Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-26 / 276. szám
UDOMÚNY ECHNIKA A Barnard csillag rejtélyes bolygói Fűtés olajkályhával lapjainkban egyre több vita folyik a Naprendszeren kívüli élet lehetőségeiről. Általában abban megegyeznek a tudósok, bogy az élet elsősorban olyan csillagok körzetében alakulha tott ki, amelyek bolygóval vagy bolygókkal rendelkeznek. Ilyenkor lépten- nyomon szóba kerül « Barnard csillag neve, Először 1968-ban Peter van de Kamp, holland csillagász publikált mintegy 3000 felvételt a csillagról. Részletesen vizsgálta a Földhöz viszonylag közel levő (5,9 fényév), a Kígyó csillagképhez tartozó csillagot. A csillag mozgásának tanulmányozása közben gyenge rezgéseket észlelt, és arra a következtetésre jutott, hogy a Barnard körül egy, a Földről közvetlenül nem észlelhető bolygónak kell keringeni. A Barnard sajátos mozgási adataiból ki is számította a bolygó tömegét A Jupiter 1,8-szoros tömegével srendelkező bolygó számításai szerint erősen elnyújtott pályán kering a csillag körül, 25 éves 'keringési időveL Néhány évvel később van de Kamp újabb mérési eredményeket közölt a Bamardról és korrigálta előző eredményeit Véleménye szerint nem egy, hanem két bolygó kering a csillag körül. A két bolygó csillagászati jelölése; B1 és B2. Később két amerikai csillagász szintén — akik ismerték van de Kamp elméletét és erősen kételkedtek abban — tanulmányozta a Barnard csillagot, Bár kevesebb mérési anyaggal rendelkeztek* mint van de Kamp, de modernebb feldolgozási technikát alkalmazva ugyanolyan pontosságú eredményeket kaptak a csillag parallaxisáról. A Földről nem látható bolygók alapjául szolgáló gyenge rezgéseket azonban nem sikerült felfedezniük. Az amerikai csillagászok méréseiket ugyanazzal a rádió- teleszkóppal végezték, mint van de Kamp. A van de Kamp-féle gyenge rezgések keletkezését a rádióteleszkóppal hozták összefüggésbe, és a rezgések elmaradását azzal magyarázták, hogy az évek során a rádióteleszkóp jellemzői megváltoztak, A Szovjetunió „Kurcsatov akadémikus” nevű kutatóhajójának tudományos kollektívája által végzett vizsgálatok eredményei igazolták a geológusoknak azt a feltételezését, hogy a Karib-tenger 5—7 évmillióval ezelőtt nem az Atlanti-, hanem a Csendes-óeeán része, annak egyik öble volt. A hipotézis igazolásának nemcsak elméleti, hanem gyakorlati jelentősége is van, különösen az ásványi kincsek lelőhelyeinek felkutatásában. A bizonyítás során abból indultak ki a kutatók, hogy a csendes-óceáni állatvilág képviselőit valahol meg keli találniuk a mai Kari b- tengerben Végül is a Cayman-árok kilenc kilométeres vízmélységéből sikerült felszínre hozniuk azokat Hazánkban 1957-ben kérdtek használatba az első olajkályhák. Napjainkban az ország több mint 5 millió fűtőkészülékének csaknem egyharmada, kb. 1,5 millió kályha üzemel olajjal. Tehát méltán mondhatjuk, hogy az olajkályha nagy „karriert” futott be e viszonylag rövid idő alatt. Tegyük hozzá, hogy nem véletlenül, hiszen a vele való fűtés sok-sok előnyt kínált a korábbi far és széntüzeléssel szemben. Kétségtelen ugyan, hogy az elektromos árammal és a gázzal való fűtés még az olajkályha használatánál is kényelmesebb, de elterjedésük jóval korlátozottabb, hiszen vezetékeket, csőhálózatokat kell kiépíteni az üzembe helyezésükhöz, meg valamivel drágább is a velük való fűtés. Feltételek és gondok Az olajkályha igen jő — 70— 75 százalékos — hatásfokkal „alakítja át” a tüzelőszert hővé. A jó tüzelési hatásfok elérése érdekében azonban a kályha beszerzése előtt meg kell vizsgáltatni a kéményt, hogy elegendő nagy-e a huzata, nem túl kormos vagy kitt 12—16 cm hosszú halacskákat, amelyek egyébként csupán a Csendes-óceán trópusi vizeiben fordulnak élő. A Karib- tengeri halak alkalmazkodtak a nagy vízmélységhez, nem használt szemeik elkorcsosultak, fejükön erősen kifejlődtek az áramlást érzékelő szervek, bőrük megfehéredett. A Cayman- árok mélyéről több, a csendesóceáni fajokhoz tartozó rákféleséget is kihalásztak, A Cayman-árok akváriumhoz hasonlítható, amelyben évmilliókon át megrekedt a Csendes-óceán egy „darabkája”. Mindez annak köszönhető, hogy a Karib-tenger nagy vízmélységei fölött sajátos fedél szerepét töltik be a passzátáramlások által odaterelt meleg víztömegek. égett-e a kéményíalazai Olyan kéményre, amelyre már gázkályhát, koksz-, szén-, brikett- vagy fatüzelésű készüléket kötöttek, amely öt méternél alacsonyabb, nem szabad olajkályháit csatlakoztatni. Az olajkályha jő működéséhez a készüléket feltétlenül vízszintibe kell állítani. Fontos, hogy a füstcsövek jól illeszkedjenek egymáshoz és a kályha füstcsonkjához (égő gyertyával lehet ellenőrizni a hézagmentes illeszkedést.) Vízszintes helyzetűre csak , egy-kót méternyi csövet szabad felszerelni, azt is kis emelkedéssel és bilincselve. A tüzelőanyag tárolása sokaknak gondot okoz. Nagyobb mennyiségben rendszerint nem lehet a lakásban elhelyezni, a hideg helyen raktározott olaj pedig erősen sűrűsödik. A megdermedt olajat csak akkor lehet ismét használni, ha a kivált paraffinszemcsék a melegben megolvadtak. Az olaj felmelegítésére a legalkalmasabb mód az, hogy 10 C foknál melegebb helyiségben helyezzük eL A kályhát hideg állapothím vagy akkor szabad csak feltölteni olajjal, ha már kézmelegre lehűlt. Az esetleg melléöm- lött olajat gondosan le kell törölni, különben égés közben kellemetlen szagot okoz. Az olajat ne a 20 literes kannából töltsük a kályhába, hanem egy kisebb, kifolyócsöves edény vagy kanna segítségével. Lényeges, hogy az olajvezetékek, az olaj csatlakozások és az olajcsap tökéletesen zárjon A csöpögés olajvesztéséget, bűzt és tűzveszélyt jelenthet. „Árulkodik* a láng színe A korábban készült hazai olajkályhák lángszínét csak a fedelükön levő kis kémlelő- nyíláson át lehet megfigyelni, ami eléggé tökéletlen, megoldás. A kályha előlapján elhelyezett figyelőablak sokkal jobban meg. felel a célnak. A jó hatásfokú olajtüzelés fő ismertető jele a láng világossárga; gyertyafényhez hasonló színe. Ilyenkor/az olajgőz égését éppen a szükséges mennyiségű levegő táplálja, a kéményhuzat tehát megfelelő. A kívánatosnál kevesebb levegő esetén a lángolás kormos. A fényessen fehér láng túl sok levegőre, tehát nagy kéményhuzatra utal. Begyújtáskor a kályhafalom mindig egy kevés korom rakódik le, ez nem okozhat gondot, A Mekalor-csalid hárem ««cjfe Annál inkább is 1—2 mílllmé» tér vastag koromréteg, ami mát* a helytelen tüzelés következménye (az 1 milliméteres ío romréteg kb. 3 százalékkal csökkenti a hőátadást!). A kor» mozódás elkerülése végett égőtér fedelét nem szabad fjefc- nyitni. A helyesen üzemeltetett káűy ha égésterét csupán havonta egyszer vagy kétszer ken, kitisztítani. A kereskedelembe», kapható „antikoksz” percek alatt leégeti « felgyülemlőt!! kormot. Ha a kályha esetleg önmagától elalszik, annak az az oüm hogy az olajadagoló-rendsz» vagy eldugult, vagy pedig nem kielégítő a kályha huzatja. A belülről elkormosodott kályhái égőterének alján a felgyülemlett koksz elzárja a kifolyó» nyílást, azért a tűz előbb-utóbb ettől is elalszik. Tökéletlen, égést, kormozást okozhat az te, ha vizes, üledékes olaj jut » kályhába. Az olajkályhát alacsony Db kozaton csak megfelelő felmelegedés után szabad égetni, s ha a láng kormozni kezd, emelni kell a fokozatot. A huzamosabb ideig 1—2. fokozaton üzemelte- tett kályhában nagyobb a koksz- képződés veszélye. „Mindentudó** olajkályhák A legkorszerűbb olajkályhí kát önműködő égéstisztítóvai a szoba megkívánt hőmérsékle tét biztosító égés-, valamim huzatszabályozóval gyártják. Az önműködő termosztát — az érzékelő vezérlése révén — « kályha levegőbe vezető nyílását a szükséghez képest nyitjazárja. E kályhatípusok jófor mán semmiféle felügyelete« nem szorulnák. Kozmikus részecskeszámlálás Különleges gázszcintilláciős detektort készítettek angol tudósok, amellyel a magas légkörben az elsődleges kozmikus sugárzásban előforduló nehéz elemek gyakoriságát kívánják mérni. A kép előterében látható mintegy 3 méter átmérőjű detektorváz a háttérben álló alumínium gömbbe kerül, amelyet argon és nitrogén gázok elegyével töltenek ki. Az összeszerelt detektort olyan léggömbbel repítik fel kb. 40 kilométer magasságba, amelybe 300 ezer köbméter héliumot sűrítenek. A szcintilláció a nukleáris fizika régóta ismert jelensége. Amikor egy nagy energiájú részecske bizonyos anyagokkal összeütközik, fényfelvillanások észlelhetők. Jelen esetben ez a „bizonyos anyag” az argon- és nitrogéngáz-keverék. A gyenge felvillanásókat a beépített fénysokszo- rozók közbeiktatásával nyert villamos jelek segítségével teszik mérhetővé, regisztrál hatóvá. A jeleket egy földi állomáshoz továbbítja a detektor adóberendezése. A belső gömbben öt, a külsőben tíz fénysokszorozót helyeznek el. A mérésekből meghatározható lesz a vizsgált részecskék töltése és atomszáma, ami sokat mond a kutatóknak. A tudósok érdeklődése jelen esetben csupán a 30 atomszámnál nagyobb, vagyis a sínknél nehezebb elemekre irányuk Hová tartozik a karib-tenger?
