Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-12 / 10. szám

Tényleg TARKA HASÁBOK! —- I m, WERKOLAJKO, GR. ARKADJEV; »-----------------------------------------------= A zseni drámája | Kedven Kosztya! Zavarban vagyok. Sehogy sem, tudok időt szakítani a személyes találko­zásra. Ezért írok levelet. A ma­ma említette, hogy a főnök ál­talad kérdezteti annak az okát, amiért nem járok be dolgozni. Elhatároztam, hogy neked min­dent elmondok. Június végén eljött hozzánk a nagynénikénk, Válja mami, és megkért engem, hogy tegyek az Édesipari Főiskolára felvételi vizsgát a másod-unokatestvé­rem, Vovocska helyett Emlék­szel, amikor megvédtem a dísz- szertációmat, akkor odajött hoz­zánk egy fiatalember, hippi-öl­tözékben? Hát ö ez a Vovocska* Egy évvel fiatalabb tőlem. Gye­rekkorunkban sülve, főve együtt voltunk, de aztán a sors szét­szórt bennünket, öt a jazz-zene monzotta, en meg atomfizikus lettem. Az ismerőseink közül valaki az én fényképemet küldte meg a Vovocskáé helyett a főiskolai jelentkezési lappal. Így aztán én mentem el a felvételi vizsgára. <A felvételi sikerülj mármint az általam adott felvételi, és Vovocskát — azaz engem, — felvették a főiskolára. Szeptember elején ismét meg­jelent nálam Válja nagynéni, és a lábaim előtt térdre borult. Nagyon megijedtem. És mint ké­sőbb kiderült, nem is ok nélkül, Az a személy, aki az én fény­képemet csempészte a Vovocskáé Jh,elyére, lebukott, és most nincs aki visszacserélje. Válja nagynéni azt mondja, hogy az todott szituációból csak egyet­len, kiút van: nekem kell tanul­nom Vovocska helyett, — De Válja néni — próbáltam tiltakozni —•, ezt én, a matema­tika, fizika tudományok dokto­ra, nem tehetem. Én nem ta­nulhatok egy cukrásztechnikus helyett’ —• Hát jő, kedvesként <— mondta sírva —, de azért azt is figyelembe vehetnéd, hogy te még csak mindössze huszonöt éves vagy, ráadásul zseni, mit neked megszerezni még egy mesterséget is adó diplomát. A kedvéért, hogy felszántsam a nagynéniké könnyeit, elkezd­tem tanulmányaimat az édet- ségipari főiskolán! Először arra gondoltam, hogy ; járok én dolgozni is néha, néha « pedig az előadásokat látogatom. ! Később azonban bebizonyoso- i dott, hogy ez nem is olyan egy- f szerű. A tanulmányi osztály J ugyanis igen szigorúan ellenőrzi ; az előadásokon való részvételt. S m Emlékszel, legutóbb a kalifor- i nlai egyetemről járt nálam egy ■ fizikus, hogy megbeszéljünk 5 egy kutatási témát? Akkor is | észrevették, hogy hiányoztam az ; előadásról, illetve, hogy Vo- ; vocska nem volt ott a névsorol- ! vasásnál. A tanulmányi osztály í ezért arra a hónapra megvonta ; az ösztöndíját, ami a Vovocska • zsebét nagyon kellemetlenül S érintette. Válja néni ezért nyo- : matékosan felhívta a figyelme- ■ met, hogy csak nagyon nyomós ! ok miatt maradhatok távol az ! előadásokról. Így aztán érthető, ■ hogy dolgozni a munkahelyemre \ végképpen nem mehetek. A tanulással meg egyenest ; nincs problémám. A tortát is sze- S retem kavarni, a kuktasapka is « jól áll. Meg aztán, amikor an- l nak idején én tanultam — már- ; mint valóban magam helyett —, ■ mindössze tizenéves voltam. Ak- 5 kor hoztam össze a kandidátusi : disszertációmat is, ezért igazi s diákéletem nem is lehetett. ■ Most minden másképpen van. » Belevetettem magam a diákélet- ! be. Előadások után moziba já- í írunk. Tegnap meg egyenest azt • kérdezte a csoportvezető, hogy udvarolok-e komolyan valami­féle kislánynak? Ez nálunk ugyanis majdnem tilos. Ezért felhívta a figyelmemet, hogy \ számoljam fel ilyen irányú kap­csolataimat. Meg azt is mondta, hogy most még neki se udvarol­jak, mert holnap fizikából zárt­helyi dolgozatot írunk, és a ta­nár szerint nem a legerősebb ol­dalam a fizika. Most már látod a helyzete­met. A főnöknek pedig mondd meg, hogy még egy kicsit bírja fci nélkülem. Ha befejeztem az első félévet, akkor átiratkozom —■ mármint Vovocska — leve­lező tagozatra, és akkor nem lesz akadálya annak sem, hogy dolgozni menjek. Barátod: Páv- tík. SÍ gér Imre fordítása Színes magazin t Humorszolgálat í iS — Kérek egy 90 márkás női 5 blúzt. S — Milyen méretben? — Teljesen mindegy. — Egyszínűt vagy mintásat? • — Teljesen mindegy. — Selyemből vagy talán ..a ; — Teljesen mindegy. Ügyís j ki fogják cserélni. **• — Mit gondol, ügyvéd úr, | nem lenne jó, ha egy hízott | kacsát küldenék a bírónak? — S kérdi egy paraszt —• Ha el akarja veszíteni a : pert akkor csak tessék — vá- ■ laszolt az ügyvéd. A paraszt megnyerte a pert ■ Mielőtt távozna a bíróságról, adasúgja az ügyvédnek: — Tudja, ügyvéd úr, hogy mégiscsak küldtem a bírónak egy kacsát. — Lehetetlen. »: — Pedig így van.;: Csak- j hogy az ellenfelem nevében. * * * 1 Egy turista eltéved a londoni ködben, összeütközik egy járó­kelővel, akitől megkérdi: — Nem tudná véletlenül meg- ; mondani, merre találom meg a s Temzét? ; — De igen. Pontosan a hátam ■ mögött van. — Biztos ön ebben? — Száz százalékig. Most másztam ki belőle. • * * A kiállításon egy látogató hangosan tűnődik, vajon az egyik kép napfelkeltét vagy naple­mentét ábrázol-e. Egyszerre csak megszólal mellette egy fiatal hölgy. — A kép naplementét ábrá­zol. Ismerem a festőt, déli 11 előtt sohasem ke] feL ® « * —- Apu — kérdezi ebadta —, honnan lehet tudni, hogy a Pöld gömbölyű? —• Csacsikéin, sohasem lát­tál még földgömböt? * * * — Herberttel valami nincs rendjén. Soha nincs egy vasa sem. Kölcsön kért tőled? — Nem. Én tőle. * * * A tanító Noé bárkájáról beszélt: „Noé minden fajtából egy hímet és egy nőstényt vett fel a bárkára: kakast és tyúkot, nőstény macskát és kandúrt, libát és gúnárt, kacsát és gá­csért. Ki tud közületek még példát mondani? Az egyik kisfiú jelentkezik; — Egy női és egy férfi­kerékpárt. S — Higgye eh Kovács szaktárs, soha nem szoktam szeszes Italt Inni: (Jelinek Lajos rajza) Nyugdíjasok bálján... '“Jpűr/fcr# — Es gondolja, La Jóska, megélnénk m maga nyugdíjából... ? (Kallus rajza) Forgalmas országút mellett — Ígérd meg, hogy szeretni fogsz, különben itt maradok as országút közepén... (Kallus rajza) 3£ U en e h ún a puj et/tj pózna tetején „Már nem is emlékszem rá, hogyan lehet lakásban él­ni” — jelentette ki a New Orleans-i Rick Weeks, aki 9 hónapon át „lakott” egy póz­na tetején. Az eltelt időszak­ban egy ciklont is átvészelt szokatlan lakhelyén. Teljesít­ményével egyébként megdön­tötte a póznalakás világre­kordját. Amikor egy daru se­gítségével leemelték kényel­metlen lakhelyéből, a város rezesbandája győzelmi indulót fújt. Weeks csupán azt saj­nálja, hogy nem vehetett részt lánya temetésén, aki apja esz­telen kísérlete miatti bánatá­ban öngyilkos lett. Ex már túlxás Az ifjabb Dumas Svájcban yógykezeltette magát, ahol találkozott Gottfried Keller- rel. Beültek egy hangulatos kis borozóba, és iszogattak. Dumas megjegyezte: — Tulajdonképpen az or­vos eltiltott az ivástól, de olyan jólesik ez a pár korty ital — No és hány pohár bort kér­iszik meg naponta? — dezte, Gottfried Keller. — Mindennap tizenkét po­hárkával. — Tizenkét ponar... Na, az már sok — csóválta a fe­jét Gottfried Keller. — Ti­zenegy pohárkával magam is megiszom mindennap, de tizenkettő az már igazán túl­zás. : a Í Csiriz Albert zsebmes- w tér kezdett kiöregedni a S zsebmetszésből. A feje S fölött dologházakban, J szigorított börtönökben ! elsuhant évek reszketö- í vé tették más zsebében ; kotorászó finom kezét. ; Utolsó vállalkozása is ! balul ütött ki, amikor is ! egy hentesmester pénz- • tárcája, körül foglalatos- \ kodott. A tragédia úgy t kezdődött, hogy Csiriz ; Albert benyúlt a zsebé- 5 be, mármint a hentes- 5 mester zsebébe, de utá- • na a tulajdonos is, aki- S bői két Csiriz is kitelt • volna. Ezek után bárki • tisztázhatja magában, l hogy a hirtelen elcsattant : pofont ki adta és ki kap- ■ ta. Ez az utolsó kalandja • hathavi dologházzal zá- • rult, ami teljesen tönk- 5 retette a nagy zsebmes- ; tért, hiszen a dolog te­rn metésén ő dobta volna ■ az első és legsúlyosabb j göröngyöt. ■ És most, kikerülvén, t munkától cserzett rész­IBSSSt kető kezével mihez kezdjen? Munka volna bőven, de.- jobb turkál­ni. Egyelőre zsebek he­lyett szemétkosarakba, kukákba mártotta karját konyákig, ami meddő­nek bizonyult, mert a hulladékgyűjtés az utób­bi időben jelentős köz- gazdasági tudománnyá fejlődött. Bár a koldu­lást utolsónak tartotta, arra gondolt, felvesz egy fekete szemüveget, s mint vak kiáll az utca­sarokra. Aztán vett egy reggeli lapot, belenézett az álláshirdetésekbe. Lámpással keresik a munkást. No de a mun­ka, ugy-e mégiscsak „utolsó dolog”. Befordult az új bér­ház kapuján. No nézd már, mi ez? — lepődött meg a lépcsőházban. Egy csomag. Megemelte. Le­het öt—hat kiló. Bizto­san egy ittlakó háziasz- szony a piacról jövet le­tette, hogy az emeletről cissaajöjjön érte. Való­ban koppokat hallott fentről. Gyorsan hóna alá kapta az elég súlyos, drága kincset és kala­páló szívvel eliramodott vele. Ezalatt egy mun­— Rendben. Fel van véve 7 forint órabérrel, de ha szorgalmasan dol­gozik, javítunk a bérén. Hogy hívják? Hadd ír­A zsebmester kás fütyürészve jött le a lépcsőn. Csípőre tett kézzel, csodálkozva meg­állt az elhagyott csomag helyén: — A nemjóját neki, ide meg elfelejtettem volna homokzsákot ten­ni? — Mért akar a mi épí­tőipari vállalatunknál segédmunkás lenni? — fonta össze karját a bri­gádvezető. — Azért kérem szépen, mert itt homokkal dol­goznak és én nagyon szeretek homokkal dol­gozni, jam be nevét a brigád­naplóba. — Csiriz, kérem szé­pen. Csiriz Albert! — Szép, becsületes ne­ve van. Nos, mától kezd­ve, Csiriz szaktárs ho­mok- és cementzsákokat fog a lakóházak lépcső­in felhordani, mert ki­javítjuk a repedezett lépcsőket. Érti? A brigádvezető kezet- rázott vele, s nem is sej­tette, hogy a volt zseb­mestert éppen egy bal- szerencsés tolvajlás ve­zette a jó útra. Dénes Géz»

Next

/
Oldalképek
Tartalom