Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
KÖRÖSTÁJ Színház! levél A Napkirály tündöklése? • • Jankery Tito©? Csabai madonna arácsonjr előtti bemutatónak szánta a Jókai Színház azt a zenés játékot, melyet örsi Ferenc írt, zeneszerzője Wolf Péter, dalszövegírója pedig Fűlőp Kálmán volt. Hia már karácsony, a mag- hitt családi ünnepnapok egyikén, vagy előtte, esetleg utána, netán szilveszter körül a békéscsabai színházkedvelő is szívesen fogad valami vidámat, hangulatosat, és az sem baj, ha kikacagja önmagát a színpadon látott szituációkban, mert — titkolja bár — magára ismert. Persze, nem arról van szó, hogy az operett-pótlékként (mást állítani lehet, de felesleges!) elég nehezen és körülményesen ' születő musical-ék, meg zenés vígjátékok (amit akár egy zongorával kísérni lehet, hogy ne vigyen el sok pénzt Megálltunk a Zambai utca sarkán, az öreg evangélikus iskola előtt és tanakodni kezdtünk, hogy — merre tovább? Ha a Luther utcára kerítünk sort, ott laknak a falu legnagyobb gazdái, a nyolcvan-, száz-, százötven holdasok, utcára nyíló, nagyablakos kőházaikban. — Ott aztán van pénz dugig — rebegte átszelle- mülten Novák Gizi, die Kálmán letorkolta: — Csak nem neked! Jól tudta. <5 volt közöttünk az egyetlen profi. A betlehemet is ő készítette, s tőle tanultuk meg a 12— 15 perces, remek dramaturgiai érzékkel megszerkesztett játékot is. S mert ő így találta jobbnak, a Szőlőköz apró házai felé indultunk el, ahonnan halkabb, de biztonságosabb fények csalogattak. A betlehemet két éüesz- tősládából eszkábáltuk ösz- sze, s ahogy ma visszaem- lékszem rá, négy oldalra tűzött kartontornyaival a pécsi székesegyházra hasonlított. Egyik oldalát nyitva hagytuk, azon keresztül lehetett belátni a már-már iparművészeti tökéllyel berendezett ájtatos istállóba. Puhafából faragtuk a jászolt, nővérem kaucsukibabája volt a Jézuska; igazi szénából volt megvetve az ágya. Körülötte álltak, Mária, József, a három-királyok, kissé hátrébb a pásztorok, de a !&_, © tehén és a szamár Demon? Otto: Bellenemezok közvetlenül a jászol mögött, mert nekik nagy feladat jutott ezen az estén — ők fújták a meleget, hogy a kis újszülött meg ne fagyjon. Bizony, ma már nehéz volna meghatározni, hogy e hajdani játékban menynyi volt az állítat, s menynyi a józanul mérlegelő pénzkeresési szándék, de gondolom, hogy a kettő ez esetben jól kiegészítette egymást. Hiszen a Szőlőköz apró házainak szegény lakói nagyon örültek jelenlétünknek, s még olyan ház is akadt, ahonnan átmentek a szomszédokért, hogy a nagyobb közönség előtt még átütőbb legyen a produkció, ami az alábbiak szerint zajlott le. Kálmán, a subás öreg megállt a bejárat előtt, s botjával — amelyre régi pénzeket szövettünk — elkezdett dörömbölni az ajtón. A bot zörgött, de muzsikált is egyszerre, s a két angyal, aki a betlehemet vitte, a Mennyből az angyalt énekelte. Ha az ajtó vagy az ablak megnyílt, ez a kérdés következett: — Jó estét és karácsonyi békességét a ház minden lakójának! Be szabad-e vinni a betlehemet? A rendszerint beleegyező válaszra Kálmán belépett az ajtón, botjával nógyszer-ötször megütöget- te a szoba padlóját — vigyázva arra is, hogy ha mázas az a padló, valahogy föl ne sértse —, s aztán se sző, se beszéd, maga alá kanyarította a subáját és ráfeküdt. A két angyal ezután elkezdte énekelni a Csodapásziborok midőn Betlehemben kezdetű dalt, s mikor a végéhez értek, megszólalt a kispásztor: — Kelj fel, öreg, kelj fel! Most rövid, humoros huzakodás kezdődött a nagyothalló öreg, s a buzgó kispásztor között, amelynek végén az öreg ráocsúdva a pillanat fenségére, gyorsan fölugrott, s elindult a betlehem felé, meglátni a kis Jézust. Mécset gyújtottunk és a csillagszórót, s a háziaknak is megmutattuk a templom belsejét, majd vidám ké- regető rigmusba kezdtünk, ami így végződött: sek új mécsest vehessenek a kis Jézűskának! Olyan gyorsan pergő, szép és vidám volt az egész; sokért nem adnám, ha ma végignézhetném. Ha újra látnám egykori magunkat, széltől kicserepe- sedett kezünket, mázas orrunkat, s a Szőlő-köz sarában cafattá ázott, dróttal megféroelt bakancsainßsat. Ha kutyák ugatása kísérné utunkat a léckerítések 1 — Adjon a gazdasszony szíve és tehetsége szerint, hogy szegény betlehemernentén, s ha az utcasarok lámpája alatt újra számolhatnánk a bevételt: a sárga kétfillátrasek között megbújó ritka nikkel tíz- és húszfilléreseket. Ha még egyszer betekinthetnék annak a hajdani szegénységnek a lényegébe, ímelynek — szerencsére — már olyan régen vége szakadt. De már csak torokszorító emlékei lappangónak bennem, hogy időnként föltámadva egybemossanak kínt és örömet, didergető fagyot, s az ünnep belső forróságát. S hiába tudom, hogy keserves volt, mégis valami megváltásfélét sugall felém múltamból az a naiv betlehem, ide, a lágymányosi összkomfortba, ahol karácsony este a tisztes „bőség”, s a kölcsönös ajándékozások légkörében, majd a tévén nézhetem vagy rádióból hallgathatom Bach karácsonyi oratóriumát ... Szerencsi Hugó, Cserényi Béla és BángySrgyi Károly a Napkirály-bán (Demény felv.) a béralapból © nagyobb zenekar) használhatatlanok akkor, ha nem hordoznak tartalmi mondandót, jószerével ilyen nincs is, hiszen régi szabály, hogy az igazságnak és a szerelemnek mindig győznie kell. Legalábbis azért, hogy a néző némi kárpótlást nyerjen, hogy a valóságban. nem mindig így van. Szóval az igazság. Akármilyen, csak egy kicsi legyen belőle, mert különben nincs konfliktus és a fránya konfliktus nélkül nincs színház, nincs drámai szituáció, még ilyen zenés furcsaságban sem, mint ez a Napkirály, örsi Ferenc műve. Mert — ha csak némiképp is belegondolunk — álproblémák, helyzet- modellek, ilyen, olyan, amolyan, de semmit nem változó emberek (?!) jönnek be a színre, és teszik azt, amit előrfc tudunk, hiszen már egy-két jelenet után ráismerünk a „korszerűsített” sematikus történet- kékre, amelyek kidolgoz^- lan és felszínes konfliktusait (némi túlzással nevezve azoknak) a szocialista morál mindig jelen levő képviselője (ezúttal ki lenne más, mint a gépkocsivezető, a Nap- király-főnök „egykori” harcostársa) kissé melankolikus, „ejnye-ejnye, barátaim” fejingatással oldja fel és meg, csalhatatlanul. És ez az, ami nem jó! A munkásosztály belső tartását — hiszen ez a belső tartás is különböző, van, akinek nincs is még ilyen — nem szabad így ábrázolni, így helyezni szituációkba. Mondjuk csak ki, Kedves Olvasóm: felszínesség ez a javából, és ne tegyük hozzá felmentéssel: az is jó, hogy van, hogy egy-két magyar író végre zenés játékot is ír; viszont ha a kísérlet csak a kísérlet, sőt az elhibázotteág szintjén marad, nem sok értelme van. És a konfliktus, ami sok jóindulattal nevezhető csak annak; nos, ez a kanfliksus sem igaz egészen, hogy ab- szolút jószándékkal fogai mázzuk, hiszen csak ez vezeti a kritikust. Miről van szó? A haltaiméban napkirályi kivagyiságra és agresszivitásra emelkedett pincegazdasági igazgató egyetemet végzett fiáit azonnal álláshoz akarja juttatni, atyai gondoskodását bizonyítva. A fiú azonban nem tűri, hogy a készbe lépjen, küzdeni akar, a maga útját kezdené. Ez nemes, fejlett morális érzékre vall. Csak az a baj, hogy a második részben kiderül: szerzett ő már állást magának, csak éppen az egyetemen. A városban, és nem vidéken... Ez persze n^m kap harsonás aláfestést, de van. És csorbul a konfliktus éle, mert csak a régi tételt illusztrálták: kötéllel is nehéz vidékre húzni a végzett fiatalokat, és aki tehet, nem is megs’1 vissza oda — ahonnan érkezett. A továbbiakban azért szórakozunk is, néhány jelenet érdekes, jellemző, és tapsolni kell három-négy jó alakításnak, de csak azon a lehetőségen belül, amit egyáltalán a szerepük nyújt. Elsősorban Cserényi Béla és Gi/üresek Sándor adnak kitűnő karakter-figurákat, és hinni lehet nekik. Akad szereposztási tévedés is, és rutinra hagyatkozás. Udvaros Béla rendezése erőteljes küzdelem az előadás elfogadhatóvá emeléséért, nyilván jobb lehetőségekkel felszabadultabb, könnyedebb musicalesebb lehetett volna. Hogy nem egészen így történt, nem az ő hibája. A zenekar — öröm — tudott néha halkan is játszani Holpert János vezetésével és tetszett Felkai Eszter koreográfiája, ahol figyelt arra, hogy ne ismételje önmagát. Érdemes megnézni a Napkirályt? Érdemes. Mert tanulság azért található ebben az előadásban is. Sass Ervin
