Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-04 / 206. szám

A MEGY El PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Világ proletárjait

1914. SZEPTEMBER SZERDA

Ára: 80 fillér

XXIX. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM

MR:

ELADOK, VÁSÁRLÓK A 41 ÖRÄS MUNKAHÉTRŐL (3. oldal)

ÜJ GÁZÁRAK A MEGYÉBEN (4. oldal)

A KOSSUTH KIADVÁNYOKRÓL BESZÉLNEK (5. oldal)

Hz emberek odafigyelnek

Hogyan születik a tekintély? Tulajdonképpen nagyon egyszerű, köznapi módon. A munkások őszintesége, szókimondása hozza létre műhelyi brigádokban, munkacsoportokban, vagy bármilyen kollektívában. Kezdjen csak el valaki egy ilyen munkában kialakult szűk körű társaságban dirigálni a többieknek, hogy így fogjátok, meg úgy emeljétek, szinte bizonyosan megkapja: „Ne szájalj, öregem, inkább mutasd meg, hogyan kell csinálni!” És hanem tudja megmutatni, kinevetik vagy elküldik gyufáért... Ha az illető odaáll a gerenda nehezebb vége alá és nem csuklik össze, vagy több és hibátlanabb munkadarabot készít ugyanabból az anyagból, akkor mondhatja, hogy „ide figyeljetek, emberek! És az emberek odafigyelnek.

Ez az igazi titka legtöbb szocialista brigádvezető tekintélyének. A munkások kiválasztják maguk közül azt, aki példát mutatni képes, az okos és határozott egyéniséget, akire azután szívesen rábízzák magukat, s hallgatnak rá minden körülmények között. Ilyen együttesekben szokott előfordulni, hogy amikor a brigádvezető magasabb elismerést, esetleg kormánykitüntetést kap. akkor ezt nemcsak természetesnek tartják, hanem őszintén örülnek neki, mert a maguk megbecsülését is látják benne. Nagyon örvendetes, hogy a pártszervezetek is egyre csalha- tatlanabbul fedezik fel a valóságos emberi értékeket, tehát nem a különböző alkalmakkor elpuffogtatott frázisaik, hanem a valóságos teljesítményük alapján minősítik az embereket. s tesznek mind több javaslatot erkölcsi és anyagi elismerésükre, kitüntetésükre.

Erről a napjainkban teljesen természetessé vált folyamatról azért is időszerű beszélgetni, mert akadnak, akik megfeledkeznek róla, s miután megkapják a bizalmat, az elismerést, egyszer csak valamilyen furcsa színeváltozáson esnek át, kezdenek lenézni azokra, akik őket felemelték. Hányszor, de hányszor látni útcsináló vagy házépítő csoportokat, amelyeknek nagy hangú, pöffeszkedő vezető osztogatja a parancsot, az emberek azonban mégis, vagy talán éppen ezért, inkább csak piszmognak, illetve kelletlenül kerülgetik a munkát.

Feltűnő, milyen sokan szeretik a munkát — nézni. Ezt a megjegyzést egyik tekintélyes nyugdíjasunktól hallottam, aki szintén a szemét legeltette az egyik — elég lassú — építkezésen. Csakhogy neki már joga van hozzá. Mint legtöbb hatvan esztendőn túli idős ember, idővel bőven rendelkezik, s mivel úgyszólván belerokkant abba, amit egész életében csinált, sok-sok tapasztalattal rögtön észreveszi: kínnal vagy

örömmel dolgozik-e a mai úgynevezett aktív korosztály.

Nos, szerinte is nagyon sokaknak kijár az elismerés, az „én sem csinálnám különbül” dicséret. Mint például annak a markológép-kezelőnek, aki a

lakótelepi építkezésnél minden idegszálával, figyelmével munkájában él, s szemlátomást kedvét leli a rábízott feladatban. Másodpercek alatt egész kubikoscsapat teljesítményét produkálja; miközben fönt a gép fülkéjében össze sem sározza magát. Fogantyúkat lökdös elő- re-hátra, s másfél-két perc alatt púposra buggyantja földdel a billenős platójú teherkocsikat. Kár, hogy aztán hosszabb ideig kénytelen üresen járatni a motort, mivel a szállítók igen- igen kényelmesen fordulnak.

Sajnos, a munka veteránjai gyakran bosszankodnak is. Egyikőjük ironikusan jegyezte meg, hogy neki nincs szerencséje például az árokásókkal, mert azok valahogyan mindig éppen akkor tartanak „pipa- huját”, amikor ő arrafelé őgye- ieg. Már éppen meg akarta kérdezni tőlük, hányán dolgoznak annál a cégnél, de attól tartott, nem a közismert vicces választ kapta volna, hogy körülbelül a fele, hanem ingerülten azt, hogy „magának, öregem, igazán nincs ehhez semmi köze”.

Jómagam is kemény kioktatásban részesültem, amikor a munkaidő alatti hosszadalmas cigarettázásról azt mertem írni, hogy „ejnye, ejnye”. Sőt az egyik levél konvencionális átokkal kezdődött. „Csak any- nyit mondok, verje meg az isten azt, aki egy kis szusszan- tást is sajnál a szegény melós- tól.” Pedig nem erről van szó. Azt hiszem, a félreértés szándékosságához kétség sem férhet. Többször megfigyeltem már, a rend és a fegyelem hallatán még csak véletlenül sem a szocialista brigádtagok orrolnak meg, hanem mindig azok kapják föl sértődötten a fejüket, akik nem a vállalkozás gyors és sikeres befejezéséért izgulnak, hanem csak a műszak végét lesik „sok dohány, kevés meló” szemlélettel.

Az is természetes azonban, hogy mind a párttitkárok, mind az újságírók tudiják: nem a jó munkással, nem az aktív igenlőkkel kell megértetni a több és értékesebb munka fontosságát. Naivság lenne azt gondolni, hogy ezek az emberek, elvtársak azért végzik rendesen a dolgukat, mert a pártirodából biztatják őket. A tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran éppen fordított a helyzet: a műhelyekből indul el nagyon sok hasznos kezdeményezés. Innen indulnak el a különféle termelési fölajánlások, munkaverseny-indítványok, takarékosságot és minőségi munkát szorgalmazó mozgalmak. A dolgozó emberek önmagukat becsülik azzal, hogy igyekeznek kifogástalan munkát kiadni a kezükből.

Az agitáció, az érvelő, meggyőző tevékenység éppen ezért inkább arra irányul mostanában, hogy a még kevésbé közösségi emberek szintén csatlakozzanak a következő párt- kongresszus tiszteletére kibontakozó munkaversenyhez, illetve felzárkózzanak azokhoz, akik már értik az egyes emberek helytállása és a szocialista közboldogulás közötti összefüggést.

N. L

„Népünk mindig nagyra értékelte a testvéri magyar néppel való barátságot”

Barátsági nagygyűlés Békéscsabán, a VDK felszabadulásának évfordulóján

A vietnami vendégeket Gyulavári Pál, az MSZMP megyei bizottságának titkára fogadta a

párt székházában

Tegnap, a délelőtti órákban érkezett Békéscsabára Nguyen-1 Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság rendkívüli j meghatalmazott nagykövete, va-' lamint Nguyen Phu Soai, a Délvietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány rendkívüli meghatalmazott nagykövete. A vendégek tiszteletére fogadást adott a párt székhazában Gyulavári Pál. az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára. Ott volt Szabó László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, Nyári Sándor, a HNF megyei titkára, Ábrahám Béla, a Békés m. Tanács pártbizottságának titkára, Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei Bizottságának osztályvezetője.

A szívélyes hangulatú, baráti találkozón Gyulavári Pál tájékoztatta a vendégeket megyénk politikai és gazdasági, társadalmi életéről, amit Nguyen Manh Cam köszönt meg Rövid beszé- i dében örömét fejezte ki, hogy I

A belső ellenőrzés főbb tapasztalatairól? s hatékonyságának további növeléséről tanácskoztak kedden a mezőgazdasági termelőszövetkezetek területi szövetségeinek titkárai a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szervezésében, Budapesten.

Moharos József, a TOT elnökhelyettese a tanácskozás bevezető előadásában többek között hangsúlyozta: a szövetkezeti tulajdonnak a védelme fokozott felelősséget kíván a szövetkezetek tagjaitól, vezetőitől. A tulajdon védelmét szolgáló belső ellenőrzés a szövetkezeteknek és érdekképviseleti szerveiknek különösen fontos, kiemelt feladata. Az elmúlt években sokat fejlődött az ellenőrző bizottságok munkája.

megismerkedhet részletesebben j

is a megyével, a várossal. Kő- [ szönetét fejezte ki azért a segítségért, melyet Békés megye lakossága is a vietnami népnek adott.

A délutáni órákban a vietnami vendégek felkeresték a Magyar Hűtőipari Művek békéscsabai gyárát. Látogatásuk során Márton Pál, a gyár igazgatója részletes tájékoztatást adott munkájukról, majd a vendégek szocialista brigádokkal és a gyár életével ismerkedtek.

Este a szépen feldíszített és zsúfolásig megtelt békéscsabai ifjúsági és úttörőházban rendezték meg az ünnepi nagygyűlést. Az elnökségben helyet foglaltak Gyulavári Pál, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára társaságában Nguyen Manh Cam, Nguyen Phu Soai vietnami nagykövetek. Ott volt Szabó László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, a megyei tanács képMa is egyik legfőbb fogyatékosság azonban, hogy igen ritkán ellenőrzik a közgyűlési és egyéb határozatok végrehajtását.

Az ellenőrző bizottságok tevékenységének fontos feltétele tagjainak továbbképzése. Mind több szövetkezet és szövetség szervez különféle konzultációkat, tanfolyamokat a bizottság elnökei részére. Jelenleg 29 szövetség önállóan, 14 a-MÉM mérnök-vezetőképző intézete útján, nyolc pedig különböző oktatási intézményekkel együttműködve szervezi a továbbképzést.

Az elnökhelyettes beszámolóját vita követte. Ezután érdek- képviseleti kérdésekről tartottak vitát a résztvevők.

viseletében Ábrahám Béla, valamint a város politikai, társadalmi és gazdasági életének számos képviselője, AracZki János, a .városi tanács elnöke. Szabó Miklós, a KISZ Békés megyei Bizottságának első titkára, dr. Haraszti János rendőr ezredes, a Békés megyei kapitányság vezetője, Nagy István, az SZMT vezető titkára. Elsőnek egyenruhás úttörők köszöntötték az elnökség tagjait, akiknek virágcsokrot adtak át. Szavalat után Nyári Sándor, a HNF megyei, bizottságának titkára megnyitotta az ünnepséget. Az ünnepélyes megnyitó után Takács Lőrinc, az SZMT titkára mondott ünnepi beszédet, amelynek bevezetőjében megemlékezett a 29 évvel ezelőtti eseményekről:

— 1945. szeptember 2-án, Hanoiban Ho Si Minh, a győztes augusztusi forradalom eredményeként kikiáltotta a független Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Vietnam volt az első gyarmat a világon, ahol nemzeti felszabadítás! mozgalom, a munkásosztály vezetésével győzött.

Beszéde további részében arról a hősi harcról beszélt, amellyel a vietnami nép kivívta szabadságát. Ezt olyan forradalmi párttal lehetett elérni, mint amilyen az Indokínai Kommunista Párt volt. Majd így folytatta:

— A 29 évvel ezelőtt kiadott függetlenségi nyilatkozat hangoztatta: „Vietnam joga,

hogy szabad és független legyen és tény, hogy szabad, független országgá lett. Vietnam népe kész minden szellemi és anyagi erejét, mozgósítja, életét és javait feláldozni azért, hogy a szabadságához és függetlenségéhez való jogát megóvja”. A történelem — ma már tudjuk — nem adta meg Vietnam népének azt a lehető(Folytatás a 2. oldalon)

Tanácskozás a tsz-ek belső ellenőrzéséről