Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

\ TARKA HAS4B0K Mini I Ezen nevetett az időjárás... 1971. Azt mondta a szerkesztő, hogy írhatnék egy olyan hab­könnyű micsodát, szóvaj affé­le szilveszteri visszatekintést a hátunk mögött hagyott eszten­dőről. A legcélszerűbb volna talán arról elmélkedni, hogy milyen volt az időjárás. Igen, ez jó lesz, mert az időjárás ezúttal csakugyan olyan szeszélyes volt, mint az időjárás. Emlék­szem, az év elején papíron tél­nek kellett volna lennie, ám a valóságban szokatlan enyheség uralkodott. Mondták is az öre­gek, hogy ez nem jól van így, ők inkább azt szeretik, ha télen csikorog a hideg, mert külön­ben meglesz ennek a böjtje. Ekkoriban az idősebbek jelen­tették ki, hogy nem eszi meg a kutya a telet Ugyanis tényleg nem ette meg. Pedig újabban rengeteg a kutya és minőcégük is örvende­tesen javril. Hol vannak már azok az idők, amikor minden­féle korcs kutyának számított A fejlődés vonala töretlen: kez­detben az igényesebbek is meg­elégedtek keresztezett kuva_ szókkal, aztán jött a % német ju­hászok divatja, majd a foxlear riereké. az airdeleké, s végül, amikor a boxerek már-már ki­szorították a többi ebet. megje­lentek az afgán agarak, jöttek, látták őket és aki győzte fo­rinttal, az máris büszkén sétál­tathatta a hosszú szőrű elegáns kutyát, pukkadjon, akinek csak vacak vizslára futotta a pénzé­ből. Feltehetően ebből indult ki az ünnepelt táncdalénekes is, aki előbb a régi kocsiját cse­rélte le, majd a kutyáját, csak az lett a bal. hogy előbbit ösz- szetörte. utóbbit pedig elvesz­tette, ami szerencsére a hangjá­val már nem történhet meg. A nyár különben március vé­gére esett, kiderült az ég. majd az is, hogy ez volt a tavasz ti­zenhét pillanata. Ragyogóan sütött a nap. zöldbe. borultak a fák, mindenki alig várta, hogy megjelenjen a Stirlltz, ám csak ritkán szólalt meg, inkább hall­gatott És az üdülők hiába les­ték a hosszú forró nyarat, mert az idén sehol sem Volt. Az év vicceiből MOSZKVA — Ványa, miért nem csináltad meg a számtanleckédet? — kér­dezi a tanító néni az első osztá­lyos kisfiútól. — Mert édesapám elutazott a nagymamához..., • • • PÁRIZS — Kivándorlók Kanadába — mondja Jean-Paul a feleségé­nek, Yvonne asszonynak. __ Ol­: vasom az újságban, hogy ott 5 vannak gazdag nők, akik a fér- j fiáknak fizetnek. Minden egyes ! szerelmi szolgálatért húsz dol- : lárt. | — No, fiam, oda én is elme­S gyek — £gy Yvonne. — Szeret- ; ném látni, hogyan tudsz megélni • havonta húsz dollárból..». ... i BERLIN ■ | Tavaszi séta Berlinben. Apu, miért áll a Győzelmi • Oszlopon mindig nő és nem fér- : fi? a : — Nos, fiacskám — sóba it fel • az apa —, majd megérted, ha a egyszer megnősülsz.... Ez az év is jól kezdődik — Az új évben is várnak a kis feleségeid! : (A Grazia—Milano karikatúrája) ! .«■(■■■•■■•■■(MaMMai»Hnaaa(ai*UMaaM i MILANO Giuseppe, a világjáró turista dicsekszik: — Jártam Párizsban, London­ban, Tokióban, Madridban.... — Akkor ön bizonyára jól te­meri a geográfiát. — Hogyne ismerném, ott te voltam — nyolc napig!. »„ • •• BECS A volánnál ■ ülő hölgy sokáig turkál a retlküljében, aztán csábmosoliyal így szól a rendőr­höz, aki megállította: — Kérem, uram, nézze csak meg, hová tettem a Jogosítvá­nyomat. Szemüveg nélkül nem látok tovább az orromnál.... . . • BUKAREST Osztályfőnöki óra, a helyes is a helytelen magatartásról be­szél a tanár: — Mit gondoltok, fiúk, kit ne­vezünk álszentnek? Alexandra jelentkezik: — Álszent az a gyerek — mondja —, aki reggel moso­lyogva jön az iskolába.... • • • LONDON Két lord beszélget a klubban: — Érdekes dolgokat olvastam a lélekvándorlásról — mondja sir Chesterton a barátjának, sir Lowrynak. — Van hely, ahol az emberek azt hiszik, hogy állat képében újra a világra jönnek. — Kész őrület! Tehát még én is lehetek például teve, John? — Nem hiszem, Hugh... Két­szer ugyanaz nem megy.». , • • • BELGRAD A jugoszláv kiscsapat elveszít egy mérkőzést, a játékosok szo­morúan ballagnak le a pályá­ról. A csapatkapitány vigasztal­ni próbálja őket: — Fel a fejjel, fiúk! Nélkü­lünk ők sem győzhettek vol­na!.... • • • HAMBURG Négy férfi szalad egy huligán elől. Valaki megkérdi őket: — Miért félnek ennyire? Hi­szen maguk négyen vannak! — Ez igaz, de nem tudjuk, hogy melyikünket akarja meg­verni. ... • • • SEVILLA össze! aztán megkezdődött a j tanulás. Egyebek közt megta-j nultuk. hogy esőből Is megárt; a sok és a mezőgazdaságban; átmenetileg szünetelt az öntő- j zéses gazdálkodás propagandá-J ja. Ismét divatos lett a gumi-; csizma, mint praktikus viselet; és a városi lakosság, valamint 1 a diáksás körében új erőre ka-: pott a méltatlanul elfelejtett ■ falujárás, amelyet sikerült ősz- 5 szekötni a Csináld magad, ha ; enni akarsz — mozgalommal, j A nemzetközi enyhülés követ- s kezményeként katonáink beké- S stbb foglalkozás után néztek, ! legtöbben cukorrépaszedéssel: ütötték el az időt a hosszú : unalmas őszi napokon. Megta- S nultunk továbbá olyan új ícr jj galmakat, mint a begyűrűzés, s Ma már a gyerekek is tudják, • hogy ezen mit kell érteni: ha; nyugat felől megnövekszik a i felhőzet és beborul az ég, akkor j itthon célszerű készenlétben > tartani az ésernyőt. Annál is inkább, mert a leg- jj frissebb előrejelzés szerint az: új ' esztendőben szintén lesz j időjárás. , JL J. f praga — Szükségtelen ennyire kitá- tania a száját, asszonyom — mondja a fogorvos. — De hiszen azt mondotta, hogy fogóval akar dolgozni. — Stimmel. De én kint mara­dok. . i. — Tudja, Miguel Federico, ha jól meggondolom, mindkét há­zasságom balul ütött ki. — Hogyhogy? — Az első feleségem már a második nap megszökött — ez a mostani meg kilenc év után sem akar megszökni.... Révész Tibor Szil veszt éri szakáll vágás Szöveg nélkül Találkozás (Fotó: TASZSZ—MTD Mivelhogy feledé­kenyek vagyunk, ta­lán nem szócséplés, ha emlékeztetek ar­ra, hogy hajdanában- danában, azaz nem is olyan régen milyen babonás volt a ma­gyar. Ha kéménysep­rőt látott, úgy meg­csavarta a gombját, hogy konfekciói ka­bátkáján menten el­szakadt a cérna. Lu- ca-napkor tésztaszű­rőn át ólmot öntött a lány, abból próbál­ta kispekulálni, hogy királyfi jön-e érte, hófehér paripáit, avagy nyelvünket im­már törve rebegő, messze idegenbe sza. kadt hazánkfia — hó­fehér autón. Azon a vidéken, ahol én felcsepered­tem, midőn még hí­rét-hamvát se hallot­tuk az emancipáció­nak, akadtak bátor asszonyok, akik * tu­lajdon két kezükkel befogták a lovat a szekérbe, s úgy men­tek piacra, vásárba, meg szántani, boro- nálni. S a férfiember, ha találkozott az asz- szony kormányozta szekérrel, tréfásan, babonásan keresztet vetett, felnézett az égre, mondván: zi­vatar lesz. Ebben ta­lán volt is némi igaz­ság. Gyermekkorom­ban, úgy 39—í 1 kö­zött igen sok asz- szony dirigálta az igát, s csakugyan ku­tyaidőket éltünk ak­koriban. Ám, emlékeztető­ül, elég i$ ennyi. Az­az: még egy baboná­ról szeretnék szólni. Azt hiszem, országos hagyomány azt hin­ni, hogy amilyennek sikerűi az új év első napja, olyan lesz az egész esztendő. No, persze, ez már in­kább népszokás. Én nem hiszek benne, szerencsére. Ha ugyanis elhinném, most nem rónám e sorokat, mert az én első napom tragiku­san kezdődött. Az történt, hogy nem készültünk fel eléggé a szilveszteri eseményekre, így hát a hajnali órákban lyet, ahonnan nekem utánpótlást kellett szereznem, busszal lehet megközelíteni. Azonnal jött. Ez jó jel. Nem lógtak a lépcsőn és nem indí­tották el az orrom előtt. Szerencsés jel. Sikeresen felhágtam a lépcsőn, aztán .egész véletlenül rá­léptem egy feltűnő­en csinos hölgy fel­tűnően csinos lábá­ra. Álmoskönyvek szerint feltűnően esi­cAz thő uap,6tt elfogyott az asztal­ról a bor, a sör a pálinka, pedig köz­ben tévéztünk, rá­dióztunk, dumcsiz- tunk. Aztán én, mint a társaság legfiata­labb férfitagja, kap­tam a megbízatást: csapjak a hónom alá néhány üveget és szerezzek utánpót­lást, akár a föld alól is. És már az első lépéseknél kísértet­tek a sötét jelek. A lépcsőn — nyilván a mostoha időjárás miatt — megcsúszott a cipőm, aminek kö­vetkeztében alaposan elhasaltam. Rossz jel. A társaság egyik közismerten bölcs tagja sajnálkozva meg is jövendölte, hogy majd egész esz­tendőn át hasra- esem. Azt a bizonyos ho­nos hölgy lábára ta­posni új év hajnalán — határtalan szeren­csét jelent. Vidáman és könnyedén meg­hajoltam hát a hölgy előtt és azt mond­tam: oppardon... De a hölgy szintén buliról tartott haza­fele, álmosan, mor­cosán — és mitaga­dás — kissé becsics- csantottan. Neki az­tán hiába mondtam, hogy ó, pardon. Pil­lanatok alatt bokszo­lóállásba helyezke­dett és csak kiváló reflexemnek köszön­hettem, hogy a feltű­nően formás öklöcs- ke nem akadt be az állam alá. Rossz jel. Sötét jel. Egy teljes eszten­dőn át vigyáznom kell a szép hölgyek lábára. 3. W t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom