Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-18 / 244. szám

Kitüntetett népművelő

✓

Váljék tudatossá a közművelődési munka

Alkotmányunk. negyedszázados évfordulóján vehette át Ambrus Zoltán, a Békés megyei Ta. nács művelődésügyi osztályának főelőadója a Szocialista Kultúráért kitüntetést.

Azóta közel két hónap telt el, az ünnepi aktus után következett az ünneplést is megelőző: a

mindennapi munka. Megyénk közművelődéséből számára csak egy rész jut, de a gondok a darabban is a teljesség erejével hatnak.

Békéscsabai. A „Rózsában” végezte a középiskolát. A gimnáziumi évek alatt a kamasz- kori tenniakarás az amatőr filmezés felé vonzotta. Érettségi után operatőrnek jelentkezett, de „már akkor is az volt a divat, hogy kellett egy alapdiploma” — mondja —: nem vették fel a Színművészeti Főiskolára. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem népművelés szakára felvételizett aztán — sikerrel.

— Két évig csak egyetemista voltam. Második után a nyári gyakorlatomat a békési művelődési házban töltöttem, s akkor szerettem meg a népművelést. A nagy „érzés” hatására társadalmi szerződést kötöttem a megyei tanáccsal.

Négy évet végzett nappalin, az ötödiket és az államvizsgát már levelező úton. Családot alapított, ezért volt ez igy természetes.

Mindezt miért mondjuk el Ambrus Zoltánról? A felszabadulás után született, a,nagy bizonyítások korában még csak középiskolás volt. A kitüntetésre érdemesítő múlt tehát évekre szűkül, ezért minden hétnek, hónapnak és évnek különös súllyal bíró jelentősége van.

— Ezerkilencszázhetventől dolgozom a művelődésügyi osztályon, 1971-ben államvizsgáztam. A könyvtárakat, a mozikat bízták rám, ma mindehhez még az amatőr művészetek és az ifjúság közművelődése tartozik. Hogy mekkora ez a feladat.. .? — mosolyogva néz fel. — Bár népművelés szakon végeztem, mégis a könyvtár az, amivel a legjobban szeretek foglalkozni. Szerintem még ma is a legjelentősebb közművelődési eszköz a könyv, a legdemokratikusabb közművelődési intézmény a könyvtár. Csupa „leg”; főleg hazánkban ahol pár forintért

bárki megvásárolhatja a világirodalom legcsodálatosabb remekeit, szakkönyveket, verseket, min- • denféle könyvet. A másik kedves területem a művelődéspolitika. Nálunk sokszor magamagáért vajénak veszik a közművelődést. Ezt a nézetet kell megszüntetni.

Nyugodtan, szépen fogai, mázott mondatokkal beszél; érvel, bizonyít, állít. A hiányosságokat részletesen elemzi.

— A legnagyobb hiba talán épp az, hogy a közművelődés nem képes megfelelően foglalkozni az életmód problémáival.

A hétköznapok kulturáltsága is fontos! Ha a mindennapok „ci- vilizáltságát” megteremtjük, csak azután gondolhatunk arra, hogy az emberek a magasabb tudományos és művészeti ismereteket, információkat tudatosan befogadják. Profán megfogalmazásban; a fürdőszoba manapság még nagyobb probléma, mint az, hogy az emberek nem járnak színházba ...

Szívesen beszél a klubmozgalomról is. A klubok, a mozgalom célja elsődlegesen az lenne: a fiatalok megismerkedjenek a demokratikus jogokkal, tudjanak — s ha nem, tanuljanak meg — azokkal élni.

— Az amatőr művészeti mozgalom visszaesett az utóbbi években. Ennek oka talán a társadalmi megbecsülés, a szereplési lehetőség hiányosságai- j ban keresendő. Főként a mű- { vészeti csoportoknál van ez így, : de a szakképzett, dolgukat ér- : tő, vezető „személyiségek” is : sokszor hiányoznak ... Az ama- ; tőr filmezés azonban az a mű- ! faj, amelyben sok mindent le- : hetne csinálni. Mert nemcsak : művészet ez, hanem dokumen- • tűm is. Persze sokba, súlyos ez- ■ resekbe kerül ez az időtöltés. :

Búcsúzunk. Utolsó témánk: : mit kívánna magának, a köz- ; művelődésnek?

— A legnagyobb kívánsá- ; gom...? Hogy épüljön fel úgy, ! ahogyan elképzeltük és minél : hamarább az új Megyei Könyv- : tár. Váljék mindenhol tudatos- jj sá a közművelődési munka, és ! egyet soha el ne felejtsen egyet- ; len népművelő sem: megyénk : közművelődését sem lehet — és : nem szabad — elvonatkoztatni jj a gazdasági, társadalmi fejlő- : déstől. A kettő csak együtt él- • hét, alkothat szerves egészet •

(Nemesi) ;

AEOR 111/ sz. gépkocsijavító Üzeme, Nagyszénás

AUTÓSZERELŐKET,

KAROSSZÉRIA-LAKATOSOKAT.

I .fi HATOSOKAT.

MŰVEZETŐKET.

GONDNOKOT.

Fizetés megegyezés szerint.

Jelentkezés írásban vagy személyesen az üzemvezetőnél.

Őszi tárlat Gyulán

A művésznek valami olyat kell felmutatnia, amit csak ő vesz észre környezetünkben. Nem könnyű a feladata. Érzelmi és gondolati tapasztalatainak lényegét egyetlen pillanatba kell sűrítenie, úgy. ahogyan az még sohasem volt együtt, de minden létező pillanatból fellelhető benne valami.

Vannak témák, amelyek meg- eievenítósére különösen alkalmatlan lenne a puszta másolás. Nem fejezhetné ki például, mit jelentett egy nép ezeréves nyomora után a szabadság, az újjáépítés, az alkotó emberi élet. Ezért van, hogy a gyulai felszabadulási kiállítás képein nem azt látjuk az első pillanatban, amiről szólnak. A 16 Békés megyei festőművész valamennyi alkotása jelképes vallomás a felszabadulásról.

Romvári Etelka Romok című temperája e jelbeszéd egyik legszebb „hangja”. A széthullott, elpusztult város romjainak közepén egyetlen épségben megmaradt, apró rács a biztató, amin keresztül utat tör magának a szabadság. Mladonyiczki Béla plakettjén a sarkából kiforduló rácson röppen ki egy madár, Póka György olaján vörösen izzó napkorong hozza a várva várt Hajnalt, egy vaskos, áttörhetetlennek látszó kerítés mögüL Vágréti János Felszabadulás című munkája egy színeiben tündöklő, emelt fejű pávát örökített meg. Gaburek Károly „Békési táj”-án lüktető színek, lendületes ecsetvonások vallanak a szinte megfiatalodott szülőföldről. É. Kovács József tusrajzai a kovácsműhelyben, Lipták Pál hangulatteremtő temperái az utcákon meginduló munkás hétköznapoknak állítanak emléket. Koszta Rozália krétarajza a közösségi erőről, V. Kiss Margit Család című temperája a jövőről beszél.

A megemlített és a meg nem említett képek mindegyike művészi tisztelgés a felszabadítók emléke előtt, őszinte dicsérete az azóta eltelt szocialista hétköznapoknak.

Versmondók

Petőfi születésének 150. évfordulóján. 1972-ben a Szép- irodalmi Könyvkiadó 1220 oldalas Petőfi-összest jelentetett meg finom, famentes ofszet papíron, Borsos Miklós rajzaival. A kötet ára mindössze 30 forint volt! Rengeteg emberhez eljutottak így a klasszikus versek. Olyanokhoz is. akik egyébként nemigen szoktak ilyen könyvet vásárolni.

A sikert természetesen nem csak a 30 forint hozta. A kötet megjelentse előtt már hónapokon át tartott hazánkban Petőfi és vele a költészet ünneplése. népszerűsítése. Rádióban, televízióban, munkahelyeken.

A versmondás szinte mozgalommá nőtt. Majd minden szocialista brigádban akadtak olyanok, akik vállalták, hogy megtanulnak egy Petófi-verset; elmondják az ünnepségen, rés-zt vesznék a szavalóversenyen.

Az évforduló elmúlt, de nem nyomtalanul. Az azóta rendezett különböző szintű szavalóversenyeken észrevehetően

többen rajtolnak, mint néhány évvel ezelőtt. Ennél is értékesebb. hogy sok közöttük munkásasszony, a szakmunkás fía' tál.

Néhány hónappal ezelőtt a KISZÖV dolgozói, asztalosok, cipészek. fodrászok mondták Ady, József Attila, Juhász Ferenc és Garai Gábor sorait A héten a KPVDSZ rendezett szavalóversenyt a hozzájuk tartozó, a kereskedelemben,

vendéglátóiparban dolgozó fiataloknak Öröm volt látni, milyen magabiztosan állt ki a zsűri elé egy-egy üzleti eladó vagy felszolgáló kislány, hogy elmondja a kötelező Radnóti- verset, majd a szabadon választottat

És ami fontos! Mondták * verset ezek a fiatalok, de a többiek is. Mondták, nem szavalták. Nagy különbség Mindenekelőtt azt jelenti, hogy nem elégszenek meg a látszattal, a külsőséggel, hanem kutatnak, felfedeznek, azaz értelmezik a verset A sorok mögött olvasnak. és amit ott találnak, el akarják mondani másoknak is. Otthon, az üzemiben, az ifjúsár gi klubban. Ez egyformán igényük.

A felkészültség már különbséget is mutat. A kezdők még bizonytalanabbak, több a beszédhibájuk, nem mindig választanak egyéniségükhöz illő verseket. A rutinosabbak pontosan tudják; humoros vagy drámai hangvételű verset kelpe mondaniuk. Gazdálkodnak a levegővel, nerr. mondják egybe a szavakat, nyitott szájjal formálják a hangokat. Ha eljutnak eddig, az nagyon jó. De vissza kell térnem arra, hogy nem is ez a fontos az egészben, hanem a puszta tény. Az, hogy egy munkásember ha leteszi az ollót, a kalapácsot, akkor verseskönyvet vesz kezébe. A maga gazdagodására és a másokéra.

(Réthy)

Szovjet diplomával

Több mint 50 észak-vietnami hallgató fejezte be ebben az évben tanulmányait Ogyessza felsőoktatási intézményeiben. Mérnöki, hajóstiszti, hajógépészi, hajóépítő, fizikusi, vegyész és biológus diplomákat kaptak. Az utóbbi 15 év alatt Ogyesszában több mint 400, magasan kvalifikált szakembert képeztek Vi- I etnamnak. Ugyanebben az idő- •

szakban 30 vietnami aspiráns védte meg kandidátusi disszertációját olyan szakterületeken, amelyek fontos szerepet játszanak hazájuk népgazdaságában.

A Szovjetunió főiskolám és technikumaiban jelenleg mintegy 5000 vietnami tanul. Ugyanennyi azoknak a száma is, akik már befejezték tanulmányaikat a Szovjetunióban.

»iw«n«i»iMsminnmmnii**ww»*HWm»niwiiwMHtiwwnw

•mwa«msn»snn*i

laaaaa-saaaa'

Gerencsér Miklós:

Ácsteszértől a halhatatlanságig

2. Táncsics Mihály életregénye

Mihály egyformán kedvét lelte a tanulásban éppúgy, mint az otthoni szolgálatban. Mindegyiket tiszta örömmel cselekedte. Ha dolgozott, fizikai ügyességével szerzett elismerést, ha tanult, értelmi elevenségével keltett figyelmet. Már az első iskolaévben folyékonyan olvasott, az írással is könnyen ismerkedett. Csodának éppen nem mondható az ilyesmi, de látnivaló volt, hogy elemi tudományban inkább önszorgalma a nagyobb rész, semmint az iskolamester buzgólkodása. Mert a tanító űr csak hébe-hóba nézett a gyerekekre, inkább jegy- zősködött a bíró házánál. Ily módon — vak vezet világtalant — a nagyobbacska nebulók négy esztendei kínlódás ütán sem tanulták meg a betűvetést. Ehhez képest számít érdemnek a kis Stancsics Mihály boldogulása Nem csak a maga hasznára tanult meg írni, olvasni, számolni rövid Úton, de alsóbb osztályos létére tőle tanultak a nagyobbak is. Méghozzá önként fogadták el tekintélynek.

Haladottabb ismereteihez szelíd természet, szerény magaviselet társult. Mondhatni, vele született a tanítás képessége. A világért sem éreztette volna gyermektársaival kivételes tekintélyét, bár a szíve mélyén nagy-nagy örömet érzett.

Csak a szerdák meg a szombatok voltak nehezek. Ilyenkor Elszaszer Ferdinand kínozta az iskolát a német nyelvű hittannal. Szegény ácsteszéri nebulók, még a saját anyanyelvükön is alig-alig tudták elmondani a leckét, hát még németül. Haragudott is eléggé a plébános úr. Dörgő-dorgáló szemrehányásai közepette alig várta Mihály, hogy vége legyen a zord, isteni fenyegetésekkel teli hitoktatásnak.

Mivel akkoriban a tankötelezettség sem volt pontos években meghatározva, ki-ki addig járatta fiát-lányát iskolába, amíg jónak látta. Mihály gyorsan is tanult, otthon is szükség volt ra -- tízéves kora előtt úgy vélték, eleget tud már, többet, minit a légvónebb iskolások. így hát komolyabb munkára fogták.

Egyrészt bánta ezt, másrészt örült neki. Ettől kezdve örökösen apjának vagy nagyobb fiútestvéreinek segített. Velük együtt végezte erejéhez mérten a mezei teendőket, kísérte őket távoli fuvarokra, idénymunkákra, őrlésre a környék vízimalmaihoz Színesen telt ideje, fáradságáért bőven kárpótolta a barangolásokkal együtt járó rengeteg élmény, a megannyi újdonság, ami minden gyermek legfőbb gyönyörűsége. Látnivaló volt, hogy Mihályt jó bordában szőtték, egészséges, mint a makk, munkabíró parasztember válik belőle. Nem i6 akart mássá lenni. Magától értetődőnek tartotta, hogy ősei sorsát folytassa: művelje a földet, szép állatokat neveljen, jól házasodjon. Lehetőleg Pázmándi Katival, a falu egyik szemrevaló lányával, akit az alig kamaszodé parasztfiú titkon máris a kedvesének tekintett. Olyannyira titkon, hogy talán világgá is szalad, ha akárcsak meggyanúsítják vonzalmával. Serdületlen legény kének nem illett még lányok után ólálkodni Később, amikor már a felnőtt fiatalok sorába állhatott, mindenki számára elfogadott lett. hogy Pázmándi Katit választotta leendő hitvesének.

Mégis másként alakult minden. Kezdődött á betegeekedés- 6el. Nyakára daganat nőtt. sürgős gyógyításra szorult. Vitték Bakonyszombathelyre Tolnay doktorhoz, de itt nem használt a kúra. Ügy hírlett. az irgalmas- rend pápai szerzetesei képesek meggyógyítani. Olyan jó lovuk már nem volt, hogy gond nélkül