Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-20 / 271. szám
Százhuszonöt éves a Lánchíd Budapesti hídjaink kecsessé" ge, szépsége, ritmusa a főváros egyik ékessége. A hegyekről vagy a Duna-partról elénk tárt! ló látvány meghatározó eleme. Azonban nemcsak,- egyszerűen az esztétikai gyönyörűség okáért állították: fontos gyakorlati funkciót teljesítenek a folyó két partjának és az ország két részének összekötteté- sehen. Hídjaink eleje és legszebbike a Lánchíd, első áliandó hidunk Pest és Buda között. Az ősrégi kereskedelmi út, forgalmának lebonyolításában évezredek óta nagy szerepet töltött be a pesti rév, de már Zsigmond korából. a 15. század elejéről hajó- hídról is tudunk e helyen. A törökkori hajóhíd az ostrom idején, 1686-ban végleg elpusztult, ezért a pesti tanács az új század hajnalán, 1701-ben köny- nyen elbontható repülőhidat rendelt a lassan benépesülő város egyik asztalosától. Az új hajóhíd felállítására csak a század második felében került sor. Több mint negyven pontonon álló, a hajózás számára két vé-, gén megnyitható alkotmány volt ez. amelyet jégzajlás, hajók. többször is megrongáltak, halálos végű szerencsétlensége ködése nyomán komoly mozgalom született. Eleinte a nemzeti viseletét kedveltette meg, maga is példát mutatott. Csakhamar sok követője akadt, szemmel láthatóan elszaporodott a passzív tiltakozást bizonyító magyaros öltözködés. Ezt követte az aktív tiltakozás: arra bátorította az ifjakat, hogy követeljék az egyetemen a magyar nyelvű oktatást, mégpedig minden tantárgyra kötelezően. Buzdítását siker követte, általánossá lettek az anyanyelvi előadások az 1859—60-as tanévtől. A pesti fiatalság egyre többet gondolt 1848-as elődeire, akik Táncsics agitációja nyomán a cselekvésben is példaképek lettek. Politikai tüntetésekre, tiltakozó gyűlésekre került sor. ’ Eltökélten munkálkodott Táncsics a komolyabb megmozdulások érlelődéséért. Forradalmi lehetőséget látva a rosszabbodó politikai helyzetben, közvetlen harcostársaival együtt fegyveres felkelést tervezett 1860 hús- vétjára. Még szuronyok készítéséről is tárgyalt Vidacs Jánossal. A húsvéti szünetre szétszéledő diákokkal akarta eljuttatni Korradalmi Kátéját az ország minden részébe, és a feltámadási harangszó lett volna jeladás a felkelésre. Amolyan erőfelmérő alkalomnak tekintette március 15-ét. Kaas Ivorral, Rab Istvánnal, Ignaccal és az ifjúság két okozva. Ezek és a megnövekedett forgalom, miatt hamarosan felvetődött az állandó és kőből épített híd gondolata, mely végül is — elvetélt korai kezdeményezések után — Széchenyi István munkássága nyomán vált valóra. Széchényi 1832-ben a Hídagy- let megalakításával szervezett kereteket adott az építés anya-* gi és műszaki ügyeinek. Hamarosan kitűnt azonban, hogy, külföldi sagítséa nélkül a régóta várt vállalkozás eleve reménytelen. Ezért az ország gazdasági felvirágzásáért munkálkodó gróf Angliába utazott és megszerezte a névrokon Clark-ok (Tierney és Adam) tervezői és építésvezetői ■ közreműködését, az-országgyűlés pedig az 1836:26. törvénycikkel a hídépítést törvénybe iktatta Miután a bécsi Rótschild és Sina bankházak anyagi támogatását is úkerült megnyerni, 1842. augusztus 24- én végre megtörténhetett a várva várt alapkőletétel (az ünnepélyes aktus egyébként Barabás Miklósnak a Nemzeti Múzeumban őrzött vízíestményéről is sokak száméra ismert). A Lánchíd — amelyet még Kossuth Lajos javaslatára neveztek el Széchenyi Istvánról más vezetőivel megállapodott, hogy a nevezetes évfordulón tüntetést rendeznek, tiszteleg- ív.k a Kerepesi úti temető honvédsírjainál és elszavalják Vörösmarty Mihály légiin esebb versét, a nemzeti imádságként tisztelt Szózatot. De mivel Táncsics és társai nem voltak sem stratégák, sem a nagyszabású szervezésben gyakorlott vezetők, számításaikat viszonylag köny- nyűszerrel áthúzták a hatalom erőszakszervei. Már 9-én megkezdődtek az óvintézkedések, motozások városszerte. Kaas Ivort és Rab Istvánt letartóztatták. 14-én este Pápai Istvánt is keresték lakásán, de nem találhatták meg, mert a biztonság kedvéért Táncsics Mihá- lvéknál éjszakázott. Ez sem használt. A besúgók elárulták tartózkodási helyét, és március 15-én hajnalban Táncsiccsal együtt bilincsbe verték. Amikor utcára léptek a kísérők között a derengésben, akkor látták, hogy az egiész környéket ellepte a rengeteg zsandár. Ennek ellenére lezajlott a tüntetés. Katonaság rontott a Kerepesi úti temető honvédsírjainál tisztelgő diákságra. Kézitusa, lövöldözés lett a szét- zavarási kísérletből. Sok sebesült borította a temetőárkot, köztük egy halott, Forinyák nevezetű diák. Akit tudtak, letartóztattak, épeket, sebdsülte- ket egyaránt. (folytatjuk) — műszaki megoldását tekintve függőhíd, amelyet a két fő- pilléren áthaladó és hatalmas csavarokkal összekötött láncok tartanak. Ezeket a láncokat a két parton, mélyen a föld alatt (az úgynevezett lánckamrákban) vastömibökkel horgonyozták le ég főiébe terhelésül hatalmas köveket, földet és híd- főépületeket, emeltek. (A hídfő- épületek helyén egyébként ma az oroszlánok állnak.) A pályatestet a csavarokról lefüggő vasszálak tartják. Építéséhez mauthauseni gránitot, váci her mokkövet. szlovéniai fát és Angliában olvasztott vasöntvényt használtait fel. Legrégibb és legszebb hidunk története, kiváltképp a kezdeti időkben, ugyancsak kalandos volt. 1848. július 18-én. az utolsó iár.cszakasz felvonásénál a felvonólánc elszakadt, többen — köztük Széchenyi is a Dunába estek. Az 1848—4,9-es, események, a forradalom, és szabadságharc idején gyakorta gazdát cserélő város helyzete megakadályozták az utolsó simítások elvégzését. Sőt, a krónikás majdhogynem, a híd pusztulásáról számolhatott be. Buda ostromakor ugyanis Hen- tzi tábornok, a pesti Duna-part klasszicista palotasorának szét[' lövetője parancsot adott a híd felrobbantására. Ez akkor nem történt meg, azonban a Vár bevétele után Allnoch osztrák ezredes a parancs végrehajtásának szándékával szivarjával gyújtotta meg az előkészített robbantózsinórt. A robbanás azonban szerencsére csali az értelmetlenül robbantani akaró tisztet röpítette a levegőbe, a híd épen maradt és az osztrák katonai igazgatás 1849. november 20-án átadta rendeltetésének. 18"6-ban kiegészült az Alagúttal és így a két városrészt ös®- szekötő funkciójában is kitelje- sült Lánchíd történetében a következő jelentős esemény 1902 után történt, amikor is az egyre aggasztóbbá váló kilengitek miatt kicserélték a híd vasszerkezetűt. Az építmény ezáltal könnyedségéből és kecsességéből ugyan sokait veszített, de többszőröm nagyobb hordké- pességű lett. A híd történelmének legszo- morúbb napja 1945. január 18-a, amikor a körülzárt német katonaság értelmetlen romboló indulatában többi hídjaink után ezt is felrobbantotta. Huszonöt évvel ezelőtt. 1949. november 21-én, a hídavatás 190. évfordulóján adták át ismét a forgalomnak a remélhetőleg nyu- godtabb jövő elébe néző újjá- . épített hidat. Az elmúlt években elvégzett renoválási, dísz- kivilágítási rhunkálatok eredményeként még teherbíróbban, még szélesebben és szebben ékesíti és határozza meg a pesti Duna-part látképét. Ä. i Munkásmozgalmi kiállítás felszabadulásunk 30. évfordulóján A Szovjetunió Állami Forradalmi Múzeumát köszönti fennállásának 50. évfordulója alkalmából a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum. A többi szocialista ország múzeumaival együtt ünnepli a félévszázados jubileumot a november 23— 28-i moszkvai tudományos ülésszakon. — A forradalmi és munkás-, mozgalmi múzeumok vezetői ezen a tanácskozáson múzeumainknak az ideológiai nevelésben és a közművelődésben betöltött szerepéről terjesztenek elő tudományos közléseket. Ezzel is elmélyítik a forradalmi múzeumhoz fűződő kapcsolataikat — tájékoztatta Esti Béla, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum főigazgatója az MTI munkatársát. — A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum fenn- állása óta együttműködik a forradalmi múzeummal, kölcsönösen szerveznek anyaggyűjtéseket, expedíciókat, kiadvány- és kiállításcseréket. Jelenleg több évre tervezett közös expedíciót folytatunk. Munkatársaitok a Szovjetunióban kutatják az oroszországi forradalomban és polgárháborúban részt vett magyar internacionalisták tevékenységére vonatkozó dokumentumokat, emlékeket. — Ezenkívül mindkét ország- , ban széles körben kutatjuk az orosz internacionalistáknak a Magyar Tanácsköztársaság védelméért folytatott harcával kapcsolatos dokumentumokat. A legreprezentatívabb tárgyakat jövő év tavaszán, hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján tárjuk a közönség elé. Négyszemközt a «milliomossal" Huszonötször a Föld körül Húsz esztendő a történelem- 1 ben legfeljebb agy pillanat, j vagyis nem nagy idő. Egy em- I bér elétéhek viszont ez csak- j nem egyharmad része, vagyis nagy idő. Különösen akkor, ha az ember ezt a két évtizedet becsülettel, egy munkahelyen dolgozza végig. Ez egyébként a többségre jellemző. Azoknak a tábora viszont már jóval kisebb, akik a közlekedésben a volán mögött töltöttek ennyi évet, s egymillió kilométert tettek meg — balesetmentesen. Elképzelni is nehéz, milyen sok az az egymillió kilométer. A közúton megfelelne Békéscsaba és a főváros között ket- ezer-ötszéz fordulónak, vagy száztizenegy szer akkora ez a távolság, mint Budapest és Tokió között. Ha az egyenlítő mentén szeretne valaki ennyi kilométert megtenni, akkor annál? is huszonötszőr kellene megkerülnie bolygónkat. * * * A „milliomos” Varga István, a Volán 8-as számú Vállalatának autóbuszvezetője, 26 éves korában, 1952-ben kezdő gépkocsivezetőként került a szakmába. — Tehergépkocsin, segédve-1 zetőként dolgoztam . az első idő- I szakban, emlékszik vissza a ré-J gi időkre Varga István. — Meg kellett ismerkednem a mesterfogásokkal. A tanulóidőszak után évekig j csak tehergépkocsit vezetett. De eltelt már nyolc esztendő az- ; óta is. hogy áru helyett utasokat bíznak rá nap mint nap. j — A Békéscsaba—Kunszent- 1 marton között közlekedő autóbuszjáraton kezdtem, pótkocsis szerelvénnyel, majd csuklós busszal folytattam. Három éve pedig farmoforos» Ikarusz 66-1 ossa] viszem az utasokat. Ezen az útvonalon járok ma is. A balesetmentes vezetés mellett a jármű karbantartására 1* nagy gondot fordít. Ezt bizonyítja, hogy az az autóbusz, amivel most Is közlekedik, 282 ezer kilométert futott fődarabcsere nélkül. — Az Ikarusz 66-osok nagyon jó kocsik. Ha az ember gondjukat viseli, meghálálják. — Voltak forró pillanatai? — Ennyi kilométer megtétele közben szinte elkerülhetetlen. Azt viszont büszkén kijelenthetem, hogy az én hibámból még nem teremtődött balesetveszélyes helyzet. Sokszor 80 utas szorong a hátam mögött. Az életüket, biztonságukat nem kockáztathatom. Sajnos, vannak vakmerő gépjárművezetők, s minden mozdulatuk veszélyforrást rejt magában. Téli időben a síkos út is megtréfálja a gépjárművezetőket. Ha nagyobb sebességgel megcsúszik a kocsi, bizony nehéz „egyensúlyban tartani”. — Tervei? — Szeretnék még néhány százezer kilométert balesetmentesen vezetni. Az elmúlt évben építettem családi házat, Öcsödön. Ila évek múlva összegyűlne a pénzem, akkor vennék egy kocsit, s azzal szállítanám a családomat — mondja búcsúzóul. Indulnia kell. A menetrend parahesa ez. Varga István munkatársai körében megbecsülésnek örvend, amit munkájával és emberi magatartásával szerzett meg. Az elmúlt napokban megkapta az „Egymillió kilométer balesetmentesen” kitüntetést, amivel öregbítette a Sallai Szocialista Brigád hírnevét is. Szekeres Audaás
