Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-16 / 242. szám

Ismerjük meg és védjük megyénk gazdag természeti kincsét famatuasáiemek, növényi ritkaságok, madárkolóniák a Körösök völgyében Manapság gyakran olvasunk, Illetve hallunk arról: a kor és a jövő új, társadalmi méreteket öltő feladata az ember termé­szetes biplógiai környezetének védelme. Viláigszerte előtérbe kerül a környezetvéd elem. Ma már szinte társadalmi hiány­ként jelentkezik az erdő. a rét, a virágillat, a madárcsicsergés, a friss, tiszta levegő. A zajárta­lomtól. a szennyezett levegőtől sokat szenvedett ember — kü­lönösen az ipari városok lakója — egyre inkább felismeri a par_ kok, erdők jelentőségét. Hazánk különböző tájain — közte megyénkben is —r megala_ kult a Természet- és Környezet­védelmi Bizottság Kíváncsiak voltunk: mit tettek eddig ter­mészeti kincseink felkutatására, védelmére. Felkerestük Réthy Zsigmondit, a bizottság egyik tagját, a megyei Madártani Egyesület titkárát, hogy tájé­koztatást kapjunk, az eddigi munkákról és a további tervek­ről. — Valóban divatba jött mos­tanában a környezetvédelem. Félő, hogy a fellángolás után kevés lesz a konkrét munka. Nálunk. 1973 év végén alakult meg a bizottság. Egyik- fő fel­adatnak tekintettük: számba venni gazdag természeti kin­csünket. Bejárásokat végeztünk, kataszterbe vettük a természet- védelmi területeket s javasolni szeretnénk újabb parkok, ősi hagyásfák, hullámtéri madárko­lóniák védetté nyilvánítását. Ez év tavaszán létrehoztuk a ter­mészetvédelmi kiadványokat szerkesztő bizottságot. Nem azért, hogy bizoftságosdit játsz- szunk: „Védd a természetet” címmel figyelemfelkeltő plaká­tokat készíttettünk s hatoldalas színes leporelló jelenik meg e táj természeti szépségeiről Sze­retnénk felhasználni az isme­retterjesztő előadásokat és egyéb fórumokat arra, hogy minél töb­ben ismerjék meg megyénk iga­zi értékeit. Megyénk alföldi jellegénél fogva nem tartozik a látványos dimbes-dombos tájak közé, nem tarkítják hegyek, völgyek. Még­is mit ajánl, mire érdemes a természetbarátoknak odafigyel­ni? — Sok mindenre. Amit nem tudnak szűkebb hazánk fiai, azt rég felfedezték dán, francia, né­met családok, akik heteket töl­tenek sátrakban vagy lakóko­csikban a KörösvöLgv csendes, friss, levegőjű tájain. Védett te­rület egyebek között a Kardos­kúti Fehér-tó, ahol gulipánok, gvurgyalagok. selyerhgémek és más ritka madarak élnek. A szarvasi arborétum csaknem 2 ezer fajta növényzetével az év minden szakában csodás lát­vány. Tavasszal egyszerre 50— 60-féle virág bontja ki szirmait, ősszel ezer színű „köntösbe” öl­tözik a csodás táj. A szabadkí­gyós! kastélyparkban ugyancsak sok növényi ritkaságot látni. Orosháza—Tatársánc természet­Madárfészek a M:» Körös árterében iill (Fotó: Réthy Zsigmondi védelmi ősgyeppel hívja fel az érdeklődök figyelmét. Jéigkor- szakbeli növényi ritkaságok haj­tanak virágot. Csorvás határá­ban a Volga menti hérics a nö­vényi ritkaság. . — Lenyűgözően szép tájképet alkotnak az ősi ha&yasiaK,, ía- matuzsaiemek egyeoca között a gyulai kastélyparkban, a szarva­si Anna-iigetben, a dobozi erdő­ben, Máiyvád—Banyarét térsé­gében. .Botanikai es madártani szempontból értékes háoorítat- lan erdészeivenyeket találni Bel- megyer határaoan. A Köröstől 10 Kilométernyire lévő ős tölgyes­ben szurüegóm. ústokösgém, oak- cso és kiskocsag kolónia alaKult ki. Nemzedékeden át itt élnek es költenek a madarak. Dobozon a kápolna előtti pancmaradvany erdemei vedeímci. A Körösök ártereiről elmon­dotta Réthy elvtárs. hogy külö­nösen egyeg szakaszokon — több kilométernyi hosszan — csend­kúrákra alkalmas, gyönyörű a táj. Dús itt a vegetáció. A fűzfa és egyéb vizenyős talajt igény­lő bokor, cserje a ritka madarak szálláshelye. Horgászok, termé­szetbarátok. pihenni vágyó csa­ládok tölthetnek itt felejthetet­len napokat. Amikor Biharug- rára terelődött a szó, a termé­szet „szerelmese” emeltebb han­gon folytatta: — Biharugra több figyelmet érdemelne a jelenleginél. A vízimadárvilága rendkívül gaz­dag. Itt költenek olyan ritka madarak mint a nyári ludak, kiskócsagok, bíbicek, kis és nagylilik, összefüggő víztükre, tbcsogós rétje valóságos nem­zetközi madárszállóvá alakul az őszi és a tavaszi vonulások idején. Nincs azonban olyan jól képzett szakember, aki tudo­mányosan irányítaná az itt élő és átvonuló madarak életét. Igaz, hogy ez pénz kérdése, de nagyon megérné. Végezetül még egy területet említett Réthy elvtárs. a túzok­rezervátumot. Megyénk északi harmadában — Füzesgyarmat környékén — kissé átnyúlva Bihar és Szolnok megye hatá­rain, él a világ Ö6SZ túzokállo' mányának csaknem fele. Itt az illetékes felsőbb szervek hatá­rozata alapján mintegy 30 ezer hektáron alakítják ki a világ egyetlen túzokrezervátumát. A természetvédelmi területen a mezőgazdasági növénytermesz­tést is úgy alakítják majd ki, hogy a ritka madarak háborí­tatlanul éljenek és szaporodja­nak. Ary Róza Pályakezdő pedagógusok É vről évre az őszi iskola kapu nyitás idején' sok száz ifjú pedagógus, ta­nító és tanár rajzik ki az egyetemek és a főiskolák pad­jaiból, hogy elkezdje munkáját az általános iskolák és 'a közép­iskolák katedráin, A falusi is­kolákban gyakran elöregedett falajk. kevés számú tanterem és rosszul felszerelt szertárak fo­gadják az ifjú pedagógusokat. Természetesen nem minden esetben van ez így, hiszen az országban az elmúlt években sok modem, jól felszerelt isko­la épült. Ám, hogy nagyon sok me-' gyében mégis ez a helyzet, azt a népi ellenőrző bizottságok, fel­mérései igazolják legjobban. Néhány megyében a felszerelt­ség és a tanteremhiány az ége­tő probléma. Ilyen és hasonló nehézségekkel küszködnek a pedagógusok az ország más ré­szein is. Mert mit tagadjuk, ez a gond elsősorban az ő válluk- ra nehezedik. Mindez azonban csak az egyik oldala a felve­tett kérdésnek. Az iskolai oktatással párhu­zamosan más súlyos feladatok is rájuk hárulnak: a közműve­lődési tennivalók. A pályakez­dő pedagógusok friss diplomá­val a zsebükben érkeznek a községekbe és a városokba Te­le felbuzdulással és kételyekkel. Ki tudná felmérni mennyi aka­rás és ambíció él bennük. Csakhogy a lehetőségiek ko­rántsem egyformák. Az első hónapokban — de gyakran években — meg kell küzdeni­ük az otthonteremtés, a lakás- szerzés nehéz gondjaival. Ki­sebb falvakban többnyire sze­rencsésebb helyzetben vannak az odakerülök. Szolgálati lakás várja őket. Csoda-e, hogy az ilyen helyen az első pillanat­tól kezdve jól beilleszkednek az iskola életébe és tevékenyen részt vállalnak a falu társa­dalmi életének, művelődésének, egyszóval szellemi életének gondjaiból is. A falu általában, függetle­nül a pedagógus anyagi és la­kásgondjaitól, megkívánja és elvárja, hogy a tanító törődjék társadalmi és művelődési gond­jaival. A pedagógusok eleget is tesznek ennek az elvárásnak. nem kímélve energiájukat „nagy részt vállalnak a köz- művelődésben”, ahogy ezt az MSZMP Központi Bizottságá­nak a közművelődéssel foglal­kozó márciusi ülésén ig el­mondták. A pedagógus nem­csak iskolai tanító, de ennél jó­val több, egyre inkább a köz- művelődés fáradhatatlan és nélkülözhetetlen katonája. Bár „ kezdő tanítóknak, ta­nároknak a tanítás gyakorlata, vagyis a szakmai problémák is éppen elég sok gondot, fel­készülést, odafigyelést jelente­nek, akarva, akaratlan, előbb vagy utóbb, de bekapcsolódnak a falu társadalmi és művelődé­si életébe. Például a művelődé­si házak naigy része ma már nem nélkülözheti a tanítók, a pedagógusok közreműködését. A pedagógusok jól tudják, hogy ők az egész nép tanítói, s hogy egyik-másik nem talál­ja a helyét, ennek oka a falu szemléletében keresendő. Abban, hogy gyakorta csak az orvost vagy a gyógyszerészt tekintik értelmiségnek. Rendszerint azonnal szép lakást kapnak és más előnyökhöz is jutnak. Amikor viszont csinálni is kell valamit a faluért „jöjjön a pe­dagógus!” Jóllehet ez a kép nem általánosítható, mégis egyik oka lehet annak, ¥ fia­tal pedagógusok első vagy akár a második év után elmennek a faluból vagy a kisvárosiból. So­kan nem képesek gyökeret ereszteni, a megfelelő otthon, a róluk való gondoskodás hiánya miatt. A közművelődési határozat is foglalkozik az iskolák szerepének növekvő fon­tosságával. Különösen a vidék­re, a községekre és a falvaikra kell jól vagy jobban odafigyel­ni. A falu társadalmi struktú­rájának átalakításában, a köz- művelődés fejlesztésében dön­tő szerep vár a pedagógusokra. S még inkább a fiatal pedagó­gusokra. Korántsem mindegy tehát, miként eresztenek gyö­keret a „nemzet napszámosai” az első években! Hogyan fo­gadja őket és velük a falu! hogyan törődik Sz. B. •HimmsiisesusaitsieMf GYEVI KÁROLY: rr A DÉMÁSZ VÁLLALAT BÉKÉSCSABAI ÜZEMIGAZGATÓSÁGÁNAK SZERELÉSI OSZTÁLYA értesíti a lakosságot, hogy az alábbi helyeken épült létesítményeket 1974. október 17-én feszültség alá helyezi BÉKÉSCSABÁN: Tokay—Botyánszki-tanyák részére épített kisfeszültségű hálózatot. Hús- és tejüzem részére épített 20 kW-os leágazást és ISZTR 20/1000 tip. trafóállomást. CSORVÁS és TELEKGERENDÁS között épített 20 kV-os ge­rincvonalai. KÖRÖSTARCSÁN: Petőfi Tsz szárító üzeme részére épített 20 kV-os leágazást és ISZTR 20/1000 tip. trafóállomást. Á létesítményeken elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes! 353117 MENEKÜLÖK © — Na látod, az apostoli kettős keresztet elvitte egy lövedék. Ezt nem állítjuk vissza, az biztos, de Kossuth Lajost most előve­hetjük. Ne jé'j. azt a bolsik is elfogadják. Ezzel a lobogóval még lehet valamit csinálni Ma­gyarországon, úgy. hogy a mi pozícióink is megmaradjanak, csak ügyesen kell csinálni. Ér­ted? — Értem, de semmi kedvem az egészhez — mondja Géza —, különben is jelenleg fontos dol­gom van. Köszönés nélkül hátat fordít a kegyelmes úrnak és otthagy­ja. — Édes Gézám, te meghib­bantál! Gyere vissza! — kiált Utána a kegyelmes úr, de Géza csak megy, megy, vissza se néz. A kegyelmes csak áll. bámul utána, majd hahotázni kezd, a térdét csapkodja és röhög, rö­hög. A járdával párhuzamosan, az országúton szovjet katonai teherautók sora . húz el. Ügyet sem vet senki a röhögő úri­emberre. Amikor abbahagyja a röhö­gést, lassan elindul abba az irányba, amerre Qéza merut. Közben maga elé morogja: — Persze, a honvéd vezérkar fő­nöke megint elszámította ma­gát. Horthy apánk is. Az egész kormány elszámitotta magát. Ostobaság gúláiból is fel lehet építeni egy hatalmi rendszert, persze, fel lehet. Körül is lehet bástyázni, szépen. Igen, de az­tán mi van? A bástyák önmna- . gukban nem elegendők. Azokat meg is kell erősíteni, meg kell tartani. Igen. Nem tudom, tény­leg lasz-e elés időnk a tanulsá­gok levonására. Libubi jön vele szemben. — Szervusz, fiam, te lókötő! Te is megmaradtál? Nem láttál erre oroszokat ugye — mondja a kegyelmes a közismert mun­kakerülőnek. — Szervusz, atyám, te lókötő — mondja cinikus vigyorral a kegyelmes úrnak Libubi —. sem oroszt, sem németet nem láttam, kérlek szépen, mi ketten va­gyunk most a legszebbek ebben az utcában. A kegyelmes hápog, ' levegő után kapkod és nem talál sza­vakat a sértésre. Végül is. nagy megdöbbenésében kinyögi: — M! jogon merészelsz, mi jogon... mi jogon ... te... — Na, ne hápogj, apuskám, ne hápogj. Nem áll neked ez jól — mondja Libubi és köze­lebb lép a kegyelmes úrhoz —, inkább adj egy cigarettát, ha van. Egyenjogúak leszünk mi már hamarosan. ha tetszik, ha nem, ámbár majd meggondolom, hogy kitüntesselek-e végleg a pertuval. Te se szerettél dol­gozni soha. én se, reméljük, ez­után se kell túl sokat, mi? Mit gondolsz, öregem? Fél szemmel lesi a hatást, sunyin figyeli, ahogyan az öreg­úr a megdöbbenéstől megne­multan kotorász a zsebeiben, míg • végre talál egv cigarettát. Odanyújtja Libubinak, sőt gyu­fát is gyújt neki. — Nem kell. Tűz nem kell — tolia el a kegvelmes kezét —, nem dohányzóm, mondja és zsebébe süllyeszti a cigarettát —, no, szervusz, kérlek, szer­vusz! Hanyag előkelőséggel int bú­csút mindkét kezével és megin­dul visszafelé, ellenkező irány­ban, arra amerről érkezett. — Azt hiszem, mindketten dolgozni fogunk — mondja a kegyelmes úr maga elé és lassú léptekkel megindul Libubi után. * * * Az építészeti üzem irodájá­ban nagy a nyüzsgés. Malteros, meszes ruhában emberek áll­nak sorban, egy asztal előtt. Az asztalnál Géza ül. — Csak sorban, emberek, egymás után. Előbb azok jöj­jenek, akik a háború alatt is itt dolgozlak. Az újak. akik most jönnek munkára, délután jöjje­nek. A felszólításra néhanyan ki­válnak a sorból. Kilép Libubi. a község kfasz- szikus munkakerülője is. Ahogy kilép, észreveszi a ke- gyebnes urat. a nyugalmazott földművelésügyi minisztert, amint megbújik a sorban és nem lép ki. Odaszól neki, nyu­godt hangnemben, de gúnyosan. — Kegyelmes- uram, rriit akar itt? Csak nem malteroslegény akar lenni? Az elfordítja az arcát és nem válaszod. Géza odafigyel, kutatja a te­kintetével, kinek szólt ez a munkakerülő. — Libubi, kinek szóltál? —- kérdezi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom