Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-09 / 262. szám
Hat család kérése Orosházáról érkezett a levél szerkesztőségünkhöz, amelyet hatan írtak alá, hat család nevében. „Olvassuk az újságban a Szerkesszen velünk rovatban megjelent írásokat és mi is bátorságot merítettünk a levél írásához, hátha lesz eredmény. Az orosházi Balassa Pál utca «Tgyik részéről van szó. A Búza és a Budai Nagy Antal utca közötti szakaszon az úttest a gyalogjárdától 70 centiméter magasan fekszik. A közepe állandóan kátyús és a sár a gyalogjárdára folyik, a házakat hetenként meszelni kell. mert az A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnvik Judit arra haladó járművek lefröcskö. lik a falakat, öt évvel ezelőtt a TtlZÉP bejáratától a Búza utca sarkáig a tanács kiköveztette az utat, de a Balassa Pál utcai szakasz ebből kimaradt. Pedig a terv az volt, hogy egészen a Budai Nagy Antal utca sarkáig kikövezik. Társadalmi munkával mi is segítettünk, hordtuk a követ, de az valamilyen úton- mödon azóta eltűnt, nem tudjuk mi lett vele. így hát ez az í utcarész kövezetlen maradt, s | már öt éve várjuk, hogy mikor 1 hozzák végre rendbe. Arra kér- j jük Önöket, járjanak közbe a | tanáé nál, hogy e gondunkat I megoldják. Szívességüket előre is köszönjük:, a Balassa Pál n. 4—6—8. 15—17 és 19 számú ház lakói." Kérésüket teljesítjük, reméljük, a tanács intézkedik. Sártenger a Törökzugban „Nem egyedüli panaszos vagyok, több mint 300 család, körülbelül 1200—1500 lakos nevében fogtam tollat —. írja Csabay Lajos Gyuláról, a Cselebi utcából. — A Törökzugban nem lakótelepi lakásokban, hanem kertes családi házakban élünk. Mi is ugyanúgy, mint a többi lakos, igyekszünk szépíteni utcáinkat, kertjeinket. Két lakótelep között vagyunk — Budrió és Törökzug —, de talán a lakótelepek árnyékában elfelejtve. Nyári napokon az emeletes házak lakói sokszor azt mondták, kijönnének lakni ide közénk. Igen, de csak nyáron, amikor virágos kertjeink legszebb színükben pompáznak. De kora tavasszal és ilyenkor ősszel szinte megfcözelíthe- tetlenek vagyunk a sártenger miatt. Az .utcakereszteződésekben a vontatók annyira összesározzák a járdát, hogy szinte nem lehet közlekedni. Sokszor ki sem tudunk mozdulni lakásainkból. Vontatók és teherautók akadnak el a feneketlen sárban, pedik csak 5—600 méterre vagyunk a lakótelepektől, ahol már kiépített mű- utak vannak. El sem tudjuk képzelni, hogy mi lenne, ha sürgős esetben a mentőnek kellene egy súlyos beteget szállítani, vagy tűzesethez a tűzoltóknak kivonulni. Nagyon örülnénk, ha a városunk illetékesei meggyőződnének jelenlegi helyzetünkről, s néha ide is csöppenne egy kevés abból a városfejlesztési összegből.” Játékokat készített a szocialista brigád Szeghalmon nincs olyan szerv, amelyik valamilyen formában ne patronálna egy-egy gyermekintézményt. A Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat szeghalmi körzeti üzeménél dolgozik a Kinizsi szocialista brigád. Most e kollektíva tagjai teljesítették november 7-re tett vállalásukat az óvodások nem kis örömére. A Fáy és * Béke úti óvodák részére udvari játékokat felszereléseket készítettek, s összesen 370 órát dolgoztak társadalmi munkában. Egy-egy brigádtag i átlagosan 31 órát dolgozott ősz- í szesen. A munka értéke 14 ezer forint, de sokkal nagyobb az az érték, amit számokban nem lehet kifejezni: örömet szereztek a kis óvodásoknak és lehetővé tették a korszerű foglalkoztatást. Ezért minden brigádtagnak, az egész kollektívának köszönet jár. Hasonlóképpen nyújtott segítséget a Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeghalmi telepének hat brigádja, melyeknek tagjai függönyöket. ágyneműt és sck szép babaruhát készítettek közel 8250 I forint értékben. Munkájukkal j szép, ízléses környezet kialaki tását segítették elő. Helikopter kell! Ügy látszik, a rossz időjárás sokakat „ihletett” levélírásra, illetve azok a körülmények, amelyeket az eső okozott. A Szerkesszen velünk rovathoz több hasonló témájú levél érkezett. Ifjú Sziszák Mátyás békéscsabai olvasónk a Könyves u_ 81. számból a következőket Írja: „Szép és jó dolog városunk fejlesztése, de nem közömbös a már meglevő létesítmények és a környezet védelme. A Szerdahelyi úton a V1DIA és az AGROKEB közötti szakaszon esős időben állandóan megreked az esővíz. A levezető csatornák teljesen bedugultak, hónapok óta nem takarította senki. Az ember úgy érzi sokszor, mintha valahol a tanyavilágban élne. amikor e helyen esős időben kénytelen közlekedni. Kérjük a lehetetlen állapot megszüntetését, mert megnyugtató intézkedés még nem történt. E levélnek reméljük lesz valami foganatja. Volt aki javasolta,, hogy gyűjtsük össze a pénzt és vásároljunk egy helikoptert, talán ezzel mego'dódna a problé* mánk. Mi mégiscsak azt gondoljuk, lehetséges, hogy az illetékesek más megoldást találnak." Veszélyes a közlekedés Válaszolnak as illetékesek Az á dalian állapot marad Lapunk november 2-i számában orosháziak panaszát közöltük a Katona utcai áldatlan állapotokról. A Volán 8‘as számú vállalat igazgatási és jogi osztályától kaptunk választ, melyben elismerik, hogy a cikkben foglaltak a valóságnak megfelelnek. A panasztevőknek igazuk van. amikor a levelükben áldatlan állapotról írnak. A vállalat a nehéz helyzetet ismerve hozzá is kezdett e gond megoldásához, amikor anyagi lehetőségei ezt megengedték. Megkezdték az orosházi újtelep építését Sajnos különböző okok miatt ennek átadására csak 1975 novemberében kerülhet sor. A beruházások miatt viszont a Katona utcában a vállalatnak nem áll módjában új utat építeni. — Az áldatlan állapot tehát egyelőre marad. (A szerk. megjegyzése,) U a vi’lany a T nádi Mában Október 26-án „Mikor lesz világosság a Tinódi utcában” — címmel megjelent írásunkra s Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat békéscsabai üzemigazgatóságától kaptunk választ. E témával már foglalkoztunk ez év februárjában is, akkor közölték, hogy az Állami Építőipari Vállalat követte el a mulasztást. Második írásunknak mégis lett eredménye, ugyanis a munkát elvégezték és ma már ég a villany a Tinódi utcában. Igaz, egy kissé sokáig húzódott a% ügy elintézése, mindenesetre azért köszönjük olvasóink nevében is. 1 távirat nem a posta hibájából késeit Még szeptemberben írtuk Nagy István békési levélírónk kálváriáját egy távirattal kapcsolatban. amikor is késve érkezezett az ófehértóról küldött értesítés édesanyja haláláról. A Szegedi Postaigazgatóság kivizsgálta az ügyet, s megállapította n következőket: „A távirat nem a posta hibájából késett. ugyanis feladója már zárva találta az ófehértói postahivatalt, így megpróbálta a MÁV előfizetésében levő távbeszélő állomásról továbbítani az üzenetet Azonban a készülék műszaki hiba miatt üzemképtelen volt. Ezután a helyi MÁV közr reműködésével „ MÁV közvetlen vonalán továbbította a táviratot a bak tál órán tházi postahivatalnak. Rendeltetési helyként azonban nem Békést, hanem Békéscsabát jelölte meg — azt már nem lehet megállapítani, hogy ki tévesztette el a címzést. Hiszen több kézen ke- j resztül ment az üzenet” Az alábbi levél is az esős időről szól, azonban ezt már egy kissé nemcsak az időjárás, hanem az emberek is okozták, annyira, hogy szinte veszélyessé vált a közlekedés Békéscsabán, az Irányi utcában. Dr. Vajda Tiborné ezt kifogásolja hozzánk küldött levelében. Az építkezések miatt az úttest lényegesen keskenyebb leit, holott itt autók, autóbuszok, tehergépkocsik és egyéb járművek közlekednek. Most még lehet rajta segíteni és ideje lenne, mert elképzelhető, hogy mi lesz itt télen, amikor a hó is akadályokat gördít a közlekedés elé. Ofíc. oídOArír-feipctaoc: „fiműgy is mostohagyerekek vagyunk'- Egy Kodály Zoltán utcai lakos aláírással érkezett levél rovatunkhoz Ebben több „sorstársa” nevében szólt hozzá a levélíró a szeptember 28-án megjelent „Jogos panasz” cikkhez. „Itt Békéscsabán nemcsak a Csongor utcáról van szó. hanem az egész új településiről. Mi valahogy amúgy is mostohagyerekek vagyunk. Nincs itt sem buszjárat, sem járda. Furcsálljuk azt is. hogy a buszok csak az ipari tanuló iskoláig járnak, pedig nekünk is nagy szükségünk volna rá. Nem hiszem, hogy legalább egy illetékes akadna, aki végigjárta volna ezt a részt esős időben. Mert akkor tapasztalta «efesv hogy bokáig ér « sár, nemegyszer a szó szoros értelmében elmerül az ember benne. Csak így lehet megközelíteni a 14-es buszt A tanácstagunknak is hiába szóltunk — évek óta ígéri, hogy szóvá teszi panaszunkat —. de úgy látszik, ehhez nem elég a lelkiig meret és az akarat. Nem rajta múlik az eredménytelenség. Kérem a szerkesztőséget, panaszunkat juttassa el az illetékesekhez. Lehetett volna ugyan sok aláírást gyűjteni, de azt hiszem, nem sok értelme volna.” Kedves Kodály utcai lakosok. Nyilvánosságra hoztuk panaszukat és reméljük az illetékesek válaszát is hamarosan közreadhat! uls, a Volántól Bomb István Szabadkígyós, Lenin u. 27. szám alatti lakos az iránt érdeklődik, ki adhat arról igazolást, hogy az autóbusz nem veszi fel az utasokat? Mint írja levelében, nemegyszer előfordul, hogy a 12.45 órakor Induló busz nem áll meg a „Nefelejcs” megállónál, így ő és 10—15 rendszeres utazótársa lemarad. Már megtörtént az is, hogy szabadságot vett ki emiatt, mert már szégyellte, hogy munkahelyéről ezért rendszeresen késik. A választ Fábián Pál, a Volán 8. számú Vállalat személyforgalmi osztályvezetője adta meg, „Valóban előfordul nem egy Járatunknál, hogy zsúfoltság miatt további utasokat nem tudnak felvenni. Azt. hogy ott helyben igazolást kapjanak a lemaradók, nem oldhatjuk meg; hiszen így a járatok sokat késnének. Azt azonban utólag már mi sem tudjuk megállapítani, hogy valóban a megállóban volt e az utas a busz odaérkezése- kor, vagy sem. Ezért igazolást nem tudunk adni. • Kisegítő járatot az autóbuszok kis száma miatt nem mindig tudunk adni. Ez év végéig azonban javulás várható, mert előreláthatóan 20 járművel gyarapszik vállalatunk. Azt már most ígérhetem, hogy a 12.45 órakor Szabadkígyósról Békéscsabára induló buszon dolgozók figyelmét felhívjuk, hogy ha egy mód van rá, vegye fel utasait. s ha így nem oldódik meg a probléma, megpróbálunk másként intézkedni. • * • Továbbra is várunk olvasóink közérdeklődésre számot tartó kérdéseit, am e’veket ezeken a hasábokon ködünk az illetékesek válaszaival együtt. Bmmsm ] 1974. NOVEMBER R A zsebpénz Kirándulásra mentek a gye" rekek. Anyuka 50 forintot adott a fiának, gondolván: elég ennyi, hiszen nem több, mint négy napra mennek és az ellátást biztosították a kirándulás szervezői. természetesen a megfelír lő ősszeg ellenében. Ha logiku* «an gondolkodunk, rájövünk, hogy ennyi tényleg elég. Mert mi is kell egy tizenéves diáknak? Egy-két képeslap a sriP leinek, barátainak, esetleg egy fagyi, sütemény. Ha netán dohányzik — aram bocsá’ — cigi. Mindez kijön 50 forintból. A fiú mégis többet kért. Miért? Nem azért, mert szüksége lenne rá. hanem mert a többiek 200—300 forintokat visznek. A többiek szü'ei ennyit adnak ugyanis, mondván: ne szenved" jen hiányt csemetéjük semmiben. No lám. £s mire költi a gyerek a több pénzt? Furcsa dolog. Talán meghívja a barátait egy féldecire. Miért is ne? Telik a zsebpénzből. Aztán jön a többi. És? „így neveljük az alkoholistákat,” Lehet, hogy túlzás a következtetés de tény, hogy a szülők egymást túllicitálva sokszor több zsebpénzt adnak gyermekeiknek egy-egy kirándulásra, iskolai rendezvényre, mint amennyire szükségük van. Nem szólva arról, hogy éppen o túllicitálási versenyben órával, drága ékszerekkel és egyéb holmikkal aggatják tele iskolás gyermekeiket. Ez tapasztalható már m általános iskolában. Milyen felnőttek lesznek ezek a gyerekek? Azt nehéz lenne előre megjósolni. De egy biztos. Szerény és általában dolgos emberek seaanti «sebre seaaS
