Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

Tegnap tetejezték a cukorrépa-szállítást a békési Október 6. Tsz-ben Dutrák vontatják ki a dúlöütroi a szállt to jármüveket :*s»fiisgista>n!s»aaaB*a«snH« Es ha Küzdelem a tengelyig érS sárra! (Fotó: Demény Gyula) rül mindent. De megtorpant, amikor meglátta, hogy nya­kába akasztott zsákból szórta a sekély barázdába a kukori­cát egy asszony, férje az eke­szarv mellől biztatott egy te­henet, a gyerek pedig kötél­lel húzta a szarvát Arrább kétrészes boronának egy da­rabját két vékony fiú rángat­ta: sűrűn megálltak, megköp­ködték markukat és újra ne­kiveselkedtek. Emitt egy vén kanca lógatta a fejét az eke előtt. Adám János földjéhez közeledve, Varga István a nyakát nyújtogatta. Füstcsí­kot látott kígyózni az ég felé, majd szalmakunyhót pillan­tott meg. Attól nem messzire az eke szarvánál a tizenöt éves Palika lépegetett, mint a lassított mozgókép valami­lyen figurája. Az eke előtt az egyik oldalon Adám Já­nos, a másik oldalon a fele­sége, középen a tizenhét éves Jancsi. Előredőltek, mellükön kötelek feszültek. Keskeny, sekély barázda húzódott előt- tük-utánuk a tarlón. Csak akkor vették észre Varga Istvánt, amikor rájuk köszönt. Megálltak. Ledobták a kö­télhámokat. Annyira liheg­tek, hogy egy ideig nem tud­tak szólni. Varga Istvánt mintha vas­markok szorították volna. Mit kérdezzen? Mit mondjon? Ügy csináljuk, ahogyan lehet — szólt nagy sokára Adám János, de a levegőt még mindig szaggatva szedte. — Itt húzzuk meg magunkat éjszakánként — intett a kunyhó felé. — Amíg mi csi- nálgatjuk, a leves is fő. A legkisebbek meg elszaladgál­nak nappal ebben a jó idő­ben. — Megyek is — szólt az asszony —, megnézem, hátha megfőtt már az étel. Adám János körülmutatott. — A répaföldet úgy- ahogy’ megkapálgattuk, el­egyengettük. Három holdban búza van. A többit majd meglátjuk. Nézze azt a csator­nát ott, a föld végében. Egy holdnyit kerti veteménnyel, paprikával, paradicsommal, meg egyébbel akarnánk be­ültetni a csatorna mellett Lo­csolni szeretnénk majd. De ez még odébb van — húzó­dott mosolyra az ajka. — Csak ezen a tarlón lennénk túL — Hosszú keiével kör­bemutatott ismét, hogy mi­lyen darab vár még rájuk. Mellén a kötélvágta vörös csíkkal úgy állt az eke mel­lett, mint valamelyik honfog­laló ősünk állhatott fegyve­rével a vereckei szorosnál: „Ezen még át kell vereked­nem magam. Aztán...” (Folytatjuk.) húsvéthétfőn esni fog? Fér^i télíkabát. Anyaga az elegáns nevű CRABOFLOCK RT. Ára közelebb a három.-, mint a kétezerhez. A gazdája bosszankodik, mert két hónapja vett ru­hadarabja Jeltűnöen ténye- sedik. Aztán — merő véletlen- ségből — megtalálja a bel­ső zsebben a Zalaegerszegi Ruhagyár tenyérnyi papír­ra stencilezett tájékoztató­ját: „Tartós használat foly­tán vagy esetleges meg- ázás esetén jelentkező el­laposodott fényes foltok ké­zi, nedves, kíméletes átke- féléssel eltüntethetők.” Most már érti a dolgot. Tartósan használta a téli­kabátját. Két hónapon át mindennap abban ment munkába és abban ment haza, naponta jó fél óráig Viselte a kabátot. Ezért fé­nyeseden. És — be kell val­lani — közben vagy kétszer esett is, amit a kabát külö­nösen nem szeret. Hiszen a zalaegerszegiek nyilván derűs időre és leg­feljebb másodnaponkénti használatra készítették. Ügy értve ez utóbbit — az egy­szeri viccel szólva: kará­csony és húsvét másnap­ján esedékes használatra. Illetőleg, talán még ak­korra sem. Mert igaz, a ka­rácsonyt megúsztuk eső nélkül. De mi a biztosítéka, hogy húsvét másodnapján is száraz lesz az idő?! A nedvességet meg hogy bír­hatná el a kabát? GRA- BOFLOCK RT-bői!? Ket­tőezer-hatért!?... A békési Október 6. Termelő­szövetkezet a múlt évben 111 hektáron termelt cukorrépát A rendkívüli időjárás — amint azt már többször megírtuk — nehéz feladat elé állította a bé­késieket is. A szállítás a fel­ázott dűlőutakon szinte ember- feletti munkát követelt. Ennek ellenére, mindent megtettek, hogy a megtermelt cukoralap­anyag elkerüljön a feldolgozó- iparhoz. A borosgyáni részen tegnap, szerdán fejezték be a termés szállítását. A környező termelőszövetkezetek gépeinek segítségével sikerült végezni a nehéz munkával. * Gazdasági fejlődésünk új feltételei A változások lényege I. A gazdaság fejlődésének üte­me, mértéke nem elhatározás kérdése; objektív feltételei és meghatározói vannak. Ezek a feltételek többnyire az ország­határokon belül, tehát a magyar gazdaságiban találhatók. A gaz­daság fejlődésének ilyen objek­tív jellegű feltételei — csak példaszerűen említve: a rendel­kezésre álló nyers- és alapanya­gok mennyisége, a termelésben felhasználható munkaerő, annak produktivitása, a korábbi beru­házási tevékenység eredménye­ként üzembe lépő új termelési kapacitások, a gazdaság egyen­súlyi helyzete, továbbá az a ke­reslet, amely a lakosság életszín­vonalából, a társadalom közös fogyasztásából és felhalmozásá­ból adódik. A gazdasági növekedésnek mindemellett országhatárokon kívüli, azaz külgazdasági ténye­zői is vannak — pl. a szocialista és az egyéb piacok kereslete, adott esetben külföldi erőforrá­sok igénybevétele, általában a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel hatékonysága stb. Az 1974-es esztendő szemlél­tetően példázza a belső és külső tényezők szerepét. Az idei nép- gazdasági terv a korábbi esz­tendők — 1971—1973 — egyen­letes gazdasági fejlődésének foly­tatódásával számolt, s a külön­böző gazdasági folyamatok nö­vekedésének mértékét is a kö­zéptávú tervben szereplő éves átlagokban Irányozta elő. (A nemzeti jövedelem növekedése (minimálisan 5 százalék, az ipari termelésé 5,5—6 százalék, a me­zőgazdasági termelésé 2—2,5 százalék, a lakosság összes fo­gyasztásának növekedése 5,2— 5,6 százalék, felhalmozás 7—8 százalék.) Az I—III. negyedév gazdasági jelzőszámai egyértel­műen arról tanúskodnak, hogy a gazdasági fejlődés növekedési üteme gyorsabb a tervezettnél: az ipar termelése éves szinten feb. 7—8 százalékkal, a nemzeti jövedelem pedig — a mezőgaz­daságot sújtó károk ellenére — mintegy 6 százalékkal lesz ma­gasabb a tavalyinál. A gazdasági fejlődés ütemé­nek gyorsulásában ezúttal is ob­jektív tényezőnek volt szereipe: az ipar 1973-ban készleteinek jelentős részét elfogyasztotta, s ez — továbbá a termelő fo­gyasztás reális szükséglete és a 'készletképzési törekvés — az ipar értékesítési lehetőségeit majd 11 százalékkal növelte. A termelő fogyasztás — a végter­mék előállításához szükséges anyagok, félkész-termékek és azok készletei — ugrásszerű nö­vekedése — 1973-ban 5,3 szá­zalékkal, 1974. I—III. negyedé­ben 10,8 százalékkal emelkedett — ösztönözte, alapozta meg az ipari termelés tervezettnél erő­teljesebb fejlődését. Ebben az esztendőben mind­máig soha nem tapasztalt mó­don és erővel hat a magyar gaz­daság fejlődésére és helyzetére egy külgazdasági tényező: a tő­kés gazdaságokban és világpia­con dúló infláció — az áremel­kedés mértéke a legtöbb tőkés országban 10—20 százalék kö­zötti, egyes országokban 20 szá­zalék feletti —, a nyersanyagok ipari késztermékek árarányai­nak gyökeres változása. Az inf­láció rekordmértéke, az árará­nyok módosulása nem a tőkés világ magánügye, annak hatását mi is érezzük, árát pedig meg­fizetjük. A nem szocialista országok­kal folytatott külkereskedel­münk áruösszetételét az jellem­zi, hogy az import majd két­5 BÉKÉS WCm 1975. JANUAR 16. harmadát anyagok, félkészter­mékek alkotják, s ugyanezek az exportban kb. egyharmados aránnyal szerepelnek. Csupán ennek következtében is a vi­lágpiaci árváltozások hátrányo­san sújtanak bennünket, ront­ják a nem szocialista országok­kal folytatott kereskedelemben a cserearányt. Ezt már az elmúlt évben is .érzékeltük, mert az importált termékek árszintje 16,5 száza­lékkal emelkedett, míg expor­tunk árszintje 13,6 százalékkal. Az idei esztendő első felében a cserearány sokkalta nagyobb mértékben romlott: a nem szo­cialista országokból származó behozatal árindexe 142,8 volt. míg a kivitelé 124.4. Mindennek lényege: a behozatal ellenérté­ké fejében — abban az esetben, ha volumene, természetes mennyisége változatlan — több magyar árút kell adnunk, s ily módon a megtermelt nem­zeti jövedelem néhánv százalé­kát a cserearány romlása fo­gyasztja el. Ez pedig gazdasági fejlődésünk ütemét osfVMcmti, a további fejlődés objektív lehe­tőségeit rontja. Az érem eevik oldala: a nemzeti jövedelem ugvan a tervezettnél n&gvobb mértékben, kb. 7 százalékkal nő, de amikor annak belső fel- használására kerül sor — s ez az érem másik oldala — ezt a 7 százalékos többletet nem oszthatnak el maradéktalanul a fogyasztás és a felhalmozás kö­zött, mert annak egy része már nincs az országban. Mindezek a körülményi»" magvar gazdaság közeljövői'mi fejlődésének külső — és rész­ben belső — feltételeit jelentő­sen módosítják. Bizonyosra ve­hető, hogy a tőkés világpiaco­kon végbement áraránvválto- zások stabilizálódnak, lehetsé­ges, hogy a nyersanyagok és energiahordozók árai kisebb mértékben csökkennék, de min­denképpen a korábbinál maga­sabb árszinten állapodnak meg. Rövidesen sor kerül a KGST külkereskedelmi árainak rende­zésére is, s ennek során a tőkés világpiac árarány-változásait is figyelembe veszik. A KGST-or- szágokkal folytatott külkereske­delmünk áruszerkezetéből — a behozatal legnagyobb árucso­portját az energiahordozók és az anyagok alkotják, míg a ki­vitelben az ipari késztermékek dominálnak — Bzükságszerűea következik, hogy kisebb-na- gyobb cserearányromlással ezen a piacon is számolnunk kell. A különböző közgazdasági szabályozók módosítása kapcsán az elmúlt esztendőkben — a változások lényegét érzékeltet­ve — gyakran utaltunk arra, hogy a vállalati gazdálkodás fel­téted- és követelmény-rendszere másmilyen, szigorúbb lett. Az most a népgazdaság egészére adaptálható: megváltozott a magyar gazdaság fejlesztésének külgazdasági kapcsolatokban megtestesülő közege, feltétel- rendszere. A tények rögzítésé­nél, tudomásulvételénél sokkal­ta fontosabb a cselekvés, amely gazdálkodásunkat az új köve­telményekhez igazítja. Garamvölgyí István A Gyoparhalmi Tejüzem felvesz GÉPIPARI technikusi végzettséggel és mű­szaki ellenőri képe­sítéssel rendelkező férfi, továbbá érett­ségivel rendelkező NŐI MUNKAERŐT. 3407Í1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom