Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

Ha valaki lángész.*. TARKA HASÁBOK IMrORTHtlMOR 1 — Bocsánat, szabad egy kis tüzet? (Jelinek Lajos rajza) Mo&i­műsorok Kép szöveg nélkül (Kallus rajza) Variációk ^ egy dobogóra \ fi? (A Polisch Weekly k&«~íkavüxái) A tárgyalóteremben a kö­zönség rendkívül zajosan visel­kedik. A bíró végül is ráripa- kodik a hallgatóságra: — Csendet kérek! Ha nem hallgatnak el, kénytelen leszek kiüríttetni a termet! Amúgy is már a negyedik ügyet tárgyal­juk úgy, hogy egyetlen szót sem hallunk. • • • Az étkezdébe ’beütíft az el­lenőr. Néhány' ététmintát vesz, majd megjegyzi: —■ Nem értem, miért mond­ják, hogy itt rosszul főznek. A kávéjuk például kitűnő. — Bocsánat uram, de ez nem kávé, hanem tyúkleves, metélt tésztával. • * • A beteg felkeresi az orvost és hosszasan, unalmasan magya­rázza az állapotát: — Doktor úr, szörnyen fáj a fejem, és nagyon nehézen tudok elaludni. A feleségem azt mond­ja, ez az egész amiatt van, mert folyton saját magamat figye­lem .., — Kedves barátom, a felesége téved. Hiszen ha ön saját ma­gára figyelne, akkor egy pilla­nat alatt elaludna! * * * Párbeszéd a kórházba«. — Szomorú hírt* kell közöl­nöm önnel — mondja az orvos a betegnek —, újra fel kell nyitnom a varratot-. — De miért? —- Mert műtét közben benne felejtettem a gumikesztyűmet. —- Sebaj, doktor úr, itt a pénz. fogja: vegyen magának másikat, • •• Beszélgetés az orvosnál. Orvos: — És jegyezze meg jól, hogy a legnagyobb ellenség — az alkohol. Beteg: — Doktor űr, csak nem akar­ja ezt, hogy gyáván viselked­jem az ellenséggel szemben?! • * * A gengszterek kirabolnak egy bankot. Egyikük számolni kezdi a zsákmányolt bankjegyeket. — Hagyd abba. öregem —- jegyzi meg a másik. — Miért? — Ahelyett, hogy itt pisz­mogsz a számolással, vedd meg a délutáni lavot és abból pon­tosan megtudod, mennyit mar­koltunk fel. A vidékről érkezett hölgy felháborodottan közli a portás­sal: — Azt gondolja, hogy mert vidékről jöttem, hajlandó va­gyok ilyen szűk kuckóban meg­húzni magam? Semmi szín alatt! — Nyugodjék meg asszo­nyom, hiszen ez csak a lift * * « Két zsugori beszélget. — Jack, adj kölcsön egy do­boz gyufát. — Nem, többé nem szedsz rá ezzel a trükkel! — Miféle trükkel? — Valahányszor kölcsön adok neked egy doboz gyufát, mindig üresen adod vissza. • * • A házikisasszony zongorázik a vendégeknek. Közöttük van egy zongoraművész is; odalép az if­jú hölgyhöz és így szól: — Szeretnék kérdezni vala­mit, kisasszony. — Tessék, uram. — Miért nem használja a pe­dált? — Ó, én nem játszom annyira gyorsan, hogy a lábféket kelljen használnom l »«* Beszélgetés a vendéglőben. Pincér: — Nagyon sajnálom, de ez az asztal foglalt. Vendég: — Ennek semmi jelentősége sincs, kedves barátom. Vigye át a másik terembe és tegyen helyére egy másik asztalt, amelyet nem foglaltak le! * * * Az anya meséli a fiának: — Perino rosszul viselkedett, és a farkas megette. De ha Pe­rino jól viselkedett volna, ak­kor mi történik, fiacskám? A kisfiú így felel: —■ A farkas akkor is meget­te volna, talán meg nagyobb étvággyal! * * • — Felháborító, a maga ku­tyája felfalta a csirkémet! — Köszönöm a tájékoztatást. Akkor ma este nem kap va­csorát! * • » ■— Áthelyeznek San Francis- cóba — jelenti be feleségének az időjárásjelző szolgálat munka­társa. — így véget ér az örökös né­zeteltérésed a helybeli időjárás­sal! — állapítja meg a felesé- " ge. * * * A professzor vizsgáztat: — Amputáltam a beteg egyik lábát. Emiatt a beteg most sán­tít. Mit tenne ön ilyen körül­mények között? — Én is sántítanék, profesz- 6zor úr — válaszolja a diák. * * * — önt -már otthagyta valaha a felesége? — ígéri, ígérgeti.. 13 ♦ * * A beteg így magyaráz a ház­hoz érkező orvosnak: — Milyen szerencse, hogy ugyanaz a betegségem, mint a múltkor: félretettem az összes orvosságot, amelyet a doktor úr akkor rendelt! • * • A skót jelentkezik a helyi rendőrőrsön és bejelenti, hogy maga is rendőr szeretne lenni. Ehhez azonban szóbeli felvételi vizsgát is keli tennie. A vizs­gáztató megkérdi: — Az utcán óriási csődület van. Hogyan oszlatja szét a tö­meget? — Mi sem egyszerűbb ennél: leveszem a sapkámat és kére- getni kezdek. '••■■milllllllCSIIMIIBISBIISIIlBIIBlBBSSSII Suszter, maradj a kaptafánál Jacques Prévert neves fran­cia költő egy alkalommal meg­látogatta Picassót. Az iroda­lomra terelődött a szó, amikor is a nagy spanyol mester egy fiókból kéziratköteget vett elő. Elmondta, hogy megjelent mór egy lírai verseskötete, amely­nek egyes darabjait Aragon, a Les Lettres Francaises szigorú kritikusa meleg szavakkal di­csérte. Felolvasott néhány ver­set. majd látogatója vélemé­nyét kérte. Válasz helyett Prévert kezeibe vett egy ecsetet és kijelentet­te, hogy portrét akar festeni Picassóról. Vendéglátója elér­tette a választ és így szólt: — Igazad van, ne fáradj a | festéssel, én is felhagyok a kól- | tészetteL D. E. Mondások, aforizmák Egy kis csésze kávéra gyak­ran addig kell türelemmel vár­ni, amíg betelik a. pohár. J. Nyikolszkij * * * Az előadó elaludt — nem tudta végighallgatni saját ma­gát. V. Szolovjov • * * A munka alól felmenthetik az embert — de a semmitte­vés alól soha. * Sz. Markov t * * „Ha valaki csupa ígazéletfi emberrel dolgozik — mondt3 az angyal —, ehhez pokoli tü­relem kell.” D. Rudij * * *' Aki dicshimnuszokat zeng — annak is megesuklik néha a hangja. A. Csernov (Ford.: Gellert György) Ami lehetetlen ••• Emest Hemingway közismer­ten nagy whiskyfogyasztó volt. Emiatt háziorvosa sokszor korholta. Egy alkalommal az orvos dühösen fakadt ki: — Ha nem tartja be előírás saimat, én igazán hiába fára­dozom! Most azonban határo­zottan felszólítom: azonnal hagyjon fel az itallal; Minden egyes pohár whisky helyett egyen meg egy banánt! — Doktor úr, ezt nem gon­dolhatta komolyan — válaszol­ta a nagy amerikai író —. Hi­szen még egy jól kifejlett ma­jom sem képes naponta 30 ba­nánt befalni. Dénes Ede Apróhirdetés ff I < eszült figyelemmel olvastam a Dél­utáni Harsonában megjelent hirdetést: Elektromos háztartási készülékeit, rádióját, te­levízióját, vízcsapját, bojlerét jutányos áron elrontja, majd garanciá­val megjavítja Brenn- berg Ágost kisiparos. Fehérszeder utca 1/D. Habozás nélkül a helyszínre siettem. A pincemühely be tizenhét lépcső vezetett. Az alar csony, kissé pocakos mester barátságosan fo­gadott. —• Miben állhatok rendelkezésére? — Lenne egy-két meg­bízásom. Például a te­levíziókészülékem töké­letesen működik. A mester fölényesen mosolygott: — önnek szakember­rel van dolga. Néhány mozdulat, és a készü­lék garantáltan süket és sötét lesz. Huszonnégy órán belül pedig tökéle­tesen helyrehozom a ma­sinát. — Azonkívül a gáz­bojlerom, %$ teljesen hi­bátlan. Több mint egy éne használom és semmi okom panaszra. — Nyugodjék meg, előttem nincs lehetet­len. ön elszív egy ciga­rettát s én a bojlert úgy elrontom, hogy megesküszik: itt már nincs segítség. S ekkor én csodát művelek. A bojler majd jobban mű­ködik, mint új korában. — Előre is hálás va­gyok. Tehát megegyez­tünk. Nem fogom saj­nálni a munkadíjat, de árulja el: mi a jó eb­ben a megrendelőnek? ön előbb elrontja s csak azután javítja meg a ké­szüléket. A mester gőgösen né­zett rám: — Látom, nincs túl nagy fantáziája. Na ió, elmagyarázom. Persze nem lesz újdonság, amit mondok. Mint ön is tud­ja, sok probléma van a szolgáltatóiparral. A la­kosság gyakran hetekig hiába várja a szerelőt. Igaz? — Igaz. — A készülékek pedig a leg váratlanabb idő­A MESTE mékeket, a fogyasztó tudja, hogy előbb-utóbb elromlik a masinája. Tegyük fel, hogy egy tévékészülék öt perccel egy izgalmas krimi előtt romlik el Katasztrófa! Nem szabad a véletlen­re bízni a várható „meg­hibásodást”. Nem sza­bad a sors kénye-ked- vére bízni, mikor rom­lik el az az izé. Én át­lag félévenként, a meg­rendelő felkérésére, el­rontom a gépet, garan­ciával, áe aztán újabb A vonal túlsó végén iz­gatott női hangot hal­lottam: — Könyörgöm, SOS! Siessen! A mosógépem már hetedik hónapja tö­kéletesen működik, te­hát bármely percben baj lehet vele __ — Ne nyúljon hozzá, azonnal ott leszek a helyszínen! — kiáltotta a mester, majd autóba vágta magát és elszá­guldott elsősegélyt nyúj­tani ... Galambos Szilveszter „Elektromos tervezőt, rajzo­lót felveszünk..;” A bánatos cowboy — Azért Iszom, mert a lovam nem ért meg engem. (A Wochenpresse-ből) pontokban mondják fel a szolgálatot. Igaz? — Igaz — válaszoltam alázatosan. — Namármost! Amíg az ipar nem gyárt tö­kéletes minőségű tér­fél évig tökéletesen szu­perál a szerkezet. — Zseni! Kizárólag ez a jelző illik a mester­re! — hajoltam meg előtte. Felberregett a telefon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom