Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-18 / 15. szám

TV-JEGYZET a „játszótársak"-ról Egy sorozat egyetlen darabjá­ról beszélni csak akkor szok­tunk, ha az valamiképpen kirí a többi közül. Egy sorozat egy darabjáról pedig akkor beszél­ni, amikor az még csak a má­sodik rész... Nos, a televízió­ban csütörtökön látott „Dezső Amerikából” című portréfilm, a „Hol vagytok, ti régi játszótár­sak?” sorozat második része megérdemli, hogy külön is szól­junk róla. A portréfilm. első mondatai között szerepelt: az interjú-alany személyneve. Többet aztán nem. Mégis személyes jó ismerősünk­ké vált. Talán azért, mert men­tes volt a beszélgetés minden heroizáló szándéktól, nem akar­tak Dezsőből (ikicsit azért szo­katlan így emlegetni a negy­venhárom éves férfit, aki eddig már harminc évet dolgozott...) hőst. „élő mártírt” csinálni. Egyszerűek — és jó értelemben véve — ízesek voltak a nógrádi szavak. A képsorokat nézve, a régi „játszások” megszépült emléke­it hallgatva óhatatlanul is eszé­be juthatott a nézőnek, mit is jelenthetett tizenkét évesen egy acélgyárban felnőtt munkát vé­gezni. Mit is jelenthetett gyer­mekfejjel egy ilyen közösségben tanúja lenni a háború vészter­hes napjainak. Mit is jelenthe­tett a felszabadulás, az új élet megteremtésének napjai, évei. Mindez egy egyszerű, kicsit sze­mélytelenné is magasodó ember életében. S ami a film érdeme: a felidézésnek mi is tanúi lehet­tünk. Köszönet tehát a televí­ziónak ezért a tisztán emberi, őszinte portréfilmért! <N. L) C l obi. útszélen Ügy történt, hogy éppen Bé­késcsabán, a Hunyadi téren át vezetett az utam. Van ott e,gy italmérés, amelynek fogyasztói tere az ég kupolája. Az autó­buszra várakozók, a kalauzok és más jövevények találkozóhelye ez, ahal mindenféléről, főként azonban az útikalandjaiíkról be­szélgetnek: az emberek. Egy tagbaszakadt kalauz sze­les gesztusokkal magyarázott valamit, végül karjait kitárva mondta: — Hölgyem, hát tessék fel­szállni! A kalauz egyik karja szemem­hez közeledve elsötétítette a ki­látást. Hirtelen hátraléptem, be­le a járda melletti sárba, ami még mindig jobb, mint sár nél- ikül agyrázkódást szenvedni. A kalauz ekkor az erős embereket jellemző jószívű sajnálkozással fordult felém: — Talán itt a járdán tessék! — mutatott maga elé. Menten indultam is, nehogy csupa emberszere tétből megra­gadjon a kabátom gallérjánál és ő tegyen vissza a járdára. * • • A gázpalack-cseretelep előtti >.eaaaaaaaBaawaaiaeesae£S«asiaaaaaaaaBaaeaaaaeci autóparkoló-helyen tizenkét autó állt. Köztük öt vállalati sze­mélygépkocsi. Az egyik ismerős gépkocsivezetőtől megkérdez­tem: — Túlórázunk szakikéin, túl­órázunk? — Nem. Takarékoskodunk. Ha már a tüzelőanyag ára fel­ment, legalább a fuvar legyen olcsóbb — felelte. Hát érdemes volt a tüzelő­anyag árát emelni? * » » A Polski Fiat Trabantot elő­zött, közben „telibe talált” egy Zsigulit. A Fiat vezetője a baleset után így nyilatkozott: — Ha a Trabantos rendesen léhúzódáJk az út szélére, akkor a három gépkocsi éppen elfért volna és nem történik semmi baj. Miért szabadítják az útra azt, aki még vezetni sem tud? — mutatott a Trabant vezetőjé­re, miközben féktelen harag su­gárzott a szeméből. Az országúti kalóz csak ön­magát tartotta valakinek to­vábbra is. Vágréti László vér kacsa, amikor meg akar­ják fogni, mihelyt Erzsi az iskolát emlegette. A férje, Varga István meg azt mond­ta neki, hogy legközelebb majd hoznak a pestiek hu­zalokat, kapcsolókat, égőket és megcsinálják. — De ha nem jönnek? — horkant fel Erzsi. — Össze­gyűjtöttünk nekik lisztet, zsírt, szalonnát, babot, elvi­szik és kész. — Meglásd, hogy jönnek megint — csitította Varga István a feleségét. — Nem is hallgatok addig — birizgálta meg az orrát férjének Erzsi. Aztán elsie­tett, mert főzni kell a gye­rekeknek. ...Hunyorogva nézte a he- gesztőpisztoly lángját Varga István. A fürdőkádakat, -.me­dencéket asszonyok tisztogat­ták, egy asztalos a gőzfülke hiányzó rácsait pótolta. A fürdőmester egyik helyiség­ből a másikba szaladt, szün­telenül áradt belőle a szó, nagyon vigyázzanak, mért nagy értéke van mindennek. A kazánházba is berbepislo- gott, de nem ment be, ne­hogy piszok érje fehér köpe­nyét. Meg az a , fűtőmester birodalma, ő azt' sem tudja, melyik szegecs miért van a kazánon, ő csak akkor morog a fűtőmesterrel, ha a víznek "Sues megfelelő hőfoka a me­dencében. Az emberek nem azért mennek a fürdőbe, hogy dideregjenek. Ha felhe- vül a testük és kívánják, le- öblintik magukat a hideg medencében. Ez igen, simogatta a kihűlt varratot Varga István. Még az ócska lábasokat is olyan lelkiismeretesen nézik körül, mint a fodrász a menyasz- szony fejét, amikor esküvői frizuráját csinálja. Ez igazán szép dolog... A szülőotthonban egy reg-' gél nem tudtak begyújtani, elfogyott a fa, pedig Erzsi ■ napokkal előtte figyelmeztet- 5 te a kézbesítőt, aki ebben az : időszakban afféle intézője £ volt a szociális ügyeknek, fű- J részeltessen és vitessen a ■ szülőházba tüzelőt. Az csak • rohant és pattogó hangon ki- 3 áltott neki mindig vissza: : „Meglesz, Vargáné, meg- i lesz!” Azon a reggelen, amikor a £ szülőotthonban hidegen ma- £ radtak a kályhák, Erzsi úgy £ hallgatta a gyerekágyas asz- ■ szonyok panaszos szavait, : mintha lecövekelték volna, £ — Ha valaki tehetetlen, az ; zal már nem törődik senki’ ! — Fázzanak meg a köly- : keink? | — Ilyen az új világ? Azt sem tudta Erzsi, ho~ : gyan ment ki az utcára. (Folytatjuk) 1 Van min és miért j takarékoskodni a szarvasi vasasoknak is NEMRÉGIBEN elhangzott a J rádió tanácsadási rovatában, hogy a háztartásokban is na- j gyobb gondot szükséges fbrdíta- | ni a takarékosságra. A zsíros húsról — javasolta a tanácsadó — vagdossuk le a kövérebb darabokat, azokból zsírt lehet kisütni. Ilyen ' módon néhány leves rántásához biztosíthatjuk a zsiradékot... Az biztos, hogy a háztartásokban is nagyobb gondot lehetne fordítani a taka­rékosságra. Ügy vélem azon­ban, azért annyira szegények nem vagyunk, hogy a fenti mó­don olvasszunk zsírt. Bár lehet, hogy sokan megfogadják ezt a tanácsot is. Eszmei mondani­valóját mindenképpen helyes lenne megfogadni, azt tudni­illik, hogy ha drágul egyes fo­gyasztási cikk ára, azt fokozot­tabb takarékossággal lehet ki­egyensúlyozni a kis háztartá­sokban is. A nagyobbakban meg különösen. A Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetben ugyanezt valahogy így fogal­mazzák meg: — Ha élni akarunk, már­pedig évről évre jobban aka­runk élni, akkor fogunkhoz kell verni a garast, jól meg kell néznünk, hogy mennyit, mire költünk..; A nyersanyagárak felemelése révén ugyanis ennek a műit évben 280 millió forintnyi ér­téket előállító szövetkezetnek az idén tíz-tizenkét milliós többletkiadással kell számol­nia. A nyereségszintet a tava­lyi gazdálkodási módszerrel természetesen nem tudják tar­tani. A többletkiadásokat el­lensúly ozandóan új intézkedé­seket kell hozni a takarékos­ságban. Erről beszélgettünk Székely Lászlóval, a szövetke­zet elnökével. — Voltak, akik olyan takaré­kossági javaslatot tettek, amit nem lehet, nem szabad elfo­gadni. Nem spórolhatunk a szo­ciális ellátottság, az étkeztetés, az üdültetés területén. De más­ban, . ami munkánkkal, üzemi tevékenységünkkel közvetlenül összefügg, jelentős rejtett tarta­lékunk van. A tavalyi terme­lési költségeinknek' legalább tíz százalékét meg tudjuk takaríta­ni egy kicsit nagyobb odafigye­léssel, egységesebb igyekezettel és az intézkedések jobb ellen­őrzésével. AZ ELNÖK elmondotta, hogy a szövetkezet vezetősége a párt Központi Bizottságának 1974. december 5-i határozata alapján már tárgyalt a teen­dőkről és elvileg máris sok rej­tett tartalékot feltárt. Ezek gya­korlati kiaknázását a mérleg- elkésizítés után megfogalma­zandó intézkedési tervben sze­mélyekre lebontják, majd azok végrehajtására olyan ösztönző módszereket dolgoznak ki, ame­lyek érdekeltté teszik az egyé­neket és egyes munkacsoporto­kat is. — Mégis, mik ezek a rejtett tartalékok? ■— Mindenekelőtt az energia­takarékosság... Kint süt a nap, BÉKÉS MFCfq^ januAr is s a műhelyekben úgy fűtenek, mintha mínusz . 20 fok lenne. Havonta 100 ezer forintért az udvart fűtik? Miért? Mert hó­napokon át töröttek az abla­kok. Ennek ellenére évente 100 ezer forintot költünk üve­gezésre. Figyelmetlenségből so­rozatosan kitörik az ablakokat, rendre nyitva hagyják az aj­tókat — fűtik az udvart. Rá­adásul a hősugárzók j is sok he­lyen be vannak kapcsolva. Mind-mind fölösleges energia­pazarlás! Maradjunk a napnál. Kint világos van. a sorozatlám­pák bent mégis égnek, s más világítótestek fogyasztják az áramot. Olyan helyiségekben is ég a villany, amelyeket- csak ritkán használnak. Nem lehet­ne ezen változtatni?! De meny­nyire lehetne, sőt kell is! Egyenletes. 20—22 fokos hőmér­sékletet fogunk minden mű­helyben biztosítani és vigyá­zunk majd arra, hogy fölösle­gesen ne égjen sehol a villany, a hősugárzó, ne legyenek tör rött ablakok, ne csöpögjön a vízcsap (évente 600 ezer fo­rintos vízszámlánk van) — ne fusson ki a hő a szabad ég alá. És még egy: ne beszéljünk vé­get nem érően a telefonon. Er­re tényleges, költségünk tavaly 650 ezer forint volt. Nem aka­rok senkit megsérteni, de ma­szek ügyeiket is az üzemi te­lefonon bonyolították le. Ügy számoltuk, 100 ezer forinttal le­hetne kevesebb telefonköltsé­günk, ha nagyobb fegyelemmel jl. használnák a távbeszélőt. Egy szó,, mint száz. súlyos. 'Százezre­ket lehet mindezekben meg ta­karítani. A szövetkezet 280 milliós ter­melési értéke előállítási költsé­gének mintegy fele anyag'ban rejlik. Ha sok a selejt, a hulla­dék — kevesebb a haszon. Évente 3-4 milliós kárt okoz a selejt. Ez visznylag nem sok az előállított értékkel arányban — mondja az elnök. — Am a jobb szabással, öntödei munkával mintegy félmilliót ezen is meg lehet takarítanunk. Mint aho­gyan a göngyölegfelhasználás­ban is. 1974-ben csaknem hét­millió forintot költöttünk do­bozokra, mert ugye a csoma­golást is meg kell fizetni. Igen ám, de a kitűnő, még használ­ható göngyölegét, főleg papírt, egyszeri használat után a sze­métbe dobtuk- Csak szemét- szállítói költségekre 250 ezer forintot fizettünk ki a helyi fuvarosoknak. Enyhén szólva, nemtörődömség az, ahogyan ezt a dolgot kezeltük. Pedig a gön­gyöleg jó nagy részét ismét fél lehet használni csomagolásra. Ebben több mint egymillió forintot tudunk egy évben megtakarítani. De január 1-tól megszüntettük a negyedmilliós szemétfuvarozási kiadást is. Vásároltunk egy égetöberen- dezést 60 ezer forintért és ja­nuár 1-től már ez semmisíti meg a valóban felhasználhatat- lan hulladékot. Több mint 150 ezer forintot spóroltunk meg ilyen módon. EGYSZÓVAL van min taka­rékoskodni a szarvasi vasasok­nál és van miért is. 1974-ben mintegy 31 milliós nyereséget értek el és ezt tartani az ez évre szóló elképzelések mellett Csak a belső, fejtett tartalékok hasznosításával lehet. Melyek az ez évre szóló el­képzelések? 1974-ben 1500 fo­rinttal nőtt az átlagkereset, je­lenleg 29 ezer forint. Az idén további négyszázalékos bér­emelést terveztek. Tavaly tíz­milliós beruházás valósult meg szociális épületek: mosdó, öl­töző, aztán a kazánház felépíté­sével és számos új gép vásár­lásával. Az idén 30 milliós, főként exportfejlesztő beruhá­zást akarnak megvalósítani. 1973-ban 30 millió volt export­teljesítésük, tavaly 50 millió, az idén 00 milliót szeretnének el­érni. Üj termékeik: a 3-8 decís kávéfőző, a különböző világító- testek, villanyvasalók, húsda­rálók ma már keresett cikkek a világpiacon. Ezt tudja a szö­vetkezet 1630 dolgozója, akik­nek zöme 36 szocialista brigád­ban tömörülve tudatosan, fel- szabadulásunk 30. évfordulójá­ra, s a közeledő pártkongresz- szusra készülődik. ÜGY KÉSZÜLŐDIK, hogy év végéig a tavalyinál mintegy 10 —12 millióval kisebb önkölt- ( séggel elérje szövetkezetük a 300 milliós termelési értéket. Ez egyéni érdekük is. Varga Dezső A békéscsabai MÁY állomásfőnökség felvesz 18 évtől 35 éves korig férfimunkásokat KOCSIRENDEZŐI. VALTÓÖRI, VONATFÉKEZŐI, VONATVEZETŐI ÉS JEGYVIZSGÁLÓ MUNKAKÖRÖKBE, 18 évtől 35 éves korig érettségizett és 8 általános . iskolai végzettségű nődolgozókat JEGYVIZSGÄLO munkakörbe. Kedvezményes kül- és belföldi utazást, valamint egyenruhát biztosítunk. 44 órás munkahét Kereseti lehetőség: megegyezés szerint. Jelentkezés: Békéscsaba, MÁV állomásfőnök- ségnél, a személyzeti ég munkaügyi osztályon. x

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom