Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

3 Béke-világtanács nyilatkozata

Helsinki

A Béke*világtanác^«'' Helsinkiben működő titkársága nyilatkozatot tett közzé, amelyben a november 18. és 24. közötti időszakot a monopóliumok elleni harc nemzetközi hetévé nyilvánította.

A monopóliumok — mint a nyilatkozat rámutat — állandóan veszélyeztetik a világ béke. jét. Kifosztják a fejlődő országokat és -megakadályozzák politikai és gazdasági szuverenitásuk megvalósulását A neokokr nializmus, az apartheid és a fajgyűlölet védelmezőjeként lépnek fel. A nemzetközi konszernek akadályozzák a demokratizálódási folyamatokat, ők a felelőse^ a világ számos országában történt reakciós államcsínyekért.

A Béke-világtanács felhívja a világ népeit, hogy mozgósítsák erőiket a monopóliumok elleni harcra, és tegyék ezt a harcot a tömegmozgalmak tartós világbékéért folytatott harcának alkotórészévé. (TASZSZ)

Az ENSZ-közgyűlés palesztin vitájának harmadik napján — közép-európai idő szerint az éjszakai órákban — mondotta el beszédét Hollai Imre, hazánk állandó ENSZ-képviselője.

Magyarorszag egyike azoknak az államoknak — mutatott rá Hollai Imre —, amelyek támogatták mind a palesztin kérdés napirendre tűzését, mind a Palesztinái Felszabadítási Szervezet küldötteinek meghívását a közgyűlés 29. ülésszakának palesztin vitájára.

E vita célja történelmi igazságtétel — folytatta a szónok. — A palesztin néppel szemben elkövetett, hosszú ideje tartó súlyos jogtalanságokat kell jóvátenni, A történelmi hűség kedvéért azt is tegyük mindjárt hozzá, hogy a palesztin arab nép temérdek szenvedéséért nem az Egyesült Nemzetek Szervezetét, vagy annak különböző határozatait kell elmarasztalni. A felelősség egyedül és kizárólagosan az agresszív, idegen területeket

így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin:

n hét New York-i jelentései azt tükröztek, hogy egy alapvető vonatkozásában erősó-. dött a közel-keleti kibontako-! zás lehetősége. A rabatt arab állásfoglalás után most az ENSZ-tagállamok többsége alakit ki olyan véleményt, hogy a palesztin népnek törvényes joga van az önálló nemzeti létra, az államalakítasra. Jasszer Aratat, akit államfőnek kijáró külsőségek között fogadtak a világszervezetben, nagy haitasu beszedőben arról szolt, hogy Palesztinában most kezdőüika be- ke, s Palesztinában most kezdődik a háború, a béke olajágat és a szabadságharcosok fegyverét hozták magukkal. A költői szavak. xalaloan érzékeltetik: va- looan válaszúihoz érkeztünk.

Izrael nem fogadta el a telki nalt olajágat: iodelegatusa

meg a legnevesebb ENSZ-vi- tukoan is páratlan kironanáso- kat intézett a palesztinok ellen. Az izraeliek nem maradtak meg a szavaknál: a hét folyamán öt alkalommal hatoltak be Libanon területére, palesztin táborokat bombáztak es ágyuztak. (Vannak kommentátorok, akik a felújult katonai tevékenységet a feszült belső helyzettel hozzak kapcsolatba, a Rubin-kormány így akarja levezetni a fokozódo elégedetlenséget. Miután az izraeli fontot 43 százalékkal leértékelték s Tel Aviv szegénynegyedein tüntetések vihara söpört keresztül, gyógyírként a nacionalista szenvedélyek felkeltésével próbálkoznak.) Az izraeli magatartás tehát a papírforma j szerint alakult, de az ENSZ- j beli vita után nagymértekben j növekszik majd a Tel Avivra | nehezedő politikai és erkölcsi nyomás.

Ecuador fővárosában, a

2600 méter magasságban elterülő Quitóban furcsa győzelmet szenvedtek az amerikaiak. A különös szóösszetétel indokolt, az Amerikai Államok Szervezetében végül is sikerült fenntartaniuk Kuba formális blokádját, de a huszonegy országból mindössze három adta voksát a blokád fenntartására. Mégpedig micsoda három: A junta- Chile, Paraguay és Uruguay, a fasisztoid rendszerek díszpéldányai. Tizenkettőn a blokád ellen foglaltak állást, hatan tartózkodtak — köztük a nyilván taktikázó Washington is. Quito után máris nem egy ország. Venezuela, Honduras, Costa Ittca ée KouuSrftoxa jelentette be, hogy helyreállítja a diplomáciai kapcsolatokat Kubával, így azután az „elszigetelők'’ szigetelődnek el, méghozzá igen gyors tempóban. Egy mondatban idekívánkozik a DÍVSZ várnai kongresszusának javaslata is: A következő ifjúsági találkozót Havannában rendezzék meg.

Mozgalmas képet mutatott a héten kontinensünk. Olaszország negyvenhatodik napja keres kormányt, Törökországban Ecevit két sikertelen kísérlete után Irmák szenátor szeretne, legalábbis átmenetileg kabinetet alakítani a jövő nyári választásokig. A francia sztrájk- mozgalom drámai mozzanata, hogy a postások munkabeszüntetésének letörésére már a fegyveres testületeket is mozgósították, de ezzel aligha csökken á szociális feszültség. Portugáliában a fegyveres erők mozgalma erélyes intézkedésekkel válaszolt a reakció rémhír- terjesztési kampányára: szükség esetén katonai irányítás alá helyezik majd a kulcsfontosságú létesítményeket. Görögországban pedig lezárult a választási kampány, Hellasz polgárai ma járulnak az urnákhoz.

Hazánk nemzetközi kapcsolatai különösen sokoldalúan mutatkozhattak meg ezekben a napokban. Kádár János fogadta a brit szakszervezetek vezetőjét, s bejelentették Fock Jenő indiai és burmai látogatását. Moszkvában magyar— szovjet gazdasági tárgyalásokra került sor, Budapesten Friderichsnek, az NSZK gazdaságügyi miniszterének megbeszélései nyomán tíz évre szóló kétoldalú szerződést írtunk aló. Magyar parlamenti delegáció tett körutat Jugoszláviáiban és Budapesten átadta megbízólevélét Portugália első nagykövete. Magyar felszólalás hangzott el az ENSZ közgyűlésében a palesztin vita részeként, Bécsben a közép-európai fegyveres erők csökkentésiéről szóló tárgyalásokon s tevékenyen részt vettek képviselőink a római élelmezési ' világkonferencián. A héit krónikájának ezek a magyar vonatkozású bejegyzései (a teljességre korántsem törekedhettünk!) ismét igazolják, hogy erőnkhöz és lehetősegeinkhez képest mindent megteszünk a nemzetközi kapcsolatok javításáért és fejlesztéséért.

erőszakkal hódító cionista vezető köröket és azok bátorítóit, feltétel nélküli támogatóit terheli.

Sajnálatos, hogy vannak a palesztin kérdés vitájának, itt a közgyűlési teremben, s ezen kívül is. disszonáns kísérő hangjai is. Azoknak, akik itt különféle rágalmakkal illetik a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet és vezetőit, azt tudnánk javasolni: mélvedjenek el egy kissé a történelem tanulmányozásában. A nemzeti és a társadalmi elnyomás ellen harcolók csapatára és vezetőire a reakció mindig megpróbál rágalmakat szórni. Magukat és másokat tévesztenek meg, akik hitelt adnak az olcsó propagandának.

A magyar ENSZ-delegáció vezetője végül kijelentette:

— Meggyőződésünk, hogy a Közel-Kelet békéjét csakis úgy lehet helyreállítani, ha minél előbb sor kerül a genfi tárgyalások folytatására, s ezeken a tárgyalásokon a PFSZ, mint a Palesztinái arab nép egyedüli törvényes képviselője, teljes joggal részt vesz. Minden más út zsákutcába vezethet, veszélybe sodorhat!a nemcsak a közel-keleti térség országait, hanem a nemzetközi enyhülés eeész folyamatát, a vüág békéjét is.

Palesztin

határozati javaslat

Az arab ENSZ-tagállamok a palesztin küldöttség részvételével határozattervezetet dolgoztak ki. amelyet a közgyűlésben jelenleg folyó palesztin vita záróülésén akarnak beterjeszteni. A javaslattervezet az alábbiakat indítványozza:

1. A palesztin nép létezési és önrendelkezési jogának megerősítését, bármiféle külső beavatkozás kizárása, annak megerősítése. hogy szabadságban és függetlenségben élhet;

2. A Palesztinái nép azon jogának biztosítása, hogy önrendelkezési jogával összhangban visszatérhessen szülőföldjére, és visszakaphassa tulajdonát;

3. Annak leszögezése, hogy a

Palesztináink önrendelkezési jogának tiszteletben tartása lényeges eleme a közel-keleti béke és biztonság fenntartásának. * * *

Az előterjesztendő határozati javaslat végezetül felkéri Wald- heimet, a világszervezet főtitkárát, hogy folytasson további mélyreható tanulmányokat a Palesztinái kérdésben, és az ENSZ- közgyűlés következő ülésszakán, 1975 őszén terjesszen elő jelentést erről a témáról.

Befejeződött a kelet—nyugati konferencia

Bécsben befejeződött a keletnyugati konferencia és a küldöttségek szombat délelőtti luxemburgi látogatásuk után, ahol a kelet-nyugati együttműködés kérdéseivel foglalkozó tudományos intézmény munkájával ismerkedtek, visszautaztak országaikba.

Kissinger

sajtóértekezlete

Washington

Kissinger amerikai külügyminiszter pénteken, magyar idő szerint a késő esti órákban sajtóértekezletet tartott.

Közvetlenül a sajtóértekezletet megelőző órákban „közel-keleti katonai készülődésekről” érkezett hírekre hivatkozva több amerikai újságíró feltette a kérdést Kissingernek, vajon „ilyen körülmények között tanácsosnak tekinti-e az elnök külföldi útját”.

(Az UPI hírügynökség szerint amerikai kormánytisztviselők a Golan-magaslat térségében folyó izraeli csapatmozdulatokra utaltak a „közel-keleti mozgósításról” érkezett" hírekkel kapcsolatban.)

Kissinger kijelentette, hogy a „legnagyobb sürgősséggel ellenőrizzük ezeket a híreket”. Nyomatékosan hangsúlyozta: „Nem

hisszük, hogy bármely közel-keleti fél háborúhoz folyamodna a jelenlegi körülmények között. Nem hihetjük, hogy bármely vezető hatalom háborúra bátorítana a jelenlegi súlyos és potenciálisan robbanékony közel-keleti helyzetben. Az USA ellenez minden olyan gondolatot, hogy a

közel-keleti konfliktus megoldható lenne katonai akcióval. Arra számítunk, hogy az USA-val együtt minden érdekelt hatalom mérséklő befolyást fog gyakorolni. Valószínűnek tekintjük, hogy ezek a (mozgósításról szóló) hírek túlzottak és nem hisz- §zük, hogy katonai akció állna küszöbön”.

Kissinger különleges nyomatékkai húzta alá annak jelentőségét, hogy a látogatókörút betetőzéseként sor kerül Vlagyivosztokban Ford elnök első csúcstalálkozójára Leonvid Brezs. nyevvel, az SZKP KB főtitkárával. „A Vlagyivosztok! látogatás kifejezi annak szükségességét — hangsúlyozta —, hogy a két nukleáris nagyhatalom vezetői gyakori érintkezést tartsanak fenn — s ennek szükségességét külön aláhúzta az amerikai kormányzat élén bekövetkezett változás —. hogy a két vezetőnek alkalma legyen a kérdések széles körének megvitatására az esetleg felmerülő nehézségeket illetően. És ami még fontosabb: annak megvitatására, hogy miként adjanak lendülete^ az enyhülés politikájának, amelv mellett mindketten elkötelezték magukat”.

Feszült a helyzet a portugál gyarmatokon

Lisszabon

Antikommunisiu rémhírkam- pányt folytat a reakciós klérus ás a jobboldal a Portugáliához tartozó Madeira szigetén. ’ Az egyházi körök ismét elővették a szeparatizmus jelszavát is: eszerint Madeirára, az „Atlanti óceán Capirjára ’ fényes jövő vár. ha elszakad Portugáliától.

Lisszabonban pénteken egy

sor munkaértekezletet tartottak Angola és a Zöldfoki-szigetek helyzetéről. Portugália mindkét gyarmatán feszültté vált a helyzet az elmúlt napokban, mert az ott élő portugál jobboldaliak az imperialista nagytőkével együtt politikai és gazdasági szabotázsakciókkal meg akarják akadályozni a gyarmati rendszer további felszámolását.

■«**■ ■ ■••»■«••«»»••••••«•«•■■■•••■•••»■■••■■•■■•■••«■■■a aaaaaaaaa mm

...........„ni.

•

anistct sw

íssases»»»

PEKING:

Távolodás a szocializmustól

G. Rjaznov, a Novosztyi szovjet sajtóügynökség külpolitikai szemleírója képet ad a Kínai Népköztársaság jelenlegi gazda• sági helyzetéről, az életszín- ! vonalról. Kommentárjában miin- | denekelőtt abból indul ki, hogy ! a maoista vezetés a köztársaság 25. évfordulója alkalmából — különös módon — hallgatásba burkolózott a gazdasági eredmények publikálását illetően.

A cikkíró egyebek között megállapítja:

Kína 1953-ra helyreállította a népgazdaság háborús kárait. Az első ötéves tervidőszakban, 1953—57 között az ipari és a mezőgazdasági termelés 67,7 százalékkal emelkedett. A gabonatermelés az 1949. évi 108 millió tonnáról 1957-ben 185

millió tonnára emelkedett. Az ország fennállásának első tíz esztendejében sikerült alapjá- I ban bevezetni a szocialista termelési viszonyokat városon és • falun egyaránt, megteremteni

■ az iparosítás alapjait, azt a

■ gazdasági bázist, amely lehetővé tette a további szocialista építést. A nyolcadik párt- kongresszuson (1956. szeptember) jóváhagyták az ország szocialista ipari-agrárállammó változtatásának irányvonalát. Leszögezték, hogy a Szovjetunióval és a szocialista világ- rendszerrel szoros együttműködésben a szocializmust építik a Kínai Népköztársaságban.

Sajnos a kispolgári nyomás előtt hamarosan felhúzták a zsilipeket. A maoisták balos álforradalmi jelszavak alapján a „nagy ugrás” és a „népi kommunák” kísérletébe taszították az országot. 1958-ban Mao és a párt központi bizottságának politikai bizottsága kijelentette, hogy a kommunizmus megvalósítása Kínában már nem is olyan távoli... Nem számolva az objektív lehetőségekkel, a vezetőség úgy tervezte, hogy röpke öt esztendő alatt az alapvető gazdasági mutatók tekintetében túlszárnyalják a fejlett tőkés országokat. az ipari termelést 6,5- szeresére, a mezőgazdasági termelést pedig 2,5-szeresére sikerül emelniük. Az acéltermelést 5,3 millióról 80—100, újabb öt év után pedig 400 millió tonnára növelhetik.

A nagy ugrás nem sikerült! Maóék a hatvanas évek elején már azt mondták, hogy a szocializmust Kínában legfeljebb száz, sőt kétszáz év múlva építhetik fel, s hogy a szocializmus győzelme lehetetlen a világforradnlom győzelme

előtt... A kalandorpolitika eredménye az lett. hogy az ipari termelés 1962-ben a régebbinek felére csökkent, a mezőgazdasági termelés lezül- lött, a hatvanas évek elején általános éhínség sújtotta az ország lakosságát.

A kommentátor ezután egy érdekes mozzanattá mutat rá:

— Kínában — külföldi közgazdászok számítása szerint —

1973-ban 25 millió tonna acélt gyártottak, 90—95 milliárd kilowattóra elektromos áramot fejlesztettek, körülbelül 320 millió tonna szemet és hozzávetőlegesen 34 millió tonna kőolajat bányásztak. Ha Kína a nyolcadik pártkongresszus szellemében, a szocialista országokkal való szövetségben fejlődik, akkor a hatvanas évek végére 525 millió tonna szenet, 43—45 millió tonna acélt és 180 milliárd kilowattóra villanyáramot termelhetett volna. Vagyis: az 1973. évi termelését a kétszeresére emelhette volna — állapítja tsaeg a cikkíró.