Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-03 / 205. szám
Is állatorvos írja A baromfi orsóférgessége Az orsóférgesség a háztáji ba- rofníiáliományban évék óta visszatérő, súlyos gazdasági veszteségeket okozó betegség. A sok vesződség ellenére, ahelyett, hogy sikerült volna kiirtani vagy megelőzni ezt a „lappangva terjeszkedő kórt”, azt tapasztalom, hogy az utóbbi esztendőkben éppen erősödő tendenciát mutat. Ma már eredményesen küzdünk a régebben katasztrofális károkat okozó számos baromfibetegség ellen, mint például a baromfipestis, a baromfitífusz, de az orsóférgesség továbbra is tömegesen szedi áldozatait. Ez nem elsősorban a gyorsan bekövetkezett nagyszámú elhullásban nyilvánul meg, mint például a baromfikolera esetében, hanem az állatok fejlődése megáll, lassan vérfogyottakká válnak, étvágytalanok lesznek, és ha nem hajtjuk M belőlük időben a férgeket, elsenyvednek, vagy az ellenállását vesztett állat valamely más betegség áldozatává válik. A betegségei a baromfi bélcsatornájában élő orsóférgek (As- caridia-k) okozzák. Ezek —, amint a nevük is mutatja — két végükön kissé elvékonyodva orsóhoz hasonlatosak. Színük sárgásfehér, és a kifejlett férgek 5— 11 centiméter hosszúságúak. Egyetlen bélben megtelepedett ivarérett orsóféreg naponta több 10 ezer petét is képes üríteni. A fertőzés csak olyan petékkel történhet, amelyek legalább 7 napot töltöttek el a külvilágon kedvező körülmények között, és ezalatt „embrionálódva”, fertőzésre alkalmassá válnak. Megfelelő körülmények között ezek a peték akár 2 évig is megtarthatják fertőző képességüket a külvilágon. A fertőzőképes peték a szájon át, a fertőzött takarmánnyal vagy ivóvízzel jutnak az emésztőcsőbe. Itt a lárvák 24 Óra alatt kikelnek és befurakodnak a bél nyálkahártyájába, majd visszavándorolnak a bél üregébe. A fiatal csirkékben a fertőzést követő 4, az idősebbekben 6— 8 hét múlva már megindulhat a peték ürítése. Amikor a lárvák behatolnak a bél nyálkahártyájába, ott sérüléseket hoznak létre, vérzések keletkeznek, a nyálkahártya pedig hurutos állapotba kerül. Romlanak a felszívódási viszonyok, vitaminhiány keletkezik. Nemegyszer bontottam olyan baromfihullát, amelynek vékonybelét teljesen elzárták az orsóférgek. Először talán csak az tűnik fel, hogy a csirkék fejlődése megállt, a növekedésben elmaradtak, étvágyuk szeszélyes. Később vérfogyottakká válnak, étvágytalanok lesznek, esetleg hasmenés lép fel, rohamosan soványodnak, majd elsenyvednek. Jellemző, hogy a bántalom egész állományokat érint. Meglehetősen gyakori a panasz, hogy a nagyüzemekből vásárolt növendékállomány — amióta a táp etetéséről fokozatosan áttértek a gazdasági abrakra — „megbetegedett”. Az ilyen állományok vizsgálatakor gyakran találkozom a boncolási lelettel is igazoltan az orsóférgesség jellemző klinikai képével. Ezekben az esetekben minden alkalommal felteszik a tulajdonosok a jogos kérdést; a \ takarmányváltozás milyen össze- | függésben lehet a fertőző beteg- | ségként ismert orsóférgesség! „fellobanásával”? Régóta ismert tény, hogy az optimális takarmányozás és — mint arra több szerző is rámutatott — főként az állati fehérjékkel való ellátottság nagyobb ellenállóképesseget ad az orsóférgekkel szemben, mint a növényi fehérjék, különösen az egyoldalú abraktakarmányok etetése. Tudni kell, hogy az orsóférgesség iránt elsősorban a fiatal csirkék fogékonyak, amelyek már akár napos korban fertőződhetnek. A betegség súlyosabb kártétele is főként a 4 hónaposnál fiatalabb csirkeállományokat érinti. Néhány esetben — mielőtt a baromfiállomány féregtelenítését elvégeztem — bélsárvizsgálatok- kal kívántam meggyőződni a súlyosan beteg csirkeállománnyal együtt tartott, de kitűnő erőnlé- tű és termelésű tyúkok orsóférges fertőzöttségéről is. A vizsgálatok legtöbbször kimutatták a tyúkok enyhe fokú fertőzött- ségét is, anélkül, hogy ez bármiféle klinikai tünetben nyilvánult volna. Annak ismeretében, hogy egy- egy orsóféreg naponta a peték tömegét produkálja, és ezek akár 2 évig is fertőzőképesek maradhatnak a külvilágban — elpusztításuk pedig meglehetősen körülményes —, érthető, hogy a betegség elleni védekezés nem könnyű feladat. Az orsófévges- ség megszüntetése a fertőzött állatok egyetlen kezelésével akkor sem volna lehetséges, ha olyan gyógyszerrel rendelkeznénk, amely valamennyi orsóférget elpusztítana vagy kihajtana a bélcsatornából — az újrafertőződés lehetősége folytán. Sajnos a háztáji állományokban a bajt többnyire csak akkor veszik észre, vagy legalábbis akkor jelzik, amikor a csirkékben a fertőzött- ség súlyosabb klinikai jelei is észlelhetők: vérfogyottak, fejlődésük elakadt, vagy több állat már senyvessé is vált és a peték milliárdjaival fertőzték környezetüket. Tapasztalataim szerint ilyenkor a takarmányba kevert antihelmintikum már nem váltja ki a várt hatást, mert éppen a legfertőzöttebb csirkék nem fogyasztanak elegendő mennyiséget a gyógyszeres takarmánykeverékből. Gyakorlatomban a leghatékonyabb eredményt a benzines kezelés adta, és még akkor is érdemes az állatokat egyedenként kezelni, ha az munkaigényes eljárás. Az orvosi benzint szondával viszem a begybe, de főtt krumpli etetése után a burgonyamasszától kitömött begybe a bőrön keresztül, fecskendővel is injiciálható a gyógyszer, minden nehézség nélkül. A benzin adagja 2 ml testsúlykilogrammonként, de én rendszerint ennek a kétszeresét adagolom, minden káros következmény nélkül. (A gyógyszer- könyv a benzin terápiás adagjának 4—7-szeresét sem tartja ártalmasnak!) A benzin applikálásakor arra kell nagyon ügyelni, hogy ne juthasson a légcsőbe, mert lég-1 zésbénulást akozhat. A befecskendezéskor ez a lehetőség kizárt, de ha szondával applikáljuk, erre különösen figyelemmel kelj lenni. Ha kezelés közben benzin jut a légcsőbe, a kezelt állat másodperceken belül „el- alél”, vagy éppenséggel súlyos görcsrohamokban vergődik és igen gyorsan elhullik. A csak „megszédült” csirke többnyire életre kelthető, de a görcsroha- mofc indokolják az azonnali kényszervágást. Miután a szokásos, fertőtlenítő szerekkel szemben az orsóférgek petéi rendkívül ellenállóalt, és a kezeléssel egyidőben azok maradéktalan megsemmisítése nem lehetséges, kénytelenek vagyunk 3 hét múlva — mielőtt az újabban felvett petékből kikelt férgek ivaróretbékké válnának — a gyógykezelést megismételni, A benzines kezelést követően hamarosan megélénkül az állomány, s étvágya visszatér. Ekkor biztosítottam részükre az optimális takarmányozást, és lehatom azokat PhylasollaL A második kezelést valamely takarmányba kevert antihelmin- tikummal (például Adcarattal stb.) szoktam elvégeztetni, de a benzines kezelés is minden ártalom nélkül megismételhető. A háztáji állományokban a két kezelés után a megfelelő takarmányozás és vitaminellátás biztosításával szinkronban a higiéniás viszonyok rendezésével és a fertőtlenítőszerekkel — kielégítő eredményt kaptam, A védekezés* illetve a meg-1 előzés céljából a következőket kellene, szem előtt tartani: Orsóférgességtől mentes ud-; varokba csak olyan egyedeket volna szabad beállítani, amelyek a bélsárvizsgálatok alapján is mentesek az orsóférgességtőL Igen fontos volna, hogy fertőzött csirkék ne juthassanak ki a nagyüzemekből a háztájiba, A nagyüzemekben követendő gyakorlathoz részletes iránymutatás olvasható a Baromfitenyésztés 1971. év augusztusi számában. Az orsóférgesség mielőbbi felismeréséhez ajánlatos valameny- nyi baromfihulla felboncolása, a baromfiváigáskor is ajánlatos ellenőrizni a vékonybél tartalmát. Az orsóférgességre gyanús vagy jellemző klinikai tünetek észlelésekor a kórkép tisztázása céljából sürgős állatorvosi segítséget kell kérni. Fertőzöttség esetén mielőbb el kell végezni az állatok program szerinti gyógykezelését. Különösen gondot kell fordítani a higiéniás viszonyokra (a megfelelő elhelyezésre, az etető- és itatóedények naponkénti gondos tisztogatására stb.) A kémiai anyagokkal szemben ellenálló féregpeték elpusztítására a legmegfelelőbb eljárás az 5 százalékos forró lúg vagy a 2—5 százalékos hidrocigénlúg. A különböző korú baromfiállományokat egymástól elkülönítetten kell tartani. Az igényeknek megfelelő takarmányozással és a rendszeres vitaminellátással mindenkor gondoskodni kell a baromfiak jó ellenállóképességéről. Dr. Radnai István állatorvos Szüreti tudnivalók A legtöbb szőlőfajta bogyója augusztusban zsendül. Az eredeti zöld színt zöldessárga, aranysárga vagy sötétebb szín váltja fel és ezzel megindul az érés rövidebb-hosszabb ideig tartó folyamata!. Akár étkezésre, borkészítésre, vagy eltartásra szüretelünk majd. ismernünk kell a szedés legmegfelelőbb időpontját és' a minő- ség megóvásának feltételeit^ Az étkezésre szánt csemege- szőlőt akkor tartjuk érettnek, ha a bogyók cukor-saiv összetétele ízlelőszerveinkre kellemes hatást gyakorol. A színelő szedések alkalmával csak teljesen száraz fürtöket szedjünk le a tőkéről, hogy a penészesedéiből, »rothadásból eredő károkat megelőzzük. Ezt szem előtt tartva, kerüljük el a bogyók viaszbevonatának ledörzsölését Egyes fájják kocsánya (Hamburgi muskotály, Glória H) igen törékeny, ezek szedésénél legyünk még óvatosabbak. Borkészítésre, néhány kettőshasznosítású fajtától eltekintve, a borszőlőfajták alkalmasak. Ezek érettségének megállapításánál a bogyók cukorfoka a legdöntőbb. A szüretet a teljesérés időszakában kell elkezdeni. amikor a fajtákra jellemző illat és zamatanyagok már teljesen kialakultak. A túlélés — ritka kivételektől eltekintve —* nem gazdaságos a mennyiségi veszteség miatt A vörös borszőlőfajták pedig, ha túlérnek, elvesztik színanyaguk egy részét A borászati segédanyagokat még a szüret előtt szerezzük be. Ezek közül a. legfontosabb a fajélesztő és a kénezőanyag. A szüret idejére alaposan takarítsuk ki és fertőtlenítsük a borkészítés helyiségeit hozzuk rendbe, javítsuk ki, tisztítsuk meg a szüretelőedényeket, szőlőfeldolgozó gépeket és eszközöket. A téh eltartásra ite érdemes gondolni Erre a célra a laza fürtű, nehezen rothadó fajtáikat hagyjuk meg. Igen jól bevált tárolásira az Afuz Ali, a Clsiri-. csuri. a Hamburgi muskotály, a Kövidinka és a Kecskemét virága. A szőlő eltartására a jól szellőztethető helyiségek alkal_ masak, ahol a hőmérséklet 2— 10 Celsius fok között alakiul, és a levegő relatív páratartalma legalább 80 százalékos! A kijelölt tárolót minden évben fertőtleníteni és meszelni kell Légköbméterenként 2 gramm ként égessünk eL Tárolási célra kizárólag a teljesen érett, s miniden tekintetben, ép és egészséges fürtöket válasszuk ki. , Kulin Imre A házinyulak Óvatos becslés szerint a nyu- lak bélbetegségei az összes elhullás 20—30 százalékát okozzák Főleg az 5—8 hetes fiatal állatok között nagyok a veszteségek. Persze idősebb állatok is megbetegedhetnek, főleg tavasszal és ősszel, a takarmányváltozás idején. A bélbetegségek egyes tüneteit a tenyésztő nemigen veszi észre, mert ezek részben csak rövid időre láthatók, és bá- gyadtság, étvágytalanság formájában mutatkoznak. A heveny tünetek ellenben szemmel jól láthatók. A hátsó lábak, a farok és a végbéltájak a töb- bé-kevésbé erős hasmenés következtében nedves és piszkos lesz. A bélsár folyékony alakban választódik ki, és mint a legtöbb bélbetegség, rothadó dispepsia következménye, ezért rossz szagú és habosán erjedő, A székrekedés erős felfúvódással (puffadással) együtt is felléphet. Az ellenállóképes állatok egyéb megbetegedései rövid időn belül magúktól meggyógyulnak. A hasmenéses állatok a növekedésben általában visszamaradnak. A heveny kórokozók fellépésekor — az állati szervezet erős vízvesztesége következtében — csökken a vérben a nátrium és más ásványi anyag, egyidejűleg növekszik a savtartalom. A vérben a változás keringési zavarokat okozhat, amely szívkollapszussal vagy akut szívrohammal végződhet. Ha a betegség krónikus lezajlású, a halál az általános gyengeség miatt következik be. A -legtöbb tenyésztő kokcidió- zis fertőzésre gondol, amikor hasmenést észlel. Pedig gyakran más ok is közrejátszhat a hasmenés előidézésében, például a környezet ingerlő hatása, a tavaszi, őszi átmeneti időbélbetegsége szak, meghűlés» ártalom, túlzsúfolt, nedves, huzatos istálló, hirtelen takarmányváltozás, fagyott, romlott takarmány. Tehát a legkülönbözőbb tényezők játszhatnak közre, így igen ne héz a pontos diagnózis felállítása. Dizentéria (hasmenés) kelet kezhet azáltal is, ha a vékonybélben csökken a fermentációs folyamat. Így a vastagbélbe emészthetetlen szénhidrát, zsír, fehérje jut Ezenkívül a rothadási folyamatok következtében a bélben gázok fejlődnek, ki alakúi a felpuffadás jelensége. Ha a vakbél emészthetetlen fehérje alkotórészeket ürít az emésztéshez szükséges baktéri um-fauna összeállításában változás keletkezett. Ehhez járulhat még valamilyen baktériumos természetű bélfertőzés, melynek következtében a táp anyagok, reszerpciója már nem szavatolható. Az okok sokrétűsége nagyon megnehezíti a betegség céltudatos gyógykezelését Elsősorban a megelőzésre van tehát szükség. Így a tenyésztő legfontosabb tenniva lója az optimális tartási fettételek megteremtése. Tisztaság, száraz, huzatmentes hely, változatos takarmányozás rendszeres biztosítása. Miután a baktériumos bélfertőzés gyakran a látensen (rejtetten) megbetegedett anyaállattól származik, felül kell vizsgálni az anyákat, mélyek nek a fiókái gyakran hasmené- sesek, és a tenyésztésből teljesein el kell különíteni. Értékesebb tenyészállatokat gyógyszerrel érdemes kezelni; Baktériumos vagy parazitás fertőzéseknél szulfanamidokat vagy antibiotikumokat adnak. Az adagolás és a felhasználás módját azonban minden esetben az állatorvos állapítja meg. Három napra csökkentettük vállalási határidőnket ruhatisztító szalonjainkbaní Békéscsabai PATYOLAT VÁLLALAT Még az ősz beköszöntése előtt várjuk megrendelését: öltöny, kabát, kosztümn és bőrruházat vegytisztítására!
