Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
/ %T látta a ftetet kommentátorunk. Réti Ervin: A grenfi folytatás 9 Mont Blancnak az enyhe télben is havas csúcsa még a januári ködbe burkolózik, de a diplomaták genfi törzs-szállodáira kiakaszthatják a „megtelt” táblát. A karácsonyi és újévi szünet után, amely legalább annyira szolgált konzultációikra, mint pihenésre, újra megkezdte tanácskozásait az európai biztonsági konferencia második szakasza Nemrégiben alkalmam volt néhány napot személyesen is a helyszínen tölteni, „belekóstolhattam” abba a nem könnyű és egyszerű politikai küzdelembe, amely a svájci városban folyik. A csaknem ezer tapasztalt diplomata és szakértő azokat a dokumentumokat készíti elő, amelyeket majd a harmadik, záró szakasz hagy jóvá, minden bizonnyal a legmagasabb szinten. Az EBK azonban nem szavaz és csupán azok a javaslatok emelkedhetnek határozattá, amelyekkel mind a harmincöt résztvevő állam egyetért vagy nem emel ellenük kifogást Érthető, ha tizenhat bizottság és munkacsoport ezerötszáz ülése volt szükséges ahhoz, hogy megfogalmazzák a tervezett szöveg több mint háromnegyedét úgy hetven oldalnyi terjedelemben. (A gazdasági együttműködésre vonatkozó indítványok lényegében elfogadásra kerültek, előbbre jutottak a kulturális és emberi kapcsolatok fejlesztését illetően, a biztonság tíz politikai alapelvéből nyolcat már megfogalmaztak.) A pusztán mennyiségi statisztikák mégis félrevezetőek lehetnek. Változatlanul maradt néhány „kemény dió” s az; elkészült szövegekben sem ritkák a zárójelek. A diplomáciai tolvajnyelvben használatos „brak- ketológia” (zárójeltan) arra utal, hogy amikor a vitatkozó felek nem tudnak megállapodni bizonyos részletekben, továbbhaladnak és néha két, három, sőt több ellentétes vélemény zárójelbe kerül. Ezeket a zárójeleket feloldani, hogy megint a diplomáciai szaknyelvet idézzem: „a piszkos szövegeket tisztává tenni” — további kemény csatározásokat felétélez, A genfi haladás legnagyobb akadályát mégsem a fogalmazási kérdések képezik, hanem egyes nyugati körök igyekezete, hogy lassítsák, fékezzék az európai kibontakozást Ezért olyan fontos, hogy odafigyeljünk Genf re s a békes2ierető közvélemény újabb erőfeszítéseket tegyen a siker érdekében. A héten a szocialista közösség országainak két jelentős fórumán a szovjet—lengyel külügyminiszteri találkozón, valamint a Husak vezette csehszlovák pártós kormányküldöttség bulgáriai tárgyalásain vetődött íel sürge- tőleg az EBK folyamatának meggyorsítása. A konferencia jövendő színhelyére. Helsinkibe a nyugatnémet külügyminiszter látogatott el: a finn kormány ismét kifejezte ismert igényét a konferencia mielőbbi megtartását illetően. 9 kép teljes«égéhez tartozik, hogy a hét eseményei más irányból is az EBK szükségességét bizonyították. Kontinensünk több pontján feléledt a nyugtalanság: Észak-írország- ban nem sikerült meghosszabbítani a fegyvemyugvást, közvetlen veszély fenyegeti Ciprus függetlenségét és területi egységét, a kritikus szakaszba juthat a brit politika, ha a Wil- son-kormány valóban megrendezi a megígért népszavazást a közös piaci tagságról. (A hét krónikájához több belpolitikai jellegű esemény Is kapcsolódott Európában: az olasz általános sztrájk, ősz óta immár a negyedik; a mandátumoknak 2 MfíSYiUSSl 1975. JANUÁR 26. mindössze negyedével rendelkező dán „legkisebbsegi” kormány megalakulása; valamint a portugál kormánykoalícióban kiéleződött feszültség) Az európai erőfeszítéseket indokolttá teszi azonban egy „távol-nyugati” és egy „távol-keleti” jelzés. Washingtonban Anderson külügyi szóvivő meglehetősen kétértelműen, de az ajtókat nyitva hagyva szólt az EBK-ről — Pekingben viszont az odalátogató nyugatnémet re- vansista vezérnek, Straussnak kivételes programot biztosító kínai vezetők folytatták megszokott szitok-átok hadjáratukat ebben az ügyben. Strauss pekingi felértékelésére jellemző, hogy első nyugatnémet politikusként maga Mao Cetung is fogadta, állítólag valahol Dél- Kínában. A helyszín azért kap hangsúlyt, mert Mao nem jelent meg a kínai Népi Gyűlésnek az új alkotmányt elfogadó és a kormányt kinevező ülésszakán. Természetesen nem kis érdeklődés fogadta a héten közzétett dokumentumokat, de azokból a kínai politika változatlanságának és egy feltehető hatalmi kompromisszumnak képe rajzolódott ki. Az alkotmány legfeljebb annyi újat hozott, hogy a maóizmust államjogi doktrínává emelte, a hadsereg főparancsnokává Maót tette (ennek az utódlási harcokban lehet szerepe) s az elvakult szovj etellenesség az alkotmá- nyosdiban is polgárjogot nyert 9 nemzetközi politika két sajnos, immár hagyományos válságterületén, a Közel-Keleten és Indokínában a héten nem javult a helyzet Washington és Tel (Aviv összjátéka a katonai erőfitogtatás mellett (lásd a Dél-Libanon elleni sorozatos támadásokat), elsősorban arra irányul, hogy megbontsa az egységes arab frontot, illetve megnehezítse annak tényleges létrejöttét. Enrlek jegyében repítettek fel meg nem erősített híreket és .kísérleti léggömböket” olyan ajánlatokról, amelyek egyenetlenséget szíthatnának. Fejszal, szaúd-arab uralko- kó körutat tett az arab frontállamokban, de nehéz megállapítani, hogy milyen mértékben akar valódi segítséget nyújtani, b mennyiben lép fel Washington prókátoraként Az algíri jelentések érdekessége a résztvevők felsorolása: az OPEC, az olajexportáló országok eddigi megibeszélésein mindig a kőolaj ügy-miniszterek vettek részt, most azonban a kül- ügy- és pénzügyminiszterek is odasereglettek — nyilván az olajügyek politikai súlyát bizonyítandó. Indokína évforduló előtt áll: két éve annak, hogy aláírták a vietnami háború hivatalos befejezését jelentő párizsi megállapodásokat A VDK és a DIFK politikai, diplomáciai és — ha kell —, katonai önvédelmi eszközökkel következetesen küzd ezeknek az okmányoknak maradéktalan megvalósításáért — a saigoni rezsim azonban továbbra is elszabotálja azokat. A harmadik esztendő kezdetén Thieu és pártfogói bűnéből még mindig várat magára a sokat próbált Vietnam igazi békéje. AGRARKÖZGAZDÄSZT, agrármérnököt tervezői munkakörbe felveszünk. Jelentkezés: a Mezőgazdasági Tervező és Beruházási Vállalat (AGRO- BER) Békés megyei kirendeltsége személyzeti vezetőjénél, Békéscsaba, Szabadság tér 7—9. 434672 Kissinger: Nem lehetséges a világon békés nemzetközi rend az USA és a Szovjetunió konsiruktív visznnva nélkül Sajtóértekezlet | a párizsi megállapodás aláírásának második évfordulója alkalmából Saigon Hoang Anh Tu an tábornok, a DIFK saigoni katonai küldöttségének vezetője tartotta meg e héten a DIFK-kiildöttség szokásos szombati sajtóértekezletét. A párizsi megállapodás aláírása óta eltelt két év mérlegét megvonva rámutatott, hogy a megállapodás teljesítéséért még hosszú, nehéz ég bonyolult harcot kell vívni. Ennek érdekében követei te az Egyesült Államok katonai beavatkozásának tényleges es vegieges lezárását, a Thieu- klikk eltávolítását a hatalomból és olyan új kormányzat megalakítását, amely a béke helyreállítását és a nemzeti egyetértést, vagyis a párizsi megállapodás teljesítését tekinti feladatának. A sajtóértekezleten kiosztották az újságírók között a DIFK közleményét a párizsi megállapodás aláírása óta eltelt időszak eseményeiről. A közlemény egyebek között rámutat, hogy míg a DIFK 128 külföldit (127 amerikai polgári és katonai személyt, valamint egy dél-koreait), 5 426 saigoni katonát és 637 polgári személyt bocsátott szabadon, addig a ßaigoni hatóságok még mindig több mint 200 000 politikai foglyot tartanak a börtönökben. A Saigonnak juttatott amerikai segély zömét az elmúlt két évben a fegyverszállítás alkotta > — mutat rá a közlemény. | Washington Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere — mint jelentettük — beszédet mondott Los Angelesben, a „Világügyek Tanácsa” elnevezésű szervezet ülésén. Kissinger kijelentette: „Nem lehetséges a világon békés nemzetközi rend az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti konstruktív viszony nélkül.” Bár nem lehet figyelmen kívül hagyni a két rendszer közötti morális antagonism üst — mondotta a külügyminiszter —, mindazonáltal sikerült csökkenteni a feszültséget és megkezdeni egy olyan jövő alapjainak lerakását, amely a nagyobb együttműködésen nyugszik. Kissinger példaként említette meg a hadászati fegyverzet korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai megállapodások és a Nyu- gat-Beilinre vonatkozó négyoldalú egyezmény aláírásét a feszültség érzékelhető csökkenését Európa középső részében, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatainak egyre bővülő hálózatát. Mindez — hangsúlyozta — vitathatatlanul azt jelenti, hogy a néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest javult a helyzet. Kijelentette, hogy „az amerikai—szovjet kapcsolatok megjavításának irányzata nem lesz mindig könnyű.” „Azzal a meggyőződéssel kell követni ezt a* irányvonalat, hogy minden kiábrándulás és akadály ellenére a nukleáris korszakban a békés egymás mellett élésen kívül nincs semmilyen alternatíva” — fűzte hozzá Kissinger. Ennek kapcsán bírálta az Egyesült Államok kongresszusát, mert „erősödik az a tendencia, hogy napról napra, hétről hétre aprólékosan ellenőrizzék az Egyesült Államok kül- ügyeinek megvalósítását, ami komoly problémákat teremt.'' „Még barátaink és szövetségeseink ús kezdenek kételkedni abban, vajon képesek vagyuhk-e megérteni saját nemzeti érdekeinket és megbízható, tartóé állandó partnerek lehetünk-e. A törvényhozási akciók meglehetősen önkényesek. Példát szolgáltathat erre az, hogy nem tudjuk megvalósítani a Szovjetunióval megkötött kereskedelmi egyezményt”. Egészében jellemezve a nemzetközi helyzetet, Kissinger megállapította, hogy „a világ új korszakba lép”. Szavai szerint a lezajlott viharos évtized ázt demonstrálta az Egyesült Államok számára, hogy képességei korlátozott jellegűek. A tapasztalat eloszlatta azt az illúziót, hogy saját óhajunknak megfelelően határozhatjuk meg az események menetét.” Pintér fstvám 57 A " o ® 'K FEJHETEK A MAGYAR i éa.fM «WWff i*if 11 * A M TÖRTÉNETE ML A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága Q • A nyilas hatalomátvétel után ; elszabadult a pokol Magyaror- ; szagon. A terror, a gyilkolás | lett a nyilas „rendcsinálás?’ és ! a német követelések legfőbb ■ eszköze. Szálasi másfél millió ■ magyar katonát ígért Hitlernek. ■ A kormány megállapodást írt S alá a németekkel a gyári beren- S dezések, az állatállomány, a vas- S úti gördülőanyag, a Nemzeti ■ Bank aranykészletének és min- ; den elmozdítható értéknek Né• metországba szállításáról. Meg• állapodás történt a gyárak, az S el nem mozdítható értékek „bé■ nítására”, azaz legalább, mint ők fogalmazták fél vagy egy évre teljesen használhatatlanná tételére. A nyilasok a politikai foglyok átadását, illetve Németországba való szállítását novemberben megkezdték. A fővárosban még megmaradt zsidó lakosságot gettóba tömörítették és megkezdték módszeres kiirtását. Megindult elsősorban a hadműveleti területekről a lakosság kényszerkiüríitése. A nyilasok és nácik célja — fogalmazta meg a Kommunista Párt — az, hogy „Magyarország a náci totális -hadviselés időnyerésének taktikai eszközévé” váljon. Ebben a helyzetben a demokratikus és náciellenes erők számára nem maradt más választás, mint a fegyveres ellenállás. „A döntő szó a fegyvereké” olvashatjuk a kommunisták felhívásában. A másodszori német beavatkozást követően — a né- metellenes erők újjászervezése ! ismét nagy erőfeszítéseket követelt. A korábban létrejött és már jól funkcionáló kapcsolatok szétzilálódtak. Űjabb százak és százak kerültek a nyilasok kezei közé, akik pedig elkerülték a letartóztatást, menekülniük kellett. A jól konspiráló és illegális szervezetek hálózatát ezekben a vészterhes napokban is szervező Kommunista Párt volt az az erő, amely megtalálta a kapcsolatokat a volt partnerekhez és kiadta az általános nemzeti ellenállás megszervezésének jelszavát. Október végén, november elején azt javasolta, hogy a fegyvere® harcban részt venni akarók összefogására alakuljon egy központi szervezet. A Magyar Front, továbbá különböző, főként polgári illegális szervezetek, mint például a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége, a Márciusi Magyarország, a Szovjetunió Barátainak Magyarországi Egyesülete, továbbá horthysta csoportok képviselőivel folytatott tárgyalások eredményeként november elején létrejött a Magyar Nemzeti Felkelési Felszabadító Bizottsága. A bizottság elnöke Bajosy-Zsilinsz- ky Endre lett, a kommunistákat Kállai Gyula képviselte, de néhány megbeszélésen részt vett Rajk László is. Később csatlakozott a szervezethez a Magyar Ifjúság Szabadságfrontja is, amely a Kommunista Ifjúsági Szövetség közreműködésével jött létre és a legkülönbözőbb pártállású és világnézetű, de a náciellenes harcot vállaló ifjúsági csoportokat fogott össze. A bizottság a magyar nemzethez intézett kiáltványába« bejelentette, hogy a nemzeti felikelés és szabadságharc szervezésére alakult akcióbizottság oélja: mind döntőbb részt vállalni Magyarország felszabadításában, teljes összhangban a szövetségesek, mindenekelőtt pedig a diadalmas szovjet hadsereg céljaival. A szövetség alapvető feladataként rögzítették: „a szabad, független, demokratikus Magyarország •megteremtése. Alapvető szociális változások; előkészítése. Szoros együttműködés az összes környező államokkal, a legszorosabb együttműködés a Szovjetunióval.” A bizottság megalakulása után néhány nappal később Kiss János altábornagy vezetésiével azokból a főtiszteikből. akik megértették az idők szavát és cselekedni akartak, lótrejöitt a Katonai Vezér-kar. Kiás Jánosék a fegyveres felkelés katonai megszervezésén, a Vörös Hadsereggel való összeköttetés megteremtésén, a csatlakozott katonai egységek konkrét feladatának kijelölésén fáradoztak. Nagy Jenő ezredes elgondolásai nyomán kidolgozták Budapest felszabadításának konkrét tervét. Ez három fő feladatot foglalt magában: A német haderő visz- szavonulasának útjában felrobbantani a közlekedési vonalakat. Megakadályozni a német hadvezetőség elrendelt robbantásait, különös tekintettel a főváros hídjaira, közműveire és gyáraira. A főváros felszabadítására meginduló szovjet támadást pedig a felfegyverzett munkásság és a beszervezett katonai alakulatok közreműködésével fegyveres felkeléssel támogatni. A nagyszerű terv realizálására azonban nem került sor. Árulás folytán a vezérkart, a bizottság tagjait, köztük Bajcsy-ZisiUnsz- ky Endrét és Kiss Jánost és még sok száz hazafit letartóztattak. Vészbíráí előtt Rajcsy-Zsl- linszky elítélt társai nevében is bátran vallotta: „Legjobb meggyőződésem szerint tudatosan az ország érdekében cselekedtem, úgy éreztem, hogy a háborúból és a németek oldaláról az országot el kell szakítani, ha kell, erőszakkal is... ” Bátor, hazafias tettükért életükkel fizettek. IFolMtatiuki
