Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-12 / 10. szám
Tényleg TARKA HASÁBOK! —- I m, WERKOLAJKO, GR. ARKADJEV; »-----------------------------------------------= A zseni drámája | Kedven Kosztya! Zavarban vagyok. Sehogy sem, tudok időt szakítani a személyes találkozásra. Ezért írok levelet. A mama említette, hogy a főnök általad kérdezteti annak az okát, amiért nem járok be dolgozni. Elhatároztam, hogy neked mindent elmondok. Június végén eljött hozzánk a nagynénikénk, Válja mami, és megkért engem, hogy tegyek az Édesipari Főiskolára felvételi vizsgát a másod-unokatestvérem, Vovocska helyett Emlékszel, amikor megvédtem a dísz- szertációmat, akkor odajött hozzánk egy fiatalember, hippi-öltözékben? Hát ö ez a Vovocska* Egy évvel fiatalabb tőlem. Gyerekkorunkban sülve, főve együtt voltunk, de aztán a sors szétszórt bennünket, öt a jazz-zene monzotta, en meg atomfizikus lettem. Az ismerőseink közül valaki az én fényképemet küldte meg a Vovocskáé helyett a főiskolai jelentkezési lappal. Így aztán én mentem el a felvételi vizsgára. <A felvételi sikerülj mármint az általam adott felvételi, és Vovocskát — azaz engem, — felvették a főiskolára. Szeptember elején ismét megjelent nálam Válja nagynéni, és a lábaim előtt térdre borult. Nagyon megijedtem. És mint később kiderült, nem is ok nélkül, Az a személy, aki az én fényképemet csempészte a Vovocskáé Jh,elyére, lebukott, és most nincs aki visszacserélje. Válja nagynéni azt mondja, hogy az todott szituációból csak egyetlen, kiút van: nekem kell tanulnom Vovocska helyett, — De Válja néni — próbáltam tiltakozni —•, ezt én, a matematika, fizika tudományok doktora, nem tehetem. Én nem tanulhatok egy cukrásztechnikus helyett’ —• Hát jő, kedvesként <— mondta sírva —, de azért azt is figyelembe vehetnéd, hogy te még csak mindössze huszonöt éves vagy, ráadásul zseni, mit neked megszerezni még egy mesterséget is adó diplomát. A kedvéért, hogy felszántsam a nagynéniké könnyeit, elkezdtem tanulmányaimat az édet- ségipari főiskolán! Először arra gondoltam, hogy ; járok én dolgozni is néha, néha « pedig az előadásokat látogatom. ! Később azonban bebizonyoso- i dott, hogy ez nem is olyan egy- f szerű. A tanulmányi osztály J ugyanis igen szigorúan ellenőrzi ; az előadásokon való részvételt. S m Emlékszel, legutóbb a kalifor- i nlai egyetemről járt nálam egy ■ fizikus, hogy megbeszéljünk 5 egy kutatási témát? Akkor is | észrevették, hogy hiányoztam az ; előadásról, illetve, hogy Vo- ; vocska nem volt ott a névsorol- ! vasásnál. A tanulmányi osztály í ezért arra a hónapra megvonta ; az ösztöndíját, ami a Vovocska • zsebét nagyon kellemetlenül S érintette. Válja néni ezért nyo- : matékosan felhívta a figyelme- ■ met, hogy csak nagyon nyomós ! ok miatt maradhatok távol az ! előadásokról. Így aztán érthető, ■ hogy dolgozni a munkahelyemre \ végképpen nem mehetek. A tanulással meg egyenest ; nincs problémám. A tortát is sze- S retem kavarni, a kuktasapka is « jól áll. Meg aztán, amikor an- l nak idején én tanultam — már- ; mint valóban magam helyett —, ■ mindössze tizenéves voltam. Ak- 5 kor hoztam össze a kandidátusi : disszertációmat is, ezért igazi s diákéletem nem is lehetett. ■ Most minden másképpen van. » Belevetettem magam a diákélet- ! be. Előadások után moziba já- í írunk. Tegnap meg egyenest azt • kérdezte a csoportvezető, hogy udvarolok-e komolyan valamiféle kislánynak? Ez nálunk ugyanis majdnem tilos. Ezért felhívta a figyelmemet, hogy \ számoljam fel ilyen irányú kapcsolataimat. Meg azt is mondta, hogy most még neki se udvaroljak, mert holnap fizikából zárthelyi dolgozatot írunk, és a tanár szerint nem a legerősebb oldalam a fizika. Most már látod a helyzetemet. A főnöknek pedig mondd meg, hogy még egy kicsit bírja fci nélkülem. Ha befejeztem az első félévet, akkor átiratkozom —■ mármint Vovocska — levelező tagozatra, és akkor nem lesz akadálya annak sem, hogy dolgozni menjek. Barátod: Páv- tík. SÍ gér Imre fordítása Színes magazin t Humorszolgálat í iS — Kérek egy 90 márkás női 5 blúzt. S — Milyen méretben? — Teljesen mindegy. — Egyszínűt vagy mintásat? • — Teljesen mindegy. — Selyemből vagy talán ..a ; — Teljesen mindegy. Ügyís j ki fogják cserélni. **• — Mit gondol, ügyvéd úr, | nem lenne jó, ha egy hízott | kacsát küldenék a bírónak? — S kérdi egy paraszt —• Ha el akarja veszíteni a : pert akkor csak tessék — vá- ■ laszolt az ügyvéd. A paraszt megnyerte a pert ■ Mielőtt távozna a bíróságról, adasúgja az ügyvédnek: — Tudja, ügyvéd úr, hogy mégiscsak küldtem a bírónak egy kacsát. — Lehetetlen. »: — Pedig így van.;: Csak- j hogy az ellenfelem nevében. * * * 1 Egy turista eltéved a londoni ködben, összeütközik egy járókelővel, akitől megkérdi: — Nem tudná véletlenül meg- ; mondani, merre találom meg a s Temzét? ; — De igen. Pontosan a hátam ■ mögött van. — Biztos ön ebben? — Száz százalékig. Most másztam ki belőle. • * * A kiállításon egy látogató hangosan tűnődik, vajon az egyik kép napfelkeltét vagy naplementét ábrázol-e. Egyszerre csak megszólal mellette egy fiatal hölgy. — A kép naplementét ábrázol. Ismerem a festőt, déli 11 előtt sohasem ke] feL ® « * —- Apu — kérdezi ebadta —, honnan lehet tudni, hogy a Pöld gömbölyű? —• Csacsikéin, sohasem láttál még földgömböt? * * * — Herberttel valami nincs rendjén. Soha nincs egy vasa sem. Kölcsön kért tőled? — Nem. Én tőle. * * * A tanító Noé bárkájáról beszélt: „Noé minden fajtából egy hímet és egy nőstényt vett fel a bárkára: kakast és tyúkot, nőstény macskát és kandúrt, libát és gúnárt, kacsát és gácsért. Ki tud közületek még példát mondani? Az egyik kisfiú jelentkezik; — Egy női és egy férfikerékpárt. S — Higgye eh Kovács szaktárs, soha nem szoktam szeszes Italt Inni: (Jelinek Lajos rajza) Nyugdíjasok bálján... '“Jpűr/fcr# — Es gondolja, La Jóska, megélnénk m maga nyugdíjából... ? (Kallus rajza) Forgalmas országút mellett — Ígérd meg, hogy szeretni fogsz, különben itt maradok as országút közepén... (Kallus rajza) 3£ U en e h ún a puj et/tj pózna tetején „Már nem is emlékszem rá, hogyan lehet lakásban élni” — jelentette ki a New Orleans-i Rick Weeks, aki 9 hónapon át „lakott” egy pózna tetején. Az eltelt időszakban egy ciklont is átvészelt szokatlan lakhelyén. Teljesítményével egyébként megdöntötte a póznalakás világrekordját. Amikor egy daru segítségével leemelték kényelmetlen lakhelyéből, a város rezesbandája győzelmi indulót fújt. Weeks csupán azt sajnálja, hogy nem vehetett részt lánya temetésén, aki apja esztelen kísérlete miatti bánatában öngyilkos lett. Ex már túlxás Az ifjabb Dumas Svájcban yógykezeltette magát, ahol találkozott Gottfried Keller- rel. Beültek egy hangulatos kis borozóba, és iszogattak. Dumas megjegyezte: — Tulajdonképpen az orvos eltiltott az ivástól, de olyan jólesik ez a pár korty ital — No és hány pohár bort kériszik meg naponta? — dezte, Gottfried Keller. — Mindennap tizenkét pohárkával. — Tizenkét ponar... Na, az már sok — csóválta a fejét Gottfried Keller. — Tizenegy pohárkával magam is megiszom mindennap, de tizenkettő az már igazán túlzás. : a Í Csiriz Albert zsebmes- w tér kezdett kiöregedni a S zsebmetszésből. A feje S fölött dologházakban, J szigorított börtönökben ! elsuhant évek reszketö- í vé tették más zsebében ; kotorászó finom kezét. ; Utolsó vállalkozása is ! balul ütött ki, amikor is ! egy hentesmester pénz- • tárcája, körül foglalatos- \ kodott. A tragédia úgy t kezdődött, hogy Csiriz ; Albert benyúlt a zsebé- 5 be, mármint a hentes- 5 mester zsebébe, de utá- • na a tulajdonos is, aki- S bői két Csiriz is kitelt • volna. Ezek után bárki • tisztázhatja magában, l hogy a hirtelen elcsattant : pofont ki adta és ki kap- ■ ta. Ez az utolsó kalandja • hathavi dologházzal zá- • rult, ami teljesen tönk- 5 retette a nagy zsebmes- ; tért, hiszen a dolog tern metésén ő dobta volna ■ az első és legsúlyosabb j göröngyöt. ■ És most, kikerülvén, t munkától cserzett részIBSSSt kető kezével mihez kezdjen? Munka volna bőven, de.- jobb turkálni. Egyelőre zsebek helyett szemétkosarakba, kukákba mártotta karját konyákig, ami meddőnek bizonyult, mert a hulladékgyűjtés az utóbbi időben jelentős köz- gazdasági tudománnyá fejlődött. Bár a koldulást utolsónak tartotta, arra gondolt, felvesz egy fekete szemüveget, s mint vak kiáll az utcasarokra. Aztán vett egy reggeli lapot, belenézett az álláshirdetésekbe. Lámpással keresik a munkást. No de a munka, ugy-e mégiscsak „utolsó dolog”. Befordult az új bérház kapuján. No nézd már, mi ez? — lepődött meg a lépcsőházban. Egy csomag. Megemelte. Lehet öt—hat kiló. Biztosan egy ittlakó háziasz- szony a piacról jövet letette, hogy az emeletről cissaajöjjön érte. Valóban koppokat hallott fentről. Gyorsan hóna alá kapta az elég súlyos, drága kincset és kalapáló szívvel eliramodott vele. Ezalatt egy mun— Rendben. Fel van véve 7 forint órabérrel, de ha szorgalmasan dolgozik, javítunk a bérén. Hogy hívják? Hadd írA zsebmester kás fütyürészve jött le a lépcsőn. Csípőre tett kézzel, csodálkozva megállt az elhagyott csomag helyén: — A nemjóját neki, ide meg elfelejtettem volna homokzsákot tenni? — Mért akar a mi építőipari vállalatunknál segédmunkás lenni? — fonta össze karját a brigádvezető. — Azért kérem szépen, mert itt homokkal dolgoznak és én nagyon szeretek homokkal dolgozni, jam be nevét a brigádnaplóba. — Csiriz, kérem szépen. Csiriz Albert! — Szép, becsületes neve van. Nos, mától kezdve, Csiriz szaktárs homok- és cementzsákokat fog a lakóházak lépcsőin felhordani, mert kijavítjuk a repedezett lépcsőket. Érti? A brigádvezető kezet- rázott vele, s nem is sejtette, hogy a volt zsebmestert éppen egy bal- szerencsés tolvajlás vezette a jó útra. Dénes Géz»
