Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-08 / 235. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG- ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1974. OKTOBER 8., KEDD ARA: 1 FORINT XXIX. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM MAS MAGYAR—ROMA* ÜNNEPSÉG ARADON (3. oldal) hatArörközségge avattak KÖRÖSNAGYHARSÄNYT (4. oldal) TUDOMÁNY _ TECHNIKA <6. oldal) A törvény — törvényt kíván A penzai küldöttség vezetőit fogadták a párt megyei bizottságán A Magyar Szocialista Munkáspárt Békés me­gyei Bizottságának székhazában tegnap, hét­ién délelőtt szovjet testvérmegyénk, Penza kül­döttségének vezetőit fogadták Csatári Béla, Enyedi G. Sándor és Gyulavári Pál, a párt me­gyei bizottságának titkárai. Csatári elvtárs köszöntötte a küldöttség veze­tőit: A. F. Kovlyagint, az SZKP Penza megyei Bizottságának osztályvezetőjét, A. Sz. Panfilovot, a megyei tanács osztályvezetőjét, V. P. Szausev járási tanácselnököt, V. G. Markin járási párttit­kárt és P. D. Szdobnyin területi szakszervezeti bizottsági elnököt, majd rövid ismertetőt adott megyénk politikai, társadalmi és gazdasági helyzetéről. A. F. Kovlyagin elvtárs köszönte meg a szívélyes fogadtatást, átadva testvérme­gyénk párt-, állami, tömegszervezeti vezetőinek, Penza megye dolgozóinak üdvözletét. A fogadáson testvérmegyénk képvisel® szívé­lyes és baráti hangulatú eszmecserét folytattak a házigazdákkal. (Fotó: Demény Gyula) Wfi®«®BÍ«»B8ffla9ESB9BSSB!BSBaSfiBSSefflS3S39aB0BB£ Lesz elegendő tüzelőanyag tődre Nagy választék olaikályhából — Hatvanezer forint értékű alkatrész Két téma szerepelt az ország- gyűlés napirendjén: a külkeres­kedelemről szóló törvényjavas­lat megtárgyalása és a három esztendővel ezelőtt hozott ta­nácstörvénnyel kapcsolatos ,.élet_ tapasztalatok” megvitatása. Lát­szólag mindkettő —■ a vadonat­új, meg a valóra váltásának kezdetét élő törvény egyaránt — többé-kevésbé szakkérdéseket taglal, amelyek a társadalom­nak csak szűkebb köreit érdek­lik. A lényeget tekintve azon­ban mind a külkereskedelmi te­vékenység, mind a tanácsi mun­ka erősen kihat mindennapi életünkre és joggal kelt széles körű érdeklődést Állításunkat ezúttal a külke­reskedelemmel kapcsolatban kí­vánjuk alátámasztani, nem csu­pán' azért, mert ezt szabályoz­za a mostani ülésszakon meg­alkotott új törvény, hanem mert tapasztalatunk szerint az ország külgazdasága sokkal gyorsabb ütemben fejlődik és gazdagodik új formákban, mint arról a köz­vélemény tájékozott lehetne. Nem arról van szó, mintha még ma is — a nemzetközi kereske­delmi és gazdasági kapcsolatok, az integráció gyors fejlődésének korában — sokan akadnának, akik kétségbe vonják az áruki­vitel és az árubehozatal növe­lésének szükségességét. De az valószínű, hogy nem kevesen lehetnek, akik hazánk valóban intenzív külkereskedelmi tevé­kenységét nem a valódi jelen­tősége szerint ítélik meg. Pedig a külkereskedelemnek kiemelkedően fontos szerepe van a magyar népgazdaságban. Mint Huszár István miniszter­elnök-helyettes megállapította: kivitelünk értéke jelenleg nem­zeti jövedelmünknek 40 százalé­ka, de várható, hogy ez az arány a következő évtizedben megkö­zelíti vagy eléri az 50 százalé­kot. Erre lehet következtetni abból is, hogy jelenleg a nem­zeti jövedelem minden egyszá­zalékos növelése a külkereske­delmi forgalom másfél százalé­kos bővítését igényik Az okokat valamikor „tan­könyvi” adatokkal magyaráztuk. Manapság azonban, amikor új­ság és televízió ontja az olaj­ról, más energiaforrásokról, nyersanyagokról, nemkülönben a készáruk piacáról az értesülése­ket a tőkés világból és a szo­cialista országokból, valóban az élet válik tanítómesterré. Az a tény — a külkereskedelmi mi­niszter szavaival —, hogy nyers­anyagban és energiahordozók­ban nagy mennyiségű behoza­talra szorulunk, továbbá, hogy belső piacaink, beruházási, kuta­tási erőforrásaink korlátozottak, arra késztetnek bennünket, hogy maradéktalanul bekapcsolód­junk a nemzetközi munkameg­osztásba és kellő rugalmasság­gal kihasználjuk annak előnyeit. Helyzetünkből és elveinkből adódik, hogy a nemzetközi gaz­dasági kapcsolataink elsősorban a KGST-országokkal. közöttük mindenekelőtt a Szovjetunióval kötnek össze bennünket és erő­södnek a továbbiakban is, de mind jelentősebb külgazdasági szálak fűzik országunkat a fej­lődő országokhoz, és a kölcsö­nös előnyök elve alapján bővül gazdasági összeköttetésünk a fejlett tőkés országokkal is. Az a tény azonban — más ol­dalról közelítve meg a kérdést —, hogy nálunk minden negye­dik dolgozó közvetlenül olyan árut termel, amelyet külföldön értékesítünk, és közvetve szin­te minden dolgozó ember éle­tét, munkáját érinti a külkeres­kedelem tevékenysége, nem ke­vésbé elgondolkoztató. Ehhez vi­szonyítva ugyanis még nem kel­lően általános az az „export ér­dekeltségű” álláspont, amelyet Radnóti László Somogy megyei képviselő fejtett ki az ország- gyűlésen. Olyan esetekről be­szélt, amelyekben a kivitel ki- sebb-nagyobb zökkenőket okoz a belföldi ellátásban, ha nem gondoskodnak időben megfelelő behozatalról. Mert amennyiben lehetséges — hangsúlyozta —, megfelelő importtal kell lehe­tővé tenni, hogy megőrizzük a feltehetőleg értékes exportpia­cot, és nem fordítva, leépítve a kivitelt, hosszú időre vagy vég­leg elveszteni a visszaszerzés lehetőségét. A helyes megoldást, természetesen, esete válogatja, de mindenképpen okos dolog elsőrendűen ilyen irányban tá­jékozódni. A minden negyedik dolgozót, sőt végeredményben mindenkit érintő „exportérdekeltség” azon­ban másra is figyelmeztet. Ar­ra nevezetesen, hogy végül is csaknem mindenkinek része van abban, vajon kivitelre szánt áruinkat milyen színvonalon, milyen minőségben állítjuk elő. És persze, köze is van hozzá, nemcsak, mert a minőségtől erő­sen függ az ügylet hasznossá­ga, hanem mert e cikkek jó részét hazai piacra is termel­jük, vásároljuk, fogyasztjuk. A színvonalas export tehát ilyen értelemben is fellendíti a ha­zai választékot, minőséget. Hajózni muszáj! — vallották a régi rómaiak. Amennyire áruk szállítására értették ezt — és feltehetőleg arra is —, a gaz­dasági fejlődés e törvényének hatálya kiteljesedett, ma már érvényes «z egész világra: nagy­ra kicsinyre egyaránt. Sőt, az utóbbira különösen. Olyannyira, hogy a „törvény” — tételes tör­vényt kívánt. Balog János A nem központi fűtéses la­kásokban egyre jobban elter­jedne^ a korunk követelmé­nyeinek legjobban megfelelő, könnyen kezelhető olajkály­hák. Aki most szeretne vásá­rolni, az tíz típus közül vá­laszthatja ki a legmegfelelőb­bet az UNIVERZÁL Kiske­reskedelmi Vállalat békéscsa­bai vas-, edény-szaküzleté- ben. A közkedvelt H—68 és Gemenc kályhák — amelyek­ből eddig hiány volt — most kaphatók. Füstcsővel és más felszereléssel is rendelkezik az üzlet. Nem ilyen kedvező a helyzete annak, aki köz­ponti fűtéshez keres radiá­tort vagy kazánt. Igaz, a du­naújvárosi acéllemez- és ön­töttvas radiátor minden mé­retben kapható, de az olcsóbb, alumínium radal radiátorból 2-3 hónapja egyáltalán nem szállított a Jászberényi Hűtő­gépgyár. A most kapható acél­lemez kazánon kívül előrelát­hatóan a szovjet gyártmányú öntöttvas kazánból is érkezik, a többi hiányzó áru ellátásá­ban azonban nem sok javulás várható. A vasipari szövetke­zet fűtőtestek javításával fog­lalkozó részlegében 18 szere­lő látja el munkáját. Most, a rossz idő beálltával bizony nincs idejük unatkozni, 2-3 napon belül megjavítják a bejelentett hibákat. A munká­hoz szükséges alkatrészekből elegendő mennyiség áll rak­táron, hiszen nemrég mintegy 60 ezer forint értékűt szállí­tottak a részleghez. Egyedül a jugoszláv gyártmányú ele- gant égőfazékból nem kaptak, de ezt mással tudják pótolni. A TÜZÉP békéscsabai tele­pén is sokan megfordulnak ezekben a napokban, szenet, fát keresve. Nemrég érkezett 15 vagon iszap, 12 vagon be- rentei barnaszén és 2 vagon tűzifa, a már itt levő 5 ezer 800 mázsa tatai szén és 2 ezer 300 mázsa mecseki brikett mellé. Még októberre 120 va­gon pécsi iszapot, 700 vagon berentei szenet, 35 vagon ta­tai szenet, 20 vagon kokszot, 50 vagon haldexet és 180 va­gon tűzifát várnak. Ez utóbbi­ra nagy szükség van, mert az áremelés előtt, volt aki 80 mázsát is elvitt, s így bizony hamar kifogyott a készlet. A hiányt elősegítette, hogy a gyulai árvíz miatt kevesebb tűzifát tudtak szállítani Bé­késcsabára. A TÜZÉP a la­kosság olaj ellátásáról is gon­doskodik. Még ebben az év­ben elkészül az Oláh István utcában, a Mokri lakótelepen és Mezőhegyesen a telep há­rom új, 25 köbméteres olaj­tárolója, amelyek a gyors, zavartalan ellátást segítik majd elő. Egyre többen je­lentik be a vasúti telepen tü­zelőolaj-igényüket, hiszen a TÜZÉP kérésre házhoz szál­lítja azt. Most csak pénteken, de ha szükség lesz rá, min­dennap elindulnak a gépko­csik, hogy kiszállítsák a fo­lyékony fűtőanyagot, ezzel is megelőzve a sorban állást. Október 4-én például csak­nem 4 ezer liter olajat vittek a lakásokra. N. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom