Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-19 / 296. szám

Gödöllő ős Békés megye Műveltség és köznapi tudat (ii) a társadalomépítés és ember ­M i lehet az oka annak, hogy szocialista viszonyok kö­zött is, a mindennapi tu­dat ennyire szívósan ellenáll a reá gyakorolt pozitív hatások­nak? A kérdésre nem könnyű vála­szolni. Mert bár igaz, hogy a munkamegosztási viszonyok, il­letve az anyagi-gazdasági viszo­nyok is lehetnek melegágyai a köznapiságba beleragadt élet- felfogásnak és életvitelnek, de hogyan ítéljük meg azoknak a mentalitását, akik a kínálkozó lehetőségek felhasználása érde­kében még igen kicsi erőfeszí­tésre is alig kaphatók? Kulturá­lis forradalmunk eredményei ország-világ előtt is elismerést és tiszteletet váltanak ki. De az eredmények közepette sem fe­ledkezhetünk meg arról, hogy felnőtt lakosságunk egy része még ma sem végezte el az ál­talános iskola nyolc osztályát, s ezzel akarva-akaratlanul kizárja magát egy sor érvényesülési le­hetőségből. Vagy itt van olvasó­mozgalmunk. örvendetes, lelke­sítő, örömre gerjesztő tény. De megfeledkezhetühk-e közben ar­ról, hogy az olvasók ezrei mel­lett ott vannak az „egykönyve- sek”, vagy a semmit se olvasók. Szinte nevetséges összegért, évi három forintért — ennyi a köz­könyvtárak beiratkozási és hasz­nálati díja — annyit olvashat valaki, amennyit csak tud, illet­ve amennyit érdeklődési köre és szellemi igénye lehetővé tesz, s mégis ákadnak olyanok, akik még ezt az összeget is „sajnál­ják maguktól”. Nem akarunk a tudásból, vagy akár a tudományból mítoszt csinálni, s további fejlődésünk egyetlen tényezőjének kikiáltani. Ezt annál kevésbé tehetjük, mi­vel tisztában vagyunk azzal, hogy egy bizonyosfajta tudás birtokában, sőt a tudományok művelői körében is, előfordul­hat a mindennapi életben (s né­kik éppúgy van köznapi életük, mint bárki másnák), hogy nem mindenütt forgatják kellő biz­tonsággal a máshol jól alkalma­zott ismereteiket, s ilyenkor a tudatban, a gondolkodásban szintén „fészket rak” a közpon­ti tudatra jellemző egyik-másik tulajdonság. Ami persze még szembetűnőbbé teszi azt a tényt, hogy a tudomány eredményeit, a cselekvésben hasznosítandó tu­dást rendszeresen és tudatosan kell beépíteni az emberek min­dennapi életébe, életük minden megnyilvánulásába, mert csak így válnak a helyes ismeretek az ember formálójává. Hol van hát mégis a megol­dás kulcsa? Minden bizonnyal valahol ott kell keresnünk, ahol Békés megyei Viz­es Csatornamű Vállalat önálló gépcsoportja felvételre keres 1 fö udvarost és segéd­munkásokat Jelentkezni lehet: Békés, Berényi 33. Önálló gépcsoport vezetőjénél. formálás közben minden jó és reális elképzelés valósággá vá­lik vagy meghiúsul: a gyakor­latban, a széles' értelemben vett társadalmi tevékenységben. Nem elég — mondja Marx —, ha éle­tünk egyik-másik jelensége a fejlődés folyamán elviselhetet­lenné válik a fejünkben, ehhez még az is kell, hogy a valóság­ban is elviselhetetlenné váljék. Tehát a felismerést mindig cse­lekvésnek kell követnie, még­pedig olyan cselekvésnek, amely változtat is a dolgok állásán. Viszont az ilyen felismeréshez és cselekvéshez nem elég az el­maradt köznapi tudat kínálta perspektíva. Itt kell a tudo­mánynak a köznapi tudat, a mindennapi tudat segítségére sietnie, s közbelépnie, hogy elő­mozdítsa a tudatos felismerést és a tudatos cselekvést. V ajon hol lehet e feladat elvégzéséhez szükséges legmegfelelőbb terep? Fel­tehetően ott, ahol az élet min­dennapjai folynak: a munkában, a művelődésben, a széles érte­lemben vett közéletben. Első­sorban a munkahely, s ennek is szocialista légköre lehet a legal­kalmasabb „gyakorlóterep” a köznapi tudat még meglevő ne­gatív elemeinek leküzdésére. Ha a munkahely „mikroklímája” kedvez a szocialista köznapi élet és tudat kibontakoztatásá­nak. Az ilyen légkörben a köz­napi tudat alacsony színvonalán megrekedteket is szüntelenül rá­döbbentik arra: akarjanak töb­bet tudni, akarjanak „kitömi”, előbbre lépni, értelmesen, hasz­nosan élni. Ahol ez az ösztön­ző, serkentő erő hiányzik, olt I ideig-óráig még erősödhetnek is a negatív tendenciák. A szocialista társadalmi vi­szonyok megteremtéséhez annak idején elengedhe­tetlen volt a szocialista forra­dalom győzelme és megszilárdu­lása a „nagy dolgokban”. Most viszont a munka hétköznapjai­ban és a hétköznapok munkái­ban kell a szocialista foiradal- t mat végigvinnünk. „Csak” éppen arra a lenini értelemben vett kulturáltságra van most szük­ségünk, amely a mindennapok­ban is kiterjeszti, meghonosítja a szocialista gondolkodást és cselekvést. Gyakran ismételjük, de talán nem gondoljuk mindig eléggé végig Leninnek azt a gon­dolatát, hogy a tudat nemcsak visszatükrözi, de teremti is a valóságot. Nos, ha azt akarjuk, hogy szocialista életünket terem­tő folyamatban az eredmények gyorsabban és főleg a kívánt irányba, a szép, tartalmas és ér­telmes szocialista életet kibonta­koztatva fejlődjenek, úgy azt a gyakorlatot kell most tökélete­sítenünk és jobban működtet­nünk, amelyen keresztül nem­csak a valóságról alkotott tükör­képünk, azaz ismereteink lesz­nek egyre pontosabbak és meg­bízhatóbbak, hanem ezek össze­állnak cselekvéseinket befolyáso­ló olyan egységes tudományos világnézetté, amely meggyőző­déssé válva Irányítja, szabályoz­za, aktívan alakítja életmódun­kat, életformánkat. (G. H.) 178145 (VéfTe) DÉGÁZ orosházi kirendeltsége AZONNALI BELÉPÉSSEL KERES FELVÉTELRE NYOMASSZABÁLYOZO-KEZELÖKET betanított munkára és GÉPÍRNI TUDÓ ADMINISZTRÁTORT. Jelentkezés: Orosháza, Rákóczi út 5. .,40653 Aláírták az 1975-re szóló együttműködési szerződést A Gödöllői Agrártudományi j Egyetem és Békés megye állami vezetése között 1972-ben szerző- j déses kapcsolat jött létre. Ebben j kölcsönösen szabályozták Gödöl­lő és Békés megye együttműkö- dését a mezőgazdasági szakem- j berképzésben, az egyetem patro- málásában és a diplomás mérnö­kök elhelyezkedésének biztosí­tásában. Az alapszerződést, me­lyet 1972-ben Gödöllőn írtak alá, minden évben kiegészítik és ér­vényesítik a következő idő­szakra. Tegnap, december 18-án ebből az alkalomból Békéscsabára ér­kezett dr. Nagy László rektorhe­lyettes, egyetemi tanár, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem jogi tanszékének vezetője es dr. Rácz Elemér egyetemi főtit­kár. Kíséretükben volt Szabó József, a KISZ egyetemi bizott­ságának szervező titkára. A ven­dégeket df. Szabó Sándor, a megyei tanács általános elnök­helyettese fogadta, majd a vb- teremben ünnepélyes keretek között aláírták az 1975. évre szó­ló alapszerződés módosítását. Eb­ben többek között az áll, -hogy a Békés megyei egyetemi hallga­tók részére előkészítő tanfolya- imot szerveznek Gödöllőn, a szakmai nyílt napokra Békés megyei diákokat fogad az egye­tem, az egyetemre jelentkező, ma még középiskolás diákokat januárban fogadják és bemutat­ják nekik az intézményt. Az egyetemisták tanulmányi kirán­duláson vesznek részt tavasszal és ősszel Békésben. A két tsz- szövetség segítségévéi megtekin­tenek több közös gazdaságot, s ellátogatnak néhány állami gaz­daságba is. Szerepel a megállapodásban az is, hogy a Békés megyei művé­szék sorozatban újabb művész alkotásaiból rendeznek kiállítást az egyetemen. Legutóbb Mla- donyiczky Béla tárlata keltette fel a Békésben élő emberek iránti figyelmet. A szerződés aláíróit, az egye­tem képviselőit és a Békés me­gyei politikai, társadalmi szer­vek megbízottait ebből az alka­lomból köszöntötte Klaukó Má­tyás, a megyei tanács elnöke. A megállapodást aláírták: Irhází Lajosné, a KISZ megyei bizottságának titkára, dr. Nagy László rektorhelyettes, dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese (mellette ül Klaukó Mátyás) és Szabó József, az egyetemi KISZ-bizottság szervező ti kára (Fotó: Dcmény) «■■■••■■«■«■■■■•■■a••■■■■■•• LENKEFI KOHRflO: CSABAI NAPSUGÁR LATIN-AMERIKÁBAN ©' A háromhetes sízéria vége félé örömteli hír érkezett. Az Insti- turto Nációnál de Cultura, perui előadásaink rendezője lehetővé tette, hogy vidéki városokban is bemutathassuk műsorunkat. Bár ez perui tartózkodásunk ide­jének meghosszabbítását jelen­tette, mégis nagyon örültünk, mert így alkalom nyílt arra, hogy megismerjük az igazi Pe­rut. Itt-tartózkodásunk óta ugyanis számtalan esetben hal­lottuk a kijelentést: „Lima nem Peru!” Nem sokáig örülhettünk a jó hímek, mivel az elutazást meg­előző héten bekövetkezett föld­rengés erősen megtépázta ide­geinket. Október 3-án délelőtt 10-re adtunk egymásnak ran­devút a hotel halijában, hogy kö­zös kirándulásra induljunk. A földrengés 9.25-kpr kezdődött. A napsugarasok egyik fele a szobákban, másik fele az utcán volt éppen. Egyre közeledő, át­ható morajlás után megindult a föld. Az úttest és a járdák hullámozni kezdtek és a házak imbolyogtak. A falakon repedé­sek futottak végig, az ablak­üvegek éles csörömpöléssel hul­lottak az utcára Az emberek a hotelben és az utcákon pánik­ba estek, imádkozva borultak a földre, zokogva jajgattak vagy ész nélkül szaladgáltak. A ren­gés kezdetekor mi valameny- nvien bénultan álltunk, mert fel sem tudtuk fogni, mi törté­nik itt. Néhány másodperc kel­lett ahhoz, hogy megértsük: „földrengés van!” Akik a hotelszobákban vol­tak, menekülni próbáltak az egyre vadabbul lengő épületből, akik pedig az utcán, földbe gyö­kerezett lábbal nézték az Al­cazar Hotel kilencemeletes épü­letét és képtelennek találták, hogy az még hém dőlt össze. Nem hitték, hogy társaik meg­menekülhetnek. Nagy szerencse, hogy az együttes egyetlen tagjának sem történt baja. Mint később meg­tudtuk, ez volt a? évszázad leg­hosszabb rengése Peruban: pon­tosan 2 perc 40 másodpercig tar­tott. A rengés epicentruma Li­mától 70 kim-re nyugatra, a ten­gerben volt. A földmozgás vé­gén a tenger vize 150 méterre visszahúzódott a parttól. Lima a földmozgás második zónájába esett, alhoi a szeizmográfok 5,5 —6-os erősségű rengést mértek. A limai újságok hírt adtak ar­ról, hogy az október 3-i föld­rengés 68 halálos és 2664 sebe­sült áldozatot követelt. 2300 épület dőlt romba, 11 ezer erő­sen megrongálódott és, mint ír­ták, a hajléktalanok száma el­érte a 80 ezret. A pusztulás képét mi magunk is láthattuk. Lima felbolygatott méhkashoz volt hasonló. Az emberek tömegei igyekeztek ki­felé a városból, mások a peri­fériáról a központ felé tartot­tak. Hozzátartozóikat, családju­kat keresték. Az üzletek, hiva­talok bezártak. A járművek a nagy zűrvazarban összetorlódtak és óriási forgalmi dugók kelet­keztek. Több föld alatti vízve­zeték eltört, több utcán térdig érő víz hömpölygött. Egyes há­zak fala rázuhant az úttestre, némely helyen a törmelék el­torlaszolta az utcákat. Talán hihetetlen, de a föld­rengést követő napokon, októ­ber 4-én és 5-én még megtartot­tuk előadásainkat, mivel a ha­tóságok megállapították, hogy a színház épületének semmi ba­ja nem történt. Még hihetetle­nebb, hogy e napokon szép szá­mú közönségünk volt, de októ­ber 6-án a. kormány szükség- állapotot hirdetett ki és nem­zeti gyászt rendelt el: ez vetett véget limai szerepléssorozatunk- nák. * * * Október 7-én hagytuk el Li­mát. Ismét repültünk, ezúttal Peru felett a Limától mintegy 1500 km-re fekvő C u*cóba (Kuszkóba), az inkák hajdani fővárosába. A cuzcói repülőté­ren kecsua rezesbanda fogadott és a csoport nőtagjai celofánba csomagolt óriási liliomcsokro­kat kaptak itteni vendéglátó­inktól. Mégis rossz előjelekkel kezdődtek cuzcói napjaink. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom