Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-11 / 289. szám

Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról „Fejmosás" után a Baromfifeldolgozó Vállalat pártalapszervezelében — Tetszett a kendőzetlen, őszinte hang, az elemzés, az ösz- szegezés négy év párt- és gazda­sági munkájáról. (Klein Dezső ­né). — Az elmúlt négy év első fe­le nagyon rossz volt, a második fele pedig olyan szép és jó, hogy talán el sem hisszük. (Gyuska Jánosné). — Szilárdul a fegyelem. A törzsgárda járjon élen jó pél­dával. (Hankó Mihályné). — Erősítsük tovább sorainkat újabb párttagokkal. (Michalik Eva). — Az általános műveltség megszerzésének szervezése is a mi feladatunk. (Kaposi Lászió­né). — A „fejmosás" hasznos volt, egy nyelven beszél a politikai és a gazdasági vezetés. (Dr. Ta­kács Jánosne). — Nehéz, de eredményes négy év volt. (Dr. Szép Ferenc). — Nem az egységben, hanem a véleménynyilvánításban és az állás foglalásban volt a meg nem értés. (Kiss Sándor, az AGRO- KER igazgatója, a párt városi bizottságának küldötte). • * • A taggyűlés másnapján meg­kérdeztek: Milyen volt a Bé­késcsabai Baromfifeldolgozó Vállalat pártalapszervezetének elmúlt négyévi munkája? A taggyűlés alapján csak azt vá­laszolhattam, hogy nagyon jó. A kommunisták kétéves viasko- dás után megtalálták az egy­máshoz vezető utat szóban, tett­ben, a párthoz, a munkásosztály­hoz való hűségben. És ez na­gyon nagy szó. Nagy azért, mert 1970-ben, 1971-ben néhány gaz­dasági vezető úgy beszélt a munkásokkal, mint kocsis a lo­vával. Az emberek véleményét meg sem hallgatták, többen pa­naszolták, hogy szóba sem áll­tak velük. Valami földöntúli lénynek, lényeknek képzelték magukat azok, akiket a párt oda­állított annak az üzemnek az élé­re. A pártalapszervezet vezető­sége a városi pártbizottsághoz fordult, vizsgálatot kért a körül­mények tisztázására, a hibát vé­tők rendreutasitására. Ez annak rendjén-módján meg is történt. A felelősségre vonás után a kö­vetkeztetések levonásával az il­letékesek nem késlekedtek. Er­re mondta, ezért jegyezte meg Gyuska Jánosné azt, amit fel­szólalásában mondott. A vállalat politikai és gazdásá­gi vezetősége jól együtt tud dol­gozni, válóra tudja váltani a rá­bízott feladatot. Jól képzett elv­társak tartoznak az itteni alap- szervezetbe. A munkakörülmények 1970- ben hallatlanul mostohák vol­tak. A munkatermek zsúfoltak, a szociális helyzet is csak az V. ötéves tervben megvalósuló re­konstrukció után javul. Amire tellett a vállalat erejéből, azt megtette. így 1970-hez képest a munka- és védőruha biztosításá­ban 100 százalékos az előrelépés. A munkaközi étkeztetés céljá­ból mindkét feldolgozóvonal- nál étkezőt alakítottak ki. A munkahelyi légkör sókat változott. Miután az emberekkel szót váltottak, sőt egyes beruhá­zások előtt kikérték véleményü­ket és a javaslatokat felhasznál­ták a tervezés és a kivitelezés során, mindjobban érezték ' a gyáriak, hogy az üzem az övéké is. Talán ezzel magyarázható, hogy jobban figyelték egymás munkáját és több segítséget kaptak a balesetveszélyes helyen dolgozók, mint korábban. Így a négy évvel ezelőtti üzemi bal­eset 65-ről 13-ra, a kieső mun- í kanaip pedig 1096-ról 260-ra j csökkent. ; Ilyen jó légkörben azután több idő jutott a politikai műn«.ára, a párttagok marxista—leninista képzésére, ismereteik bővítésé­re. A pártvezetőség vállalta e munkában a példamutatást. Öt- hónapos pártiskolát végzett Jtét vezetőségi tag, marxista—leni­nista középiskolát járt három pártcsoportvezető, egy propagan­distaként dolgozott, a többiek pedig alapszervezeti politikai tanfolyamon vettek részt, azon kívül, hogy ketten speciális kol­légiumon képezték tovább ma­gukat Jutott az erőből pártépítésre is. A kommunisták táborát őt munkással és két alkalmazottal gyarapították. A szervezeti élet különféle fórumait a pártren­dezvényeket mind nagyobb lét­számban látogatta a tagság, így az eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egység tovább erő­södött A párttagság egységét maga mellett érezve, 1973-ban a párt­vezetőség' kezdeményezte a ve­zetőkkel való beszélgetést az időszerű politikai, gazdasági munkahelyi és személyi prob­lémákról. Valamennyi témát az időközben nyilvánosságra hozott központi bizottsági határozatok alapos áttekintésével vizsgáltak meg Az eredmény nem maradt el. Kialakult az egység a pártve- zetöségben, a párttagságban és a gazdasági vezetőkben egyaránt. Rájöttek arra, hogy nagy terve­ik valóra váltásához nagyon is egy nyelven kell beszélniük, mert különben szétforgácsolják erőiket. A meg nem értést a megértésre való törekvés váltot­ta fel, s mint a taggyűlésen is újra elismétlődött: a párttagság úgy látja és úgy érzi, a felada­tok ellátásának szervezése, meg­valósítása jó kezekben van. Dupsl Károly .usaaaeaeessei Sete Caracasban megkapó. Két oldalán két ha­talmas felhőkarcoló tör a ma­gasba. A téren szebbnél szebb formájú szökőkutak váltják egy­mást és a szétporló vízcseppek több száz szivárványívet képez­nek. Ha mindehhez hozzákép­zeljük a virágoktól roskadozó fákat és cserjéket, az eddig csak üvegházakban látott pál­mák sokaságát és a dús növény­zet között fütyülő, ciripelő ro­varok hangját, na és a felhő­karcolók teteje körül, keringő keselyűket, talán kialakul egy kém milyen is a Csend tere. Csodálatos és fantasztikus. És a Bolivár tér? Kisebb, mint a másik. Sza­bályos négyszögének centrumá­ban áll a nagy nemzeti hős, Bolivár lovasszobra. Körülötte óriás fák, amelyeknek ágain és dús lombjai között mókusok ug­rándoznak és lajhárok legelész­nek, ha éppen nem alszanak furcsa zsákokként csüngve^ az ágon. A csendet csak — a szá­munkra ismeretlen — madarak rikoltása veri ftel. A nép a már­ványpadokon ülve élvezi a hús árnyékot. Az embernek az az érzése támad, hogy ez a tér a ; legtökéletesebb példa a békére, j Nem kis meglepetéssel szol- j galt a nagyváros forgalma, a 5 közlekedés. Mind a gyalogos, 5 mind az autóforgalom óriási, és j ennek ellenére senki nem tart- | ja be a közlekedési szabályokat. S Majdnem kinevették maroknyi j csapatunkat a helyiek, amikor f a piros lámpánál türelmesen vá- j rakoztunk. Ezt ott senki ■ nem I teszi! Az autók rengetegében ; mindig látni manőverező gya- S logosokat és zöld lámpánál szá- f guldó autókat a zebrán. A gyorshajtás korlátozására : — mivel a lámpák és a táblák • feleslegesnek bizonyulnak —ra- • dikális módszert vezettek be. • A forgalmasabb útkeresztező- ! déseknél, kanyaroknál félhenger ! alakú döccentőket építettek az j úttestbe. Ezeknél minden autó® • kénytelen teljesen lelassítani,! hacsak nem akarja elharapni a saját nyelvét. A nép ezeket a döccentőket „döglött rendőr” el­nevezéssel illeti. Nagyon érdekesek az ún. LIB- RE-taxik is, amelyeket mi kol­lektív taxinak neveztünk. Ezek is — mint a taxik nagy száza­léka — magánkézen vannak. Egyikeí-másikat csak az imád­ság tartja össze. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy — tegyük fel — elindul egy ilyen taxi egy utassal, azután beszáll mellé egy másik, majd egy har­madik és így tovább. így megy ez mindaddig, amíg hely van a járműben (bár sokszor 5 sze­mélyes autóban 7 személy is ül, ha nem több). A bennülők az út befejeztével közösen adják ösz- sze a pénzt s ha ez nem is megy olyan könnyen, minden­esetre békésen válnak el egy­mástól sofőr és utas. (Folytatjuk) A vállalati szervezet jelentősége Kézenfekvő igazság, hogy mi­vel a munkahelyi demokrácia csakis a munkahelyeken való­sulhat meg — szemben a szoci­alista demokráciával, melynek sokféle létezési terepe található —-, a vállalati, gyáregységi, üzé- mi, műhelyi szervezetnek nagy befolyása van működésére. Aka­dályozhatja vagy éppen segít­heti kibontakozását, gyakorlását, hozZátehet és elvehet a munka­helyi demokráciához, demokrá­ciából. E kézenfekvő igazság el­fogadását, ha általánosságban esik szó róla, szinte senki nem tagadja meg Amikor azonban konkrétan, egy munkahelyre al­kalmazva kellene érvényesíteni ezt az elvet, tamáskodók és el­lenzők népes táborába ütközünk. Hamis okoskodás Érvelésük így hangák: két különböző dolog a vállalat, mint szervezett termelő egység, s mint emberi közösség tevékeny­kedése Valóban elválaszthatók egymástól? Vagy az okozza a félreértéseket. félremagyarázá­sokat, hogy bizonyos kérdések­ben az alá- és fölérendelt vi­szonynak megfelelően az utasí­tások, más ügyekben a demok­ratizmus kerül előtérbe? Ahol túl képlékeny, laza a vállalati szervezet fölépítése és működé­se. ott a munkahelyi demokrá­cia sem lehet több puszta for­malitásnál. Ahol viszont túlzot­tan szervezett, minden apró részletre kiterjedő a szabályo­zás, ott a merev szervezet bé­nítja meg a demokrácia érvé­nyesülését. Jöjjön ezek után a középút, mint megoldás? Önállóság, felelősséggel Némi leegyszerűsítés megen­gedve: a munkahelyi demokrá­cia értelme nem az, hogy kibe­szélhessék magukat az emberek, hanem az aktív részvétel a mun­ka. s a munka körülményeinek tökéletesítésében, a közösség gondolkodásának, magatartásá­nak formálásában. Ez utóbbiak kedvező feltételeit sok minden adja. egyebek között a jó válla­lati szervezet is. Mihez kezdhet az a vezető a demokrácia fórumain elhangzott észrevételekkel, javaslatokkal, akinek a vállalati szervezet je­lentéktelen jogokat ad csupán? Legjobb esetben továbbit ja azt, amit beosztottjai elmondtak És vár. Vagy történik valami, vagy nem. Mert ez és az az osztály, főosztály az illetékes, s nem ő. Holott legjobban ő tudja — az ő ismeretei a legkonkrétabbak —, mit kellene lenni. De nem teheti. Nincs jogköre hozzá. Vár­nak az emberek is.- s mikor lát­ják, nem történik semmi, le­gyintenek. Kár a szóért, vélik, s következő alkalommal már hallgatnak. Közben az osztály, a főosztály íróasztaltól íróaszta­lig vándoroltatia az ügyet, s teheti, mert jogköre — melyet a vállalati szervezet ad — nem párosul felelősséggel, legalább­is ilyen tekintetben nem. Ráül­het a javaslatokra, észrevételek­re büntetlenül. Jogkör és fele­lősség együtt ér hát valamit, s e társítást a vállalati szervezet végezheti el. Természetesen csak akkor, ha az osztály, a főosztály felettesei is — az igazgatóig be­zárólag — megadták az önálló­ságot, ha érvényesítik, számon- kérik a felelősséget. fiz alapoknál kezdve A vállalatok túlnyomó részé­nél — amint azt különböző mi­nisztériumi vizsgálatok megálla­pították — ma még összekeve­rednek a régi, idejétmúlt szerve­zési. irányítási módszerek az újakkal, a korszerűekkel. Ez részben elfogadható, ám koránt- sem annyira, hogy hosszú ideig fennmaradjon ez az állapot. Ott tölti be feladatát a válla­lati szervezet, ahol szívós mun­kával kialakították az áttekint­hetőséget — mind az emberek, mind az ügyek szempontjából —, a jo­gok. kötelességek, döntések, in­tézkedések egymásba kapcsoló­dó rendszerét. Ahol minden ész­revételt. javaslatot, ami csak el­hangzik a munkahelyi demokrá­cia közvetett és közvetlen fóru­main, van kinek címezni, s a címzettnek kötelessége a válaszr adás, a cselekvés. Mindenki a maga dolgát Ehhez elsősorban az kell. hogy ne csak elvégezze mindenki a maga dolgát, hanem pontosan tudja, mi az ő dolga! Játék len­ne a szavakkal? Sűrűn hallott panasz, hogy rengeteg a teendő, nagy „a hajtás”. Jogos kérdés: mennyi ebben a látszatmunka, a fölös tevékenység? A tökéletlen szervezet szülte párhuzamosság, az idejétmúlt módszerek okozta üresjárat? Legtöbbször ezeken a helyeken érzik úgy. hogy a munkahelyi demokrácia nem forrása, hanem nehezítője a vál­lalati tevékenység javításának, holott az akadály maga a válla­lati szervezet! összhangot teremteni nem könnyű, s nem egyszerre végre­hajtható feladat. A tétlenségnél, a várakozásnál azonban nincs rosszabb. Mégis, a vállalatok egy része tétlen szemlélője saját küszködésének, a szervezet és a demokrácia összehangolatlansá­gának. s nem érti, miért nem jut egyről kettőre. A korszerű mód­szerek. modellek ismertek, elér­hetők a vállalati szervezet át­alakításához Növekszik ugyan az érdeklődés irántuk. de a gyorsabb tempó nem indokolat­lan kívánalom. A tétlenséggel, tétovasággal elvesztegetett idő árát a munkahelyi közösség fi­zeti meg. Azzal, hogy lehetősé­gei alatt marad teljesítménye, fejlődése, mind a tudatformá­lásban. mind az értékteremtés­ben. M. O. A Volán 8. sz. Vállalat felvételre keres tehergépkocsi-vezetőket, autóbusz-gépkocsivezetőket, kalau­zokat, udvarosokat, gáz- és vízvezetékszerelőket, telepőröket, vizsgázott fűtőt, műhelytakarítót, gyors- és gépírónőket, vala­mint hírközlőt. felentkezni lehet Békéscsaba, Szarvasi út 87., munkaügyi önálló osztály. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom