Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-31 / 304. szám

Szemtől szembe a közös gondokról Beszélgetés Uradszky Mihály tanácstaggal „Kedves Tanácstag Elvtárs! A Tanácstörvény 38. § (2) bekezdés, valamint Békéscsaba vá­ros Tanácsa és szervei „Szervezeti és Működési Szabályzata” 48. § (3) bekezdés g) ponja értelmében az éves tanácstagi beszámo­lót minden tanácstag köteles megtartani.” — Így kezdődik a Hazafias Népfront városi bizottságéinak és a városi tanács vég­rehajtó bizottságának november 9-én kelt együttes értesítése. Nyikoíai Zabelkin, a SzoTjcfaniö Hőse: Magyarországért harcoltunk Szemben a tankkal váratlanul érte őket. hoz? még elvetődni sem volt idejük. Egy részük visszafordult, a többieket Arádszky Mihály december hó egyik estéjén tartotta év végi tanácstagi beszámolóját a 47-eg választókerületben, Bé­késcsabán. Vele beszélgettünk arról, hogy az utóbbi években a tanácstagi tisztség jelentősé­ge mennyire megnövekedett: minőségi változáson ment át, s megnyílt annak a lehetősége, hogy tartalmas kapcsolatot te­remtsen a szakigazgatási appa­rátus és a lakosság között. Hogyan .látja ezt a fejlődést a tanácstag hat év távlatából? (Ha jól tudom, hat esztendeje képviseli a 47-es választókör­zetet.) , Először is talán helyesbítenék. Elsősorban nem csak tanácstag vagyok, hanem sokuknak a gyermekkori ismerőse és barát­ja^ akiket képviselek. Ezért könnyű is meg nehéz is a hely­zetem. De az eredményes együttműködést éppen ebben a közelségben látom, amelyet csak megerősít a szakigazgatási szer­vekkel való személyes és jó kapcsolat. Ez mindenekelőtt abban nyil­vánul meg, hogy a tanácstag beljebb került a tanács ügyin­tézésébe s ezáltal beljebb ke­rülhettek a választóktól hozott közös gondok is. Ugyanakkor ez a körforgás a lakosság gondjai­nak és a városi vezetés lehető­ségeinek — egyeztetését is je­lenti bizonyos szinten. Sőt, né­ha a meggyőzést, érvelést segí­ti. A lakosság ,,beljebb” kerülé­sének egyik, legszemléletesebb példája az ügyeik intézésének röVidebb ideje. Régebben gya­kori volt, hogy egyetlen prob­lémával 4-5 hónapig várakoztat­tak. Nem mondom, hogy a ha­táridőkkel napjainkban nincsen baj, de már nem ez a jellemző. Persze az irodákban meggyőz­ni valakit nem könnyű. A sze­mélyes, együttes helyszíni szem­le azonban rendszerint meghoz­za az eredményt. Jóllehet, önként vállalt meg­bízatásról van szó, bármely közéleti tisztség gyakorlása el­foglaltsággal jár. A szűk közös­ség gondjainak-bajainak orvos­lása figyelmet, utánjárást, gyak­ran szellemi eróki fejtést igé­nyel. Kitől vagy kiktől trap ja a tanácstag a leghatékonyabb se­gítséget? A legtöbb segítséget maguk­tól a választópolgároktól kapom. Mert egy tanácstag csak akkor tudja igazán képviselni a lakos­ság érdekeit, ha a bizalmat sza­vazók tömege ' egy emberként áll a tanácstag mögött. De se­gít a tanácstagnak a végrehaj­tó bizottság és a szakigazgatá­si szervek is, a közvetlen kap­csolat révén, amint azt már említettem. Mit nem sikerült megolda­ni? Olyan tanácstagot is ismerek, akinek nincs ideje még fogadó­órát sem tartani. Ilyen esetben joggal vetődik föl a kérdés, ho­gyan tudja a körzetét megfele­lően képviselni a tanácsülése­ken.­— Az év végi beszámolón 41- en vettek részit. A tavalyinál ez a szám hússzal alacsonyabb. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a körzet lakóinak tár­sadalmi aktivitása lecsökkent. Közérdekű ügyekben, javasla­tokkal tizenketten szólaltak fel, amihez úgy gondolom, nem kell kommentár. A megoldatlan, és tovább „élő” gondok éles vitát váltottak ki; Ilyen volt az olaj­kút, a világítás, a vízbekötés, az üzlethálózajt kérdése. Az egy­szerű emberek igen jószeműek. Talán a hobby-kertek példá­jára gondol? — 16. Köztudott, hogy általá­ban a kertekben éjszaka már nem nagyon szoktak dolgozni. Mégis valamennyi „parcellán” ott világít a lámpa, akkor, ami­kor az 500 méter hosszú Május 1. utcában botorkálnak az em- h rek a sötétben. A lakók köz­művesített területet vásároltak a tanácstól, víz azonban csak a hobbykertekben van, ahová a jobb módú tulajdonosok csak né­hanapján járnak ki, míg távolabb az anyuka nem tudja a gyer­mekét megmosdatni, megfür­detni, mert nincs lágy víz. Hol­ott az ember legalább naponta szokott tisztálkodni. A közös­ség nyelvén megfogalmazott egyéni érdek mindennél erősebb hajtóerőt jefend. És ez nem cso­da. Mert az egyén közérzete ki­hat a közösség közérzetére. A tanácstag lehetőségei tehát végesek. Beleszólnak ebbe oly­kor a társadalmi normákkal össze nem egyeztethető momen­tumok is, olyan dolgok, amelyek ellen tulajdonképpen harcolunk. Most készül a városi tanács végrehajtó bizottsága titkára ré­szére a jelenté®. Ebben minden részletesen szerepel. De vajon mit sikerült felmu­tatni szemtől szembe a válasz­tó polgároknak? — Megoldódott a Nádas sor és a Ligeti Károly sor közötti sza­kasz világításának gondja. Ren­deztük a sportpályát és annak környékét és megindult az ut­cák cseréptörrhelékkel történő kihordáisa. A megoldatlanokhoz ezek az eredmények szerények. Hiába van lelkes hozzáállás a társadalmi munkához; sokszor a munkaerő holt marad, nincs ami íölszívja magába. A tanácstagi fogadóórákon vagy személyes megkereséskor fölvetett kérdé­sék valamilyen tiknál fogva kis­sé megmaradnak, elsüppednek. A vízvezeték árkainak ásásához és a csövek lefektetéséihez hiába van lelkes munkacsapatunk, amikor nincsenek tervek. A Ter­vező Vállalat le van terhelve munkával, ugyanakkor nem en­gedi ki a kezéből a tervezés jo­gát. Furcsa módon éppen társa­dalmi, regionális érdetekre hi­vatkozva. Hogy ne menjen ki a városból, a megyéből a pénz. Es ennek rendre a lakosság issza meg a levét. — Lehet-e elégedett tanács­tag? Elégedett azzal a munká­val, amit a közösség asztalara letesz? A gondok tovább élnek, újak születnek, az élet megy tovább. Elégedettnek lenni talán annyi, mint az eredmények és a ku­darcok melegében meged­ződve tovább haladni, azok­nak a bizalmával, akiknek gye­rekkori ismerőse és ba­rátja vagyok, akik önzetlen munkára tanítottak a kölcsönös­ség elvén, Z. Z. A Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat (Békéscsaba, Gyulai u. 1.) FELVESZ kezdő és gyakorlott GToas- és gépírókat, 1 fő férfi HIVATALSEGÉDET. 434308 Ahogy műit az idő, a szovjet hadsereg tovább haladt nyugat felé, újabb magyar falvakat és városokat szabadított fel. Mi­nél reménytelenebbé vált a né­met fasiszta hadsereg helyzete, annál elkeseredettebbek lettek a harcok. Rendkívül nehéz csaták bonta­koztak ki decemberben, amikor végéhez közeledett az ellenség budapesti csoportosulásának be­kerítése. Ebben az időben Ka- tyusa-ütegeink egy lövészezred­del működtek együtt, amely a 3. Ukrán Front más egységeivel együtt a Velencsi-tótól keletre, Bicske irányába tört előre. N Rövid tüzérségi előkészítés utón, amelyben Katyusáink is részt vettek, a lövész alegységek rohamra indultak. Futárommal, Vologya Anyiszimowal és két rádióssal az első zászlóalj meg­figyelőpontján tartózkodtam. A zászlóalj az ezireddel együtt néhányszor támadásba lendült, de a tüzet egy pillanatra se szü­neteltetvén mindannyiszor kény­telen volt visszatérni kiinduló állásaiba. Az egyik alegységnek a nap második felében sikerült három oldalról átkarolni az el­lenség megszállta dombot és ak­kor tudtuk kivetni állásaiból. A hitleristák kezdtek hátrálni. Hogy ne veszítsük őket szem elől, előre kellett kúsznunk Fjo­dor Petrovics Nyevarov géppus­kás szakaszának lövészárkába. Nyeverovról hallottam már. Tudtam, hogy nem hivatásos ka­tona. és a háború előtt iskola- igazgató volt. Az a hír járta róla, hogy rettenthetetlen, és a csa­tában szerencsés tiszt. Most úgy hozta a sors. hogy vállvetve küz­döttünk együtt. Nem túloztak a hírek, valóban rendkívül bátor, harcedzett katona. A fasiszták egy óra múltán erősítést kaphattak, és ellentá­madásba lendültek, hogy visz- szafoglaljék állásaikat. Három fasiszta tank Nyeverov lövész­árka felé robogott. Az egyik kü­lönösen -nagy sebességgel tört előre, szinte rengett a föld alat­ta. Nyeverov intésére a katonák a lövészárok mélyére emelték át a géppuskát. A szakasz parancs­noka dobta az első tankelhárftő gránátot a lánctalpak alá. Az acélmonstruim megremegett, de tovább haladt. A főhadnagy újabb gránátot hajított el, a páncélos csak nem állt meg. Szinte már a feje fölött süvítet­tek lövedékei. A forró légörvény lesodorta sapkáját, de felven­ni nincs idő, már csak 4—5 mé­terre van a páncélos, amikor a parancsnok odavágta az utolsó gránátot. A lövészárok fölött, az épen maradt egyik lánctalpon még fordult egyet a tank, a tisz­tet belepte a föld, de a páncé­los mozdulatlanná merevedett. Nyeverov kikászálódott a rá- szorödott földből, nyugodt mozdu­lattól kiemelte a géppuskát és tüzet nyitott a páncélos mögött már csak pár lépésre rohamozó fasiszta gyalogságra. Ez olyan KNER Nyomda felvételre keres „D” kategóriával rendelkező gépkocsivézetőt személygépkocsira. Jelentkezés: Békéscsaba, Lenin út 9. Terv- és munkaügyi osztály. 434366 lekaszálta a géppuska. A másik két páncélost Katyusáink vet­ték célba. Az ellenség, a páncé­los fedezetét elveszítvén fejveszt­ve hátrált a szomszédos állá­sokból is. Nyeverov lövészárkához érvén gratuláltam a csató sikeres be­fejezéséhez. Majdhogynem kö­zömbösen fogadta. Nem tudtam eldönteni, hogy rendkívüli fe­gyelem, vagy tényleges passzi­vitás volt-e az oka. Rágyújtot­tunk, pár szót váltottunk, de se­A kommunista és munkáspár­tok elméleti és tájékoztató fo­lyóiratának decemberi számában „A kommunisták; és az európai biztonság” címmel külön rovait foglalkozik az európai' testvér- pártok: 1975 első felére tervezett konferendiáijémak előkészületei. veL A konferencia témája az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért folytatott hairc. A konferencia fontosságát hangsú­lyozzák azok az elemző cikkek, amelyeknek tárgya: a ioommu- nis+ák hozzájárulása a népek együttműködéséhez és biztonsá­gához; a nemzetközi enyhülés gyümölcsöztetése az imperialis- taellenes harcban; a fasizmus történelmileg szükségszerű pusz-, tulása; a ..lélektani hadviselés”I pozícióinak gyengülése; a hala-l dó közvélemény szerepe az eu­rópai béke megszilárdításában. Folytatódik a nemzetközi esz­mecsere korunk marxista—leni­nista pártjáról. Erről ír Eb Nör- lund, a Dón Kommunista Párt KB Végrehajtó Bizottságának tagja „Új utók keresése, hűség az elvekhez’’ című cikkében. hogy sem aSr&rt kialakulni a b®-, szélgetés. Lassan megtudtam,f milyen szörnyű tragédiát élt át ez a férfi. Említettem, hogy Nyeverov a háború előtt iskolaigazgató volt egy Sztálingrád környéki falu­ban. A hitleristák megszállták a falut, az egész családja elpusz­tult. A fasiszták agyonlőtték szüleit, feleségét, még kicsiny gyermekének se kegyelmezték, mert az öccse csatlakozott a par­tizánokhoz. Kötélidegekre volt szüksége ahhoz, hogy mindezek után ilyen fegyelmezett, nyugodt lehessen. Igaz, a fasiszták iránt nem ismert irgalmat. Rövid cigarettaszünet után to­vább indultunk — nyitva állt az út Bicske felé, amelyet estére el is’értünk. Az állomáson hadifel­szereléssel megrakott szerelvé­nyek vesztegeltek. Látszott, hogy a fasiszták nagy-sietve vonultak vissza. Nem számítottak arra, hogy a szovjet csapatok ilyen gyorsan áttörik védelmüket. Hadseregünk Esztergom irányá­ba igyekezett, ott kellett talál­koznunk a 2. Ukrán Fronttal, hogy bezárjuk a gyűrűt Buda­pest körül. A folyóirat szerkesztőségle aa 1974. évi 4. számiban cikksoroza­tot indított a marxizmus—leni*- nizmus alkotórészeiről. A filo­zófiáról és a politikai gazdaság­tanról megjelent cikkek után mest közli a lap Görög Tibor­nak, a filozófiai . tudományok kandidátusának a tudományos szocializmus elméletéről szóló cikkét A kapitalizmus válságának né­hány problémájával foglalkozik cikkében John Purton angol közgazdász. .Marxista elemzést ad a eiklikus és egyre mélyülő általános válság állapotában le­vő monopol kaplt al i zm.u snaic a* utóbbi időben megfigyelhető bel­ső tendenciájáról. Antonio Dias Lourenco, a Portugál Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak tagia, az „A van te!” főszer­kesztője, ..A portugál reakció nagvban játszott és sokat veszí­tett” címmel beszámol a portu­gáliai harc fejleményeiről. (KS) töÚJM&iis 5 1974. DECEMBER ZL ** (Folytatjuk) Parancsnoki harcálláspont Megjelent a Béke és Szocializmus decemberi száma

Next

/
Oldalképek
Tartalom