Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-08 / 6. szám

T Külügyminiszterünk Jugoszláviában Púja Frigyes külügyminiszter, aki Milos Minicsnek, a Ju­goszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnökének, külügyi titkárának meghívásara hivata­los és "baráti látogatásra Ju­goszláviába érkezett, kedden ko­szorút helyezett el az Ismeret­len Katona belgrádi emlékmű­vén. Délután megkezdődtek a kül­ügyminiszteri megbeszélések. Az első eszmecserén a két fél érté­kelte a magyar—jugoszláv kap­csolatok fejlődését, és elégedet­ten állapította meg, hogy az együttműködés a Kádár Jánc* és Joszip Broz Tito találkozóin meghatározott elvek szellemé­ben, pozitívan fejlődik. A ta­nácskozáson ezenkívül szó volt még időszerű külpolitikai kér­désekről, mindenekelőtt az eu­rópai helyzetről és más nem­zetközi problémákról. A kül­ügyminiszteri megbeszélések szerdán folytatódnak. #*# A jugoszláv lapok beszámol­nak a magyar külügyminiszter látogatásától és kommentárjaik­ban nagy elismeréssel matat­ják a két ország kapcsolatainak fejlődését. A Vecsemje Nö­veszti című belgrádi lap keddi számában jugoszláv hivatalos körökre utalva, elismeréssel ír a magyar—jugoszláv sokoldalú együttműködés fejlődéséről, majd azt emeli ki, hogy „a szomszédos országok közül Ju­goszláviának Magyarországgal a legszilárdabb a kapcsolata. Púja Frigyes jelenlegi látoga­tása minden bizonnyal további erősíti kölcsönös együttműkö­désünket”. Az újvidéki Magyar Sző szin­tén a sokoldalú együttműködést méltatja. Ä Medjünarodna Politika cí­mű hetilap Púja Frigyes inter­júját közli. A belgrádi televízió hétfő esti kommentárjában ugyancsak el­ismeréssel méltatta a két ország kapcsolatainak alakulását és részletesen ismertette a gazda­sági együttműködés terén eddig elért kiemelkedő eredményeket. Tízmillió tonna kőolaj A Barátság 2. kőolajvezeték fényeslitkei fogadóállomásán kedden házi ünnepség kereté­ben emlékeztek meg arról, hogy a szivattyúállomásra megérke­zett, illetve azon áthaladt a tízmilliomodik tonna szovjet olaj. Az első tonnányit 1972. szeptember 29-én továbbították. Azóta a fogadóállomás és ve­zetékrendszer zavartalanul, megszakítás nélkül működött. Sajtóértekezlet az egyiptomi helyzetről Dr. Kamal Abul-Magd egyip­tomi tájékoztatási • miniszter keddi sajtóértekezletén határo­zottan kijelentette, hogy az egyiptomi kormány az utóbbi időben nem kapott semmiféle javaslatot egy részleges izraeli csapatvisszavonásra vonatko­zóan. Szadat elnök legutóbbi nyilatkozatait értelmezve, meg­jegyezte, hogy csak akkor lát­ják értelmét a genfi békeérte­kezlet felújításának, ha ott konkrét előrehaladásra lehet számítani. Érthetetlennek és időszerűt­lennek minősítette Kissinger amerikai külügyminiszter nyi­latkozatát, amely szerint az Egyesült Államok adott esetben a katonai intervenció eszközé­hez nyúlna az olajtermelő arab országokkal szemben. A szovjet—egyiptomi kapcso­latokról szólva közölte, hogy Fahmi külügyminiszter és Ga- mazi hadügyminiszter legutób­bi moszkvai látogatása idején több fontos megállapodás szü­letett, de az alapvető megálla­podásokat Brezsnyev későbbre halasztott kairói, illetve közel- keleti látogatása alatt írják alá. Hozzáfűzte, hogy a gazdasági együttműködés fejlesztését cél­zó megállapodásokká! nem vár­ják meg Szadat és Bfezsnyev találkozóját. V ezetőség választás az NKP-ban „Erősítsük a. Német Kommu­nista Párt sorait” jelszóval Nyu- gat-Németorezágban megkezdőd­tek o pártszervezetek vezető- s^gválaszló gyűlései, amelyeken átadják a kommunistáknak az új párttagsági könyveket is. A gyűléseket és értekezleteket ja­nuár és február hónap folyamán bonyolítják le. A nyugatnémet kommunisták előtt álló fontos problémák megvitatása során ✓ a gyűlés résztvevői hangsúlyozzák, hogy a Német KP fő feladatának tartja befolyásának növelését az ipari vállalatoknál, a szak­szervezetekben és a tanulóif­júság körében. A nyugatnémet' kommunisták a külpolitikai problémák meg- « vitatása során hangsúlyozták, t hogy következetesen meg kell S valósítani azokat a szerződése- j keit és megállapodásokat, ame- ■ lyeket az NSZK kötött az euró- • pai szocialista országokkal.- 3 Francia fv-nyilatkozatok Gíscard d’Estaing elnök francia televízióban nyilatkoz­va kijelentette, hogy a Francia Köztársaság — amely korábban „polgári köztársaság" volt — az 1962-es alkotmány életbe lépésé, vei (ennek értelmében az elnö­köt közvetlenül a lakosság vá­lasztja) immár „népi köztársa­sággá” vált. Francois/" Mitterrand, a Szo­cialista Párt első titkára viszont — ugyancsak a televízióban nyilatkozva — azt hangoztatta, hogy a jelenlegi államforma in­kább . „konzuli köztársaságnak tekintendő. Az előző alkotmá­nyok a nemzetgyűlés kezébe ad­ták a hatalmat, most viszont azt teljesen az elnök gyakorolja. „Az igazi köztársaság, a gazda­sági és szociális köztársaság majd csak akkor jön létre — mondotta Mitterrand —, ha majd megszűnik az egyik osz­tálynak másik által való kizsák­mányolása, és ez a köztársaság majd szocialista köztársaság lesz." \ Watergate és CIA Szakmai hibák Az amerikai történelem leg­viharosabb sorozatát tetézte be, hogy a Watergate perben bű­nösnek mondtak ki négy volt kormány-főtisztviselőt. Az első John Michell, volt igazságügy­miniszter, azután következnek Haldeman és Ehrlichman. Az első személyzeti főnök volt a Fehér Házban, a másik belpo­litikai főtanácsadó, mindkettő szoros kapcsolatban állt a CIA hírszerző ügynökséggel és már nevükből is következik, német származásúak és úgy nevezték őket, hogy „Nixon poroszai”. Washingtonban alkalmam volt Haldemant meghallgatni, ö ak­kor egy sajtóértekezleten így szólt: „ Mi sok mindent el tu­dunk intézni”. A negyedik bű­nösnek talált személy Mardian, volt igazságügyi államtitkár, aki — megbízatásával, enyhén szólva ellentétesen — éppen az igaz­ságszolgáltatás menetét akarta akadályozni. Nixon vezető munkatársait tehát vétkesnek találták és az elkövetkezőkben egy viszonylag szürke személy, Sirica bíró dönt majd. A vádlottak -paciján nincs jelen az első számú személy, Nixon volt elnök. Öt, mint is­meretes, Ford szeptember ele­ién kegyelemben részesítette. I Tanúvallomást kellett volna tennie, de ebben — szerencsé­jére — betegsége megakadá­lyozta. Ezzel persze az ő ügye személy szerint a közvélemény előtt nem zárult, le, sőt a nagy­lelkű Ford számára sem biztos, hogy a gesztus az új elnöknek jót tett. Ehrlichman és Halde­man Is arra fog hivatkozni, hogy a per elhamarkodottan fejező­dött be. Eljárási és formai okokra utalnak és nyilván nem nyugszanak bele, hogy főnökük az elnöki kegy alapján szára­zon ússza meg a dolgot. Ez ért­hető, hiszen ők vannak börtön­ben, miközben Nixon sok-sok milliójával a távolból f^tyell a* eseményeket. ... Szinte már a múlt eseményei közé tartozik, hogy nem is olyan régen Nixon még így be­szélt: „Soha nem adom fel » harcot hivatalom megvédésére, nem mondok le.” Akkor Mans­field és Byrd szenátor higgadt­ságra hívta fel a kongresszust, pedig ők Nixon ellenzékéhez számítottak. Abból indultak Id, hogy Nixon lemondása tisztá­zatlanul hagyja a kérdéseket Persze megvolt a taktikai vo­naluk: a furcsa védelem arra irányult, hogy Nixon járja vé­gig az utat, tisztázza, amit tisz­tázni tud, illetőleg mondja meg, hogy milyen szerepe volt a Wa­tergate ügyben. Nekik volt iga­zuk. Nixon semmit sem tudott tisztázni. És jelenleg is csak azért nem osztja megbízottjai­nak sorsát, mert Ford — nyil­ván az amerikai elnöki tiszt te­kintélyének megőrzése végett-— odanyújtotta volt főnökének » kegyelem zöld ágát. S még le sem zárult a Wa-‘ tergate-ügy, itt van az újabb belpolitikái botrány: a CTA- ügy. Kiderült, hogy a „látha­tatlan kormány”, a központi hírszerző ügynökség eredeti megbízatása, a külföldi hír­szerzés mellett hazai tájakon is folytatta kémtevékenységét. A hírszerző hivatal több. mint kilencezer amerikai állampol­gárról vezetett titkos dosszié­kat. Kendszeresen felnyitotta levelezésüket, és különböző mó­don ezreket tartott megfigyelés alatt. Hogy világosan lássuk: a CIA „alkotmány által meg­határozott feladata”, hogy kül­földön kémkedjen. Csak belül nem lett volna szabad működé­sét legalábbis úgy folytatnia, hogy az kiderüljön. Más szóval csak „szakmai hibáról” lehet beszélni, mint hogy szakmai hi­ba volt az is. hogy a Water- gate-botrány kiderült. Mind a Watergate-ügy. mind a CIA- akciók során csak személyi vál­tozások várhatók. Ez persze a* USA belügye. Megoldják, ahogy tudják. Kérdés azonban, vajon véget ér-e ezzel Amerikában a botrányok krónikája? S. E. A junta képe Corvalánról I Téli utazás Amerika szabad földjén A ehilei junta képet adott közre a világsajtó számára, hogy bizonyítsa, Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitká­ra éL Corvalánt a hatóságok Allende volt elnök néhány munkatársával együtt koncentrációs táborban tartják fogva. Képünkön: Luis Corvalán jobb oldalon CTeleíotő—-AF—MTI—KS) Kórház a hegyekben Másfél évtized alatt több út épült Kubában, mint Kolum­busz partraszállása óta összesen. Több mint tízezer kilométer. (Hasonlításul: a szigetország te­rülete alig valamivel nagyobb, mint hazánk.) Van közöttük kor­szerű, megvilágított autópálya, de a kis hegyi településeket Ö6z- szekötő utak is jól építettek, kényelmes az utazás rajtuk. Las Villas tartományban járva Cien- fuegós felé utaztunk. Kísérőnk elmondta, hogy ez a hegyes vi­dék egy ideig atz ellenforradal­mi banditák fészke volt. Rémü­letben tartották a környéket, gyilkoltak, raboltak. Megölték azokat az önkénteseket, akik eljöttek az itt élő embereket írásra, olvasásra tanítani. Aki tanulni járt, felgyújtották a há­zát Rövidesen felszámolták a banditákat, de az utak mentén sok virággal borított sír emlé­keztet ezekre az időkre. A vidék megtisztítása után megkülönböztetett gonddal kezd­ték el iU a fejlesztést Tíz új © út szeli át minden irányban, s köti össze a világgal a kis fal­vakat, ‘ Iskolákat, kórházakat építettek, s most ez a terület ■a kubai szarvasmarha-program bázisa. Hogy ez itt mit jelenít? Néhány órás úton több tucat kétszáz tehénre épített, új tí­pusú istállót számoltunk össze. Ott, azon a vidéken, ahol 1971- ig nem is ismerték a tehenet. * * * Eltelve a csodálattal, nézeget­tük a zöld dohánytáblákat, az öntözőcsatornákkal átszabdalt földeket, citrom-, narancserdő­ket, amikor megkérdezte kísé­rőnk, nem akarunk-e megnézni egy falusi kórházat? Örömmel. Letértünk egy még kisebb mel- lékútra, be a hegyek közé. Egy­szer csak feltűntek a takaros fe­hér épületek, egy pompás kert közepében. És itt, az egykori vadonban, mintaszerű kis kór­házat találtunk, a legmodernebb felszerelésekkel. Itt, ahol az or­vosi ellátás másfél évtized előtt teljesen ismeretlen volt. Ha va­laki megbetegedett, lement, vagy levitték hozzátartozói a tengerpartra. És ott várták, hát­ha akad egy part menti halász­hajó, amelyik a város felé tart és szívességből elviszi őket. Ha nem jött, ott halt meg a beteg, a hozzátartozók el is temették a homokban. Amikor a halálo­zási arányszámról kérdeztünk, meg a gyermekhalandóságról az Egészségügyi Minisztériumban,' elmondták bogy a felszabadulás előtti adatokat csak a , városra értsük. Mert vidéken az sem volt, áld számon tartsa. Ki tö­rődött azzal, hogy hány csecse­mő születik és hal meg? • • » A kis kórházban 22 ágy van, azonkívül a rendelőintézeti rész. Egy orvos a vezetője, van egy röntgenszakorvos és egy fogor­vos. Két ápolónő és egy labo­ráns tartozik még a szaksze­mélyzethez. Az alapvető kezelést tehát helyben el tudják látni —■ de nem ez a legfontosabb, hanem a betegségmegelőző te­vékenység. A körzetükhöz tar­tozó hétezer embert folyamato­san ellenőrzik, szűrik, védőoltá­sokkal látják el. Szülőotthon is tartozik a kis kórházhoz — minden gyermek itt születik. Azonkívül gyógyszertára van egy gyógyszerész vezetése alatt/ Az ilyen kis kórház az egész­ségügyi ellátás alapegysége, több mint 300 van belőle, be­hálózva az egész országot. Az arány mindenütt hasonló: mint­egy 5—10 ezer lakosra, két-há- rom kisebb községre jut egy. A városokban ugyanezt a sze~ /

Next

/
Oldalképek
Tartalom