Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Elutazott Moszkvából a két egyiptomi miniszter Iszmall Fahms egyiptomi külügy- és Abdel Ghani Al- Gamazi hadügyminiszter ked­den hazautazott Moszkvából. Az egyiptomi vendégeket a Vnukovói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter, Andrej Grecsko mar­sall, honvédelmi miniszter és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. (TASZSZ) Szovjet—egyiptomi közös nyilatkozatot adtak ki Iszmail Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter és Abdel Ghani Al-Gamazi hadügyminiszter a szovjet kormány meghívására látogatást tett Moszkvában. En­nek során áttekintették a szov­jet—egyiptomi kapcsolatok és a jelenlegi nemzetközi helyzet kérdéseit. Különös figyelmeit fordították a Közel-Keletre, egyebek közt a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békekonferen­cia felújítására. A Szovjetunió és Egyiptom szilárdan állást foglal amellett, hogy a genfi konferencia a leg­közelebbi jövőben felújítsa te­vékenységét valamennyi érintett fél részvételével, beleértve a Palesztinái Felszabadítás! Szer­vezetet. A két ország ennek ér­dekében fejt ki erőfeszítéseket. A felek úgy vélik, hogy a konferencia alkalmas fórum a közel-keleti rendezés valameny' nyi vonatkozásának áttekintésé­re és olyan megfelelő határo­zatok meghozatalára, amelyek igazságos és tartós békét terem­tenek ebben a térségben. Egyet­értenék abban, hogy a konfe­rencia munkájának minél ha­marabb történő felújítása fon­tos, pozitív jelentőségű e célok elérése szempontjából. A két állam és a két nép tar­tós barátságát jellemző légkör­ben lezajlott tárgyalások ked­vező eredményekkel zárultak. (TASZSZ) Waldheim; 1975 döntő év lesz a Közel Kelet szempontjából Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár a jövő év nemzetközi kilátásai­val foglalkozott abban a nyilat­kozatában, amelyet negyedik hivatali évének megkezdése al­kalmából adott. Mint mondotta, 1975 döntő év lesz a Közel-Kelet szempontjá­ból, mert bár az érintett kor­mányok tárgyalásos rendezést óhajtanak, készülnek az újabb háborúra is. „Ez a háború ka­tasztrofális következményekkel járna mindenki számára” ■— je­lentette ki Waldheim. Tavaszig mindenképpen haladást kell el­érni, tekintve, hogy áprilisban, illetve májusban jár le a Sínai- felszigeten, illetve a Golan- magaslatokon állomásozó ENSZ­Hazánk és a világgazdaság erők mandátuma. Waldheim hangsúlyozta a genfi békeérte­kezlet (folytatásának szükséges­ségét, de hozzáfűzte, hogy miég nem érett meg a helyzet a kon­ferencia újbóli megnyitására. Az ENSZ elmúlt évi tevé­kenységét elemezve a főtitkár rámutatott, hogy — az ameri­kai állásponttól eltérően — nem a harmadik világ „egyoldalú uralmát” tükrözték a határoza­tok, hanem egyfajta egyensúlyt. • * • New Yorkban egy ENSZ­szóvivő bejelentette, hogy . Waldheim februárban Európá­ba látogat. Az utazás pontos dátumát és a felkeresendő or­szágok nevét nem hozták nyil­vánosságra. (Reuter) Ford vétől és aláírásai A colaradői Vailbam téli üdü­lését töltő Ford amerikai elnök hétfőn aláírta az idei pénzügyi év külföldi segélyprogramjának törvényét, és megvétózott két másik törvényt. A kongresszus két házának hossza« alkudozásai után a kül­földi segélyprogramot 2697 mil­lió dolláros összegben hagyták jóvá. Ford elfogadta a csökken­tett keretet, bár hangoztatta, hogy „fenntartásai vannak” az Indokínának. Chilének és Gö­rögországnak szánt segélyek megkurtítása miatt. A segély^ programból Indokína országai 617 millió dollárral, Izrael 664 millió dollárral részesül, a chi­lei fasiszta junta nem kap több katonai segélyt, de kap 25 mil­lió dollár egyéb támogatást. Az Egyesült Államok ugyanakkor minden hozzáiárulást megtaga­dott az UN ESCO-tól, amíg a nemzetközi szervezet nem haj­2 BÍKÉS MIMOSA landö felülvizsgálni korábbi döntését és újra bekapcsolni programjaiba Izraelt. Az elnök az infláció és a pangás elleni küzdelemre hivat­kozva megvétózott két törvényt: az egyik azt írta volna elő. hogy az amerikai kőolajimport leg­alább húsz százalékát, majd 1877 közepéig harminc s.zázalé- kát amerikai tartályhajók szál­lítsák, a másik korlátozni kí­vánta a külszíni szénlelőhelyek kiaknázását. Ford azzal indo­kolta a vétókat, hogy e törvé­nyek az energiaválság korában fokozták volna az infláció nyo­mását. emelték volna az olaj önköltségét, sértették volna a nemzetközi kereskedelmet, és nehezítették volna a kőolajat helyettesítő szentartalékok ki­aknázását. Ford eddigi rövid elnöki ide­je alatt már húsz törvényt vétó. zott meg, közülük három vétót a kongresszus hatálytalanított. A Coloradóban üdülő elnök folytatta egyéb hivatali teendő it is. Két órán át tanácskozót szemé’yzeti főnökével, Rums felddel. telefonon beszélt Kissin­ger külügyminiszterrel é Colbyvai, a CIA igazgatójával, (Reuter) Hazánk külkereskedő or-, szág. Korántsem újkeletű jel­lemzője ez gazdaságunknak; is­meretes^ hogy a lábon ballagó j export — a határainkon túlra hajtott szarvasmarha —, ame­lyet évszázadokkal ezelőtt élt exportőreink, a hajtok, tehát a hajdúk serege kísért, nem cse­kély mértékben befolyásolta tör­ténelmünket. A históriai előz­mény azonban, mindössze jelkép, napjaink külkereskedelme alig­ha hasonlítható korai előtörté­netéhez. A külkereskedelmi forgalom stzáguldóan gyors emelkedése, j egyszersmind szerkezetének mi­nőségi változása, az utóbbi év­tizedek világgazdasági folyama­tainak jellegzetes vonása. A kíil-| kereskedelmi forgalom — min­denekelőtt az iparilag fejlett vagy iparukat éppen kiépítő kis és középméretű országokiban — általában lényegesen gyorsab­ban nőtt, mint a nemzeti jöve­delem, Ez az irányzat jellemez­te a mi fejlődésünket is: az öt­venes évek első felében a nem­zeti jövedelem 1 százalékos emelkedésére a külkereskedelmi forgalom átlag 1,25 százalékos, majd a hatvanas évtizedben 1,84 százalékos növekedése jutott. Közismert, sokszor idézett arányszám, hogy a nemzett jör védelmünk mintegy 40 százalé­ka a külkereskedelem, közvetíté­sével keletkezik, ami népgazda­ságunk rendkívül erőteljes _vi­lággazdaság-érzékenységét fejezi ki. Szükségképp következik ez abból, hogy a gyors ipari fejlő­dés nagymértékben növelte az ország gép- és anyagbehozatalat. amit természetesen — a külke­reskedelmi mérleg egyensúlya érdekében —. megfelelő mérték­ben növekvő exporttal kellett fe­deznünk, Ehhez még hozzáteheti jük, hogy .hagyományos export-1 áruink — agrártermékeink — a hatvanas évtized elejéig szűkö­sen álltak rendelkezésünkre, ré­szint a gyorsan növekvő hazai fogyasztás, részint a mezőgazda­sági termelés viszonylag lassú fejlődése miatt. S bár a hatva­nas évtizedtől mindmáig növek­vő mennyiségben exportálunk mezőgazdasági termékeket, gaz­dasági fejlődésünk import igé­nyeit ezzel természetesen aligha fedezhetjük. A külforgalomból származó legfontosabb — neve­zetesén: ipari —. bevételi lehe- tőségedniket. némi egyszerűsítés­sel, így jellemezhetjük: kevés a nyersanyagunk, energiahordo­zónk, következésképp, abból élünk, hogy anyagot vásárolunk, okosan, gazdaságosan feldolgoz- zuk és a munkáskezekkel, szel­lemi tőkénkkel értékesabbé gya­rapítón árut késztermékként itt­hon és külországban eladjuk. Ám éppen ez az a pont, ahol a tőkés világgazdaság mind sú­lyosabb válságtünetei érzéke­nyen hatnak a mi. gazdaságunk­ra Is. Az anyagbehozatal ég a késztermékkivitel teljességgel megbillent árarány-helyzete okozzh a bajt — de mielőtt er­ről részletesebben szólnánk cél­szerű néhány vázlatos körvo­nallal ábrázolnunk világgazda, sági helyünket és helyzetünket, külkereskedelmi kapcsolatrend­szerünket Köztudomású, hogy külgazdasági kapcsolatainkat, a nemzetközi munkamegosztásiban betöltött szerepünket alapvetően a KGST-együttműködés, az erő­teljesen kibontakozó szocialista integráció határozza meg. A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei erről szólva hangsú­lyozzák: „Előrehaladásunk alapJ vető feltétele a szocialista nerrr| setközi gazdasági összefogásban rejlő lehetőségek teljesebb W-| aiknázása. A Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsának kereté­ben segítjük a szocialista gaz­dasági integráció kibontakozását, a komplex program valóra váltá­sát. Főként a termelési együtt­működést és kooperációt, vala­mint a szakosodást és a tudo­mányos-műszaki együttműködést szélesítjük, mindenekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi tagállaméval”. Fontos erről szólva rámu­tatnunk: az integrációs program fokozatos megvalósításának fo­lyamatára, az ebből származó előnyökre. A KGST-országok- hoz, elsősorban a Szovjetunló- hoz fűződő kapcsolatainkat ugyanis napjainkban mór nem csupán az jellemzi, hogy külke­reskedelmi forgalmunk kéthar­madát a testvéri szocialista or­szágokkal bonyolítjuk le, biz­tonságos, tervszerű keretekben. Rendkívül jelentősek azok a változások, amelyekre a kong­resszusi irányelvek is — amint az imént olvashattuk — nyoma^ tokosán rámutatnak, s amelyek a nemzetközi gazdasági kapcso­latok korszerű irányzatainak megfelelően, mind jobban meg­haladják a hagyományos, úgyis mondhatnánk:: adok-veszek jel­legű. export-import típusú együttműködést. Bár az integt rációé) program hosszú távra, 15—20 esztendőre szól, a leg­utóbbi néhány évben mór mind erőteljesebben kirajzolódtak az együttműködés minőségi válto­zásának körvonalai. Az integráció térhódítása az érdekek egyeztetésének olyan fokozatos rendszerét jelenti, amely a kölcsönösség elvét ér­vényesítve, lépésről lépésre kö­zelíti egymáshoz a tagországok népgazdaságait. E közelítés alap­vető eszközévé vált a népgazda­sági tervek egyeztetése, ami kü­lönösen a kis és középméretű országok számára ígér rendkí­vül nagy előnyöket. A tervek egyeztetése ugyanis nyilvánva­lóan növeli a gazdasági előrelá­tás megbízhatóságát, stabilitást és folyamatosságot ad, hozzájá­rulva a termelőerők hatékony Iáhasználáséhoz. Sokrétűbbé váltak & KG ST-országokkal kiépített ter­melési kapcsolataink is. A köze!_ múlt években a világpiac válto­zásaival összefüggésben, előtér­be kerültek a nyersanyag- és energiaszükségletek kielégítésé­nek új módszerei. Megjegyez­hetjük. hogy a mi ipari fejlő­désünk nézőpontjából különö­sen fontos ez; külkereskedelmi forgalmunk áruszerkezete, amelyben az anyag jellegű ter­mékek behozatala mintegy 50. kivitele pedig mindössze 20 szá­zalékkal szerepel, jól érzékelteti ezt. A kiépülő új, közös fejlesz­tésre irányuló kapcsolatok min­denekelőtt azokra az energia­hordozókra és nyersanyagokra összpontosultalak, amelyekből így lehet a távlati szükséglete­ket is kielégíteni. Ilyen — szá­munkra elsőrendű jelentőségű — program az Orenburg! gázveze­ték megépítése; a KGST-döntés. hogy a szovjetunióbeli Vinnyi- ca és Albertirsa között 750 kilo­voltos távvezeték épül; együtt­működésünk a vastartalmú nyersanyagok és egyes ferrootr vözeték kitermelésének, előállí­tásának közös fejlesztésében a cellulóz, és papíripar anyagel­látását célzó üzem építésében. Kapcsolataink új voná­sait jellemzi, hogy 1973 decem­berében három KGST méretű nemzetközi vállalkozás létrehoz zásáról írtunk alá egyezményt;! a, textiigépgyártást, az atomerő­mű-építésit é* el élet romos! pa rí termékek előállítását szervezik ezek az együttműködő — s ipa­runknak megrendelést, illetve korszerű gépeket, berendezése­ket szállító — nemzetközi vál­lalkozások. Mindez — ha csupán körvona­lakat ábrázolva is ~* érzékelte­ti. mit jelent az a folyamat, amely a hagyományos árufor­galmi együttműködést mind szé­les körűbben meghaladva, nép­gazdaságunkat. termelőerőinket korszerű külgazdasági, munka­megosztási szálakkal fűzi a vi­lág leggyorsabb ütemben fejlődő növekvő gazdasági integrációs tömörüléséhez. Ha est pontosan ért­jük, érzékeljük: csak akkor kö­zelíthetünk valósághűen azok­hoz a gondokhoz, amelyek a tő­kés világgazdaság válságtünetei­ből hozzánk is átszüremlenek. Ez a gond, amint már utaltunk rá, abból, származik, hogy bár külkereskedelmi forgalmunknak csupán a harmada köt bennün­ket a nem szocialista világhoz, az úgynevezett cserearány szá­munkra hátrányos változásai je­lentős veszteségeket okoznak. A cserearány-mutató közelebbről azt jelenti, hogy exportált ter­mékeink áremelkedése sokkal mérsékeltebb, mint a behozott áruk drágulása, e két árszínvo­nal tehát hátrányunkra válto­zott. E változások jellegéi hadd szemléltessük néhány tény­nyel. Bár nyersanyagi- és ener­giahordozó-igényeinket csaik cse_ kély arányban elégítjük ki tő­kés importtal — a nyersanyag- árak viharos növekedése így i* nyomasztó többletkiadásokat okoz, hiszen az alapvető nyers, anyagárakat összegezve jelző, úgynevezett Reuter-index (amely 1931. szeptember 18-i alapon már az akkori tőzsdei jegyzéseik ár" szintjót tekinti 100-nak) 1971 ja­nuárjában 549-en állt, 1973 de­cemberében 1357-re szökött tel, majd 1974 januárjában 1415-öe láagörbe-nóvekedést mutatott Gondjaink tehát a világ­irányzatból következnek, amely a cserearányokat egészében * nyersanyagok javára és a fel­dolgozott termékek kárára mó­dosította Ez — tényszerűen —< azt jelenti, hogy tőkésirányú kül­kereskedelmi passzívumunknak az idéiy mintegy 80 százaléka a cserearány romlásából zik. Ezt a hatást — jól tudjuk — sokáig a költségvetés védte ki ám bizonyos mértéken túl e aligha folytatható. Nyilvánvaló, hogy végül is a költségvetésből folyósított támogatás szintén » nemzeti jövedelem része — más­részt: ilyen irtodon a vállalatok kevéssé érzékelik, a valóságos körülményeket, s nem is igar zodnak eléggé azokhoz. A meg­oldás, következésképp, csak az lehet, amire a Központi Bizott­ság december 5-i üléséről szóló közlemény utal: a termelési szerkezet átalakításának gyorsí­tásával, a gazdálkodás hatékony­ságának javításával, gazdaságo­san értékesíthető exportáruala­pok növelésével kell igazodnunk a világgazdasági folyamatokhoz, másrészt, lehetőségeinkhez ké­pest erősítenünk keil a KGST- országokkal való együttműkör dést, a szocialista integrálódás kiteljesedését. 1975. JANUÁR L Tábori András

Next

/
Oldalképek
Tartalom