972-ben kezdték meg. A korszerűsítés a tervek szerint halad. A IV. ötéves terv első négy évében mintegy 75 millió forint értékben készült el a központi gázkazán, a 2. sz. se­bészeti osztály és egyéb átala­kítások, a múlt évben pedig a központi rendelőintézet. Ebben az évben mintegy 25 millió fo­rintos költséggel elkészül a kórház ivóvíz- és szennyvízhá­lózatának felújítása, valamint a 3. sz. belgyógyászati osztály kor­szerűsítése. A most megépült és részben már a gyógyítás szolgálatában álló új rendelőintézetet január 18-án adtják át ünnepélyesen rendeltetésének. Ami az idei feladatokat ille­ti, ez évben 2900 vagon vágó­baromfi, 85 millió tojás, 107 va­gon házinyúl, 16 vagon vágó­galamb és 25 vagon natúrtoll felvásárlása az előirányzat. A vállalat árpolitikája az elmúlt évihez képest lényegesen nem változik, a korábban kidolgozott anyagi ösztönzések az adott cikkek termelésének növelését szolgálják. Különös figyelmet kívánnak fordítani az áruterme­lés további szakosítására, ki­emelten kezelik a libatermelést. Nem kis feladat hárul a válla­lat műszaki kollektívájára. Biz­tosítani kell az árubeszállítás zavartalanságát, műszaki fej­lesztési feladatokat és az ez év­re tervezett beruházásokat kell megvalósítani. Ami e két utób­bit illeti, Békéscsabán folytató­dik a hűtőház építése, a techno­lógiai fejlesztés, Orosházán egy műszakilag magasabb színvona­lú bontóvonalat helyeznek üzembe. Korszerűsítik a géppar­kot, elkészítik a rekonstrukció további folytatásához szükséges terveket, s mindkét városban bővítik a gyermekintézménye­ket. Az idei feladatok között szerepel, hogy teljes mértékben megvalósítják a 44 órás munka­hetet, amely a múlt évben nem volt megoldható. Valamennyi munkaterületen kiemelt feladat a helyi tartalékok feltárásit, az ésszerű takarékosság érvényesí­tése, a termelőmunka haté­konyságának növelése. E fel­adatok megvalósításában to­vábbra is számítanak a két gyár kollektívájára, szocialista bri­gádjaira, amelyek a kongresz- szusi munkaversenyben eddig is jó eredményeket értek el. CQQQQQDQQQDQQQt Kavicsbányászás A lökösházi Haladás Terme­lőszövetkezet az elmúlt évben Lengyelországból vásárolt egy úszó kotrót, hogy a kavicsbá­nyában nagyobb mélységből is felszínre hozzák az értékes építési alapanyagot. Nemrégi­ben hiba támadt az elektromos berendezésben, s ezért szüne­telt & termelés, A napokban megérkezett Lengyelországból a gyár szakembere, aki hozzálá­tott a hiba kijavításához. Né­hány nap múlva » gép isméfi megkezdi 3K2 BfiKBÖSeléísli

Next

/
Oldalképek
Tartalom