Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-09 / 262. szám

Három nap és három éjjel

A vésztői Aranykalász Tsz gépműhelyében találkoztam Ágoston Gábor főtnezőgazdász- szal.

— Ez a szövetkezet éveken át arról volt nevezetes, hogy a negyében mindig az elsők között fejezte be a búzavetést. Tavaly is és azelőtt is. Hogy állnak most a vetéssel?

—s Kedd délig egy négyszögölet sem tudtunk bevetni. A délelőtti órákban Sándor József elvtárs, a szeghalmi Járási Hivatal elnöke is érdeklődött: Vetünk-e? Mondtam neki, még nétn. nagyon nyers a föld.

Az udvaron traktorosok vesznék körül egy vetőgépet, ellenőrzik, hogy mennyi magot vet méterenként. Osztanak, szoroznak, összeadnak, állítanak a gépen. s azután ez is megy a többi közé. összesen 11 vetőgépeit élj enőriztek pótlólag, mert először október első napjaiban állították be valamennyit. Most •már valami csak lesz a vetésből — fordultam Ágoston Gáborhoz.

— Három nap és három éjjel, ennyi jó idő kellene nekünk, hogy 1237 hektáron minőségi munkával földbe tegyük a magot.

— Gondolom, hallotta, máshol vetnek. Mi erről a véleménye?

—• Ha jó minőségű munkát tudnak csinálni, vessenek. De ha azért szórják a magot, hogy a statisztikában jelenteni tudják, befejezték' a vetést, elhamarkodott lépésnek tartom. Olyan hosszú esős időszak után. mint amilyen, mögöttünk van, jó Időben reménykedünk. Meglesz az a három nap és a három éjjel, amikor károkozás nélkül hajthatunk a talajra és vethetünk úgy, hogy a mag a földbe is kerüljön.

A készenlét állandó. A traktorosok, a növénytermesztők hétköznap, vasárnap egyaránt megjelennek a munkahelyen, dolgoznak a műhely körül és amikor jön a hír á hátárból, valamelyik táblán meg kellene próbálni, menet-e a gép, altkor elindulnak. így volt ez vasárnap is. amikor a déli órákban ültek a kombájnok nyergébe az emberek es éjfélig dolgoztak. Egy 100 holdas napraforgó tábláról takarították le a termést. Azután külön említettek Pálfi

felcserélte volna a honi Ipar egyszerű egérszúfke posztóját? '

Fáradhatatlan utánjárása mégis megtei-mi első gyümölcsét. Keil Ernst író és szerkesztő tüzetesebben érdeklődik a müvek felől és a hallottak alapján elfogadja kiadásra a Nép- könyveit Arra az esetre, ha sikere lenne a műnek, nála hagyja Stancaips a Hurtóia független ségé-t is. Pénz nem kerül szóba. A szerző fél nagyobb összeget kérni, keveset meg nem akar, a kiadó pedig semmit nem ajánl fel, De jól Vén ez - így, csak könyv legyen a kéziratból bizakodik Stan- csics Mihály. Megy tovább Haliéba, ám ott bizony hiába próbált) kiadót találni többi munkájához. Sikertelenül igyekszik tovább a poroszok híres fővárosába, Berlinbe. Haliéi kudarcáért a. főváros látnivalóival kárpótolja magát. Drezdában megragadta a takarékosság, a szorgalom által, teremtett tisztes polgári jólét. Egyeszerüséget kedvelő lelke most váltig há- borog a Berlin környéki paloták pazarló fényűzése láttán. Korántsem hatja meg Potsdam, Charlottenburg pompája — paraszti józanságával felméri, mennyit izzadnak a német kisemmizettek a királyi nagyra- Vágyásért.

Nem is időz sokáig a Hohen- zollernek fővárosában. Hajóra száll az Elbán és Hamburgba tart, új reményekkel, új kiadókhoz. Legvalószínűbbnek azt tártja, hogy a'Campe és Hoff- matsia-céiggél síkérül megegyezGergely traktoros neVét, akinek hétfőn délben azt a feladatot adták, hogy az egyik táblát, amelyik elbírja a traktort, £o- gasolja meg, mert elsőinek azt vetik. Pálfi Gergely kedden reggel fél 7-kcxr szállt le a gépről. Majdnem 18 órát töltött egyfolytában munkában. Ilyen a vésztői Aranykalász Tsz traktorosainak munkaszeretete.

— Végül is miben, milyen teljesítményben reménykednek a vetés befejezésével?

— Amikor az országos átlag

70—75 százalék lesz, ml vésztői ek elvetjük a vetésre előkészített, csávázott 30 vagon magot. Nálunk minden csak a gombnyomást várja, és úgy indulunk. mint a rakéta, még csak pihenni sem állunk meg addig, amíg a búzát lelkiismeretünk szerint, a hagyományoknak megfelelően jó minőségben nem vetjük eL

Ehhez szép napos időt, lenge szél járta, felszikkadt táblákat kívánunk,

Dupsi Károly

Szocialista brigádok

vetélkedőié Békésen

Nyolc brigád, hat kérdéscsoport — Szegedi és komi művészek műsora

A békési gyárak és üzemek néhány éve rendszeresen rendeznek szellemi vetélkedőket szocialista brigádjaiknak. A város közművelődési intézményei erejükhöz mérten mindenben segítik a brigádok felkészülését,' a fordulók sikeres lebonyolítását.

Brigádvetélkedőt tartani, rendezni manapság már természetes dolognak tűnik. Mindezt

Kubikosok, nyakló nélkül

Most Mezőköváoaháza és Battonya között szélesíti az utat a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat Tóth Mihály kubikosbrigádja- Egymás után érkeznek a kővel megrakott gépkocsik és lassan haladva, egyen, leteseo leszórják terhüket az út bal oldalára. A brigád aztán lapáttal a padka helyén kimélyített ^tükörbe” hányja a követ, amit az úthenger mindjárt összeprésel.

Tóth Mihály bizonyára sokkal bővebb magyarázatot tudna adni erről az egyszerűnek látszó munkáról, aminek azonban soksok fortélya van. Mondja is Koltai Zoltán művezető:

— Csak azt kell mondani neki: ma ez vagy az a feladat. A többit már tudja. Az útépítés minden munkafolyamatát ismeri.

Ha eltávozik a művezető, akkor sincs fennakadás. Tóth Mihály úgy irányít, szervez, hogy minél jobban haladjon a munka. A brigád la elvárja tőle. Amikor pedig mindent elrendez, ő maga út kézbe fogja a lapát nyelét és teríti a kövét.

Önérzetes ember, nem tudná elviselni, hogy „lógás” miatt megszólják. Már katonakorában az elsők közé tartozott, a az emlékek mély nyomot hagytak benne.

— Igyekeztem. Parancsnokaim tudták, hogy Tóth Mihály harcos soha sincs berúgva. Rá lőhet számítani. Szakaszvezető lettem, Nem is akartak leszerelni. Műszaki katona voltam. Ez is műszaki munka, amit most csinálunk, csak sokkal egyszerűbb, minit az volt — gondol vissza a régi, 1952-es, 53-as időkre.

©

nie, mert értesülése szerint ez

a cég adta ki a legtöbb tiltott könyvet. Az ő „Sajtószabadságról nézetei egy rabnak” című munkáját is, méghozzá tudta és beleegyezése nélkül, Hamburg helyett Londont tüntetve fel a -kiadás színhelyéül, Hoffmann erősén vonakodik, hasztalan jár a nyakára, nem akar kötélnek állni. Fel födi kilétét, de ez sem használ. Bizalmatlan a kopott külsejű idegen iránt Aztán váratlanul ’mégis egyezséget köt. Elvállalja a „Józan ész” kiadását, fizet húsz torint előleget. Stancsics ezzel minden kéziratait a megjelenés útjára tereli.

Maga sem értette, mitől vált

oly hirtelen engedékennyé a mindaddig elzárkózó Hoffmann. Megkérdezte tőle. Az Üzletem-* bér így válaszolt: „akárhányszor eljött, kisfiam, mindig az ölebe kívánkozott, pedig azelőtt soha nem látta. Külseje idegen, nem is bizalomgerjesztő a nagy hajával es a hosszú szakállával. De a gyerek ]ó emberisdnerő. Feltétlenül becsületesnek, jőhiszeműnek kell lennie, ha ez a kisded jobban kívánkozott önhöz, mint hozzám, a saját apjához.”

Stancsioaot könnyekig meghatja a magyarázat. Talán eszébe jutott, hogy hasztalan keresett otthon pártfogókat. S íme, fél Európáit be kell Járnia ahhoz, hogy egy karon ülő gyermek vegye őt pártfogásába.

(Folytatjuk)

A vállalat orosházi főépítés- vezetősége 1909-ben munkásokat keresett. A hírre hat vésztői kubikos vándorútra kelt, hogy tájékozódjék, mik a feltételek. Megtudták, hogy — bárhol dolgoznak — minden este hazaszállítják őket. Ez volt a lényeg.

Vésztőn elmondták, hogy miben állapodtak meg a főépítés- vezetőséggel. Lett is mindjárt jó néhány követőjük. Így aztán két 10 fős vésztől brigád alakulhatott. Az egyik a Tóth Mihályé.

Most tehát mér 5 éve dolgoznak az útépítésen. Közben egyéb elismerések mellett a szocialista címet is kiérdemelte a brigád, ami még inkább ide köti őket.

— Továbbra is maradunk — jelenti ki ezért Tóth Mihály, amihez azonban Bottyán (Sándor még egy szót fűz:'

— Egyelőre.

A brígádvezeitő nem ellenkezik. Láthatóan $ Is így gondolja. De mi járhat az eszükben? Meg is kérdezem:

— Mitől teszik függővé a maradást?

— Az a fontos, hogy a számításunk meglegyen. Most rendben van minden. Máshol sem lenne több pénz. Tavaly ugyan már majdnem elmentünk. No, nem a pénz miatt, hanem azért, mert bódés kocsin szállítottak minket, ami szinte kirázta a lelkünket, Már busz van. Ott áll az út szélén —- mutat arrafelé Bottyán Sándor.

— Az „egyelőre” tellát amolyan figyelmeztető akar lenni?

Nem válaszolnak. De az biztos, hogy amíg itt vannak, becsülettel dolgoznak Ezt Koltai Zoltán így bizonyltja:

— Nlemrég például mennyiségi és minőségi munkáért mind a tízen 800-—800 forint jutalmat kaptak. Ök építették a 07-es majorhoz, valamint a szociális otthonihoz vezető bekötő utat és a Mezőkovácsliáza—Battonya közötti 4800 méteres útszakaszt.

Tóth István, áki eddig csak hallgatott, most megszólal:

—■ Azért nem jó, ha az ember változtatja a munkahelyét. Sok mindentől eiesiik az olyan, Kimarad a jutalomból, nem jár neki egyéb kedvezmény sem. Másképp is kezelik, múlt a többieket ,.,

— Te időbe is telik, amíg az új munkába belejön — szólok közbe.

— Az bizony így van. Kezdő lesz. En kérem gyerekkoromtól kezdve 24 évig dolgoztam egy j parasztnál. A gazdámat közben szél érte, de en nélküle Is megcsináltam mindent, úgy belejöttem.

Az idős ember ifjúkori em- | lékei megszépülnek. Ám tud ő1 mai fejjel is gondolkozni, ami mindjárt ki is derül:

Munkahely-változtatásnál jó idő eltelik, amíg valaki megtanulja azt, amit csinálnia kelL

Ez a társadalomnak is veszteséget jelent. A szocialista brigádok tagjainak erről sem szabad megfeledkezniük — magyarázza.

— De hát hová Is mennének? Ha lenne legalább valami olyan üzem, ahol fedél alatt dolgozhatnának ..,

— Mi kérem megszoktuk a szabad levegőt. A fedél senkinek sem hiányzik. Talán meg is fulladnánk alatta.

— Meddig építik az utat? — fordulok a brigádvezetőhöz.

—- Csák tartós hidegnél hagyjuk abba. Persze nagy esőben sem, dolgozunk, A víz a legnagyobb ellenségünk. Mostanában néha pacallá áztunk — válaszol.

Még nincs dermesztő hideg, de aki nem szokott hozzá a szabad levegőhöz, az bizony az úton még kabátban is átfázik

1-2 óra alatt. Ök azonban edzettek. És nincs is idejük fázni, olyan tempóban dolgoznak.

«•?

Szőke András a legidŐSfbb. Az is kiderül mindjárt, hogy éppen ma 60 éves. Társai számon tartják, mert név- és születésnapját mindenkinek meg- ünneplik.

Most teíhót ő Van soron. Majd Vésztőn, este, munka után köszöntik fel.

— Csak legyen mivel — hec- celődík vele a brigádvezető.

— Lesz — nyugitatja meg Szőke András és ezt az egyszavas mondatot tréfásán megtoldja valamivel. — Szerencse, hogy csak 9-en vagytok.

— Olyan jói bírják talán, hogy félni kell tőlük? — kérdezem.

— No, nem éppen. Megisznak tejenként egy deci pálinkát, az elég.

— Otthon?

— Természetesen. Van 30 liter idei . kisüsti szilvám, abból teszek az asztalra.

Jövőre megy nyugdíjba Szőke András. A felesége tsz-tag, úgy tervezi, hogy azután majd neki fog segíteni. Mert munka nélkül nem lehet egy kubikos, még ha meg is öregszik.

Az Ü tépi tő Tröszt nemrég kéréssel fordult a szocialista brigádhoz: dolgozzanak egy szabad szombaton és a keresetüket ajánlják fel a baleset; miatt életüket vesztett útépítők családjának támogatására.

Igaz, lett volna otthon is

munka, hiszen valamennyi üknek van egy kis háztáji gazdasága, de amikor ilyen ügyről van szó, akkor nem lehet latolgatni.

Del van. Az autóbusz „előáll”. Felszáll nak és indulnak Mező- kovácshazára, Már nincs nyaklójuk. s nem kergetik gvaloe- szerrel a talicska kerekét fél országon át. Ennivalójuk nem kenyér, szalonna és hagyma, ■ „étkezdéjük” pedig nem azárok széle. A vendéglőben ebédelnek, • terített asztalnál. Mindenmáp \ meleg ételt. Bárhol is dolgoz- i nak, a legközelebbi községbe elszállítja őket az autóbusz. Ez : a rend.

Szinte már nem Is Igazi kubikosok. Pásztor Béla,

rendszeresen tenni már nem annyira általános, s az már ritkaság számba megy, hogy az üzemek, a vetélkedő brigádok, a közművelődési intézmények ilyen lelkesedéssel, kitartó ten- niakarással hajtsák végre — kezdetben Inkább ösztönös ráérzessél, ma már tudatosan — a közművelődési határozatot; tegyék megalapozottá, váltsák valóra a szocialista brigádmozgalom hármas jelszavát. A nyolc békési brigád 5—5 tagú csapata asztalok mellett bizonyította be: nemcsak a munkában, de az általános kulturális ismeretekben is tájékozott. Ez a látványos része a vetélkedő mögött meghúzódó eredeti szándéknak, célnak. Az igazi más, több ennél. A felkészülés Ideje alatt a brigádok a hétköznapinál többet jártak könyvtárba, több filmet, színházi előadást néztek meg, több hanglemezt hallgattak.

A vetélkedő brigádok közül a MEZŐGÉP Vállalat Hámán Kató és a vegyesipari szövetkezet Madame Curie szocialista brigádjai szellemi foglalkozású dolgozókból állnak, a MEZŐGÉP Vállalat Kandó Kálmán és Radar, a virág- magtermelő szövetkezet November 7., a cukorkaüzem Béke és barátság, a vegyesipari szövetkezet Április 4., valamint a szőnyegszövő Hsz Tyereskova szocialista brigádjai fizikai dolgozókból tevődnek össze. A hat kérdéscsoportban a versenyzők helytörténeti, művészettörténeti,' politikai, történelmi, zenei és irodalmi ismereteik sokrétsűségét bizonyították.

A fordulók közötti szünetekben a vetélkedőt nagyszerűen megszervező járási-városi művelődési központ meglepetéssel is szolgált: a szegedi Nemzeti Színház két Liszt-díjas magánénekese, Harmath Éva és Réti Csaba operaénekesek a magyar zenedrámák legismertebb darabjaiból és a klasszikus operettekből énekeltek áriákat Vá~ rady Zoltán karmester zongorakíséretével, Az eredményhirdetés előtt a Komi ASZSZK népi művészegyüttesének egzotikus táncaiban, énekszámaiban gyönyörködött a vetélkedő közönsége, a résztvevő brigádok.

A szellemi vetélkedő szellemi brigád kategóriájának első díját a vegyesipari szövetkezet Madame Curie brigádja nyerte, a fizikai brigádok közül a MEZŐGÉP Radar és Kandó Kálmán brigádja előtt a cukorkaüzem Béke és barátság szocialista brigádja lett az első. A zsűri kü- 1 öndíját a MEZŐGÉP Vállalat Ham#n Kató brigádja érdemelte ki. N. I,.

A munka elismeréseként

A Fogyasztási Szövetkezett Békés megyei Szövetségének do gozói november 5-én a MÉK b< kóscsabai központjának kultú termében ünnepelték a Níje Októberi Szocialista Forradalo:

57. évfordulóját. Ez alkalomko dr. Tóth Sándor, a MÉSZÖV e nökhelyettese szövetkezeti. vez< tőknek, s a megyei szövetség do gozóinak kitüntetéseket és arar pecsétgyűrűket adott át. E bei sőséges ünnepségen vette át : OFT által adományozott Kivá' Szövetkezeti Munkáért kitünti lését Paezuk József, a köröstá' csai AFEsZ elnöke, Kiszely JU jós, a gyomai ÁFÉSZ ltereskede mi főosztályvezetője és Hr: bovszkí Mihályné, a MESZÖ szakelőadója.

Ezután a megyei szövetség e nökhelyettese a fogyasztási szí vetkezeti mozgalomban végze több mint két évtizedes munkái ságuk elismeréseként nyolc MT SZÖV-dolpozónai arany pecsé gyűrűt adott át.