Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-08 / 287. szám
Orvos András szemmel láthatóan sokat tud a festészet mesterségbeli titkaiból, de tsz. nem mindig válik előnyére. A művészi technika túlzott hangsúlya miatt a bemutatott képek összességükben inkább tanulmányrajz jellegűek. A kamara tárlat anyaga nyilván csak ízelítő Orvos András műveiből, de a kiállítás így is bizonyítja, hogy érdemes odafigyelni a megyénkből származó művész további munkásságára. Mart Biszlttj: Hz igazi mfiiésret nem rombol, bánom épít Lakaton István: Vadászat Futsz, szép vad, egy perc és eltűnsz az erdőn. Utánad csend, homály, gonose hideg. ' Megborzadok. Versem hajszálkeresztjen utólszor még felsötetlik szived. Valaha is Milyen gyilkos, vlsszhangtalan magány ’ojtott körül, milyen mély sivatag — hogy sorsom sivár égboltozatán valaha is te lehettél a Nap! Petrovszki Pál Vasútépítők Nagyezsda Miként a náaő, e sorok írója is sok filmet látott már Leninről. A szovjet filmművészet számos nagyszerű alkotásban mutatta be a forradalom vezérét, a kivételes képességű gondolkodót, aki magával tudta ragadni az embereket és soha nem félt attól, hogy a távoli jövőt vetítse a sok nemzetiségű ország elé. A most bemutatott szovjet film egy másfajta Lenint mutat a közönségnek. Az ifjú Uljanovoi, aki már magatartásában, éles, logikus vitakészségével már magában hordozza a későbbi vezető egyéniség kibontakozó tulajdonságait, de mert fiatal, nem mentes a romantikától és a szerelemtől sem. Mark Donsszkoj már beírta nevét a filmművészet nagyjai közé. Munkásságát többek között olyan filmek fémjelzik, mint a Gorkij életrajzi trilógia, az „Egy életen át” című űlmköl- temeny vagy Gorkij „Anya” című művének nagyszerű filmváltozata. Az életrajz-filmeket kedvelő és értő rendező elkészítette a fiatal Leninről szóló trilógiát is, amelynek a most bemutatott „Nagyezsda” című alkotás épp a befejező része. Ez a film nem mentes a romantikától — épp ez a azép benne —, helyenként a szentimentalizmustól sem, hiszen végeredményben két fiatal egymásra találásának, szerelmének történetét bontja ki lírával és helyenként drámái hatásokkal. Arról persze sző »Ince, hogy egyszerű szerelmes filmet lát a néző, hiszen az alkotók — Zója Voszkre- szenszkaja és Irina Donsz- kaja írták a forgatókönyvet — jóvá) többre vállalkoznak. Történelmi tablót, korihű hátteret festenek az egymást szerető fiatalok köré, felvázolják a kort, az 1870-as évektől a század- fordulóig, épp azt az időszakot, amelyben a marxista körök hatására érlelődni kezdett a munkások politikai öntudata és meg- ízlelték az összefogás, a siker első eredményét. A rendező így nyilatkozott: Jt ,ßok minden nyugtalanít mai világunkban, részben az érzések szépségének a szétzúzása. Meggyőződésem, hogy az igazi művészetnek nem rombolnia, hanem építenie kell magasztos ideálokat, az ember erejébe, értelmébe vetett hitet kell sugallnia. Én mindig a szerelem magasztos érzésének romantizá- lására törekedtem és nem szégyelltem, amikor szentimentálisnak neveztek.* S valóban elsősorban az ifjú Krupszkaja áll a film középpontjában, az ó felcseperedését, öntudatra ébredését mutatják fel az alkotók, jól érzékeltetve azokat a haladó eszméket sugárzó családi légkört, amelyből mint forrásból táplálkozott a fiatal tanítónő, aki arra vállalkozott, hogy a munkások vasárnapi esti Iskolájában tanítson. S az írás, olvasás, történelem és földrajz tanítása közben igyekszik felfedni a társadalmi igazságtalanságokat, annak okait és okozóit is. A főszereplő tehát Nagyezsda, az ő életútját ábrázolja a film, de amikor feltűnik az „öreg” — így nevezik a fiatal Lenint —, természetesen ráterelődik a figyelem, hiszen vita- és elemzőkesasége, valamint a partnerekből áradó figyelem és tisztelet már sejtetni engedik egyre jobban kibontakozó vezető egyéniségét Bar líraian kedvesek az intim hangulatú jelenetek, a beszédes csendek, amelyek az érzelmek húrjain vallanak a nyiladozó szerelemről, mégis a történelmi háttér hitele teszi dinamikussá, izgalmassá ezt a filmet. A festményszerű- en fényképezett tüntetés, amelybe szinte betör a kegyetlen iovasroiiam vagy az első sztrájk sikerét győzelmesen ünneplő munkások, munkásnők önfeledt kendőlobogtatá6a, jól pergő képsorokban tolmácsolják a rendezői szándékot: annak a történelmi pillanatnak a megragadását, amikor az összefogás jelentőségét, a politikai harc szükségességét is megértik a munkások. Ezek a jelenetek a művészet nyelvén villantják fel azokat a történelmi napokat, amikor először egyesül a marxizmus a munkásmozgalommal Mindez persze történelem, csakhogy a tömegek harcából kiemelkedik két ember jelleme és jól érzékelik azokat a széttéphetet- len kötelékeket, amelyek egymáshoz kapcsolják Na- gyezsdát és Uljanovot. Az egyik kötelék a szerelem, a másik a közös eszme. S így csakis e kettő együtt teszi teljesse életüket — ezt példázza, ez az érdekes szovjet film, amelynek a szibériai száműzetést bemutató képsorai kissé patetikusan hatottak ugyan, de jól jelezték a bíztató jövőt, amelyben olyannyira hitt az ifjú házaspár: Krupszkaja és Lenin. Nagyezsdát Natalja Bje- lohvosztyikova alakította, bemutatva a fiatal lányt, világra csodálkozó érdeklődését, rajongását, de tehetségesen eljátszotta a sorsát bátran vállaló forradalmár szerepét is. Az ifjú Lenint játszó Andrej Mjagkov a kialakult hagyományokkal szakítva oldotta meg feladatat, egyszerre mutatva fel az érlelődő gondolkodót és a kissé félszeg szerelmest. ■ Inna Zarafjan színes képei színvonalasan és hatásosan festették meg a kort, amelyben a történet játszódik. Márkusz László Világfesztivál a vásznakon A békéscsabai Ifjúsági és úttörőházban látható, Orvos András festőművész kamarakiállitasanak tulajdonképpen egyetlen témája van: valamennyi bemutatott kép virág. Pipacsok, szegfűk, főképp rózsák töltik meg a termet. Mégsem valamiféle botanikai tanulmányt kap a látogató, hanem egy kutató művész sajátos látás- es kifejezésmódjának lehetünk tanúi. Orvos András nem törekszik a mindenáron való maghökkenté&re, de vásznai előtt nem lehet vélemény nélkül elmenn i. Figyelmet magukra hívó, dekoratív alkotásokkal lép a közönség elé. A művész részekre bontja és újraszerkeszti a bemutatott valóságelemeket, néha mozaikkockákra tördel egy- egy virágszirmot, másutt óriásira nagyít fontosnak vélt részleteket. Különböző nézőpontokból figyeli a virágokat, ügyes technikával láttatja a fénytöréseket, formaváltozásokat. Erőteljes színei rendkívül látványosak. Hatásosan tudja érzékeltetni a hangulati ellentéteket is. Egyik képén az elmosódó, olajzöld gallyak közt súlyos atmoszférát teremt egy lila szirom, s a vibráló, szinte mézillatot árasztó környezetből keményen válik külön egy fehér egy piros virág. Kandidátusi értekezés a Békés megyei Wenckheim-uradalmak történetéről November 29-én zajlott le a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében dr. Oláh József debreceni kutató „Az akasztói—vésztői uradalom gazdálkodása a XIX—XX. század fordulóján” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. A bíráló bizottság a vita végén egyhangúan javasolta, hogy a szerzőnek ítélje meg a Tudományos Minősítő Bizottság a kandidátusi fokozatot. A dolgozatot a szakbírálók a magyar gazdaságtörténeti kutatás jelentős eredményének tartják, kiemelik a benne megtestesült alapos szakmai tájékozottságot és a feltárt adatok kitűnően rendszerezett feldolgozását, konszern marxista értékelését. Oláh József dolgozata több okból is érdemes arra, hogy megyénkben felfigyeljünk rá. A legelső mindenképpen az, hogy a Békés megyei Wenckheim uradalom-komplexum történetének részletes feltárását választotta témájául. Mezőhegyes múltját kivéve nagyon keveset tudtunk eddig a Viharsarok igen jelentős részere kiterjedő nagybirtokok kapitalista kori gazdálkodásának, munkaerőpolitikajának kérdéseiről. A Vésztőin, Dobozon, Csorvason, Gyula-Be- nedeken, a korábban Füzesgyarmatihoz, most Kertészszigethez tartozó Akasztópusztán elhelyezkedő birtokrészek 1870—1930 közötti adatainak feldolgozásával Oláh Józseftől ezt most megkaptuk. sőre és értékelésére. Ennek köszönhető disszertációjának kiemelkedő adatgazdagsága, országosan számon tartott statisztikai elemzései, amelyek a dunántúli, hegyvidéki uradalmak gazdálkodásával, ösz- szehasonlító adataival szembesítve az általánosabb kép megrajzolását teszik lehetővé. Külön érdeme Oláh József munkájának, hogy szerteágazó, gazdagon dokumentált, az élet meghatározó mozzanatait kitűnően érzékeltető fejezetet szentelt az uradalmi cselédség, a napszámosok, a részes munkások viszonyainak. A nagybirtokon folyó kizsákmányolásról, a mindennapokat megkeserítő megalázás különböző formáiról, a cselédek szociális helyzetéről, bérezéséről nem csak tudományosan hiteles, de írói tolira is érdemes képet nyújt. A dolgozat ' fő vonalát jelentő termeléstörténeti, termeléstechnikai elemzések mellett így érzékeltetni tudja a dolgozó, robotoló agrár- proletárok munkájának értékét, hiszen a kisparaszti gazdálkodásnál korszerűbb termelést ők valósították meg. Oláh ' József dévaványai születésű, gyermekkorában személyes élményeket is szerzett az uradalmi cselédség életéről. Munkája tudományos körökben olyan érdeklődést keltett, hogy már a kandidátusi vita előtt nyomdába került, s a jövő év folyamán meg is jelenik az Akadémiai Kiadó gondozásában. A A terjedelmes disszertáció forrásanyaga a Békés megyei Levéltár egyik legértékesebb íratsorozatát jelenti. Oláh József a szerencsés levéltári leletmentések és az azt követő levéltári rendezés eredményeként a Tiszántúl legjobban megmaradt uradalomtörténeti iratanyagát használta föl. Kutatómunkájának alaposságát jelzi, hogy több mint öt esztendőt fordított az iratok darabonkénti átnézékötet Békés megye számára amiatt is büszkeséget hozhat, hogy az eddig megjelent és kizárólag dunántúli és felvidéki nagybirtokokról szóló "monográfiák mellé az Alföldről legelőször éppen a Viharsarok területét feldolgozó munka kerül. Ez azt is jelenti, hogy az alföldi uradalmak tőkés gazdálkodásának történetét az országos történetírás megyénk példáján ismeri meg. Dr. Szabó Ferenc Tomka Mihály kél verse: Menedék Lélegzetvisszafojtva a késő őszi táj végső kuszasága, fehérség diadala, álmok sapadása előtt kinyitni az üvegajtó* amely mögött elég a fény, erő egyetlen ölelésre. Humanizmus A felhőket felittak fölötte, nadrágja foltját letépték, egyszál esernyővel indult a napra, nagyon szegy elite magát, bánatában a sínekre iüt, arra jött egy mozdony, de átugrott fölötte.
