Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

/ 32. „Magyarország is M lesz veno a háborúból a közeljövőben” Huszonhárom évvel bűntette után. 1967-ben így vallott a bíróság előtt a zuglói nyilasok egyik legbrutálisabbja, Komló- sy Elemér volt repülős törzs­őrmester 1914 november első felének egy eseményéről: „Két fiatalembert ' hoztak hozzám kihallgatásra. Vallató* közben megjelent az egyik VígSh-fiú, kezében harapófogó volt, amely­ben tüzes szöget tartott és ak­kor testvérének. Sándornak —, aki különben is a verekedések vezetője volt — átadta ezt a szerszámot és ő a szemem lát­tára szúrta ki mindkét fiatal" embernek a szemét’’ A november 6-i moszkvai ün­nepi nagygyűlésen Sztálin így beszélt: „Az elmúlt év nem­csak a szövetséges nagyhatal­mak németellenes frontja meg­erősödésének esiztendje volt, hanem a front kiszélesedéséé is. Nem szabad véletlennek te­kinteni azt a tényt, hogy Olasz­ország nyomán Németország többi szövetségesét, Finnorszá­got, Romániát és Bulgáriát is kiverték a német szövetségböL Nem lehet kétség az iránt hogy Németország utolsó európai szö­vetségese. Magyarország is ki lesz verve a háborúból a közel­jövőben.” A Hírek, az arcvomal politi­kai osztályának a magyar la­kosság számára kiadott lapja november 11-i számában az alábbi adatokat közli: „Október 6-tól november 6-ig a 2. ukrán arcvonal csapatainak harca nyomán az ellenség vesztesége a következőkre tehető: eleset­tek és foglyok: 142160, repülő­gép 802, tank és gépágyú 1038, különböző átmérőjű ágyú 2306, aknavető 1470, páncélos 469, gépjármű 3953.” Az 53. hadsereg haditanácsa felhívást intézett a hadsereg személyi állományához: „A bosszú érzését a háború igazi bűnöseire keli irányítanunk... Nem szabad a népet és a ma­gyar fasizmus által kétszeresen elnyomott magyar dolgozókat a háborús bűncselekményeket el­követett magyar kormánnyal azonosítanunk.” A i. Ukrán Front haditaná­csának tagja olyan jelentést küldött a párt központi veze­tőségének, amely szerint a ma­gyar helyi hatóságok „A szov­jet katonai parancsnokságok­kal szemben lojálisán viselked­nek, képviselőink minden ké­rését teljesítik. Helyi vezetők eltávolítására vagy leváltásá­ra — szabotázs miatt — egyet­len esetben sem került sor.” Néhány mondat a Vésztő tör­ténete című tanulmánygyűjte­ményből: „A község főjegyző­je, a 10 főnyi csendőrség, vala­mint néhány módosabb család (mintegy 15—20) elmenekültek a községből. A helyben maradt bíró és a községháza tisztvise­lői egyelőre gondolni sem mer­tek arra, hogy munkájukat folytassák. Az átmeneti bizony­talanságot kétes elemek hasz­nálták ki: feltörték az elmene­kült, vagy a tanyavilágba ki­húzódott családok lakásait... Később azután már hiábavaló és eredménytelen volt minden intézkedés az eltulajdonított javak összegyűjtésére.” (daniss) 1974. NOVEMBER 10. I gyakorlat a kezdeményezőket igazolta Beszámoló az országban elsőnek alakult tanácsi szocialista brigádról három Evvel ezelőtt — amikor a megyei tanács pénz­ügyi osztályának kollektívája elhatározta, hogy szocialista brigád cím elnyeréséért küzdő munkabrigádot hoz létre — a hivatali és társadalmi szervek részéről a brigád létjogosultsá­gát nem egyformán ítélték meg. Rövid három év gyakorlata a kezdeményezőket igazolta. Je­lenleg zöldkoszorús Novem­ber 7. Szocialista Brigád címen dolgoznak, méghozzá igen jó eredménnyel. — A kezdet mindenütt ne­héz, mi mégsem gondoltuk, hogy annyi akadályba ütközik munkabrigádunk javaslatainak elfogadása — magyarázza Főd­re Lajos, a brigád vezetője. — A megyei tanács végrehajtó bi­zottságának vezetői, az osztály vezetője, az szb és a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa egyet­értett a kezdeményezéssel. Má­sok — elsősorban a Közalkal­mazott Dolgozók Szakszerveze­tének országos központja — kétségbevonták a brigád létjo­gosultságát Ügy vélték — mivel országosan sehol nem műkö­dött még akkor tanácsi szerv­nél szocialista brigád —, hogy sajátos munkánkból adódóan a hármas követelménynek nem tudunk eleget tenni. Vagy ha mégis, hogy lehet azt ellenőriz­ni, összegezni, értékelni? Az okmányokból kiderül: a lelkes kis kollektíva nem adta fel a harcot, Ügy vélte, ha se­hogyan sem tudja elérni a meg­tisztelő szocialista brigád címet, munkabrigád címen akkor is egymást segítve dolgozik a ko­rábbinál nagyobb szervezett­ségben. — A mi munkánk nem lát­ványos — vélekedik a brigád­vezető. — Emberekkel nem ví­vunk hangzatos nagy csatákat a törvényesség betartásáért és egyéb címen, de annál többet dolgozunk aktákkal a szabályo­zók betartásáért, a pénzügyi fe­gyelem megszilárdításáért. A mi osztályunkon semmilyen év­szakban nincs „holt szezon”. Ha betegség, üdülés, tanulmá­nyi szabadság vagy egyéb ok miatt hetekig távol marad va­laki a munkahelyéről, őt nem várhatják meg az akták. Akkor is el kell intézni a bent levő dolgozónak. — Ez a munkaköri kötelesség — mondhatják a kívülállók. Igen ám, de itt vannak adóügye­sek. közgazdasági, költségvetési, termelőszövetkezeti csoportok, hogy csak párat említsek. Épp elég mindenkinek a saját mun­kájához megjelent rendelete­ket, szabályozókat ismerni. Am, ha segíteni akar a másiknak, annak a területén sem marad­hat le. Egyszóval sokoldalú szakmai képzést, politikai meg­bízhatóságot, ügybuzgalmát kí­ván valamennyiünktől a mun­ka. Nem lehetünk részrehajlók, csak igaz képviselői az ügynek VALÓBAN. valamennyien tudjuk — különösen akik gaz­dasági, pénzügyi dolgokban jár­tasabbak —, hogy a rendelet nem ismerése nem mentesíti a felelősség alól a hibák elköve­tőit. Ezért külön említésre mél­tó a November 7. Szocialista Brigád sokrétű tevékenysége. — Mindenekelőtt az ügy ér­dekében az osztály egyes cso­portjai között javult sokat az együttműködés. A rendeletek közös megismerésére is gondot fordítunk, összehaneoljuk a ki­szállásokat, ezzel időt nyerünk, a gépkocsi jobb kihasználásával pénzt takarítunk meg a tanács­nak. Az együttes kiszállások eszmecserékre is alkalmasak. Azon túl, hogy munkaköri kö­telességből segítünk különböző Szerveknek a gépi könyvelésre való áttérésben és számos más munkában, a társadáimirmmka- váúalás zömét is úgy válasz- szűk meg, hogv népgazdasági érdekeket szolgáljon. — Erre hadd említsek né­hány példát: A brigád által ki­dolgozott új élelmezési normá­kat a Pézügyminisztérium or­szágosan bevezethetőnek tartot­ta. Dicséretet kaptunk érte. A szanált termelőszövetkezetek óvodékolásával kapcsolatban ké­szített anyagunk egyes pontjait a jelenlegi PM-utasítás pénz- forgalom és -elszámolás rendjé­nek szabályozásánál felhasznál­ta. Kerekes Pálné. Fodré Lajos, Káposzta Mária mintegy 30 tár­sadalmi munkaóra ráfordítással két izgalmas témát dolgozott fel: „Az 1971. évtől érvényes tanácsi szabályozó rendszer néhány ta­pasztalata Békés megyében”, és „A veszteséges termelőszövetke­zetek helyzetének elemzése me­gyénkben”. Csata János, Ladányi Gyula, Bányai Mihály, Csomó Erzsébet, Udvardy Endre, Bozó Andrásé és a többi brigádtag önzetlen munkájáról, helytállásáról ugyancsak sokat lehetne írni. Számos hasznos konzultációt tartottak a brigádtagok többek között a költségvetési szervek állóeszköz-nyilvántartási rend­szeréről, az új rendeletek is­mertetéséről. Segítették a revi­zorok munkáját azzal, hogy a népművelési intézmények ellen­őrzéséhez rendeletgyűjteményt állítottak össze. A tanácsok be­vételeiről negyedévenként in­formáció készül, amivel a me­gyei tanács vezetőinek, de az alsóbb tanácsoknak is nagy se­gítséget nyújtanak. — A rendszeres továbbtanu­lás létkérdés az osztályunkon — mondja Fodré Lajos, amikor az oktatásra terelődik a beszélge­tés. — A tavalyi oktatási évben Bozó Andrásné számviteli fő­iskolát, Csata János és Udvardy Endre felsőfokú államháztar­tási könyvelői tanfolyamot vég­zett — hogy csak a legfonto­sabbakat említsem. — De nyu­godtan elmondhatom, szakmai és politikai képzésből senki nem vonja ki magát. És ami a fő: nagyon sokan segítenek egymásnak a tagok. Hisz a végzettség nem egyforma. Bozó Andrásné diplomamunkájának elkészítésében Kerekes Pálné segített, hisz ő agrármérnöki diplomával és több évtizedes gyakorlattal rendelkezik. Segí­tenek természetesen mások is a tanulásban munkatársaiknak, s úgy érzem, ennek nem csak a megyei tanács pénzügyi osztá­lya veszi hasznát. Ennek a köz­vetett kihatása jóval nagyobb, ezt nem én vagyok hivatott el­bírálni. SZŐ ESETT arról is, hogy a brigád nem arra törekszik, hogy látványos ünnepségeket rendezzen, kollektív színházlá­togatásról és egyéb olyan te­vékenységről adjon számot, amivel egy-egy pont „kipipál­ható” a vállalásokból. Jó az együttműködés a megyei tanács, párt- és szakszervezeti bizott­ságával, a KISZ-szervezettel. Részt vesznek a közös ünnep­ségeken, kirándulásokon. Részt kémek az olyan társadalmi munkából is, mint például az esős idő miatt bajba jutott me­zőgazdaság megsegítése. A November 7. Szocialista Brigád kezdeményezte a tanács­nál — és sok követőre talált a javaslat — a kollégiumi épí­téshez való anyagi hozzájáru­lást. Ök vettek kerékpárt kö­zösen a gyula-remetei állami gyermekintézmény kisdiákjai­nak. Ott vannak, ha szabad- szombaton Póstelekre kiruc­cannak a tanácsiak friss leve­gőt szívni, tereferélni, szalon­nát sütni. Elmernek az ország különböző tájaira szervezett ki­rándulásokra. A BRIGÁD jő munkája so­kat segített abban, hogy az utóbbi években többen kaptak kitüntetést, illetve dicsérő ok­levelet a pénzügyi osztályon. Példájukra másutt is szervez­nek, illetve szerveztek szoci­alista brigádokat. Bármennyire is furcsának tűnt eleinte, bizony tanácsi apparátusban is lehet szocialista módon élni, dolgoz­ni és tanulni. Ary Róza November: zenei hónap Békés megyében Az Országos Filharmónia Bé­kés megyei kirendeltsége min­den évben változatos, gazdag zenei programot szervez me­gyénk városaiban, községeiben. November végén negyven hang­versenyen vehetnek részt az ér­deklődők, a legtöbb koncertet a fiataloknak rendezik. Hat együt­tes és egy szólista járja megyénk helységeit ezekben a napokban. November 20-án Szeghalmon, másnap pedig a szarvasi Óvónő­képző Intézetben a Magyar Ba­rokk Trió — Csetényi Gyula, Mező László és Végvári Csaba — hangversenyét rendezik meg, amelyen Händel, Bach és Coup- rin müveit hallhatja a közönség. November 23-tól megyénkben szerepel a Magyar Rádió és Te­levízió világhírű gyermekkórusa. Az érkezés estéjén Békéssám- sonban, másnap Nagyszénáson és Dombegyházán, 25-én Békéscsa­bán és Füzesgyarmaton az Ifjú Zenebarát hangversenyein lép színpadra az együttes. Hétfőn délután a békéscsabai dolgozók iskolájának ad hangversenyt az MRT gyermekkórusa, este Me­zőhegyesen felnőtt közönségnek énekelnék. November 26-án Gyu­lán és Magyarbánhegyesen ifjú zenebarátok előtt, Orosházán pe­dig a járási és a helyi tanács dolgozói előtt szerepelnek. Az If­jú Zenebarát hangversenysoro­zatának a „Magyar nép hangsze­rei” című részében Béres János furulyaművésszel, Pribojszky Mátyás citeramű vésszel és Szől- lős Beatrix cimbál om-mű vésszel ismerkedhetnek meg november 24. és 29. között megyénk 16 helységének legfiatalabb zene­kedvelői. "„A reneszánsz és a barokk mű­vészete” címmel a Bakfark együttes tart ie&n érdekesnek ígérkező hangversenyt 26-án. Békéscsabán, Gyulán és Béké­sen, másnap Nagyszénáson és Orosházán, 27-én Szarvason és Kondoroson. Békés megyei kon­cert-sorozatukat mezőkovácsházi és medigyesegyházi fellépéssel zárják 28-án, csütörtökön. Gerencsér Miklósé 2i. Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Eddig minden figyelmét a kéziratok elhelyezése kötötte le, ehhez a gondhoz képest mellé­kesnek számított minden él­mény. Most kezdődik igazi uta­zása. Szabad madárként, nyi­tott szemmel, nyitott lélekkel fürkészi az útjába eső látni­valókat. Mindenekelőtt Párizs­ra, a forradalmak városára kí­váncsi, amelynek szellemi kin­csei javát, eszméinek oroszlán­részét köszönhette. A legrövi­debb utat választja, hOigy mi­nél hamarabb a francia fővá­rosban legyen. Mindamellett a közbeeső tapasztalni valókat sem szalasztja el. Bréma kikötőjére feltétlenül kíváncsi, mivel Innen hajóznak át tömegesen Amerikába a ki­vándorolni szándékozók. Vára­kozásával ellentétben szinte der­mesztő élmény vár rá. Az em­berkereskedők úgy bánnak a boldogtalan földönfutókkal, mint a barmokkal. Kis híján őt is le­fogják: ruházata, jókötésű alka­ta láttán kivándorló parasztnak nézik, s a minden gazságra ké­pes emberharácsolók úgy vélik, hogy jő pénzt kapnak majd ér­te valamelyik dél-amerikai ül­tetvényen. Stancsics határtalan felháborodásában a városi ta­nácshoz sietne panaszt tenni, de a brémaiak megértetik vele, na­gyon is tájékozottak a városi ta­nácsnál és idegen létére ne ártsa magát ebbe a szennyes ügybe, ha óvakodni akar a bajtól. A rossz élménytől megviselten tá­vozik Hollandia felé. Itt pedig egyre ámul, hogy miféle Ká­naánba érkezett. Minden tenyér­nyi hely a legnagyobb gondos­sággal megművelve, egészségtől rengő szarvasmarhák a legelő­kön, tiszta, ápolt ruházatú em­berek mindenfelé. Szinte re­ménytelennek tartja, hogy saját hazája valaha is ekkora jómód­ra vergődjék. Itt látja először, mire képesek a szabad nemzetek, s e nemzetek tagjai, ha nem fosztják meg őket. a személyes emberi jogoktól. önfeledt gyönyörködését sú­lyos kellemetlenség zavarja meg. Csizmája feltörte a lábát, nem képes egy lépést sem gyalogolni, Amheimben orvosi segítség után néz, és az orvos töprengés nél­kül megállapítja- üszkösödésnek Indult a lába, le kell vágni. Stancsics eltökéli, inkább meg­hal, de akkor sem engedi am- putáltatni a lábát. Két napon át jéggel borogatta, sikeresen. Csil­lapult a gvulladás, majd vég­képp elmúlt. Mégsem tanácsos gyalogolnia, így hát kénytelen szűkös tartalékpénzét vonatra költeni. Hasznát veszi viszont, hogy Utrecht, Leiden, Hága, Amsterdam érintésével gyorsan érkezik Rotterdamba, ama kikö­tőbe, ahonnan a legsűrűbb a járat Anglia felé. Mindenki azt tanácsolja neki, okosabban teszi, ha előbb Londont nézi meg. de ő kitart eredeti szándéka mel­lett: Párizsba, minél hamarabb! Lelkesedését azonban lehűtik a belga—francig határon. Ala­posabb ízelítőt adnak neki a rendőruralom mibenlétéről La­jos Fülöp emberei, mint amilyet a Habsburg birodalom határőre­itől kapott. Még ruhája béléseit is kiforgatják, nem akar-e lázi- tó iratokat csempészni a fran­cia királyság területére. Végre aztán Párizsban van. Megkeresi azt a Báthory nevezetű élelmes férfiút, aki hivatásszerűen kala­uzolja a világvárosba vetődő magyarokat. Ez a Báthory ro­konszenves úr. nem akarja min­denáron íregkonasztani klien­seit. sőt szívesen segít annak, akire ráfér. Stancsics Mihályt is ilyennek ítéli. Kérleli, öltözzön más ruhába, nem kerül semmi­be. hiszen ott van a lakásán mindaz a rengeteg drága ruha. amit nála tiavdak a mágnás vi- 1 á „e*-v. többek között gróf Te­leki Sándor, az eeVkori kolozs­vári kedves tanítvány. Stoncrics néni tágít a védegylet nrwjrtótól. inkább vállalja az előítéletekből

Next

/
Oldalképek
Tartalom