Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-03 / 282. szám

Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kgr 'H<WW nyugdíjas a csa­ládi házából egy szoha-konythás lakást albérletbe adott havi 500 farán tért — egy házaspárnak. Azok egy ideig fizették a meg­állapodás szerinti összeget, majd csak havi 300 forintot, végül semmit. A lakbérhátralék meg­fizetésére szóló két felhívásra pedig nem válaszoltak. Ezek után a háztulajdonos felmon­dott nekik, majd a felmondás érvényességének kimondásáért pert indított, A sásdi járasbíró- ságí tárgyaláson * bérlők meg sem jelentek, mire a bíróság a keresetnek helyt adott és a házaspárt kötelezte, hogy a la­kást tizenöt nap alatt ürítse ki. A jogerőre emelkedett ítélet el­len a legfőbb ügyész törvényes­ségi óvással élt, aminek a Leg­felsőbb Bíróság helyt adott — A rendelkezésre álló ada­tokból nem állapítható meg, hogy a felek között tulajdon­képpen bérleti vagy albérleti jogviszony keletkezett-e — hangzik a határozat. — A já­rásbíróság ugyanis nem tisztáz­ta, hogy a szoba-konyhás lak­rész a háztulajdonos által hasz­nált lakással műszakilag össze­függ-e. Az sincs kiderítve, Hogy a tulajdonos kivel kötött bérleti szerződést. Az első fizetési fel­szólítást csak a férjhez intézte, a másikat már a házaspárhoz Tekintettel arra, hogy a házas- tarsak feltétlenül álbérlőtársak is. nem állapítható meg, hogy a bérbeadó a felmondási jogot ki­vel szemben gyakorolhatja. A tulajdonos komfort nélküli épü­letben levő lakást adott bérbe, tehát a bíróságnak hivatalból tisztáznia kellett volna, hogy ezért a jogszabály szerint meny­nyi bért költhetett ki. A fel­mondás érvényessége ugyanis csak a jogszabályban megenge­dett összegű bér fizetésének el­mulasztása esetén állapítható meg. Mindezekből következik: a jogerős ítélet megalapozatlan, ezért hatályon kívül kellett he­lyezni és a járásbíróságot új el­járásra, valamint új határozat hozatalára kötelezték. Egy idős asszony minden va­gyonát arra a fiatal nőre hagy­ta, aki utolsó éveiben szeretet­tel gondozta és ápolta. Az el­hunyt nővére a végrendelet ér­vénytelenségének megállapítá­sáért pert indított, azt állítva, hogy nővére cselekvőképtelen volt, vagyis az ügyei viteléhez szükséges belátóképességgel nem rendelkezett és az iratot csak az örökös befolyására készítette el. Az elsőfokú bíróságok azzal az indoklással, hogy a végakarat megvalósításánál az örökös köz­reműködött, a végrendeletet ér­vénytelennek mondta ki. Tör­vényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályon kí­vül helyezve a keresetet eluta­sította. A határozat indoklása szerint, az orvosi vélemény nem erősíti meg azt a kereseti állítást, hogy az elhunyt az ügyei viteléhez szükséges szellemi képességek­kel nem rendelkezett. Az sincs bizonyítva, hogy az örökösnő tisztességtelen befolyásolást kö­vetett volna el. Ezek után csak azt kellett elbírálni: az örökös' a végrendelet alkotásánál köz­reműködő volt-e és milyen ma­gatartást kell ennek tekinteni. A Legfelsőbb Bíróság kimond­ta: ilyennek az tekintendő, aki­nek a végrendelet tartalmát il­letően meghatározó szerepe van. Az örökös az idős asszony fel- kérésiére hívott ügyvédet a be­teg ágyához, aki az örökhagyó­tól kapott utasítást írásba fog­lalta. Tehát a végrendelet szö­vegét nem az örökös, hanem maga az elhunyt állapította meg és mondta tollba az ügyvédnek. További tevékenysége volt, hogy a végrendelkezés időpontjáról a tanúkat értesítette. Ezek vi­szont azt vallották, hogy őket az idős asszony erre már ko­rábban felkérte. Egyikük még azt is elmondta, hogy az örök­hagyó kijelentette: minden va­gyonát a fiatalasszonyra kíván­ja hagyni, akit mint gyermekét szeret. Mindezekből nyilvánvaló, hogy az elhunyt kifejezett — és már a végrendelet elkészítése előtt hangoztatott akarata az volt, hogy vagyonát az őt tá­mogató, s általa szeretett fiatal- asszony örökölje. Ilyen körül­mények között az illetőt nem lehet közreműködőnek minősíte­ni, tehát a végrendelet érvé­nyes. H. F. Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Egyezések és ütközések Ha valaki azt állítja, hogy ná­luk a gyárDan, a vállalatnál nem tapasztalhatók érdekellentétek és -ütközések, az a tájékozatlanság vagy a túlzott jószándék ecset­jével fest hamis képet. Gyáron, vállalaton belül ugyanis termé­szetszerűen léteznek szűkebb csoportérdekek, s ezek hol meg­egyeznek, hol összeütköznek egymással és a teljes kollektíva érdekeivel. A baj abból szárma­zik, ha hiányzik a törekvés a részérdekek egyeztetésére, ha nincs terep, ahol az ütközések lezajlanak; ilyen módon az el­térések rejtve maradnak. Ho­lott sokkal több bonyodalmat okoz a munka közbeni vita, mint az előzetes véleménycsere. Ez-utóbbira jó lehetőség a mun­kahelyi demokrácia sokféle fó­ruma. Műhe’y műhely ellen? ban nagyot huppant valami a szoba földpadlóján. Amikor meggyújtotta az apró éjjeli lám­pát, a nyitott ablakrészt sötétí­tő kék csomagolópapír szétsza­kadva libegett. Sárga macskájuk pedig újszülöttjét a szájában tartva a kuckóba osont. — Ez is jókor költözködik — szólt tréfásan Palkó, Jutka meg kimeresztette a macskára nagy fekete szemét, miközben kor­holón szólt rá: „Szegyeid ma­giad. Szívbajt hozol rám”. Reggel, miután Palkó kivet­te a tégla alól a röpcédulát, keskeny rétegekre hajtogatta össze és a nadrágkorcába dug­ta a nadrágtartó szíj mellé. S alig várta ezen a napon, hogy délután leálljon a malom. Üj- ra és újra megtapogatta a nad- rágkorcában a röplapot. Mielőbb menni szeretett volna a Mun­kásotthonba, hogy találkozzon a lapbizományossal. Sűrűn kiné­zett a malomajtón az utcára, hátha az arra jár véletlenül. A malomtulajdonos kérdezte is: „Valakit vár talán?” Palkó za­vartan válaszolta, nem, nem vár senkit. Csak gyönyörködik a szép nyári időben. — De milyen szép lesz ak­kor, ha nem bőg már a sziré­na — igazgatta meg mélazva zöld inge nyakát a malomtulaj­donos. — Amikor az oroszok­ba belefojtjuk a szupt. Palkó hirtelen odanyúlt a nadrágkorcához, majd rajtakap­va magát a mozdulaton, bele- csúaztatta kezét nadrágzsebé­be. Amikor délután leállt a ma­lom, nem ment haza átöltözni. Lisztesen indult el a Munkás- otthonba. Pedig tudta, hogy a lapbizományos csak estefelé jár oda, a dalkar tagjainak ak­kor van idejük a próbákra. Mégis sietett, hátha valami ok miatt ma hamarabb megy be. Nem is találta ott. Egyedül csak a Szociáldemokrata Párt el­nökét látta meg az Otthonban a gondnokon kívül. — Mi van Palkó? Ilyen ko­rán? — kérdezte tőle az elnök. — A könyvtárba jövök. G. B. Shaw: Ember és felsőbbrendű ember című színművét szeret­ném kivinni, — mondta Palkó. Aztán felötlött benne, miért ne mutatná meg a párt elnökének a röpcédulát? Akár oda is ad­hatja. Azért választották meg elnöknek, mert bíznak benne. — Meg aztán mondanék vala­mit Amikor a szocialista brigádok minden hivatalos formaságok nélkül, rövid úton szót értenek egymással. Ha szilárd az alap Biztonsággal véleményt mon­dani persze csak akkor lehet, ha nem hiányoznak az ismeretek, ha a kisebb csoport nagyjából tisztában van azzal, mát köve­telnek a közös érdekek, milyen teendőket rónak ezek a másik csoportra. Bonyolult szövevény ez, eligazodni benne úgy lehet, ha folyamatos az információ- áramlás. Innét már csak egy lépés választ el attól a kézen­fekvő megállapítástól, bogy az érdekek egyeztetésének, esetle­ges ütköztetésének lezajlása nem esetleges, véletlenszerű, ha­nem szervezett. Formád vannak, illetve, kellene hogy legyenek. Érdekes megoldáshoz nyúltak az egyik gépipari üzemben. A műhelyekre, a brigádokra bíz­ták annak meghatározását, mennyivel tudnák csökkenteni a normaóra-elhasználást? Csupán annyit közöltek központilag, hogy a vállalati eredmény növe­léséhez 30 ezer normaóra meg­takarítása szükséges. Demokra­tikus úton, vitákkal, érdekegyez­tetésekkel végül is 38 ezer nor­maórát „szedtek össze”! Egy­szerűbb lett volna elrendelni? Igen. Az üzemrészek, a műhe­lyek megkapják a papírt, s kész. Igenám, de rögvest föllángol a vita. tőlünk miért ennyit, azok­tól miért csak annyit?! Telnek a hetek, s az intézkedés végrehaj­tása sehol. A műhelyek, a bri­gádok megbeszélése három nap alatt lezajlott. Utána senki nem huzakodik, hiszen maguk szab­ták meg a lehetőségéket; a vég­rehajtás azonnal megkezdődhe­tett. vaj A részvétel értéke Fentiekkel távolról sem azt kívántuk sugallni, hogy min­denben és mindenkor helye van a demokratikus módszereknek. Csupán arra villantottunk fényt, .................................hogy még olyan „rázósnak” tar­* tott ügyekben is, mint a norma- 5 óra-megtakarítás, tetemes erő- — Békepárt? —* nézett Pál- £ forrásokat nyithat meg a mun- kóra gyanakodva az elnök. Majd ; kahelyi demokrácia. Az, amikor kézbe vette a röplapot és azt £ nem kész tényeket közölnek az mondta: „Hagyja itt. Amikor j időm lesz megnézem”. ' : Palkó értetlenül állt egy 5 icfeig, miért nem olvassa el az elnök mindjárt? De aztán arra Előfordul. A forgácsolóüzemiek azt állítják termelési értekezle­tükön, hogy az öntöde — ha megszorul — tisztítás nélkül adja át az öntvényeket. A do­lognak híre megy, néhány nap múlva már arról beszélnek a ‘“"gyárban, hogy „jól nekimentek az ön tüdőseknek”, Csak éppen a két üzem gazdasági és politikai vezetői nem váltanak szót egy­mással. „Kényes” az ügy. Pe­dig tolmácsolni kellene, .mi hangzott el a partnerüzem tér-» meJési értekezletén. Sőt, leülni az érintett művezetővel, az önt­vénytisztítók brigádjával: ezt mondták nálunk rátok. Kiderül­hetne, hogy felületességről vagy „betervezett” lazaságról lebben- tette fel a fátylat a termelési ta­nácskozáson elhangzott bírálat. Hiszen megtörténhet, hogy az öntöde jelentős termelésnöveke­dése ellenére a tisztítók létszá­ma egyetlen fővel sem gyara­podott. meid; erre nincs bérkeret. Arra igen. hogy a forgácsoló szakmunkások sakkal nagyobS bérért tegyék ezt...? Apró példa. Mindennapi. Kö­zepes gyár, vállalat életében tu­catjával lelhető valamennyi munkanapon. Ahogy örömmel látni ma már az ellenkezőjét. — Akkor jöjjön beljebb — hívta az irodába az elnök. Ott bent mindjárt a röpcédu­lát fejtette ki Palkó a nadrág- korcából. Az elnök nem tudta mire vélni a dolgot, ezert rá­szólt: „No mondja”. — Máris, csak kifejtem ezt a cédulát. Az elnök elvtársat érdekelni fogja, mert ez — lo­bogtatta meg örömmel — röp­cédula. — Röpcédula? — lepődött meg az elnök. —1 Ki adta ki és hol? — Azt nem tudom. Csak azt, hogy Pesten tették postára. Az aláírója: Békepárt gondolt, valami sürgős dolga le- ] hét és nyugodtan akarja átnéz- £ ni. } Amikor Palkó kijött az el- j nőktől, bent volt már a föld- » munkások szakszervezetének a S könyvtárosa. Bement a könyv- S tárba böngészni, hogy csak tel- £ jen az idő. Közben figyelte, mi- : kor jelenik meg a lapbizomá­nyos. Elébe is sietett, amikor meglátta, hogy jön, és gyorsan elmesélte annak a röpcédula történetét. Az azonnal döntött: aznap este nem tart próbát a dalkar. Mert csinálni kell va­lamit. De mit? Közben ujjai­val lobogó szőke haját gereb- ! lyézte. '■ U »Palkó összeharapta vastag aj- jj kát, majd odasúgta a lapbizo- : mányosnak: „Ma este két kré- £ ta elég lesz”. £ » — És? — nézett rá a lapbi- : , 'zományos. : — Kerítés mindenfelé van — £ mondta Palkó. — Kétfelé me- j gyünk. De bicikli nélkül mész te ! is. Holnap hadd olvassák, akik : arra mennek, amerre mi az éj- ! szaka járunk: „Dugjátok el a ! gabonát!” Néhány helyen pe- £ dig alá: „Békepárt”. ; '^ohrtatása kövptkvrrk) £ emberekkel — „műhelyünknek 1700 normaórát kell megtaka­rítani” —, hanem részvételüket kérik a végeredmény kialakítá sában. Aminek nem pusztán az az előnye, hogy a közreműködő a döntést a magáénak érzi, ha­nem az együttgondolkodásra ne­velés, a látóhatár tágítása, a mit miért megmagyarázása szintén az előnyökhöz sorolható. >'e feledjük: az érdekütközés­nek, a gyáron, vállalaton belüli viharoknak sűrűn semmi más oka nincs, mint a tájékozatlan­ság. Az, hogy vélt és való érde­kek, tényleges mulasztások és fegyelem-szabta kötelezettségek terhei összevegyülnek. Többet bízni az emberekre, s többet követelni tőlük — a munkahelyi demokráciának ez aranyszabá­lya. S ebben benne foglaltatik az is. hogy érdekeiket képvisel­hessék. Elmondhassák, védhes­sék, s mások megtehessék ugyanezt. Kiderülhet: valójában ugyanazt akarják, csak más úton, eltérő eszközökkel. Kide­rülhet: az érdekek szemben áll­nak. Akkor választ kell keresni arra, miért? S a feleletet leg­jobban megint csak az egész kö­zösség találhatja meg. A rugalmasság képessége Elgondolkoztató tapasztala­tokra vezetett az a vizsgálat, me­lyet a Munkaügyi Minisztérium végzett a kollektív szerződések végrehajtásáról. Egyebek mel­lett megállapították, hogy több helyen a kollektív szerződés idejétmúlt előírásait azért nem módosították, mert „a változás­sal nem akartak nyugtalansá­got kelteni”. Ügy tűnik, ahogy ebben a kérdésben, úgy az ér­dekegyeztetésben is, az állandó­ság fogalma fölcserélődik a me­revséggel. Bizonyos alapalvek, akár a munkahelyi demokrácia; akár a kollektív szerződés ese­tében, legyenek válóban válto­zatlanok. Am a részletek tekin­tetében éppen a rugalmasság ké­pessége adja a közösség erejét, előbbre jutásának alapját. Az a képesség például, hogy össze­vetik a maguk és más csoportok érdekeit, s ésszerű engedmények segítségével alakítják ki az össz­hangot. Minél nagyobb, s ennél fogva minél bonyolultabb a gyár, a vállalat szervezete és tevékeny­sége, annál jelentősebb szerep­hez juthat a munkahelyi de­mokrácia fóruma és gyakorlata, mint az érdekek ütközésének, egyeztetésének színtere és mód­szere. A termelés technikai, technológiai és emberi tényezői­nek sokaságát az utasítások és a demokratikus fórumokon hozott megállapítások értő ötvözésével lehet egy sorba, egy cél irányába állítani. Mészáros Ottó A DÉMÁSZ Hódmezővásárhelyi Üzemigazgatóság hálózat- szerelési osztálya értesíti a lakosságot, hogy 1974. december 3-án az alábbi létesítményeket feszültség alá helyezi: Gyoípárosi üdülőtelep 20 kV-os hálózat és 2 db BOTR 20/160 állomás. Mezőkovács háza GFV Gabonafelvásárló 20 kV-os vonal és VOTR 20/2x250 állomás. A BUDAPESTI MEZÖGAZDASÄGI GÉPGYÁR BÉKÉSI GYÁRA, BÉKÉS, VII. 1/1. felvételre keres henre**#®, lakatom stak­es betanított munkásokat és férfi segédmunkásokat Bérezés megegyezés szerint. — Heti 44 órás munkahét Jelentkezni lehet szombati nap kivételével mindennap 8 órától 15 óráig, a gyár üzemgazdasági osztályán. 176138 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom