Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

JffÄ A MEG Y El PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS. LAPJA Világ proletárjai\ egyesüljetek I NÉPÚJSÁG 1974. DECEMBER 85, SZERDA Ara* 1.89 foring XXIX. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM JOBB MNKAKÖ-ÍÜLMÉNYEK (5. oldal) ÖTVENHAT SOKGYERM ERES CSALÁD LAKÁSA (5. oldal) HALIö ADV! — HALLÖ, ÖCEÄN!.. — ITT BÉKÉSCSABA! (8. oldal) / JCelleincj kaxáes o n tjt! Karácsonyi kaleidoszkóp A karácsonyi asztal meghitt légköre befe'é irányítja az em­ber tekintetét. Enyhülést kere­sünk ilyenkor, s a világgal a családi körből kitekintve ke­ressük a kapcsolatot. De a való világ mégis úgy telepszik mel­lénk, úgy vesz részt éle ünk- ben. mint talán soha azelőtt. Ilyenkor sugározza a tv egyéb­ként is az év egyik leghosz- szabb műsorát, ilyenkor van legtöbb időnk rádió mellett ül­ni, vastag újságköteget átlagoz- ni: ilyenkor beszéljük meg szű- kebb körben, ami foglalkoztat bennünket. Ezen a karácsonyon — mind­nyájunk örömére — nem a fe­szült és mind jobban feszülő nemzetközi helyzetről kapunk hírt — ha maradt is még elég háborús góc. A vészterhes és nyugtalanító frontihírek helyett most inkább a béke irányába végrehajtott „frontáttörés”-ről cikkeznek a lapok — ahogyan például a vlagyivosztoki „csúcs” eredményét néhány nagy amerikai újság is kom­mentálta. Valóban, a SALT II- nek nevezett megállapodás elvi alapjainak lerakása először ke­csegtet azzal a reménnyel, hogy fékeződik a fegyverkezési haj­sza és csökkennek a vele kap­csolatos terhek mindenki szá­mára. Beérőben tehát a Szov­jetunió, a szocialista országok kitartó békepolitikájának kitar­tó törekvése. S • van már egy közös szóhasználat is: „vissza­fordíthatatlanná tenni az eny­hülés irányzatát”. Ami mind­nyájunk számára legfontosabb; h béke kilátásai tehát jót ígér­nek életünkben. De azért világunk képe tá­volról sem idillikus. A „har­madik világ” számos országába most csap vissza a hosszú gyar­matosítás következtében lefé­keződött fejlődés minden kö­vetkezményei: éhínség gyötör tízmilliókat, és az elemi lét- fenntartási eszközökhöz is alig jutnak további százmilliók. Ha meg a vezető tőkés or­szágok felé figyelünk — a leg­csekélyebb káröröm érzése nél­kül mondhatjuk: jobban ha­sonlítanak olykor migrén gyö­törte emberhez, mint a „bőség társadalmai’-hoz, ahogyan nem kis önelégültséggel nevezték magukat néhány évvel ezelőtt. Amikor Ford elnököt az egyik amerikai képes magazin szer­kesztői az elmúlt hónapban a kilátásokról kérdezték, azt a nem túlzottan lelkesítő prognó­zist adta: „Ha a kormány­zat most megteszi mindazt, amit kell, akkor 1975 második felében fordulhat a kocka. Ad­digra talán csökkenhet az in­fláció üteme is. Ha azonban hibásan lépünk — teszi hozzá — 1976-ra potenciálisan rend­kívül rossz gazdasági kép ala­kulhat ki, az infláció legalább olyan magas, ha nem maga­sabb lesz, mint most és a gaz­dasági helyzet még bizonytala­nabbá válik”. Ami ezt a nem túlságosan optimista helyzetmegítélést to­vább árnyékolja, arra James Reston ismert publicista mutat rá: „A munkanélküliek száma az Egyesült Államokban 5,5 millió volt. a munkaerő 6 szá­zaléka... A munkanélküliség a fizikai munkások körében ok­tóberben 6,8 százlékról 7,3 szá­zalékra, a négerek körében 9,3 százalékról 10,9 százalékra emelkedett”. Azt talán már részletezni se kell, hogy mik a következmények máris az USA- énál jóval gyengébb európai tőkés országokban, mint Ang­lia, Franciaország és Olaszor­szág, hiszen a napi hírek bő- ségies tájékoztatást adnak e le­hangoló statisztikáról. Igaz, a teljes képhez hozzá­tartozik, hogy a világot ma so­ha addig nem látott arányú munkamegosztás köti össze, s így a szocialista országpk nem­zetgazdaságainak se közömbö­sek a további kihatások. S ha. ezzel kapcsolatban nekünk is vannak; és lesznek gondjaink, alaphelyzetünk azért merőben különböző a kapitalizmusétól. Ha nem is vagyunk — és nem lehetünk — sziget a világgaz­daság tengerében, a szociaüsta tervgazdálkodás, a KGST egye­sített ereje, szoros együttmű­ködése és kölcsönös segítőkész­sége — bárhogy is alakuljanak a dolgok — megőrzi tagorszá­gainak biztonságát és tovább­ra is megteremti a dinamikus előrehaladás feltételeit Hazai viszonyaink jól tükrö­zik ezt a képet Mindenkinek van munkája, és mindenki tud­ja: a jövőben is lesz. Valójában annyira távolivá és idegenné vált fogalmainktól a folyamat ami a nyugati országokban nap mint nap lejátszódik; munká­sok és alkalmazottak tömege veszti el munkáját annak re­ménye nélkül, hogy újat kap­jon helyette; kis egzisztenciák tömege megy tönkre és zárnak be boltjaik, műhelyeik vagy el­adják farmjukat. Ilyen lehető­séget latolgatni nálunk elkép­zelhetetlen, hiszen a szocializ­mus nyújtotta létfeltételek ga­rantálják a társadalmi bizton­ságot és a munkát. Való igaz az is, hogy gazda­sági növekedésünk üteme nem produkál látványosan magas számokat. Fejlesztés-politikánk­ban az arányos, biztos és a ha­tékonyság növekedésén ala­puló előrehaladásra összponto­sítjuk erőinket. Az élet vál­tozásai, a minőségi tényezők javulása azonban annál kézzel­foghatóbbak. A gazdasági biz­tonság fokát mutató statisztikai mérés lehetőségeinek legszéle­sebb skáláján is azt az ered­ményt kapjuk, hogy az em­berek hosszú távra és bizakod­va terveznek. Az idei ház- és lakásépítési előirányzatokat túl­teljesítjük. A tartós fogyasztási cikkek vásárlása minden eddi­ginél nagyobb arányú — kezd­ve a lakberendezéstől a gépko­csiig vagy háztartási gépesíté­sig A fogyasztási struktúra ki­mutathatóan javult táplálkozás és ruházkodás dolgában is. A reáljövedelmek az utóbbi há­rom esztendőben a vártnak megfelelően növekedtek, jól­lehet áremelések is voltak. Igen módszeresen került sor az elmúlt években a társadalmi rétegek helyzetének vizsgálatá­ra is, és több nagy jelentőségű intézkedés született. A munká­sok, a nők, az ifjúság, a ter­melőszövetkezeti tagok, a nyug­díjasok körülményeinek fejlesz­tése érdekében fontos gazda­sági, pénzügyi és jogi dönté­sek születtek. Ezek a statiszti­kailag kevésbé mérhető dol­gok, a társadalom tagjainak közérzete, biztonsága, a szemé­lyes boldogulás feltételeinek javulása szempontjából azon­ban nagyon is fontosak. Mind­ezekhez járulnak most a további előrehaladásnak azok a ténye­zői, amelyekre az MSZMP Köz­ponti Bizottságának irányelvei rámutatnak, s amelyek alapul szolgálnak az MSZMP XI. kongresszusának munkájához. De természetesen a képhez más is tartozik. A világgazda­sági feltételek romlása önma­gában is azt diktálná, hogy jobb, hatékonyabb és áttekin- tőbb munkával kell, amennyire csak lehetséges, kiegyensúlyozni a hátrányokat és az ebből adódó elkerülhetetlen veszte­ségeket. Minthogy céljaink nem szorítkozhatnak csupán erre, hanem változatlanul fejlődni és előre haladni akarunk, ez az erőfeszítések növelését követeli. Ha fenn akarjuk tartani a fo­gyasztás színvonalát — én nem­csak fenntartani, hanem egész­ségesen és arányosan növelni akarjuk —, akkor a termelés oldaláról nézve többet, olcsób­ban és hatékonyabban kell elő­állítanunk. Azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy ex­portpiacaink igényesebbé, és sok esetben nehezebben megtartha- tóvá váltak, mint azelőtt. Gazr daságunk pedig — éppen a tő­kés inflációs nyomás miatt — a lehető legésszerűbb mértékig takarékoskodni köteles minden­nel, amit devizáért kell besze­rezni. Ennek elbírálása és okos szelektálása a gazdasági szak­emberekre, vezetőkre tartozik. A hozzáállás, a közszellem, a dinamikus gazdasági magatar­tás, a jogos „fogyasztói szemlé­let” kiegészítése a felelős állam­polgári szemlélettel és a szoci­alista „termelői szemlélettel”, viszont valamennyiünk leckéje. Gazdaságunkban — mint ta­pasztaljuk —, megvan a kellő rugalmasság, hogy alkalmazkod­jék a kialakult új feltételekhez, társadalmi-lélektani értelemben, s magatartásunkban megfogal­mazott válasz alakjában is. Ke­mény, dinamikus, realista gaz­dasági magatartással, szocialis­ta lendülettel kell folytatni munkánkat. Legjobb üzemeink, vállalataink, amelyek a kong­resszus tiszteletére ilyen célok érdekében kezdeményeznek már sok jó példát mutattak er­re. Hiszen a szocialista társada­lom lehetőségei, minősége, ép­pen abban rejlik, hogy akara­tát, főerőit és fő figyelmét a ’egfontosabb célokra képes összpontosítani. Sózsa László MOSZKVA I A Kremlben kedden meg- nyüt a oroszországi föderáció parlamentjének, a Legfelsőbb Tanácsnak az ülésszaka. A legnagyobb szovjet köztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve megvitatja az 1975-re szóló gaz­dasági terv és a költségvetés tervezetét ' PÁRIZS A CGT és a szocialista párt küldöttségei — Georges Seguy főtitkár és Francois Mitterand első titkár vezetésével — hét­főn este megbeszélést folytat­tak. Mindkét küldöttség egyet­értett abban, hogy szoros kap­csolat áll fenn a dolgozók köz­vetlen követeléseiért folyta­tandó harc és annak a széles körű többségi mozgalomnak a létrehozása között, mely lehe­tővé teheti majd a közös prog- ram s a mai válságból kiutat jelentő alapvető reformok meg­valósítását. WASHINGTON Az Egyesült Államok külügy­minisztériumának szóvivője hé főn cáfolta azokat a híre­ket, hogy az Egyesült Államok politikája megváltozott volna a Vietnami Demokratikus Köz­társaságnak nyújtott segélyek­kel kapcsolatosan. Az amerikai sajtó hírül ad­ta ugyanis, hogy egy ameri­kai magánszervezet mintegy 10 tonna súlyú gyógyászati se­gédeszközt küldött Hanoi egyik legnagyobb kórházának. Ezt a kórházat bombázta le az ame­rikai légierő 1972 karácso­nyán. Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere ki­jelentette, hogy a kormány­nak nem áll szándékában a közeljövőben hivatalos segé­lyeket küldeni a VDK-nak. ŰJ-DELHI N. K. Krisnán, az Indiai Kommunista Párt Országos Ta­nácsának titkára a New Age című folyóiratban megállapít­ja: Az Indiai KP úgy véli, hogy a nemzetközi helyzet fej­lődésének jelenlegi szakaszá­ban az összes antiimperialista és békeszerető erők legfonto­sabb feladata az, hogy fokoz­zák harcukat az enyhülési fo­lyamat elmélyítéséért és kiszé­lesítéséért. visszafordíthatatlan­ná tételéért Létbiztonság és előrehaladás

Next

/
Oldalképek
Tartalom