Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-19 / 270. szám

Körtetelepítés a házikertben A tSB hónapokban elegendő alma áll rendelkezésünkre, kör­téből viszont az üzletekben és a piacokon csak kévés találha­tó. Sok esetben ez is közepes minőségű. Termesztését a házi- kertekben kellene jobban fel­karolni. A körte szorgalma» munkát, nagy szakértelmet igényei. Legjobban a mély rétegű, táp- dús talajon termeszthető. Házikertünket a telepítésre élő kell készíteni. Se a saját, se a szomszéd kerti mezsgyé­jén ne legyen akác vagy más V sssép keit kialakításának gyik feltétele a jó színhatás. Az egyöntetű zöldfelület megtörése színes lombbal kívánatos. Külö­nösen a vörös szín teszi válto­zatossá kertjeinket. A növény­anyag kiültetésekor azonban ügyelni kell arra, hogy egy-egy területre ne helyezzünk sok pi­ros növényt, mert az már ter­mészetellenes hatást kelt. Az egész nyáron át szép sötétvörös lomb csak napos helyen alakul ki a növényeken. Faiskoláink több piros lombú fajt és válto­zatot termesztenek, azonban ezek csak kisebb mennyiségben talál­hatók a faiskolai árjegyzékben. Most a legszebbekre hívnám fel a telepítők figyelmét Díszfák A kedvelt juharnak két, ha­sonló habitusú, vörös lombú vál­tozatát szaporítják a faiskolák. Az Acer platanoides ’Faassens Black’, valamint az Acer plata­noides ’Crimson King’ vérjuhar néven ismert. Gömbölyded ko- ronájú, 12—15 méterre megnövő fák, lombozatuk a tavaszi kihaj­tástól a lombhullásig sötétvörös, erősen fénylő. Mint park- és sor­fák egyaránt kedveltek, közepes nagyságú koronafejlődésük mindkét változatot utcák fásítá­sára is alkalmassá teszi. A talaj ás a fekvés iránt nem igényesek. A nyírek alacsony, mintegy 7—10 méter magásra növő, laza ágrendszerű fajtája a Betula pendula ’Purpurea’. Díszítő elem az egész vegetáció során a vörös lomb. Télen lilásvörös kérge dí­szíti. Az idősebb példányok ágai enyhén lecsüngőnek. Kizárólag földlabdával ültethető ki. Gyor­san fejlődik, kis igényű díszfa. Terebélyes koronájű, nagy fává nő a vérbükk — a Fagus sylva­azonnali belépéssel felveszünk a Lencsés! út mellett levő presszónkba, ÁFÉSZ, BÉKÉSCSABA, Luther u. 2. 2245 nagy fcsnM &l Ezek ugyanis árnyékukkal, gyökérzetükkel, lombozatukkal a talajból a táp­anyagot, vizet elvonják, a lég­mozgást, napfényt elzárják. Ki kell vágni minden' silány, be­teg, öreg fát, cserjét. A talajt mélyen ássuk vagy szántsuk fel. Szedjünk össze minden fa­gyökeret, követ Ilyen nagy ; rendezést követően ajánlatos kertünket a talajmunka előtt 100 négyzetméterenként 400 kg jó minőségű isitállótrágyával megtrágyázni. tlea ’Atropunicea’. Levelei a ki­hajtástól a lombhullásig sötét­vörösek. Szoliter- és sorfaként egyaránt alkalmas. Üde talajt, párás klímát igényel. A díszalmák csoportjába tar­tozó Malus purpurea ’Eleyi’ fia­tal levelei barnásvörösek, virágai borvörösek, sötét almatermése is piros. Nem túl igényes, átlagos kerti talajban jól fejlődik. Az egyik legelterjedtebb vörös lombú kis fánk a vérszilva -r- a Prunus cerasifera ’Atropurpurea’ (Prunus pissardi) és a Prunus cer. ’Nigra’. Az előbbinek a le­velei kihajtáskor barnás-, később sötétpirosak. A P. nigra levelei nagyobbak és sötét, fénylő fe- ketéspirosak. öt—hat méteres kis fává nőnek, keskeny, szűk helyre is ültethetők. Tavasszal halvány rózsaszínű szimpla vi­rágai, ősszel pedig vörös, szilva­szerű termései is díszítik a fát. Díszcserjék Kevés fajnak piros a levele a tenyészidő folyamán. Legismer­tebb a vérborbolya, a Berberis vulgaris ’Atropurpurea’. Erős növésű, a metszést is jól tűrő, 2—3 méter magas sövényt alkotó cserje. Lombja tavasztól őszig sötétvörös. Májusban sárga vi­rágai, lélen piros termései díszí­tenék. Alacsony, tömött cserjét alkot az 50—60 cm-re növő Berberis thunbergit ’Atropurpurea nana’. Szinte szabályos gömb alakú. Lombozata az egész vegetáció alatt sötétvörös. Sziklakerti nö­vénynek, szoliternek értékes. Kevesen ismerik a piros leve­lű cserszömörcét — a Continus coggyyria ’Royal Purple’-t. A 2—3 méter magasra növő bokor lombozata sötétvörös, fémes fé­nyű. Június végén 15—20 cm-es virágbugái díszítik. Mint szoli­ternövény a meleg, napos fek­vést kedveli. Nagy bokorrá fejlődik a vörös levelű mogyoró — a Corylus ma. { xima *Purpurea’. Tavasszal, lombfakadás előtt 'barkavirágzat díszíti. Lombozata fénylőpiros,! fonáka enyhén molyhos. A port jól megköti. Szoliternek és sö­vénynek is alkalmas. Termése ehető mogyoró. | Dr. Móczár Bál* Telepítés előtti fontos felada­taink: 1. Kertünk pontos fel­mérése; 2. milyen nagyságú fá­kat akarunk nevelni? (a te- nyészterület, az ültetési távolság meghatározása); 3. a körtefaj­ták összeválogatása. A régebbi időiben mindig kö­zépmagas termőfákat telepítet­tünk házikertünkbe. Nagy ter­mőfelületet, nagy termésterü­lettel. Ma mindenképp ala­csony törzsű termőfákat nevel­jünk, telepítsünk. Számtalan termelési előnyük van a kö­zépmagas törzsűekkel szemben, a) Korán termőre fordulnak; b) ízletesebb a gyümölcsük; c) könnyebb a fák ápolása, a metszés, az ág lekötése, alá­támasztása; d) könnyebb és tökéletesebb a növényvédelem; e) jobb termőegyensűlytwn tart­ható a fa (ritkítással); 0 a termés leszedése biztonsá­gos és egyszerű; g) a szél kártétele sokkal ki­sebb a szedés előtt} időszak­ban; végül h) az ültetvény barázdásan egyszierűen öntözhető. Házikertben a körtefáikat leg­jobb 3x5 m távolságra ültetni, így a háromméteres tőtávol­sággal a fák lombjai időben összeérnek, termősövényt al­kotnak. A sorok 5 méterre es­nek egymástól, ez lehetővé te­szi a közlekedést, a művelést, az öntözést, valamint az any- nyira fontos légmozgást és fényhatást. A fajták megválasztásának három követelménye van: 1. talajviszonyaink; 2. az érési idő sorrendje; 3. a porzó fák meg­választása. A téli körték egymás bepor­zását is elősegítik, mégis fon­tos, hogy a beporzásra, a ter­mékenyülés előmozdítására 2— 4 kiváló minőségű nyári és őszi fajtát is telepítsünk. Az alacsony törzsű bokor té- Kkörte-oltványok birs- vagy vadkörtére oltott oltványok a jobbak. így nagyobb, gyorsab­ban fejlődő fákat kapunk, és a gyümölcsön nem érződik birsíz. Az oltványokat mindig faiskolából szerezzük be, bo­kor vagy suháng csemeteolt­ványként. Az alacsony törzsű, bokor alakú fák törzsmagassága az elágazásig minden esetben csak 40—50 cm lehet. Mindenképpen az őszi ülte­tés a jobb. így egy évet nye­rünk. Az oltványok fő- és ol- dalgyökérzetét 10—20 cm-re vágjuk vissza, és vigyázzunk, hogy se mélyen, se magasan ne ültessünk. A fákat őszi ül­tetéskor iszapoljuk. beöntözzük és felkupacoljuk. Ágat csak ta­vasszal metszünk. Ha a telepítés folyamán min­den munkát gondosan elvé­geztünk, megelégedetten tart­juk kis téli pihenőnket, várva a fakadó tavaszt, mikor elkezd­hetjük a termesztés sok szép munkáját. Addig is vegyünk kezünkbe ’szakkönyvéket, mert kertészeti tudásunknak mind elméleti, mind gyakorlati te­kintetben évről évre úgy kell fejlődnie, terebélyesednie, mint an átültetett és ápolt fiáknak. ­Vörös lomhü dísznövények Hogyan kezeljük az újborokat? Az idei rendkívüli körülmé­nyek között a szüret bajkeve­rői a penészek voltak. Ezek törést okozó anyagokat termel­nek másrészt — a kék szőlő­fajták esetében különösen ká­ros — színanyagcsökkenést okoznak. Az idei borok ezért barnatörésre hajlamosak. Ha már gyenge lett a borunk, leg­alább legyen egészséges! A törést okozó anyagok a szőlő feldolgozásakor esedékes szakszerű kénezéssel elpusztít­hatok. De ha kéneztük is a szőlőt, a cefrét, erjedés előtt a mustot, a bor első fejtését ak­kor is különösein gondos kö­rültekintéssel végezzük. Ugyan­is a penészes szőlőből a must­ba került törést okozó anya­gok mennyiségét nem ismer­jük. Nem lőhetünk biztosak Do­hát abban, hogy a feldolgo­zás során alkalmazott kénezés elégséges mértékű volt-e. Ne tévesszen meg bennünket, hogy a kierjedt, tisztuló újbor — a hordója mellett vizsgálva — esetleg nem mutat törési haj­landóságot. A hordóban ugyan­is a bor többé-kevésbé telített széndioxiddal, s ez a levegőt távol tartja tőle. A nem kívá­natos változások csak bizo­nyos idő múltán mutatkoznak, amiken* a bor levegőzik. A penészes szőlőből szárma­zó borok első fejtését feltétle­nül korán, a kierjedést köve­tő 1-2 héten belül végezzük éL Ne törődjünk ezúttal azzal, hogy a bor mennyire tiszta. Nagyobb veszély a bor egész­sége szempontjából az az üle­dék, seprő, amelyen fekszik, mint hogy mennyire indult meg az öntisztulás. E seprőben sok nem kívánatos anyag a pe­nészes szőlővel került a bor üledékébe, ezért mielőbb szaba­dítsuk meg a bort tőle! A bor tisztulása később is bekövet­kezik. Vagy ha nagyon korán kívánunk tiszta állapotú bort, akkor majd fejtés után egy jó derítéssel siettessük a tisztulást Közvetlenül a fejtés előtt fel­tétlenül végezzük el az úgy­nevezett törési próbát Fehér palackot vagy kóstolópoharat körülbelül 3/4 részig megtöl­tünk a vizsgálandó borral. A palackot csak vattával dugjuk be. A mintát szobahőmérsék­letű helyen egy-két napon át figyeljük: mutat-e színválto­zást? Az egészséges, törésre nem hajlamos bar szépen tisz­tulni kezd, száné nem válto­zik. A hibásan erjedt vagy tö­résre hajlamos bor a levegőn megzavarosodik, a felső szé­lén barna gyűrű jelenik meg. Ez a bámulás lefelé terjeszke­dik. Egy idő múlva az egész bor törtté, kávébarna színűvé válik, íze kellemetlen (törtíz). A vörösbor szintén kávébarna lesz. Általában, ha a bee a MM» St próba sorún — 48 óm múlva kezd megtör ni. a barna gyűrű vékony (pár mm), akkor 20 g/hl — 24 óra múlva jelentkező bar­n ulásnál 30 g/hl — 12 órán belül jelentkező erőteljes színváltozásnál t 40 g/hí kristályos borként kell adagol­nunk hozzá. A fejtést ennek megállapítása után a következőképpen hajt­juk végre. A szükséges mennyiségű kém 5—10 liternyi borban tökélete­sen feloldjuk. A kénes bort * fejté^Be előkészített, tiszta hor­dóba öntjük. Ha a kén az el­ső 5—10 liter borban még ma­radéktalanul feloldódni nem tu­dott — a sajtár alján sószánű maradék látható •— a művele­tet további bormennyiséggeí teljessé tesszük. A tűlkéneaett: bort tartalmazó hordóban el­égetünk 100 literenként számít­va körülbelül egy fiél azbeszt kénszeletest Ezután a hordót teletöltjük, ás csak lazán dug­juk le vagy a dugót fordítva helyezzük az akonanyílásra. Törésre hajlamod ^örősixv nmk a kénezés hatására tér mészetesen átmenetileg elszín- telem edik, Es azonban « kisebb baj, amelyet sajnos ilyen eset­ben vállalnunk kell, ahelyett hogy a borunk bamatörött, be­teg legyen. A kénezett vörösbe» színe lassan (3-4 hét alatt), ahogyan a szabad kénessav Se­kötődik — visszatér. Ebből I» látható, hegy & penészes kék­szőlő sokkal nagyobb káré szenvedhet, mint a fehér. Nagy gondot fiordítasuBÜg as­ide! borok töltögetéséra, Mercs drpää Könyvajánlatunk MAndy Györgyi A BŐ TERMÉS BIOLÓGIAI ALAPJAI A talajműveléssel, vízellátás­sal, trágyázással, növényvéde­lemmel és a termésfokozás szá­mos egyéb kémiai és fizikai eszközével csak akkor érhetünk célt, ha figyelembe vesszük a növény igényeit, melyet bioló­giája határoz meg, és tisztában vagyunk a különböző beavat­kozások kölcsönhatásával. A szerző ehhez kíván segít­séget nyújtani. Az egyes témák tárgyalása során rámutat az összefüggésekre, azokra a bo­nyolult kölcsönhatásokra, me-, lyek egy-egy beavatkozás ered­ményességét befolyásolják, s mindvégig az egységes bioló- . giai szemlélet kialakítására tö­rekszik. összefoglalja az időjárási té­nyezőknek a növényekre gyako­rolt hatását, ismerteti a vető­mag biológiai értékét befolyá­soló tényezőket, a vetömagke- zelés módszereit, a növények- Ökológiáját, ■ az etológiái ö»­lajdönságdÜ Mnáüfcsi ßeaválto­zási lehetőségeket, a talajnak mint a termesztés közegének je­lentőségét, az -öntözés és a trá­gyázás és a növények életfolya­matai közötti összefüggéseket, a mesterséges környezet (hajtató- ágyi és üvegházi feltételek) elő­nyeit és hátrányait, a növé­nyek teljesítőképességének élet­tani és agrotechnikai munkák­kal való serkentését. A könyv segítséget nyújt ah­hoz. hogy a gyakorló mezőgaz­dák felfrissítsék biológiai isme­reteiket, új megvilágításban lás­sák a környezeti tényezők ha­tását, így tudatosan tudjanak beavatkozni a nagyobb termé­sek elérésébe. rtísmm^r IQ ifü NOVEMBER 1A *

Next

/
Oldalképek
Tartalom