Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-18 / 295. szám

Műveltség és köznapi tudat (i)

A

kibontakozó szocialista társadalomban az egyes osztályok, rétegek, csoportok, s az egyes emberek nem vesznek — nem vehetnek — azonos módon részt a termelésben és fogyasztásban, így a szellemi javak „termelésében” és elsajátításában sem. A szocialista társadalom azonban szüntelenül azon munkálkodik, hogy a társadalom tagjai minél inkább birtokában legyenek a szükséges tudományos ismereteknek, de legalábbis tegyenek szert azokra a képességekre, amelyek révén állandóan készen állnak a legnélkülözhetetlenebb tudományos ismereteknek a megértésére, befogadására, „fogyasztására”, feldolgozására, a mindennapi szocialista életvitelben való felhasználásra, alkalmazásra. A tudományok eredményéből táplálkozó köznapi tudat sokkal jobb pozícióiból segíti a cselekvést, mint a tudományt mellőző, ösztönösen kialakuló és működő köznapi tudat. (Ez utóbbit nevezzük el mindennapi tudatnak.) A tudományos ismereteket magába építő, felhasználó köznapi tudattal könnyebben lehet tájékozódni a világban. Az ilyen köznapi tudat segíti a „szabad szemmel nem érzékelhető” jelenségek feltárását, lényegük megértését, a megalapozott ismeretekre támaszkodó állásfoglalást, növeli az ügyek menetére gyakorolható befolyás mértékét, s a döntésekben való részvétel esélyeit. A tudományok eredményeiből, kiszűrt ismeretek nélkül a köznapi tudat szükségszerűen elmarad, utat téveszt, s akarva akaratlanul növeli a tudományos tudattól elválasztó szakadékét. Aminek ezután az a következménye, hogy csökken a mindennapi tudattal cselekvők aktivitása, az esemenyek menetére gyakorolt befolyásuk mértéke. Az események, történések „a fejük felett zajlanak”, s ők kívül rekednek ezeken. Rajtuk kívül, nélkülük „esik meg” a történelem.

Nézzük meg egy kissé közelebbről, milyen is társadalmunk mindennapi élete, s az ezt tükröző és alakító hétköznapi tudata?

Szocialista társadalmunk több mint két évtizedes fejlődése bizonyítéka annak, hogy nagy tömegeknek, az egyes rétegeknek és egyes embereknek a mindennapi élete és gondolkodása viszonylag rövid idő alatt gyökeresen megváltozhat, ha a társadalomnak mind több tagja nemcsak hogy érdekelt ebben, hanem tudatosan részt is vállal a változást előmozdító feladatokból. Nálunk, és a többi szocializmust építő országban ugyanez a helyzet. Sokak, ezrek.1 százezrek sajátították el viszonylag igen rövid történelmi idő alatt nemcsak a tudatos társadalomépítésihez szükséges alaipvető társadalomtudományi ismereteket, nemcsak a kor igényeinek megfelelő termelési kultúrát, de a szélesebb értelemben vett szocialista kultúrát és műveltséget is. Ez tette lehetővé, hogy szocialista módon alakítsák életformájukat, mindennapjaikat is. A széles tömegek mindennapi életfeltételeinek gyökeres átalakításához — a szükséges anyagi feltételek megteremtése mellett — nagyban hozzájárultak szocialista szellemű, a modern tudományok eredményeit is magába ötvöző közoktatásunk és a felvilágosítást, a népművelést szolgáló kommunikációs eszközeink. Ezek segítségével vittük be a köznapi tudatba a természet — műszaki és társadalomtudományok, a kultúra legfontosabb és legmaradandóbb eredményeit. De éppen menet közben tanultuk meg azt is, * hogy nem elég csupán bevinni a köznapi tudatba az egyre növekvő tudományos ismereteket, mivel azok nem válnak spontán módon „anyagi erővé”, azaz nem hatnak automatikusan a mindennapi cselekvésben. Sőt, nem ritkán tanúi lehettünk annak is, hogy a köznapi tudatba egyszer — sokszor — bevitt tudományos tényék, érvek, bizonyítékok is „kihulltak” onnan vagy gyökeret sem tudtak ereszteni.

lnek közöttünk, velünk, olyan emberek, akik poggyászaikban tovább cipelik régi, elavult nézeteiket, felfogásukat, ismereteiket, előítéleteiket, normáikat, szokásaikat. Találkozhatunk szűkebb vagy tágabb környezetünkben olyan emberekkel, akik fizikailag itt élnek velünk, de egy másik énjük mintha valahol Csipkerózsika álmát aludná. Sorra-rendre elmulasztják, elszalasztják a kínálkozó lehetőségeket, s tartalmas, gazdag szellemi táplálék helyett beérik ízeden, híg ételekkel. Életvitelükben nem vagy alig hagy nyomot az őket körülvevő többre, szebbre, tartalmasabbra törekvők küzdelmének pátosza. A mindennapi tudattal cselekvő, éppen mert „békeperspektívából” látja a maga kis „egyszemélyes” életét, azt hiszi, hogy a közösségtől elfordulva, a saját „kis világába” menekülve, könnyebben „valósíthatja meg önmagát”. Milyen köny- nyen téved, amikor hamis elképzeléseire támaszkodva a létezést azonosnak tartja a „tol- lasodással”, az érvényesülést az ügyeskedéssel, vagy engedve a látszatnak, úgy véli, hogy a belső ürességet pótolhatja a talmi csillogással, vagy esetleg azt hiszi, hogy az életet pusztító pótlékokkal megszerezte magának a valódi boldogságát.

(Folytatjuk)

(G. H.)

A BMG BÉKÉSI GYÁRA

felvételre keres minimálisan középfokú végzettségű, legalább 5 éves anyaggazdálkodás területen szerzett gyakorlattal rendelkező szakembert

anyagellátási osztályvezetőbe! yeftesi

munkakör betöltésére.

Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet; Békés, VII k,er. 1/1. alatt, a gyár személyzeti és oktatási vezetőjéné' 8—16-ig. 176141

Javult az ellátás

a népi ellenőrzések után Nagykamaráson

Gyakran szólunk arról, hogy a népi ellenőrök egy-egy vizsgálat során milyen rendellenességeket tártak fel, milyen hiányosságokra mutattak rá. Arról viszont alig esik szó, hogy a vizsgálat után hogyan szüntetik meg az illetékesek a hibákat. Hadd álljon itt a sok jó példa közül egy.

Nagykamaráson a községi népi ellenőrzési csoport 1971-ben és 1972-ben vizsgálta meg a kenyérellátást, és több rendellenességet, hiányosságot tárt fel. Azóta ezen a téren jelentős javulás történt. 1973-ban ugyanis a sütőipari vállalat helyi üzeme felújította a sütödét. Azóta jó minőségű kenyér kerül a nagy- kamarásiak asztalára. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a községben az újtelepi lakosok áruellátása nem megfelelő. Ez év novemberében a vizsgálat nyomán az újtelepen az ÁFÉSZ egy vegyesboltot épített. A jövő év tavaszán már ebben a boltban árusítanak. Sok problémát okozott különösen az újtelepen az iskolás korú gyérekek napközis ellátása. A népi ellenőrzési csoport 1972-ben vizsgálta meg a napközi otthon üzemelését. Ennek nyomán több helytelen gyakorlatot sikerült megszüntetni. Ebben az évben a napközis • gyermekek ellátása tovább' javult. Most építik át a napközi otthon konyháját. Bővítik az ebédlőt. Az ebédlőben 300 gyermek étkezhet.

A nagykamarás! népi ellenőrök jól dolgoznak. A vizsgálatok ösztönzően hatottak a vizsgált szervekre. Ezt bizonyítják a növekvő eredmények.

Teljesítették

küldetésüket

Kedves eseménynek leilettünk részesed a napokban Békéscsabán, az SZMT szákházában. A szakszervezeték megyei vezetői fogadták ez alkalommal a Latin- Amerikában nagy sikerrel turnézott KPVDSZ Napsugár Bábegyüttes tagjait Az együttes fogadásán ott volt Telekessí Gézáné és Kiss Tibor, a KPVDSZ központi vezetőségének osztályvezetője, Bocskai Míhályné _ és dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára, Li- tauszki Tibor, a Megyei Művelődési Központ igazgatója. Részt vett, majd felszólalt e kedves eseményen Araczki János, Békéscsaba város Tanácsának elnöke is.

Elsőként Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára köszöntötte meleg szavakkal az együttes tagjait és vezetőjét, Lenke fi Konródot. '

Külön is nagy tetszést váltott ki a fogadáson felszólalt Araczki János, Békéscsaba város tanácselnöke azon bejelentése, miszerint a különböző szervák segítségével már a közeljövőben külön otthont kap a KPVDSZ Napsugár Bábegyüttes.

Ezen a fogadáson vette át Eitler Sándorné, az együttes tagja több mint két évtizedes munkásságának elismeréseként a Szocialista kultúráért kitüntetést.

Araczki János, Békéscsaba város tanácselnöke nagy tetszéssel fogadott felszólalását mondja

A* együttes tagjainak egy csoportja

(Kép, szöveg: Balkus Imre)

t

:

*

LENKEFI KONRAD:

I CSABAI NAPSUGÁR | LATIN-AMERIKÁBAN

• Az inkák idejében a ruhák

• alapanyaga a lámagyapjú volt ; Mivel kezdetleges szövőszékei- ; ken legföljebb négyzetméternyit 2 tudtak megszőni, a ruhát több

■ darabból varrták össze. A fes- S téshez fakéreg és zuzmó főzete- : két használtak. Nagyon kedvel1 ték a színezésben az alapszín

■ kontrasztokat A leszármazottak,

• a kecsuák ízlése is hasonló. ! Bizonyosan tudják, hogy az S ilyen színösszetétel hatásosabb ! az erős napfényben, amely az

2 ellentéteket kiemeli, a meglehe■ tcsen szürke, egyhangú táj hát■ teréből.

■ Az Antropológiai Múzeumban

■ volt szerencsénk látni az eddig

• hallomásból és leírásokból is- J mert tollruhát Ezt Európában

• sohasem ismerték. Ezek a dísz- 5 ruhák, amennyire a sírokból jj előkerült néhány példány alap- ; ján megítélhetjük, kápráztatóan

• fényesek lehettek. Állítólag

• egész munkáscsoport dolgozott

■ hosszú évekig egyetlen ruhada- : rabon. A nagyobb tollakat, ame- ; lyek a minta alapját adták, rá- 2 varrták az alapra, a kisebbeket

■ ragasztották. Mikor a rajz már | megvolt és az arányokat is kijelölték, egy-egy toll elhelvezésével néha órákig bíbelőditek, amíg sikerült pontosan eltalálni a kívánt árnyalatot. E ruhák készítésénél kolibri- és paradicsommadár-toliakat használtak fel. Aki ilyen madarat ölt, az halállal bűnhődött. A madarakat rabságban tartották és csak az elhullatott tollakat dolgozták fel. Az általános inkaviselet egyébként a partvidéken az ujjas, a hegyekben az ujjatlan ing és a poncho volt. Az uralkodó osztály tagjai minden ruhát csak egyetlenegyszer vehettek fel és azt a kreációt senki sem utánozhatta. Az öltözeteket egy vallásos rend tagjai, „A Nap Lányai” készítették, akiknek ez volt az egyetlen foglalatosságuk. Mcst pedig leírok egy papi öltözetet úgy, ahogy a spanyol hódítók leírták: „Vállán piros toliakból varrott, más színű toliakkal d-szített köntös, amelyről nagy tollak lógnak és gyapottal rojtozott alja a földet sepri. Fején magas tollbokréta dísz, kezében faragott pálcán egy csomó kígyófarok.”

Se szeri, se száma annak a sok ismeretanyagnak, amelyet itt e múzeum falai között elraktározhattunk. A különös-szép cserépedényekről, a használati tárevakról. a gueeoló helvzethe

merevített múmiákról napokig lehetne mesélni.

Limában van a híres Perui Arany Múzeum is. Itt azután káprázhat a szem! Az aranynak ilyen nagy tömegű felhalmozása meglepetést vált ki a szemlélőből. Hát még a tárgyak m ívessége, formagazdagsága és változatossága!

Felejthetetlen kirándulást tettünk a Limától nem messze eső Pachacamac (Pácsákámák) inka városba is, amely hajdan vallási célokat szolgált. Az öt teraszból álló, magasba törő Nap Piramis tetejéről elénk tárult a partokat hullámokkal ostromló Csendes-óceán panorámája. Ezt a várost az inkák idejében mindössze 150—200ran lakták, elsősorban papnők, akik fiatal lányokat tanítottak háztartási munkára, emellett a Nap és a Hold istenének tiszteletére vallási szertartásokat végeztek.

Limai tartózkodásunk idején ért bennünket az a megtiszteltetés, hogy a perui magyar nagy- követség fogadást adott tiszteletünkre. Ezen ismét jelen voltak a különböző országok nagykövetségének képviselői, a limai művészvilág és szellemi élet kiválóságai.

És az előadásaink? Amikor érkezésünk után megtudtuk, hogy három héten át — a hétfői pihenőnapokat kivéve — minden napon két előadást kell tartanunk, erősen kételkedtünk abban, hogv vajon lesz-e, jut-e közönség minden előadásunkra? Aggodalmaink hiábavalónak bi- zonyultak, mivel végig Szép házakkal — sőt hétvégeken pót-