Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Elutazott Moszkvából a két egyiptomi miniszter Iszmall Fahms egyiptomi külügy- és Abdel Ghani Al- Gamazi hadügyminiszter kedden hazautazott Moszkvából. Az egyiptomi vendégeket a Vnukovói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, Andrej Grecsko marsall, honvédelmi miniszter és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. (TASZSZ) Szovjet—egyiptomi közös nyilatkozatot adtak ki Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter és Abdel Ghani Al-Gamazi hadügyminiszter a szovjet kormány meghívására látogatást tett Moszkvában. Ennek során áttekintették a szovjet—egyiptomi kapcsolatok és a jelenlegi nemzetközi helyzet kérdéseit. Különös figyelmeit fordították a Közel-Keletre, egyebek közt a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békekonferencia felújítására. A Szovjetunió és Egyiptom szilárdan állást foglal amellett, hogy a genfi konferencia a legközelebbi jövőben felújítsa tevékenységét valamennyi érintett fél részvételével, beleértve a Palesztinái Felszabadítás! Szervezetet. A két ország ennek érdekében fejt ki erőfeszítéseket. A felek úgy vélik, hogy a konferencia alkalmas fórum a közel-keleti rendezés valameny' nyi vonatkozásának áttekintésére és olyan megfelelő határozatok meghozatalára, amelyek igazságos és tartós békét teremtenek ebben a térségben. Egyetértenék abban, hogy a konferencia munkájának minél hamarabb történő felújítása fontos, pozitív jelentőségű e célok elérése szempontjából. A két állam és a két nép tartós barátságát jellemző légkörben lezajlott tárgyalások kedvező eredményekkel zárultak. (TASZSZ) Waldheim; 1975 döntő év lesz a Közel Kelet szempontjából Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár a jövő év nemzetközi kilátásaival foglalkozott abban a nyilatkozatában, amelyet negyedik hivatali évének megkezdése alkalmából adott. Mint mondotta, 1975 döntő év lesz a Közel-Kelet szempontjából, mert bár az érintett kormányok tárgyalásos rendezést óhajtanak, készülnek az újabb háborúra is. „Ez a háború katasztrofális következményekkel járna mindenki számára” ■— jelentette ki Waldheim. Tavaszig mindenképpen haladást kell elérni, tekintve, hogy áprilisban, illetve májusban jár le a Sínai- felszigeten, illetve a Golan- magaslatokon állomásozó ENSZHazánk és a világgazdaság erők mandátuma. Waldheim hangsúlyozta a genfi békeértekezlet (folytatásának szükségességét, de hozzáfűzte, hogy miég nem érett meg a helyzet a konferencia újbóli megnyitására. Az ENSZ elmúlt évi tevékenységét elemezve a főtitkár rámutatott, hogy — az amerikai állásponttól eltérően — nem a harmadik világ „egyoldalú uralmát” tükrözték a határozatok, hanem egyfajta egyensúlyt. • * • New Yorkban egy ENSZszóvivő bejelentette, hogy . Waldheim februárban Európába látogat. Az utazás pontos dátumát és a felkeresendő országok nevét nem hozták nyilvánosságra. (Reuter) Ford vétől és aláírásai A colaradői Vailbam téli üdülését töltő Ford amerikai elnök hétfőn aláírta az idei pénzügyi év külföldi segélyprogramjának törvényét, és megvétózott két másik törvényt. A kongresszus két házának hossza« alkudozásai után a külföldi segélyprogramot 2697 millió dolláros összegben hagyták jóvá. Ford elfogadta a csökkentett keretet, bár hangoztatta, hogy „fenntartásai vannak” az Indokínának. Chilének és Görögországnak szánt segélyek megkurtítása miatt. A segély^ programból Indokína országai 617 millió dollárral, Izrael 664 millió dollárral részesül, a chilei fasiszta junta nem kap több katonai segélyt, de kap 25 millió dollár egyéb támogatást. Az Egyesült Államok ugyanakkor minden hozzáiárulást megtagadott az UN ESCO-tól, amíg a nemzetközi szervezet nem haj2 BÍKÉS MIMOSA landö felülvizsgálni korábbi döntését és újra bekapcsolni programjaiba Izraelt. Az elnök az infláció és a pangás elleni küzdelemre hivatkozva megvétózott két törvényt: az egyik azt írta volna elő. hogy az amerikai kőolajimport legalább húsz százalékát, majd 1877 közepéig harminc s.zázalé- kát amerikai tartályhajók szállítsák, a másik korlátozni kívánta a külszíni szénlelőhelyek kiaknázását. Ford azzal indokolta a vétókat, hogy e törvények az energiaválság korában fokozták volna az infláció nyomását. emelték volna az olaj önköltségét, sértették volna a nemzetközi kereskedelmet, és nehezítették volna a kőolajat helyettesítő szentartalékok kiaknázását. Ford eddigi rövid elnöki ideje alatt már húsz törvényt vétó. zott meg, közülük három vétót a kongresszus hatálytalanított. A Coloradóban üdülő elnök folytatta egyéb hivatali teendő it is. Két órán át tanácskozót szemé’yzeti főnökével, Rums felddel. telefonon beszélt Kissinger külügyminiszterrel é Colbyvai, a CIA igazgatójával, (Reuter) Hazánk külkereskedő or-, szág. Korántsem újkeletű jellemzője ez gazdaságunknak; ismeretes^ hogy a lábon ballagó j export — a határainkon túlra hajtott szarvasmarha —, amelyet évszázadokkal ezelőtt élt exportőreink, a hajtok, tehát a hajdúk serege kísért, nem csekély mértékben befolyásolta történelmünket. A históriai előzmény azonban, mindössze jelkép, napjaink külkereskedelme aligha hasonlítható korai előtörténetéhez. A külkereskedelmi forgalom stzáguldóan gyors emelkedése, j egyszersmind szerkezetének minőségi változása, az utóbbi évtizedek világgazdasági folyamatainak jellegzetes vonása. A kíil-| kereskedelmi forgalom — mindenekelőtt az iparilag fejlett vagy iparukat éppen kiépítő kis és középméretű országokiban — általában lényegesen gyorsabban nőtt, mint a nemzeti jövedelem, Ez az irányzat jellemezte a mi fejlődésünket is: az ötvenes évek első felében a nemzeti jövedelem 1 százalékos emelkedésére a külkereskedelmi forgalom átlag 1,25 százalékos, majd a hatvanas évtizedben 1,84 százalékos növekedése jutott. Közismert, sokszor idézett arányszám, hogy a nemzett jör védelmünk mintegy 40 százaléka a külkereskedelem, közvetítésével keletkezik, ami népgazdaságunk rendkívül erőteljes _világgazdaság-érzékenységét fejezi ki. Szükségképp következik ez abból, hogy a gyors ipari fejlődés nagymértékben növelte az ország gép- és anyagbehozatalat. amit természetesen — a külkereskedelmi mérleg egyensúlya érdekében —. megfelelő mértékben növekvő exporttal kellett fedeznünk, Ehhez még hozzáteheti jük, hogy .hagyományos export-1 áruink — agrártermékeink — a hatvanas évtized elejéig szűkösen álltak rendelkezésünkre, részint a gyorsan növekvő hazai fogyasztás, részint a mezőgazdasági termelés viszonylag lassú fejlődése miatt. S bár a hatvanas évtizedtől mindmáig növekvő mennyiségben exportálunk mezőgazdasági termékeket, gazdasági fejlődésünk import igényeit ezzel természetesen aligha fedezhetjük. A külforgalomból származó legfontosabb — nevezetesén: ipari —. bevételi lehe- tőségedniket. némi egyszerűsítéssel, így jellemezhetjük: kevés a nyersanyagunk, energiahordozónk, következésképp, abból élünk, hogy anyagot vásárolunk, okosan, gazdaságosan feldolgoz- zuk és a munkáskezekkel, szellemi tőkénkkel értékesabbé gyarapítón árut késztermékként itthon és külországban eladjuk. Ám éppen ez az a pont, ahol a tőkés világgazdaság mind súlyosabb válságtünetei érzékenyen hatnak a mi. gazdaságunkra Is. Az anyagbehozatal ég a késztermékkivitel teljességgel megbillent árarány-helyzete okozzh a bajt — de mielőtt erről részletesebben szólnánk célszerű néhány vázlatos körvonallal ábrázolnunk világgazda, sági helyünket és helyzetünket, külkereskedelmi kapcsolatrendszerünket Köztudomású, hogy külgazdasági kapcsolatainkat, a nemzetközi munkamegosztásiban betöltött szerepünket alapvetően a KGST-együttműködés, az erőteljesen kibontakozó szocialista integráció határozza meg. A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei erről szólva hangsúlyozzák: „Előrehaladásunk alapJ vető feltétele a szocialista nerrr| setközi gazdasági összefogásban rejlő lehetőségek teljesebb W-| aiknázása. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében segítjük a szocialista gazdasági integráció kibontakozását, a komplex program valóra váltását. Főként a termelési együttműködést és kooperációt, valamint a szakosodást és a tudományos-műszaki együttműködést szélesítjük, mindenekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi tagállaméval”. Fontos erről szólva rámutatnunk: az integrációs program fokozatos megvalósításának folyamatára, az ebből származó előnyökre. A KGST-országok- hoz, elsősorban a Szovjetunló- hoz fűződő kapcsolatainkat ugyanis napjainkban mór nem csupán az jellemzi, hogy külkereskedelmi forgalmunk kétharmadát a testvéri szocialista országokkal bonyolítjuk le, biztonságos, tervszerű keretekben. Rendkívül jelentősek azok a változások, amelyekre a kongresszusi irányelvek is — amint az imént olvashattuk — nyoma^ tokosán rámutatnak, s amelyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok korszerű irányzatainak megfelelően, mind jobban meghaladják a hagyományos, úgyis mondhatnánk:: adok-veszek jellegű. export-import típusú együttműködést. Bár az integt rációé) program hosszú távra, 15—20 esztendőre szól, a legutóbbi néhány évben mór mind erőteljesebben kirajzolódtak az együttműködés minőségi változásának körvonalai. Az integráció térhódítása az érdekek egyeztetésének olyan fokozatos rendszerét jelenti, amely a kölcsönösség elvét érvényesítve, lépésről lépésre közelíti egymáshoz a tagországok népgazdaságait. E közelítés alapvető eszközévé vált a népgazdasági tervek egyeztetése, ami különösen a kis és középméretű országok számára ígér rendkívül nagy előnyöket. A tervek egyeztetése ugyanis nyilvánvalóan növeli a gazdasági előrelátás megbízhatóságát, stabilitást és folyamatosságot ad, hozzájárulva a termelőerők hatékony Iáhasználáséhoz. Sokrétűbbé váltak & KG ST-országokkal kiépített termelési kapcsolataink is. A köze!_ múlt években a világpiac változásaival összefüggésben, előtérbe kerültek a nyersanyag- és energiaszükségletek kielégítésének új módszerei. Megjegyezhetjük. hogy a mi ipari fejlődésünk nézőpontjából különösen fontos ez; külkereskedelmi forgalmunk áruszerkezete, amelyben az anyag jellegű termékek behozatala mintegy 50. kivitele pedig mindössze 20 százalékkal szerepel, jól érzékelteti ezt. A kiépülő új, közös fejlesztésre irányuló kapcsolatok mindenekelőtt azokra az energiahordozókra és nyersanyagokra összpontosultalak, amelyekből így lehet a távlati szükségleteket is kielégíteni. Ilyen — számunkra elsőrendű jelentőségű — program az Orenburg! gázvezeték megépítése; a KGST-döntés. hogy a szovjetunióbeli Vinnyi- ca és Albertirsa között 750 kilovoltos távvezeték épül; együttműködésünk a vastartalmú nyersanyagok és egyes ferrootr vözeték kitermelésének, előállításának közös fejlesztésében a cellulóz, és papíripar anyagellátását célzó üzem építésében. Kapcsolataink új vonásait jellemzi, hogy 1973 decemberében három KGST méretű nemzetközi vállalkozás létrehoz zásáról írtunk alá egyezményt;! a, textiigépgyártást, az atomerőmű-építésit é* el élet romos! pa rí termékek előállítását szervezik ezek az együttműködő — s iparunknak megrendelést, illetve korszerű gépeket, berendezéseket szállító — nemzetközi vállalkozások. Mindez — ha csupán körvonalakat ábrázolva is ~* érzékelteti. mit jelent az a folyamat, amely a hagyományos áruforgalmi együttműködést mind széles körűbben meghaladva, népgazdaságunkat. termelőerőinket korszerű külgazdasági, munkamegosztási szálakkal fűzi a világ leggyorsabb ütemben fejlődő növekvő gazdasági integrációs tömörüléséhez. Ha est pontosan értjük, érzékeljük: csak akkor közelíthetünk valósághűen azokhoz a gondokhoz, amelyek a tőkés világgazdaság válságtüneteiből hozzánk is átszüremlenek. Ez a gond, amint már utaltunk rá, abból, származik, hogy bár külkereskedelmi forgalmunknak csupán a harmada köt bennünket a nem szocialista világhoz, az úgynevezett cserearány számunkra hátrányos változásai jelentős veszteségeket okoznak. A cserearány-mutató közelebbről azt jelenti, hogy exportált termékeink áremelkedése sokkal mérsékeltebb, mint a behozott áruk drágulása, e két árszínvonal tehát hátrányunkra változott. E változások jellegéi hadd szemléltessük néhány ténynyel. Bár nyersanyagi- és energiahordozó-igényeinket csaik cse_ kély arányban elégítjük ki tőkés importtal — a nyersanyag- árak viharos növekedése így i* nyomasztó többletkiadásokat okoz, hiszen az alapvető nyers, anyagárakat összegezve jelző, úgynevezett Reuter-index (amely 1931. szeptember 18-i alapon már az akkori tőzsdei jegyzéseik ár" szintjót tekinti 100-nak) 1971 januárjában 549-en állt, 1973 decemberében 1357-re szökött tel, majd 1974 januárjában 1415-öe láagörbe-nóvekedést mutatott Gondjaink tehát a világirányzatból következnek, amely a cserearányokat egészében * nyersanyagok javára és a feldolgozott termékek kárára módosította Ez — tényszerűen —< azt jelenti, hogy tőkésirányú külkereskedelmi passzívumunknak az idéiy mintegy 80 százaléka a cserearány romlásából zik. Ezt a hatást — jól tudjuk — sokáig a költségvetés védte ki ám bizonyos mértéken túl e aligha folytatható. Nyilvánvaló, hogy végül is a költségvetésből folyósított támogatás szintén » nemzeti jövedelem része — másrészt: ilyen irtodon a vállalatok kevéssé érzékelik, a valóságos körülményeket, s nem is igar zodnak eléggé azokhoz. A megoldás, következésképp, csak az lehet, amire a Központi Bizottság december 5-i üléséről szóló közlemény utal: a termelési szerkezet átalakításának gyorsításával, a gazdálkodás hatékonyságának javításával, gazdaságosan értékesíthető exportárualapok növelésével kell igazodnunk a világgazdasági folyamatokhoz, másrészt, lehetőségeinkhez képest erősítenünk keil a KGST- országokkal való együttműkör dést, a szocialista integrálódás kiteljesedését. 1975. JANUÁR L Tábori András