Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-12 / 264. szám
Növényvédelmi előrejelzés Ősz a gyümölcsös ben A gyümölcsfák telepítését • tartós fagyok beálltáig fejezzük be. Ültetés előtt éles metsző- ollóval vágjuk vissza a csemeték gyökérzotét. ügyelve, hogy csak a sérült, roncsolt gyökérrészeket távolítsuk eL Csak egészséges, jól fejlett oltványokból lesz jó termőképességű gyümölcsfa. Kizárólag a hatóságilag ellenőrzött faiskolai lerakatok szavatolják a fajta- azonosságot, ezért csak ezektől vásároljunk csemetéket! A faiskola jeltáblával és minőségjellel lát el minden oltványt. A jeltábla az oltvány alanyát és fajtáját ismerteti, a törzsön található piros jelzés pedig az első, a sárga a második osztályú minőséget mutatja. Gyümölcsfáink őszi gondozása során a kártevők és kórokozók jól látható, áttelelő alakjainak felkutatása és megsemmisítése a legfontosabb. Keressük meg a fák törzsén, vastagabb ágain a gyapjaspille taplóihoz hasonlító, sárgásbarna szőrökkel fedett tojáscsomóit. Éles késsel úgy szedjük le őket, hogy se a fát ne sértsük meg, se a tojások ne guruljanak szét; majd égessük el. Elpusztíthatjuk a tojásokat úgy is, hogy ecset használatával terpetin- nel vagy gyümölcsfaolajjal alaposan átitatjuk a tojáscsomókat. Kezeljük az alma fák törzsén, ágain található vértetves sebeket. A fehér, vattaszerű telepeket ecseteljük be gyümölcsfaolajjal, majd néhány nap múlva tisztítsuk ki a sebeket, vágjuk a felületüket simára, és a gyógyulás elősegítése érdekében kenjük be oltóviasszal vagy fa- sebkátránnyal. Szedjük le a fákról az összeszőtt, száraz levelekből álló, úgynevezett kis és nagy téli hemyófészkeket, amelyek a galaganyapille, illetve az aranyfarú pille telelő hernyóit rejtik. Egyúttal távolítsuk el az alma- és körtefa- monilia által elpusztított, a fákon maradt, mumifikálódott gyümölcsöt. Csonthéjas gyümölcsfáink törzsét, vázágait is kezeljük. Tisztítsuk ki a mézgás sebeket, valamint a kéregimoly hernyója által elpusztított részeket. Vágjuk felületüket simára, majd kenjük be oltóviasszal. Szedjük le a kártevők telelőhelyéül szolgáló, a fán maradt száraz leveleket, levél fészkeket, valamint a csonthéjasok moniliájá- nak áttelelését szolgáló gyü- mölcsmímiákat. A meggy- _ és a kajszifákról a gyümölcsmúmiákon kívül az elszáradt virág- maradványokat és hajtásvégeket is távolítsuk el, mert ezek is á kórokozók életben maradását szolgálják. Csak jó minőségű, egészséges szőlőoltványt ültessünk el! A szakszerű telepítés egyik alap- feltétele az igen gondos talaj- forgatás, trágyázás. A szerves trágyán kívül feltétlenül dolgozzunk a talajba szuperfosz- fátot és kálisót is. Pótoljuk a kipusztult tőkéket. Kötött talajon csak oltványt ültessünk, homokos talajon viszont bújtással és döntéssel is pótolhatunk. Készüljünk fel a hagyományos művelésű szőlők fedésére. Most már a paradicsomot is szedjük fel, tövestőL Az érett bogyókat néhány hétig 5—8 fo- iiomtn tetbaíáuk ®L A aöM bogyókat hagyjuk a szárazon; fóliasátorban vagy a hóbbi- házbam, 15 °C körüli hőmérsékleten, a kifejlett, de még zöld bogyók ütőérnek. A fejletlenebb petrezselyemgyökereket télen hajtatással hasznosíthatjuk. Pincében, világos helyen, melegágyban, hobbiházban a növényasztal alatt egész télen szedhető zsenge lombot fejlesztenek a földbe vagy nedves homokba ültetett gyökerek. A téli sarjadékhagy- mát is könnyen hajtathatjuk. Ágyásaira helyezzünk keretet és melegágy! ablakokat. Nagyobb hidegek idején istállótrágyával rakjuk körül. Egész télen szedhetjük, zöldhagymaként A raktározni kívánt, átválogatott hagymát most már zsákoljuk. A jó szellőzés érdekében rakjuk lehetőleg ritka szövésű, Ms zsákokba és a kórokozók életfolyamataira kedvezőtlen 0—(-2 oC fok hőmérsékletű, száraz helyiségbe vigyük. Természetesen ezek a kedvező tárolási körülmények sem jelentik azt, hogy a tél folyamán nem kell többször átvizsgálnunk, és az esetleg fertőzött pusztuló egyedeket elrtá- volítanunk. A díszfák, -cserjék ültetését most már folyamatosan végezzük, hogy a növények még a fagyok beállta előtt földbe kerüljenek. Ha időközben a körülményeink akadályoznának az ültetésben, vermeljük el növényeinket, és fagymentes téli napokon bármikor ültethetünk. A rózsákat Is takarni kell télire. Kupacoljuk fel; a tövekhez falombot vagy komposzttrá- gyát teríthetünk takarórétegnek. A gyep őszi kezelése Mielőtt még a fagy és a hó birtokba venné a kertet, vizsgáljuk ált gyepünket, illetve végezzük el a szükséges tenni- ; valókat. A fiatal, idei vetésű pázsitot | nem* szabad nagyra nőiben \ hagyni, 4-5 cm magas tarlóra' vágjuk, majd teljes trágyázás-1 ban (szerves és műtrágyában) | részesítjük. Szerves trágyát el- | sősorban humuszszegény talajon és abban az esetben adjunk, ha a gyep telepítése előtt nem volt erre alkalmunk. A szerves trágyával nélkülözhetetlen növényi tápanyagot juttatunk a talajba, részben televénnyel ,és hasznos baktériumokkal gazdagítjuk a földet. Lehetőleg gőzölt kom posztot vagy fekál- komposztot, a fővárosban gombatrágyát használhatunk, amelyet finom morzsalékosan, egyenletesen terítsünk a rövid gyepre, majd vesszőseprűvel (ha lehet fémszálassal) seperjük a fű tövéhez, 10 négyzetméterre 20—30 kg-ot számítsunk. A műtrágyákat a szerves trágyához célszerű keverni. Egy köbméterhez 80 dkg szuperfoszfátot, 30 dkg 40 százalékos kálisót és 30—80 dkg kénsavas ammóniát adhatunk. Ha kertünk talaja savanyú kómhatású — ezt a moha. szibtyó, kákafélék jelzik legbiztosabban —, akkor köbméterenként még 1—3 kg szénsavas meszet is keverjünk a szerves trágyához. A túl meszes talajt — amelyet viszont a herefélék jeleznek — vasgáliccal, tőzegkorpával, savanyú kómhatású homokkal kell javítani. Vasgálicot szórunk ki akkor is, ha sárgul a pázsitunk, noha ennek a túl sok víz vagy a nitrogénhiány is oka lehet. A vasszulfát egyébként javítja a talajt, mint nyomelem serkenti a fű növekedését, zöldülését, megszünteti a sárgulást, és növeli a talaj savanyúságát. Egy négyzetméterre 15 grammot szórjunk ki belőle, vagy szükség esetén 10—15 százalékos oldatával permetezzük a pázsitot. A gombatrágyához nem szükséges műtrágyát adagolni, azt a termesztés előtt dúsítják, és a gombakultúra nem használja fél a trágyában levő összes mennyiséget. A szerves és műtrágyázás ■ gyep számára leghasznosabb * késő őszi időben, amikor a csapadék azt „bedolgozza” a talajba és így kellőképpen hasznosul. Az idősebb, beállott pázsit őszi gondozása más munkát is ad. A gyep talaja a sok nyírás, öntözés, taposás következtében levegőtlenné válik, ezért időnként szellőztetni kell. Erre sok helyen — különösen a gazdasági rendeltetésű füvesekhez — a tavaszi és az őszi fogasolást alkalmazzák, helytelenül. A kerti gyepet célszerűbb tüskés hengerrel megjáratni (ez házi használatra fából készíthető). A tüskék a talajban apró kis lyukakat vájnak, így jut a gyep gyökérzete levegőhöz. Természetesen, ha más eszköz nincs, a vasvilla vagy ásóvilla is megfelel erre a munkára, mint talaj lazító, csak a munka kissé lassú vele. A ge- reblyézés nem célravezető, mert csak megsémi a föld felszínén a növény rügyeit, viszont nem hatol elég mélyen a talajba. Külföldön erre a munkára speciális talajszellőztető villát gyártanak, amely ásónyélre szerelt, vízszintes tengelyen levő vastüskékből áll. A tüskéket aszerint gyérítik vagy ritkítják a szerszámon, hogy mennyire kötött, átszőtt a talaj, amelyen használni kívánják, Az utolsó nyírás és levegőztetés után ugyancsak megszórhatjuk a gyep felületét finomra munkált szerves trágyával, amelyet a kötöttség javítása céljából durva szemcséjű homokkal. koksztörmelékkel is keverhetünk. Utána a gyepet könnyű fahengerrel vagy taposódeszkával lenyomkodjuk. A járvány-szérűén terjedő almafavarasodásra általánosan jellemző, hogy az évközi fertőzés alakulásában a felhalmozódó szaporítóképletek (a fertőző anyag) mennyiségének nincs jelentős szerepe. A legutóbbi két év tapasztalatai azonban arra figyelmeztetnek, hogy ez az általános érvényű tétel csak bizonyos megszorításokkal érvényes. Ennek viszont nagy jelentősége van az előrejelzésben és a védekezés megszervezésében. Mivel a fertőző anyag felhalmozódása most, a vegetációs idő befejeződése előtt válik teljessé, a kérdéssel foglalkozni időszeni, mert megfelelő intézkedésekkel csökkenthetjük a fertőzésveszélyt. Az előző két évben (1972-ben és főleg 1973-ban) a nyár második felében és ősszel az egész országban kifejezetten csapadékszegény, aszályos időjárás alakult ki. Az almafavarasodás- fertőzésnek viszont feltétele a nedves környezet, illetve a levelek vagy a gyümölcs felületén megfelelő időtartamig finom vízhártya jelenléte. Ennek hiányában a kórokozó aszkos- pórái nem képesek csíratömlőt fejleszteni, tehát nem tudják megbetegítem a növényt. Az aszály megakadályozta a fertőzés időjárási feltételeinek kialakulását, ezért leblokkolta a fertőzés további terjedését. Ebinek következtében a varasodás- fer tőzés nagyon gyenge mértékű maradt, amit az időközben végrehajtott néhány védekezés is garantált. Az őszi időszakban a lehulló lombozat ezért csaknem teljesen mentes volt a betegség áttelelő képleteitől, tehát nagyon csekély mennyiségű fertőző anyag telelt át. A száraz nyarat, az őszit követő tavasz áprilisának vége és májusa nagyon csapadékos, párás és meiíg, tehát az almafa varasodé* robbanásszerű terjedéséhez kedvező volt, mégis országszerte csak júliusban, illetve augusztusban észlelték az első észrevehető mértékű fertőzéseket. Tehát a fertőző anyag rendkívül kis mennyisége a betegségnek nagyon kedvező környezeti feltételek között is lehetetlenné tette a gyors felszaporodást és a korai járvány kialakulását. A tapasztalatok mrítlett a kísérleti eredmények is az áttelelő fertőző anyag jelentőségét igazolják. Olyan gyümölcsösökben ugyanis, amelyekben késő ősszel a lehullott lombozatot benomil hatóanyagú szászte- mikus fungiciddel lepermetezték, tavasszal sokkal később, s jóval kisebb mértékben jelent meg a varasodé«, mint másutt. Eh a különbség kezelt és tavasszal kezeletlenül hagyott kontrollparcellákon is ugyanígy történt. Az idei nyár és ősz csapadékos időjárása — a megelőző évekkel ellentétben — a vara- sodás-fertőzés erős kifejlődését segítette elő. Ez a következő év tavaszára — varaaodásra kedvező időjárásban —- korai és erős járvány kirobbanásának veszélyét okozhatja. Mivél a tavaszi járvány kialakulásában az áttelelő fertőző anyag meny- nyiségének nagy jelentősége van, és mivel az őszi, szüret utáni kezeléssel nagymértékben csökkenthető, a nagyüzemi gyümölcsösökben a lehullott lomb leperm élezésének megszervezése és végrehajtása tanácsolható. Ezzel a védekezéssel ugyanis a tavaszi járványveszély erősen lecsökkenthető. Jó eredményt azonban csak akkor remélhetünk, ha szisz- temikus fungicidet (Fund ázol 50 WP) használunk a permetezéshez. Dr. Benedek Pál MÉM Növényvédelmi Központ? A gyümölcstermesztés alapjai $aer beamtet te i dr® Gyúró Ferene Ha az Olvasó csak néhány má- ■ »odpercre is bepillant a tartalomjegyzékbe, elébe tárul a hatalmas munka váza. Érzi, hogy olyan művet tart a kezében, amelyet több mint 40 szakember ötlete, tudása, kemény munkája hozott létre^ Látja, mert látnia kell a gyümölcs- termesztés roppant fejlődését: a legújabb gazdasági kérdéseket, fejlesztést meghatározó összefüggéseket, a biológiai és ökológiai alapokat, a termesztéstechnológia szorosan összekapcsolódó láncszemeit. És bizonyosan eltűnődik a rajzok, a képek százai fölött is. TARTALOMJEGYZÉK A gyümölcstermesztés gazdasági alapjai. A gyümölcstermesztés helye a mezőgazdaságban. A világ gyümölcsszükséglete, -forgalma és -termesztése. AZ ALFÖLDI KŐOLAJ- ÉS GÁZIPARI GÉPGYÁR felvételre keres esztergályos szakmunkásokat Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi előadójánál, Orosháza, Bajcsy-Zsilinszky u. 41—42. 040401 Hazánk gy&mölcsszükségletn, -termesztése és -értékesítése„ A gyümölcságazat fejlesztése hazánkban. Népgazdasági célkitűzések érvényesítése a gyümölcstermesztés fejlesztésében. A gyümölcstermesztés Wotó- giai és ökológiai alapjai Gyümölcstermő növényeink rendszertana és földrajza. A gyümölcstermő növények gyökérrendszere. A gyümölcstermő növények hajtás- és ágrendszere. A gyümölcstermesztés ökológiája. Fenológia. Növekedés és v&ágrügyképződés. A gyümölcstermő növények virágzása és termékenyülése. A gyümölcs fejlődése és érése. A gyümölcstermesztés technológiai alapjai. A nagyüzemi gyümölcsös telepítése. A gyümölcsösök trágyázása. Öntözés. A gyümölcsösök talajmüvelé- se. A termőfelület és a termés szabályozása. A gyümölcsfélék növényvédelmének általános kérdései. Gyümölcsszüret. Gyümölcstárolás. Miután elolvasta a tartalom- jegyzék néhány sorát, felhívjuk szíves figyelmét a könyv folytatására, amelynek címe: A gyümölcstermesztés technológiája. A Mezőgazdasági Kiadó jelen-; tette meg ezt a nagy érdeklődés- 5s MámiiCBfe toráé kOnrset
