Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-18 / 244. szám
Világ proletárjai* egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEG Y E I TANÁCS LAP JA 1974. OKTÓBER 18., PÉNTEK Ára: 80 fillér XXIX. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM was A BÉKÉSCSABAI VÁROSI TANÁCS VB-RÖL JELENTJÜK (3. oldal) m AZ ÖSSZEFOGÁS SZÉP PÉLDÁJA (5. oldal) Frank Ferenc elvfárs látogatása az oktatási igazgatóságon Tegnap, október 17-én Frank Ferenc eívtárs, a megyei párt- bizottság első titkára ellátogatott a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságára. Tájékozódott az oktató-nevelő munkáról, majd az öthónapos párt- iskola hallgatóinak előadást tartott az időszerű pártpolitikai kérdésekről. Hol és hogyan politizálunk? Mármint az úgynevezett „széles népréteg” hol és hogyan politizál? Még pontosabban a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, vagyis a dolgozók hol politizálnak, hogy politizálnak? A válaszhoz persze először is meg kellene határozni, hogy mit is neveznek a dolgozók politizálásnak. Mármint manapság, hiszen ahogy bizonyos fogalmak, kifejezések más-más értelmet kapnak a múló évek során, úgy a politizálás általában már nem azt jelenti, amit tíz-húsz évvel ezelőtt. Ugye emlékeznek még arra a valamikor sokat hangoztatott mondáira: nem értek én a nagypolitikához! Később — és ez már nem is olyan régmúlt — már arra mondták, hogy politizál, aki eljárt gyűlésekre, közös társadalmi akciókban vett részr, felszólalt. Ezeket azután amolyan gyűjtőszóval közéleti embernek neveztük. Ma is ez az uralkodó kifejezés: aki a társadalom vagy akár égy kis közösség érdekében cselekszik, az közéleti ember. Aki viszont nem ilyen, az a divatos kifejezést használja: jól dolgozom, elvégzem a rám váró munkát, a munkahelyemen kívül viszont magánember vagyok! Szóval most itt tartunk. De vajon a közéleti ember, a munkáját jól, becsületesen végző nem politizál? önmagában ez az életforma, ez a magatartás nem politizálás? Vagy talán csak szégyelljük annak nevezni? Közelítsük a dolgot más oldalról. Az MSZMP Központi Bizottságának márciusi ülésén a következőket fogalmazták meg: „Szükséges, hogy növekedjék a munkások súlya a társadalom mindennapi életében. Tudatosan arra kell törekedni, hogy a munkában kiemelkedő munkások egyszersmind közéleti emberré is váljanak, szavuknak súlya legyen, s közéleti fórumokon is mind gyakrabban nyilvánítsanak véleményt üzemük, az ország és világ kérdéseiről.” És még egy idézet: „...a munkásosztálynak a felelőssége, helytállása, a nemzeti jövedelemhez való döntő hozzájárulása jelentős szerepet játszott abban, hogy az utóbbi másfél évtizedben rendszeresen emelkedett minden dolgozó osztály és réteg életszínvonala...” Ezek a tények vajon az emelkedő anyagi jólét mellett nem bizonyítják-e azt is, hogy a dolgozó mindennapos jő munkájával politizál? Mert amit tesz, az politikánk szerves része, a „nagypolitika” gyakorlati megvalósulásénak fontos tényezője. Napjaink sokat hangoztatott kifejezése az üzemi demokrácia, amelyet a munkahelyi közösség formálásához, a termelés, a munkavégzés ezernyi gondjainak megoldásához kapcsolunk. A kis közösség jő. békés egymás mellett élésének egyik feltételeként emlegetjük, s talán nem is gondolunk arra, hogy „nagypolitikánkban” ez igen fontos fogaskerék. Az is tény, hogy az üzemi demokrácia a szocialista demokráciának alapvető lényege — tehát a mindennapi politizálás része. A kérdés most már csak az: hogyan is politizálunk, hogy használjuk fel a közéletnek ezt a formáját? Nos, ezen még lehetne javítani. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára a következőképpen fogalmazott: Az utóbbi időszakban több szó esett az üzemi demokráciáról, mint amennyivel érdemben előrevittük ezt a nagyon fontos kérdést. Nézzük a konkrét tényeket: az üzemi demokrácia, a helyi politizálás legfontosabb fóruma a termelési tanácskozás. Itt derül ki, hogy a munkás, a dolgozó mennyire tud részt venni a közösség munkájában, szava hogyan érvényesül az irányításban, részes lehet-e a saját mindennapjaink kialakításában? Nos, erre manapság még a legtöbb helyén nincs igazán lehetőség. A munkahelyeken a helyi sajátosságoknak megfelelően több választott érdekképviseleti szerv is működik. Illetve működne... Kezdjük azzal, hogy e szervek vezetőinek megválasztását 6ok helyen még merev, a gyár vezetői által meghatározott szempontok irányítják. A megválasztottak is inkább felfelé, mint lefelé dolgoznak, hiszen a függőségük Is felfelé irányul. Áthelyezésük, leváltásuk általában nem a munkások kezdeményezésére történik. Ebből az alapállásból ered viszont az a tény, hogy a termelési tanácskozás a legtöbb helyen a vezetők fóruma. Gyakori az is, hogy ezeken a fórumokon a közösség terveinek pontos ismertetése, a bér- és jövedelempolitika' magyarázata helyett kiismerhetetlen adathalmazt zúdítanak a hallgatókra, akik közben alig várják a tanácskozás végét. Ezért a termelési tanácskozás több helyen — a jelenlegi formájában — nem alkalmas, hogy az üzemi demokrácia, a politizálás fóruma legyen. Ott, ahol eldöntött tényeket, végrehajtandó teendőket közölnek a résztvevőkkel, nem is teremtődhet meg az együttgondolkodás, a politizálás légköre. Tudjuk tehát, hogy hol politizálunk, azt is, hogy hogyan. Nyilvánvaló, hogy az előbbre lépéshez a helyi feltételeket kell jobbá tenni. Biztosítani például, hogy a dolgozók a képviseletükre jelöltek megválasztásában, beszámoltatásában, ellenőrzésében és visszahívásában aktívan, döntően részt vehessenek. A termelési tanácskozás, a jó üzemi demokrácia végső soron el kell hogy vezessen a dolgozók közvetlen. mind szélesebb körű részvételéhez a vezetésben, az irányításban és az élet minden területén. Ez lehet a válasz a hogyan politizáljunk kérdésre. E. Gy. HŐSIES KÜZDELEM A FÖLDEKEN Elülnek a gépek, féfrokományf vontatnak a lánctalpasok — Kézzel törik a hibrid kukoricát Szarvason és Muronyban Az őszi mélyszántást végük a mezőkovácsházi Cj Alkotmány Termelőszövetkezetben (Fotó: Demény) Rendkívüli helyzet elé állította az esős ősz a mezők munkásait. Nem ritka az olyan nap, amikor 25—30 milliméter csapadék hull az amúgy is átázott talajra. Kényszerpihenőt tartanak a kombájnosok, a szántó-vető traktorosok, a szállító gépjárművek vezetői. De ha az idő engedi, minden percet kihasználnak azért, hogy mindannyiunk kenyerét biztosítsák, betakarítsák a cukorrépát, a kukoricát és egyéb terményt. Erről a hősies küzdelemről közlünk tájékoztatást: Cukorgyárak: A mezőhegyes! és a Sar- kadi Cukorgyár bár csökkentett kapacitással dolgozik, mindössze 3-4 napos tartalékkal rendelkezik. A partnergazdaságok érzik a felelősséget, ezért megpróbálják szinte a lehetetlent. A Muro- nyi Állami Gazdaság vezetői csütörtökön határszemlét tartottak, hogy bármilyen keveset, de répát adhassanak a Sarkadi Cukorgyárnak. Mezőhegyes körzetében a békés- sámsoni Előre, a tótkomlósi Viharsarok, az orosházi Dózsa Tsz szállított cukorrépát csütörtökön. A kézzel szedett répából félrakományt vontattak a kövesútra a lánctalpasok, s így továbbították dupla átrakással az átvételi helyre a cukor-alapanyagot. Szarvason: A Szarvasi Öntözési Kutató Intézet határában — ahol igen drága hibridkukorica-alapanyagot termelnek 150 holdon — az óvónőképző intézet 120 tanulója törtei a csöveket. Á szállítás itt is nehézségekbe ütközött, de dupla vontatással mégis eljutatták a drága magot az Anna-ligeti szárítóba. Tizen- I nyolc leány a vastag húsú, rendkívül zamatos paradicsom formájú paprikát szüretelte. Füzesgyarmat: A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben a nehéz gépek csütörtökön még meg sem közelíthették a szántóföldeket. Tétlenségről mégsem volt szó: összesen hat- százan szedték, osztályozták a téli almát. A bérmunkásokon kívül a szövetkezet irodáiból és égyéb munkahelyekről mozgósítottak mindenkit, akinek a megszokott munkáját akár pár órára is nélkülözhették. Ezen az egyetlen napon húsz vagon kiváló minőségű alma került biztos fedél alá. Murony: A Muronyi Állami Gazdaságban operatív mágneses térképet készítettek, így a központban pontosan látják: hol mennyien, mit dolgoznak, hol a legsürgősebb a tennivaló. Csütörtökön a békési mezőgazdasági szakközépiskola 120 diákja segített a hibridkukorica-törésben, illetve a vetőmagtisztításban. A diákok több napon át segítenek a nehéz helyzetben levő gazdaságnak. A muronyiak azonban nem támaszkodnak csupán a külső segítségre. A rendkívüli helyzetben belső átcsoportosítást végeztek, A gazdaság ossz dolgozója 1100. Ügy határoztak, hogy az irodisták, az állatgondozók — és mindazok, akik nem vezetnek valamilyen gépet — hetenként egy-egy napon kézi munkával segítenek. Ez összesen 1200 munkanapot jelent, s ezzel megmentik a terményt az utolsó szemig. A hősies helytállásról a megye minden táján meggyőz ződhetnek a járókelők. Különösen a cukorrépa betakarítása égetően fontos. A Sarkadi Cukorgyár a harmadkapacitás kihasználására is a | szomszédos megyékből kapott répát. Mezőhegyesen a tervezett 32 ezer vagon répának mindössze egyharma- da került eddig átvételre. — Ary — Focfe Jenő látogatása a NIM-ben Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke szerdán látogatást tett a Nehézipari Minisztériumban. A kormány elnökét dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter és Kovács Sándor, a minisztérium pártbizottságának titkára fogadta. A nehézipari miniszter tájékoztatást adott a tárca helyzetéről, időszerű gazdaságpolitikai feladatairól. A kormány elnöke megbeszélést folytatott egyebek között az energiaellátási, energiatakarékossági és az ezzel összefüggő távlati fejlesztési, valamint a beruházási munka színvonalának javításával kapcsolatos kérdésekről. (MTI)
