Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-28 / 23. szám
« I Minisztertanácsi határozat a polgári védelemről A Minisztertanács 1974. évi december hó 6-i ülésén — a honvédelmi miniszter előterjesztése alapján — 2041/1974. (XII. 11.) Mt.h. szám alatt új alapvető jogszabályt fogadott el a polgári védelemről, amely a Határozatok Tárában nyert kihirdetést. Az új jogszabály a polgári védelemről szóló 2002/1966. (I. 23.)' Korm. számú határozat és a végrehajtására kiadott miniszteri rendelkezések helyébe lépve a támadófegyverek hatásai elleni polgári védelmi felkészülés, illetőleg védekezés további korszerű alapjáit rakja le. Az új szabályozás a fegyveres küzdelem és a védekezés, továbbá a gazdaság-irányítás és a tanácsrendszer terén végbement általános fejlődésre figyelemmel továbbfejleszti a mintegy tíz évvel ezielőtt' 2022/1966. (I. 23.) Korm. számú határozatban rögzített elveket, a polgári védelem rendszerét. Ezáltal — legalábbis a polgári védelmi igazgatást és annak jogi szabályozottságát tekintve — újabb szakaszt nyit meg a fejlődés folyamatában. A Minisztertanács határozata — a polgári védelem meglevő alapjaira épülve — e perspektivikus jelentősége mellett a korábbi, túlnyomórészt keretszerű szabályozáson túlmenően, több vonatkozásban normatív jelleggel szabályozza a polgári védelem irányításának és működésének rendjét, az országos irányító szervektől a végrehajtásban érintett legalsóbb szintű polgári szervekig, nevezetesen egészen a községi tanácsi szervekig, a szövetkezetekig stb. Meghatározza — az államigazgatási tevékenység egyszerűsítésének és a hatáskörök decentralizálásának elvéit követve — az említett szervák vezetőinek polgári védelmi feladatkörét és felelősségét. Szélesíti a tanácsi szervek polgári védelmi hatósági jogkörét, és növeli — az ágazati irányítás és a szervezeti felügyelet elvének tiszteletben tartásával — azok hatáskörét a működési területükön levő vállalatok, szövetkezetek stb. tekintetében. II jogszabály hatálya, a feladatok tagozódása A Minisztertanács határozata szerkezetileg bevezetésre és öt fejezetre — ezen belül 54 pontra — tagozódik. A határozat „Általános rendelkezések” című része lényegében a jogszabály hatályáról, a polgári védelem korszerű fogalmáról, céljáról, az ország államigazgatási és gazdasági szervezetéhez való igazodásáról, valamint a honvédelem rendszerében való megszervezésének és fejlesztésének követelményéről szól. Annak ellenére) hogy rendelkezései — bár közvetve az állampolgárokat is érintik — elsősorban a különböző polgári szervekhez szólnak, vonatkoznak a fegyveres erőkre, a fegyveres testületekre és a rendészeti szervekre is. Mindez egyértelműen kitűnik a jogszabály bevezető rendelkezéséből (1. pont), amely szerint a polgári védelem az állami (költségvetési, tanácsi) szervek, az állami, a tanácsi és szövetkezeti vállalatok, a szövetkezetek és mindezek társulásai, a szövetkezetek érdekvédelmi szervei, tovaubá a társadalmi szervez» .ek irányító szervei (a tovább'ákban együtt: polgári szervek), valamint a fegyveres erők, a fegyveres testületek, a rendészeti szervek és a lakosság közreműködésével valósul meg Ez másképpen azt jelenti, hogy a polgári védelemmel kapcsolatosan minden egyes polgári szervre számos feladat, ezekhez kapcsolódóan hatáskör, illetőleg . hatósági jogkör és mindezek révén megfelelő jogi felelősség hárul. Ez a jogkör, illetőleg felelősség — amint a határozat rendelkezéseiből kitűnik — mindenütt a szerv vezetőjét (miniszter, vezérigazgató, tanácselnök, szövetkezet elnöke, hivatalvezető stb.) érinti, illetőleg terheli. Ezt követően a határozat kimondja, hogy a polgári védelem — a honvédelem részeként — az élet és anyagi javaik támadó- fegyverek hatása elleni védelmét, valamint az elemi csapásak, az ipari és az egyéb katasztrófák elhárításában való közreműködést szolgáló intézkedések, továbbá az azok alapján állami, társadalmi és egyéni erővel megvalósuló védekezés rendszere. Meghatározása több új — a polgári védelmi jogalkotásban eddig ismeretlen — eleimet tartalmaz. így pl.: a katasztrófa- védelemben való közreműködést, az állami, társadalmi és egyéni erő szerepét. Hasonlóan új elemek jelentkeznek a polgári védelem felkészülési és védekezési, illetőleg mentési időszakaszra tagolt céljának meghatározásában is. A határozat „A polgári védelmi feladatok” című részében a polgári védelmi feladatokat és azok tagozódását, illetőleg rendszerét tartalmazza. Ezeket a védelmi rendszer egyes ágazatainak, illetőleg szakterületeinek kialakításával végbement, bár fejezetnek még korántsem tekinthető polarizációra' figyelemmel határozza meg és csoportosítja. Ennek keretében — a szocialista jogra jellemző humanizmus szem előtt tartásával — elsőként a lakosság és a polgári szervek felkészítésével, illetőleg közvetlen védelmével, ezt követően a létfenntartáshoz szükséges és az egyéb anyagi javak, valamint a termelés, az infrastruktúra stb. védelmével, majd a támadófegyverek alkalmazását követő helyzetben szükséges felderítéssel, mentéssel, mentesítéssel stb., azután — a polgári védelmi igazgatás keretében jogszabály-alkotásunkban első ízben jelentkezőén — az elemi csapásakkal, az ipari és egyéb katasztrófákkal kapcsolatos közreműködéssel, végül a polgári védelem háború idején való — operatív — vezetésével kapcsolatos feladatot, illetőleg feladatcsoportot sorolja fel. A határozatnak az a rendelkezése, amely önvédelmi és hatósági jelleg szerint csoportosítja a feladatokat, nemcsak rendszerezési szempontból jelentős, hanem a polgári védelmi hatáskörök és hatósági jogkörök, valamint az ezekkel összefüggő különböző jellegű polgári védelmi felelősség megalapozása és realizálódása szempontjából is. Az egyes feladatok közül a) az önvédelmi jellegű feladatokat a lakosság helyi, illetőleg egyéni tevékenységével, továbbá az egyes vállalatok, intézmények stb. tekintetében azok hatáskörében, b) a hatósági feladatokat —■ területvédelmi jelleggel — a miniszterek (országos hatáskörű szervek vezetői) irányításával és a tanácsi szervek rendelkezései alapján, az egyes területi igazgatási egységek (község, város, járás, megye stb.) átfogó védelme érdekében kell megvalósítani. Ennek megfelelőien az önvédelmi jellegű feladatok ellátása az állampolgárok, illetőleg a polgári szervek saját, illetőleg közvetlen védelmét jelenti — beleértve ebbe természetesen a védekezésen felül az önsegélyt és az önmentést is —, és ez a helyi jellegű igények alapján jelentkező polgári védelmi feladatok végrehajtásával valósul meg. Ezzel szemben a hatósági jellegű védelem az önvédelem körét meghaladó védekezésit, mentést, mentesítést jelenti, alapvetően az egyes területi igazgatási egységek (község, város stb.) védelmét szolgálja. Döntően a tanácsi szervek hatáskörében, és ami a legfontosabb, az államigazgatási munka * módszereivel, illetőleg eszközeivel — de a szervezeti felügyeletet ellátó minisztérium általános és az ágazati felügyeletet ellátó minisztérium szakirányítása mellett — az érintett igazgatási egység területén levő üzemek, intézmények stb. szerveinek közös, összehangolt tevékenységével és a tanácsi szervek operatív irányításával valósul meg. A Minisztertanács haitározata a polgári védelem legfelsőbb irányítását lényegében a határos jogi szabályozással megegyezően, de az országos irányító szervek feladatainak, hatáskörének és hatósági jogkörének terjedelmét és tartalmát tekintve a továbbfejlesztésre és a bővítésre törekvéssel határozza meg. Az új szabályozás további jellemző vonása, hogy az alapjában véve megegyezik a gazdaságirányítás és az államigazgatás reformjának elveivel és szabályaival, továbbá, hogy háború idejére ig megfelelő jogi alapot és lehetőséget nyújt — elsősorban az államigazgatási tevékenység keretei között — $ polgári védelem operatív irányítására és végrehajtására. Az országos irányító szervek feladat- és jogkörének rögzítése után a területi, illetőleg a helyi államigazgatási szervek vezetőinek — a tanácselnököknek, illetőleg a tanácsi járási hivatalok elnökeinek — polgári védelmi jogállásáról rendelkezik. Eszerint az említett vezetők működési területükön á polgári védelem államigazgatási vezetői, és e jogkörükben — az illetékes szervek elvi irányításával — szervezik és vezetik a polgári védelmet. Hatósági jogkörük, ellenőrzési hatáskörük stb. — a felügyeleti hovatartozástól függetlenül — valamennyi polgári szervre kiterjed. Felelősek területükön a polgári védelmi feladatok megvalósításáért, mégpedig a) a megyei tanácselnökök és a tanácsi járási hivatalok elnökei felelősek a saját, továbbá a helyi tanácsi szervek és a tanácsi felügyelet alatt álló szervek, valamint az ágazati minisztérium (országos hatáskörű szerv)' szakirányítása alapján a szövetkezetek jogszabályban meghatározott polgári védelmi feladatai végrehajtásának irányításáért (irányítási szint); b) a helyi tanácselnökök felelősek a jogszabályban foglalt és a megyei tanácsi szervek által meghatározott polgári védelmi feladatok végrehajtásáért (végrehajtási szint). A tanácsi szervek polgári védelmi feladatait követően az új szabályozás a vállalatok, intézmények, hivatalok, szövetkezetek, állami gazdaságok stb. (a továbbiakban együtt: üzem) polgári védelmével kapcsolatos rendelkezéseket rögzíti. Kimondja, hogy az üzemre háruló polgári védelmi feladatok végrehajtását és a polgári védelmi kötelezettség teljesítését az üzemben annak vezetője (vezér- igazgató, igazgató, tsz-elnök stb.) szervezi és irányítja. Az említett, vezetők polgári védelmi feladat- és jogkörét egyébként a szabályozás lényegében az önvédelmi és hatósági jellegű feladatokra tagozódásra figyelemmel határozza meg. Rögzíti e vonatkozásban a hatáskörök gyakorlásáért való felelősséget is a helyi tanácsi szerv, illetőleg a felügyeletet ellátó minisztérium (országos hatáskörű szerv) irányában. Polgári védelmi szervezetek Az új szabályozás nem sorolja fial taxatív jelleggel a szak- szolgálati és önvédelmi szervezeteket. Rendelkezései mégis e vonatkozásban is meghatározó jellegűek, mert az egyes miniszterek (országos hatáskörű szervek vezetői) különleges feladatai között konkrétan előírja bizonyos szakszolgálatok — illetőleg ezekkel azonos jogi megítélés alá tartozó szervezetek —1 létrehozását, illetőleg felkészítését, anyagi-technikai ellátását. E rendelkezések szerint — az említett szakszolgálatok a következők: a) riasztó szakszolgálat, b) kitelepítési ég befogadási szakszolgálat, c) egészségügyi szakszolgálati alakulatok és orvosi segélyhelyek, d) műszaki-mentő és óvóhely szakszolgálat, e) állat- és növényvédelmi szakszolgálat, t) rbv szakszolgálat, g) rbv adatszolgáltató és ellenőrző rendszer, h) tűzvédelmi szakszolgálat i) élelmezési szakszolgálat Az üzemben — az üzem jellegétől, tevékenységi körétől függően — szervezhető önvédelmi jellegű polgári védelmi szervezetek a következők: riasztó, elsötétítő, műszaki-mentő, óvóhely, rbv, egészségügyi, tűzvédelmi, rendfenntartó, kitelepítési, állat- és növényvédelmi és élelmezési alegység. Anyagi-pénzügyi ellátás Az új szabályozás rögzíti mindenekelőtt azt az alapvető és általános kötelezettséget, hogy a polgári szervek fejlesztési terveikben — kötelesek előirányozni és megvalósítani a polgári védelem fejlesztését. Ezáltal kétségtelenül a fejlődés új távlatai és lehetőségei nyílnak meg, mivel ennek következtében a fejlesztés számos kérdése a polgári szervek hatáskörébe kerül, illetőleg vonható, s mintegy azok gazdasági önkormányzati hatáskörében jelentkezik. Ez a lehetőség azonban nemcsak jogosultságot jelent, hanem egyértelműen megalapozza, illetőleg továbbfejleszti e vonatkozásban a felelősség jellegét és terjedelmét is. Mindezt még egyértelműbbé teszi az új szabályozásnak az a rendelkezése, amely meghatározott körben lehetőséget teremt bizonyos polgári védelmi kiadásoknak — főképpen az önvédelmi jellegű feladatokkal összefüggő költségeknek — a saját pénzügyi forrásból való fedezésére. Változatlanul fenntartja az új szabályozás a kiadások túlnyomó részének, illetőleg egyes fajtáinak (pl. beruházás) az állami költségvetés keretében, mégpedig a Honvédelmi Minisztérium, a más minisztériumok és a tanácsok költségveté-" seben előirányzásra kerülő megoldását, „amit kétségtelenül a jövőben is alapvetőnek kell tekinteni, már csak azért is, mert a védelmi jellegű kiadásokkal kapcsolatosan a továbbiakban is érvényes az a törvényi alapelv, hogy azokat elsősorban és közvetlenül az állam anyagi-pénzügyi eszközeiből kell biztosítani. A jogi szabályozás további kérdései A Minisztertanács határozatával egyidejűleg a honvédelmi miniszter — az érintett miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) egyetértésben — a végrehajtás általános kérdéseit 4/1974. (XII. 11.) HM számú rendeletével szabályozta (megjelent a Magyar Közlöny 1974. évi december hó 11-i, 94. számában), míg az anyagi-pénzügyi ellátás részletes szabályait előreláthatólag a közeljövőben — a honvédelmi miniszterrel és az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben — pénzügy- miniszteri rendelet fogja szabályozni. * Ez az ismertetés nem tűzte célul a Minisztertanácsi említett határozata valamennyi rendelkezésének tárgyalását, mivel egyetlen cikk keretei erre nem adnak kellő lehetőséget. Az ismertetés célja ezért csupán az volt, hogy nagy vonalakban tájékoztatást adjon a határozat általános jelentőségéről, elősegítse az abban foglalt rendelkezések megfelelő fogadtatását. Dr. Szalai László i I
