Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-23 / 274. szám

I C Stófefe vöröslő arc- X)ÚPSÍ Károly? cál ment az utcán, 1 amikor Száva, az ÁFÉSZ egyik dolgozója megállította: —■ Nem szép az elv- társtól., hogy amikor az egész falu kint volt a határban, szedte a paradicsompaprikát, maga pedig beült a kocs­mába és lerészegedett! — Ezzel Száva továbblé­pett. Csukást meglepte a nyers leszólítás. Hunyo­rogva nézett a népfénytől szikrázó járdára. Va­lamit motyogott az orra alá. Felemelte fejét, s halk fütyürészéssel indult a tsz-irodába. De alig lépett kettöt-hármat, megállt, hirtelen megfordult és Száva után kiáltott. — Na, nézd csak a tetvesit.,i; különben is nem szeretem, ha ciripel a tücsök, ha köhög a bolha. Száva úgy érezte, hogy kést szúrtak a szívébe. Ez lenne az őszinteségem ára?.... Ez az ember évekkel ezelőtt engem is, meg másokat is arra tanított az esti pártszemináriumon, hogy az em­berekkel mindig és minden körülmények között őszintén kell beszélni a problémákról. A valóság­gal szembe kell nézni, soha sem szabad megke­rülni, mert ha nem mi beszélünk a gondokról, beszél más. Ha viszont más szervezi a gondok megoldását, akkor az nekünk, a közösség veze­tőinek végzetesen kényelmetlen lehet. — Jössz még te az én utcámba! — mondta Csukás erőtlen hangon, s újra elindult. Útja a párt községi bizottságának épülete előtt veze­tett. A csillogóan tiszta ablakszemekre vetette te­kintetét. Gondolta bemegy, vesz egy kis pofa­fürdőt. Vált néhány szót a titkárral, s finoman tu­domására hozza, hogy pártfegyelmi ügyét nem te. kinti TÉfőrtnak annak ellenére, hogy jogerőre emelkedett. Amikor az ajtóig ért, s rátette kezét a kilincs­re, belülről valaki hirtelen lenyomta. Elkapta kezét, hátrafordult, s nézte az udvart, melyet néhány kommunista társadalmi munkában tett rendbe, készülődve a községi pártértekezletre. — Szervusz, Csukás elvtárs — köszönt rá a titkár, miután kikísérte a fővárosból érkezett vendéget. — Mi járatban, milyen ügyben jöttél, miben állhatok segítségedre? ■ — Semmi az egész. Nézem a frissen ásott föl­det, elképzelem benne a fákat, a rózsabokrokat. Ugye szép lenne? A titkár meglepődött. O legalább húsz éve él a faluban, de Csukásnak egyszer sem jutott eszé­be, hogy a pártház kertjébe fákat, virágokat kép­zeljen. — Szép lenne? Hát persze, hogy szép lenne —, válaszolta. Egymás mellé álltak. A titkár nézte a pirosságtól majd kicsattanó arcot, ahogyan kije­lölte a fák és a rózsabokrok helyét. Amikor Csu­kás már azt hitte, hogy ezzel ismét belopta ma­gát a titká* szívébe, az így szólt: — Csukás elvtárs, te nem virágügyben jöttél, hanem valami egészen másért. ' .— Nem másért! — válaszolta ellentmondást nem tűrő hangon. — Ide virágok és fák kellenek, mélyen gyökerezők, nagyra növőki szép, pompá­sán nyíló rózsák, — Ezt már megbeszéltük az imént, hogy szép lenne, meg jó lenne. Arról beszélj, mi hozott ide? Magadtól évek óta sohasem jöttél. Mindig hívni kellett, vagy pedig te hívtál a tsz-központba. Je­lentheti ez azt, hogy valami változás kezdődött nálad? — Változást? Az nem! Én nem változom meg, még egy pártfegyelmi kedvéért sem. Az vagyok, aki voltam, maradok a régi. Ha nem tetszik, me­hetsz a járásra, megyére, panaszt tehetsz elle­nem. — Ez nem udvari téma— szólt közbe a titkár. — Kerüljünk beljebb, folytassuk ott. titkár előzékenyen maga elé engedte Cs«- kást. Az irodában azután arról beszéltek, hogy melyik asztalhoz üljenek, a tárgya­lóhoz, vagy a társalgóhoz. A tárgyalóasztaloknál már éppen ele­get ültem, keserűek az emlékeim — mondta Csukás. — Inkább ide a másikhoz — mutatott a fotelre. A titkárban valami felneszeit. Csukás társa­logni akar? Jaj de sok munkám lenne, de meg­hallgatom. Magamnak nyugodtságot parancsolok, csak semmi idegesség, ingerlékenység. Kimért szavak és semmi indulat.... — Miért nem vonsz le tanulságot abból, ami az utóbbi időben veled történt? — fordúlt Csu­káshoz. — Azért, mert ti valamennyien gyávák vagy­tok. Féltek tőlem, tartotok a személyemtől. Más községben bezzeg keményebb, jobb a kiállás. Fe­jét veszik az embernek, ha olyasmit csinál, mint én. Ti pedig tanítani hkartok, időt adni arra, hogy megváltozzam.... Nem változom meg, sőt a magam képére formálok mindent és minden­kit, aki a közelemben él és a tsz-ben dolgozik. Akinek nem tetszik, hogy ilyen szél fúj, annak le is út, fel is út. Ebből a hajthatatlanságból érezte a titkár, hogy itt valami olyasmi készül, aminek a mai jól kon­szolidálódott világban nem szabadna megtörtén­nie. Arra gondolt, hogy a jól működő, országosan jó hírű közös gazdaság ezer gazdájának érdeké­vel szemben szeretné, formálni Csukás a jövőt. Egy pillanat alatt átvillant agyán a tsz sze­mélyzetisével folytatott beszélgetés. A Mogyo­rósról, a fiatal gépészmérnökről készített minő- sitést szerették volna vele aláíratni, noha a ha­tásköri jegyzék szerint a véleményezés nem © községi titkár feladata, ha­nem a tsz gazdasági és politikai vezetőié. Ebben U jJ 03 állt’ h°9v Nlogyorós t w nem rendelkezik vezetői ■ g-m ^ készséggel, munkáját fe ® lületesen látja el. Ez nem igaz! Ezekkel a sza­vakkal figyelmeztette a személyzetist. Mogyorós jó mérnök, képes átfogni a gépüzemet, sőt mi több, a párttagság bizalmából az egyik alapszer­vezet titkára is. Itt tehát harc van a józan ész, a jövőt mind jobb eredménnyel közelébb hozó mérnök és Csukás között.... Ügy látszik, őt sze­melte ki elsőnek, vele kezdi a ténylegesen előre vivő erők szétforgácsolását. — Járt nálam a főagronómus, s arra kért, hogy a szövetkezet érdekében lépjek közbe, közösen akadályozzuk meg a vezetés meg.osztottságának további osztódását — folytatja a titkár. — Szük­ség lenne az egységre a vezetés színvonalán is. Itt az ősz, sok az eső, temérdek a munka. — Szóval itt is járt a kulákfi — emelte fel fejét Csukás. — Volt nálam is, gügyögött valamit — legyint —, de ez nem érdekes. Mondtam neki, hogy a szakvezetés ebben az évben nagyon mel­léfogott. A hiba, amit elkövettek, jóvátehetetlen! — Miről beszélsz? — vágott közbe a titkár. — Nem hogy örülnél, hogy jó felkészültségű szak­emberek dolgoznak a szövetkezetben. Megítélé­sem szerint mindenkor számítani lehet munká­jukra. Különben is,mi volt az a nagy hiba? — Most nincs időm részletezni. Vele megbeszél­tem, adtam neki 24 órát, határozzon: vagy velem, vagy ellenem. Ha ellenem, szedheti a sátorfáját. — Ebből elég! — állt fel erősen felindulva a titkár- Pillanatok alatt mérlegre tette az elhang­zottakat. — A főagronómus nem kulákfi! Tagja a községi pártbizottságnak, testület állította oda, ahol dolgozik, a szövetkezetbe is. — Megdöb­benve állt az ablak előtt. Egyik szemével ráné­zett a fotelben pöffeszkedő vörös báróra, s erre gondolt. Ez tetszeleg, az meg lót-fut, gondját vi­seli ezer embernek. Ha nem leszünk résen, még a főagronómust is leminősíti. Fajankót akar csi­nálni ebből az emberből is. Nem teheti, tépe- lődött gondolataiban a titkár. Ha Csukás valaha őszinte volt és szerette a tsz-t, most kivált szük­sége lenne ilyen erényre. 0 mégsem magábaszáll- va keresi a megújuláshoz vezető utat, hanem más szemében látja a szálkát™ az övében pedig ge­renda van. — A főagronómus jő ember, kiváló szervező. Ha ő nem lenne, nem itt dolgozna, nem állna olyan jó helyen a tsz, mint amilyet kiküzdött ma­gának. Ezt az embert nem engedem senkinek ki­kezdeni. Tudd meg, ott állok mellette, és ott áll majd a pártbizottság is. — Állhattok már mellé! — szólal meg Csuk&s. — Már ő sem a ti emberetek! Ilyenek ezek az agronómus-muksók. Rájuk szól az ember és be­dobják a törülközőt. — Csak nem megy eV? —= szól kétségbeesett hangon a titkár. — De igen. Elmegy. Ma szólt, hogy januártól ne számítsak a munkájára, Már néztem is he­lyébe egy másikat. titkár újra az ablakhoz lépett. Nézte, te­kintetével sorba követte a cukorrépával és a kukoricával megrakott járműveket. A munka órarendszerűen halad. Néhány nappal ezelőtt járt a tsz-szövetségben, s ott hallotta, hogy a község büszke lehet a szövet­kezetiekre. Jól dolgoznak, kitartó, szorgalmas munkával szántanak, vetnek, mentik december elől a kintlévő értékeket. Példás, magasfokú a szervezettség. Es most, amikor az év nehezén túl­vannak, nem jó dolog szélnek ereszteni az ered­mények kovácsolóit. — Hagyj magamra! — fordult Csukáshoz a titkár. > Csukás felállt a fotelből. — Hát csak ezt akartam mondani, tulajdon­képpen ezért jöttem, nem a fákért, meg a ró­zsákért. Másnap úgy hozta a sors, hogy a párt járási bizottságának első titkára a községben járt. Sok­mindenről beszéltek. Közeleg a községi pártérte­kezlet. Eközben szóba került a Csukással folyta­tott beszélgetés is. A titkár aggódva szólt a fő­agronómus távozásáról, mire a vendég rákér­dezett. — Mit szól mindehhez a tsz párttagsága, ve­zetősége? Elengedi-e a főagronómust úgy, hogy távozását tudomásul veszi, vagy tőle mint kom­munistától, a tsz vezetőségébe választott ember­től magyarázatot kér. Vajon lesz-e annyi erő a párttagságban, a tsz vezetőségében, hogy elmen­jen az ellentétek okának feltárásáig, s kiálljon az egyik, vagy a másik ember mellett, vagy kö­zös munkára serkentse mindkettőt? Ott kell majd állást foglalni, ott kell majd színt vallani! — Nehéz a helyzet. A mostani ősz jó vizsgaal­kalom volt valamennyi szakembernek itt hely­ben is — szólt közbe a községi bizottság titkára. — Most ilyen nagy események után és a közeli hónapok pártmunkája az összetartozás szálainak erősítését követeli tőlünk itt a faluban is, nem pe­dig a gyümölcsöt termő ágak levágását a szövet­kezet fájáról. T alamilyen módon Csukás tudomására kel- 1/ lene hozni — fejtegeti gondolatait a já- 7 rási első titkár —, hogy a termőfa ága­inak levágása a gyökerek -pusztulásához vezet. S mit ér a fa gyökér és lomb rtélküi} TV-JEGYZET egy Jogi esetről Nincsenek kéznél arra adatok, hogy hányán nézik a televízió „Jogi esetek” című műsorát, de feltételezhető, hogy igen népsze­rű tv-műsor. Közismert, hogy az ezer lakosra jutó jogászok szá­mával világviszonylatban is az élvonalban vagyunk. Az „ama­tőr jogászok” száma pedig ezzel a műsorral is nő, ahogyan azt meg­tudhatjuk a megannyi, e műsor­ban idézett levélből. Mindez persze hasznos dolog, ha arra gondolunk: a jog tudása egyre inkább szükséges, napjaink ügyes-bajos dolgainak elintézé­sét könnyíti meg. A csütörtök esti Jogi esetek egyik „esete” egy Giorgio nevű olasz fiú elhagyott menyasszo­nyáról szólt. A szakértők részle­tesen elmondták a tennivalókat, Vetélkedő a Volánnál egyvalami azonban kimaradt: tm erkölcsi oldal. S hogy saját por­tánk előtt seperjünk, a kislány, Klárika felelőssége, illetve fele­lőtlensége. Sokat hallunk arról — főleg a nyári, idegenforgalmi idényben —, hogy hány magyar lány feltehetően jómódú külföl­di vőlegénye választja a műsor­ban is látható „cserbenhagyásos módszer”-t. S ezeknek az esetek­nek legnagyobb részben nemcsak áldozatai, de előidézői is a lá­nyok: a könnyű siker reményé­ben naivak, hiszékenyek, felelőt­lenül meggondolatlanok. S aho­gyan Klárikával is történt, mind­ezért fizetni kell. A legjobb eset­ben egy ország-világra szóló el­jegyzési lakoma költségével. A jobbik esetben! m. un Közlekedj velünkl Kilenc brigád a döntőben A Volán 8. számú Vállalat „Közlekedj velünk!” címmel meghirdetett vetélkedőjének no­vember 11-i elődöntőjén a me­gyéből 26 szocialista brigád vett részt. A Gyulán, Békésen és Békéscsabán megrendezett elő­döntőkről — amelyeken a brigá­doknak a szervezett autóközle­kedés 25 évéről és a Volán vál­lalat tevékenységéről szerzett is­mereteikről kellett száimot adni­uk — 3—3 brigád jutott tovább a megyei döntőre. Az elődöntők eredményei alap­ján a vasárnap, november 24-én délelőtti döntőn az alábbi kilenc brigád méri össze tudását: az Állami Építőipari Vállalat Ku- lieh Gyula Szocialista Brigádja, a Sarkadi Cukorgyár Bánki Do- nát Szocialista Brigádja és szál­lítóbrigádja, az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár orosházi Petőfi Szocialista Brigádja, « BMG békési gyárának Kandó é® Kossuth brigádjai, a víz- és csa­tornamű vállalat békési Rákóczi és szarvasi Major Brigádja, va­lamint a békéscsabai ÁFÉSZ Jubileumi Szocialista Brigádja Csodával határos menekülés Az ukrajnai Melitopolban egy négyéves fiúcska lezuhant a negyedik emeleten levő laká­suk erkélyéről, ám a mentőket nem miatta, hanem egy idős asszonyért kellett kihívni, aki észrevette a zuhanó gyerme­ket, azonban nyomban elájult, elvágódott és eszméletét vesz­tette. A kis Vologya Szam- burszkijnak azonban szerencsé­re semmi baja sem törtált Szemtanúk szerint, amint föl­det ért, azonnal lábra állt, le­porolta a nadrágját és labdáját kérte. Az orvosok alaposan megvizsgálták és úgy találták, hogy teljesen sértetlen, s még egy karcolás nyomát sem fe­dezték fel rajta. Nem tudják okát adni a négyéves fiúcska csodával határos életben mara­dásának. (MTI) Vírushordozó állatok Ám „A1" jelzésű influenza­vírus hordozói a világon mii* denütt valószínűleg a vadma­darak és a náziszamyasok A kutatók megállapították, hogy a Csendes-óceán partvidékeinek költöző madarai, a brazil ős­erdőkben fészkelő madarak, Thaiföld és más vidékek vad­kacsái olyan specifikus antites­tekkel rendelkeznek, amelyek védettséget biztosítanak szá­mukra ezzel a vírussal szem­ben. Ugyanezek a kutatók azt is kiderítették, hogy az influ­enzavírus közvetítői emlős ál­latok is lehetnek. Így a sertés szervezetében a hongkongi inf­luenza vírusával szemben ki­fejlődött antitesteket találtak, amikor a járvány már három európai országban és Japánban elterjedt 0$0 0£©0£0 0^00^0 0^0©^0( November 22-től az UNIVERZÁLi Kiskereskedelmi VáTSaSat 42. sz. üvegboltja és az AMFORA-ÜVÉRT békéscsabai lerakata pécsi árubemutatót rendez, vásárlással egybekötve, Békéscsabán az üvegboltban Tekintse meg újdonságainkat, «csínárukat, kéttüzű vázákat, különböző Zsolnai-mintával készült készletárukat és dísztálakat. )0600$00600$00600600$*0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom