Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
TT © /\* R K ® c?L 'sK)3K o Á ■ii*uiMiHuuiiiaMui«MaumiuMiiiiuuniu A sajtó nagyhatalom! Ulöfc a nagy étteremben, enr rtí szeretnék. Eltelik vagy fél óra. már mindenki ebédel körülöttem, csak én integetek, Idáitok, kö~ nyörgök hiába, a serény pincérek ügyes testcsellel elhúznak mellettem. Hát ennyire látni rajtam, hogy csak egy sertés- pörköltet .szeretnék enni céklával. s utána pohár szódavíz. Hangosan korog a gyomrom, az éhségtől káprázik a szemem, amikör megjelenik asztalomnál Csemetke Pál, régi jó barátom Kérdezi, leülhet-e mellém Mondom, ha nem nagyon éhes. csak üljön, talán belőle többet néznék ki a pincérek. — No, várj csak! — mondja miután várakozásom történetét és gyomrom korgását meghallgatta. — Olyan kiszolgálásban lesz részünk: perceken belül, hogy nocsak! Evvel föláll, eltávolodik, majd két perc múlva, amikor három pincér sürgölődik a közelben, asztalomhoz törtet. — Ä, szerkesztő úr! — harsogja — ön itt? Engedje meg, hogy gratuláljak a legutóbbi cikkéhez. Jól megadta annak a súly csonkító bitangnak. Megengedi, hogy leüljek? Mire magamhoz térek a váratlan trükktől, már ott tolakodik asztalomnál a három pincér. — Azt a súlyesonkítási históriát én is olvastam — szólal meg az egyik, akiről eddig azt hittem, hogy süket, vagy legalábbis nagyot hall. — Persze mesélek én önnek különbet, azt tessék megírni. Előadja, hosszan, részletesen, hogy szövetet vásárolt, három métert, s mire a szabóhoz elvitte. csak kettő nyolcvan volt Az üzletben hiába reklamált, azt mondták, biztos a szabó vágta le. de a szabóért ő tűzbe teszi a kezét Még be sem fejezte panaszát már beszél a kis köpcös, aki termetét meghazudtoló fürgeséggel siklott el mindig az asztalom mellett — Egy közönséges hokedlit, vagy ha úgy tetszik konyhaszéket nem kap az ember kérem tisztelettel. Ezt tessék megírni! — Három napja nincs víz a házunkban, mert a félemeleten csőrepedés van és a házke zelő- séig a füle botját sem mozgatja — háborog az asztalt v^rve a harmadik pincér, akiről ez ideig azt hittem, hogy egy sértett' lord, aki Angliából disszi-S dált hozzánk. £ ■ Szorgalmasan jegyeztem a pa-£ nasZokat a* papírra, amit Cse- j metke barátom tolt elébem£ nagy kacsingatva. Azután. £ hogy kifogytak a szóból a pin-1 cérek, szerényen előhozakod-: tunk étkezési óhajunkkal. Ök £ türelmesen meghallgattak min-£ két és aztán elfutottak. — Hiába, a sajtó nagyhata* £ lom! — szólt fölényesen Cse- S metke és nyalta a szája szélét! jelezve, hogy milyen jót fog jj enni hamarosan. Valóban, alig telt el rhásfél | perc, már ott állt előttünk az | üzletvezető és elpanaszolta. £ hogy az egész országban nem * tud kapni szélvédő üveget a; Ford Taunusára. ; Azután jött személyesen a; főszakács és elsírta, hogy az: SZTK nem utalja be Hévízié, jj pedig ő „munkaköri ártalom-! bői kifolyólag indokolt”. : A főszakiácsot követte a kuk- £ ta, majd a pénztárosnő, a csa-: pos, a konyhalány, a takarító- ! nő és adminisztrátor, aki kise-! gített egy füzettel, hogy legyen ! mibe írnom a megírni valókat. ‘ • — Remélem, szerkesztő úr —j szólt végül az üzletvezető —,! nem maradnak jegyzetfüzeté-: ben ezek a fölháborító serei-: mek, amelyek az én áldozat-; kész dolgozóimat sújtják. Bü- £ lönösen és ismételten fölhívom £ szíves figyelmét a Ford Taunus S szélvédő üvegére. Arról tessék | egy jó cikkecskét odapörkölni l az Autókernek! ■ — Kérem, én igyekezni fogok, ■ de meg kell mondanom, hogy ! nem csak tőlem függ, mi jele-! nik meg... — válaszoltam: őszintén, mert nem szeretek a: vak világba ígérgetni. • — No, igen, értem én ! — ki-£ áltott föl az üzletvezető, az £ Autókért meg az SZTK-t nem £ szabad bántani, de bezzeg, ha! mi két-három deka hússal vé-: letlenül kevesebbet teszünk a j kedves vendég tányérjára, rög-! tön kiszerkesztenek. Evvel dühösen elvonult a fő- • nők. Nemsokára hozta a három [ pincér az ebédünket. Az én - pörköl tömben volt... í De nem írom meg mert még azt mondaná szegény üzletve- _ zető, hogy „bezzeg... ” ! A Ford Taunus szélvédőjére ugyanis azt mondta a főszerkesztőm, hogy nem közérdekű. téma. Sólyom László £ Jelinek Lajos rajza HunaorszoBipálai Szicíliai történet. A templom előtti kis téren két legény beszélget: — És nem volt meglepve, Signor Bartulozzi, amikor meg- kérdted a lánya kezét? — Már hogyne lett volna. A revolver is kiesett a kezéből... • • » — Szeretném, ha a fiam pedagógus lenne — mondja az egyik mama. — És van rá hajlama? — Ezt még nem lehet megállapítani, mindenesetre nagyon szereti a hosszú iskolai szüneteket. j, * * • — A mi üzemi konyhánkon ebben az évben három vezetőt váltottak le, két könyvelőt és három szakácsot. Csak az étlap maradt változatlan... * * * — És hogyan érzitek magatokat a szép új, modem lakásban? — Nagyszerűen. Eddig még egyszer sem veszekedtünk a feleségemmel. — Csakugyan? — Egyikünk sem akarja megkockáztatni. hogy az ajtó a fejére essék... • * • A férj megkérdezi a feleségét: — Mit szeretnél a 15. házassági évfordulónkra: egy irhabundát vagy egy bulgáriai utazást? — Utazzunk el Bulgáriába. Hallottam, hogy ott olcsóbbak! az irhabundák. * * * ; Házastársak egymás között: j — Nem engedem, hogy lévé- ’ gasd rövidre a hajad! — Te sem kérted a beleegyezésemet, amikor elkezdtél kopaszodni... * * * A bíróságon. — Ez hihetetlen! Vádlott, hor gyan jutott az eszébe, hogy tisztes öregember létére, 80 éves korában lopjon autót? — Tüdja, bíró úr. az én fiatalkoromban még nem voltak 'autók... * * * — Foglalkozása? — Imitator vagyok. — A cirkuszban, a varietében vagy a televízióban? — Nem, lapáttal dolgozom. * * * A feleség otthagyta a férjét és visszament a mamához, akinek elmondotta: — Alighogy kiléptem a lakásból, lövést hallottam. Mit gondolsz, mama. agyonlőtte magát, vagy pezsgőt bontott? * ♦ * — Mama, a papa már megint részeg! — Honnan tudod? — A fürdőszobában borotválja a tükröt. Antireklám lcttozzonT^I NAGY (Piusz karikatúrája) Múzeumban Rendelőben Szöveg nélkül. — A freskó Raffael műve, a lépcsőn kérem vigyázzanak (A Polish Weekly karikatúrája) (A Polish Weekly karikatúrája) Két író beszélget. — Darabot írok. Két felvonást már meg is írtam. A harmadikban szeretném, ha a bűnös meghalna, csak nem tudom, hogyan. — Nagyon, egyszerű. Add oda neki elolvasni az első két felvonást! laaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaMB aaaaaaaaaaaaaaaaaaaas Nehéz nap Frászkai Ottó aznap bal lábbal kelt fel. A mosakodásnál a szappan becsúszott a kád alá. Percekig térdelt, amíg megtalálta. Borotválkozás közben megvágta magát. A timsó kiesett a kezéből és pozdorjává tört. Már az autóbuszmegállónál járt, amikor eszébe jutott, hogy otthon felejtette az iratait és a pénztárcáját. Idegesen hazarohant, aztán zaklatottan indult a munkahelyére. Dühös volt az egész világra. Alig várta, hogy valakin levezethesse mérhetetlen haragját. Az autóbusz éles kanyart vett és Frászkai — a kilencven kilójával — rálépett egy vézna fiatalember lábára. — Nem tud vigyázni? Ökör! — kiáltotta ingerülten és kihívóan nézett az ifjúra, aki udvariasan meghajolt és halkan, szerényen így felelt: — Valóban ökör vagyok, de hát így rendeltetett. Állatoknak és embereknek egymás mellett kell élniük a Földön. Bocsánatot ké- rek.„ A gyár kapujában a portás levett sapkával, széles mozdulattal köszöntötte: — Jó reggelt kívánok, osztályvezető kar- társ! — Előttem ne vegye le a sapkáját. Ha pedig már leveszi, miért ilyen lassan és kényelmesen, mi? — Máskor igyekezni fogok — mondta a portás és tisztelettel meghajolt. Frászkai délelőtt fél tizenkettőkor magához hívatta beosztottját, Spann Rezsőt. Az osztályvezető kis ideig felold járkált a szobájában, majd komoran megállt és Spann Rezső szemébe nézett: — Hétfőn megkértem, hogy készítsen nekem egy kimutatást. Ma szerda van! Spann ijedten magyarázott: — Kérem szépen, a kimutatást már tegnap, kedden odaadtam. — Pontosan erről van szó. Azt kértem, hogy szerdára készítse el. Erre maga, amilyen stréber, már kedden ideadja nekem. Csak azért, hogy elmondhassa a gyárban mindenkinek: ez a Frászkai egy hajcsár, nincs lelke, agyondolgoztatja az embert. Most hallgat, mi? De képzelem, miket gondol magában! Egyszer és mindenkorra kikérem magamnak, hogy gondolatban ilyen minősíthetetlen hangot tíasználjon a főnökével szemben! — Igenig — r ebegte lehajtott fővel Spann. — Most megkérem, hogy péntékre készítsen el egy kimutatást a műanyagok első félévi fel- használásáról. Tehát mikor kapom kézhez a kimutatást? — Természetesen pénteken — mondta Spann büszkén, magabiztosan. — Miért? Leesne a gyűrű az ujjarái, ha csütörtökre elkészítené? Nincs magában semmi ambíció, igyekezet? Mikor fog leszokni erről a csigatempóról? — Kérem szépen, elkészítem csütörtökre... — Péntek! Érti? Péntek — bömbölte Frászkai és az ajtóra mutatott Délben az üzemi ebédlőben magához hívatta Mariska nénit, a szakácsnőt: — Hogyan kerül a húslevesbe tarkabab és csipetke? — De kérem, ez bableves! — nyögte Mariska néni. — Azért, mert az üzem háromezer dolgozója a bablevest szereti, én soha ne ehessek egy jó húslevest? — ordította Frászkai és dongó léptekkel, fújtatva, elhagyta az ebédlőt. Kimerültén, fáradtan tért haza, délután öt óra körül. Rosszkedvűen nyitotta ki az előszobaajtót. Bentröl, a hálószobából dörmögő férfihangot hallott: — Szeretlek, Aliz... Frászkai döbbenten figyelt. A felesége gügyögve igy válaszolt: — Csókolj meg, Árpád! Te szép, te vad! Frászkai hosszan, mélyen lélegzett. Az orvos nemrégiben figyelmeztette: magas a vérnyomása. „Nem fogom magam minden csekélységgel felidegesíteni. Fiatalság, bolondság” — legyintett elnéző mosoly- lyal és sietve elhagyta a lakást. Jókedvűen, fü- tyürészve sétára indult a fenyőillatú téli estében. Galambos Szilveszter
