Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-20 / 220. szám

lágy jelentőségű kormányegyezmények alapján fejlődik tovább a magyar- szovjet gazdasági együttműködés A magyar—szovjet műszaki- Eudományos együttműködés 25. évfordulója alkalmából Magyar- országon összegezték a két or­szág áruforgalmának, koope­rációjának eredményeit, s össze­foglalóan közreadták a ma is érvényben levő nagy jelentőségű kormányegyeaményeket, ame­lyek alapján hosszú távon is gyons ütemben tovább fejlődik a két ország gazdasági együtt­működése. A Szovjetunió részesedése ha­zánk külkereskedelmi forgal- mábót nemcsak mennyiségileg, hanem arányaiban fe folyama­tosan és töretlenül növekedett az elmúlt 25 évben. Ma már szovjet rendelésre készül a ma­gyar exporttermékeknek több mint 33 százaléka, s az im­port 34 százaléka a Szovjet­unióból érkezik. A két ország külkereskedelmi forgalma az 1949 évi másfél milliárd deviza- forintról 27 milliárd devizafo­rintra emelkedett, vagyis túlha­ladta az évi 2 milliárd rubelt. A Szovjetunió biztos piacot je­lent Magyarország egész sor terméke szárpára, ugyanakkor a nyersanyagban szegény Magyar- ország a Szovjetunióban jut hozzá nélkülözhetetlen anyagok­hoz. A több évre szóló meg­állapodások hosszú időre előre biztonságossá teszik Magyaror­szág számára a nyersanyag- és energiahordozó utánpótlást. A hosszú lejáratú kormánykö­zi megállapodások a magyar népgazdaság legfontosabb terü­leteinek gyors ütemű fejleszté­séhez, korszerűsítéséhez jelen­tenek szilárd alapot, A legjelentősebb fcowiány- egyezmények a következők vol­tak: Az 1962-ben életbe Tépett és 1980-ig érvényes egyezmény alapján a Szovjetunió — olcsó villamos energiával — magyar timföldet dolgoz fel alumíni­ummá és az így nyert fémet teljes egészében visszaszállítja Magyarországra. Atomerőmű magyarországi építéséről is kormányegyezmény jött létre, amelynek alapján a Szovjetunió segítségével és szov­jet berendezések alkalmazásá­val 1984-ig 2000 megawatt tel­jesítményű atomerőmű épül Pakson. Az olefinegyezmény alapján Magyarország 1975-től évente 130 000 tonna etilént és 80 000 tonna propilént szállít a Szov­jetuniónak, ahonnan cserébe po­lietilént, polisztirolt és egyéb olefinszármazékot kapunk. Egyelőre 1981-ig szól az a megállapodás, amelynek értel­mében Magyarország R—10-es típusú kis számítógépeket, lyuk­szalagolvasó, lyukasztó, adatélő­készítő, adatátviteli berendezé­seket szállít a Szovjetuniónak, cserébe nagyobb teljesítményű R—20-as, R—30-as és R—50-es számítógépekért. Nagyjelentőségű egyezmények intézkednek kőolaj- és földgáz­szállító rendszerek, továbbá vil­lamos távvezetékek építéséiül is. Jelenleg a Barátság 1 és a Barátság 2 olajvezeték, s há­rom nagyfeszültségű villamos távvezeték köti össze Magyar- országot a Szovjetunióval, s na­pirendre került az Orenburg! nagy teljesítményű földgázveze­ték és egy 750 kilovoltos villa­mos távvezeték építése. Nagyrészt 1970-ben jöttek lét­re és 1990-ig érvényesek azok a magyar—szovjet; megállapo­dások, amelyek alapján a Szov­jetunió területén közösen fej­lesztünk nyersanyag-kiterme- lő kapacitásokat. A Szovjetunió részvételünk arányában növeli szállításait ezekből a termékek­ből. Közismert a magyar—szovjet Zsiguli program, amely 1968- ban született, s igen jól be­vált. Magyarország 18 különféle alkatrészt és gépegységet szál­lít, cserébe kész személyautó­kat kapunk. Az együttműködés keretében az alkatrészeket éven­te 300—400 ezres sorozatban, tehát gazdaságosan gyárthatjuk. Az egyezmény aláírása óta a járműipar egyéb területeire is kiterjed az együttműködés. Autóbuszokért, motorkerékpáro­kért, hátsó futéművekért teher­autókat s egyéb járműveket ka­punk a Szovjetunióból. Tavaly például már 38 063 személyau­tó, 3253 tehergépkocsi és 12 Diesel-mozdony, továbbá 4138 traktor és 1359 gabonakombájn érkezett a Szovjetunióból. milimimiimiiiiiiuiiiuui gyes” műsort, vagyis a műsor első felét a gyermekek, máso­dik felét a felnőttek részére játszottuk. A műsor fogadtatása egyér­telműen pozitív. Ezek az em­berek (gyermekek és felnőttek egyaránt) rendkívül barátságo­sak, jóindulatúak és őszintén beletemetkeznek az előadás él­ményeibe. Megnyilvánulásaik hangosak, zajosak. Fülsiketí­tőén tudnak tapsolni és „bra­vózni”. Minden mozgást élvez­nek, minden színpadi akciót felfognak és reagálnak, imád­ják a zenét és a ritmust, s eb­ben szerencsére műsorunk bő­velkedik. Anyák karon ülő gye­rekeikkel jönnek el. mert kí­váncsiak az előadásra. Ami­kor a gyerek sírni kezd, senkitől nem zavartat­va magukat, ott hely­ben megszoptatják őket. Felejt­hetetlen élmény volt egyik elő­adásunkon az az álmél- kodó néger kisfiú is, aki — más ülőhely nem lévén — földre tett cipőtisztító ládáján ülve nézte végig az előadást. Barinasban egy ab­laktalan hatalmas hodályban játszottunk, ahol a reflektorok által megvilágított színpad „lég­terében” röpködő denevérek mutatványai színesítették elő­adásunkat. A Napsugár Bábegyüttes 11 játékosának bizony nincs köny- nyű dolga! Azokban a termek­ben, amelyekben előadásaink voltak — egy-két kivételtől el­tekintve —, nem volt légkondi­cionáló berendezés. Otthon el sem tudtuk képzelni, milyen az, £• a teremben nem zümmög a „Jégkondic?’ (e sajátos elnevezés az együttestől származik!), és az átlagos hőmérséklet nappal 40 fok. Este sem megy sokkal a higanyszál a 40 fok alá. Be­számítva a reflektorok és a közönség által termelt hőt, el­képzelhető, micsoda melegben kell másfél órán keresztül — játszani. Az igazsághoz tartozik, hogy az előadásokon túli úgynevezett különprogramok viszont olyan élményeket hoznak, amilyenek­ben nem sok európainak van része. Főként magyarnak. Mi szerencsére munkánk jellegénél fogva, olyan közeli kapcsolat­ba kerülhetünk a helyi lakos-N ság szinte valamennyi rétegé­vel, hogy kendőzetlenül bete­kinthetünk mindennapi életük­be. Voltunk egy olyan san-fer- nandói házban, ahol a kert me­dencéjében egy hatalmas kaj­mánt tartanak a háziak. De lát­tuk a szobájukat, konyhájukat • is! Szintén itt részt vettünk egy fiestán, ahol indiánok sütöttek meg egy ökröt, olyan módon, ahogyan ezt a műveletet az ősidőkben végezték. Qiborban. egy óra járásra Barquisimeto- tól szemtanúi lehettünk egy ása­tásnak, ahol a pigmeus népek temetkező helyét találták meg. Eddig mindössze kettőről tud­tak az egész világon. Láthattuk e törpe indián faj 115—122 ern­es 2 ezer éves csontváz-marad­ványait. Hosszasan lehetne írni azokról a csodálatos használati eszközökről is, amelyeket innen ásnak ki nap mint nap. Nem mindennapi élmény volt a Maracaibótól mintegy 70—80 kilométerre levő Sinamaica, egy Menni vagy maradni? Ösztönző nyugdíjpótlék, mindenki javára Nemrégiben tanúja lehettem Szedik a cukorrépát Bankúton A uukortermelési program meghirdetése óta q. Bánkúti Állami Gazdaság évről évre növelte a répatermő területet. A 3500 hektáros gazdaságban az idén már 534 hektár répát vetettek. A megyében alig akad ilyen üzem, ahol százalékos arányban ehhez hasonló lenne a cukorrépa területigénye. A cukorrépát vegyszerek és gépek segítségével, nagyon kevés élő­munka ráfordítással termesztet­ték ebben az esztendőben is. A próbaszedések azt tanúsítják — mondotta Szalontai János igaz­gató —, hogy a hektáronkénti átlagtermés 400 mázsa körül alakul. A szedésnél két fran­cia gépsort üzemeltetnek. Ezek­kel naponta 18—18 hektárról takarítják be a termést. A betakarító gépek most kedve­zőbb talajon dolgoznak, mint a múlt esztendőben. A gazdaság szakvezetése ugyanis a tavalyi­nál jobb minőségű talajba vet­tette a répát. Ugyanebben a gazdaságban megtették az előkészületeket a 880 hektár kukorica betakarítá­sára is. Három Braud adaptert és egy Kiáss kombájnt üzemel­tetnek a hektáronkénti várható 66 mázsa átlagtermés betaka­rítására. A Békés megyei KISZÖV el­nöksége augusztusban tárgyalta a szövetségben és a szövetke­zetekben folyó oktatási munka helyzetét. Feladatokat szabott a vezetés színvonalának, a dol­gozók általános, politikai, szak­mai műveltségének állandó fej­lesztésére. A politikai, szakmai jellegű tanfolyamokra tavaly 257 dolgozó részvételét tervez­ték, a jó szervezés eredménye­ként azonban 365-en jelentkez­tek. így például az OKISZ által szervezett tanfolyamokon a tér­vízre épült indián falu megte­kintése. Itt láttuk először, ho­gyan élnek a venezuelai indiá­nok ezen a vidéken. Indiánok által vezetett csónakokon utaz­tuk be a vízi falu utcáit... Egyszerűen leírhatatlan élmény a maraoaibói indián piac, amely­re a vidéki turné végén men­tünk el. Csodálatosabbnál cso­dálatosabb szőttesek, gyümölcs­héjakból készített használati tárgyak, fából faragott fegyve­rek és ki tudná mind felsorol­ni, mi minden kapható itt. Kü­lön sorokat kellene szentelni a népviseletbe öltözött indián lá­nyoknak és asszonyoknak, akik ezt a sok mindent árusítják. Remélem, lesz mód majd ar­ra, hogy mindenről a mostani­nál részletesebben beszámol­jak. Szeptember 16-án elhagyjuk Venezuelát, Peruba megyünk. Itt. az ideje tehát, hogy össze­gezzem venezuelai szereplésünk néhány adatát! Caracason kívül összesen nyolc városban szere­peltünk, 29 előadásunk volt és ezeket 10 ezer 451 ember nézte meg. Összesen 2833 kilométert utaztunk Venezuela csodálatos tájain. Ha csak egy mód lesz rá, szeptember végén ismét, jelent­kezem egy beszámolóval Pe­ruból. mielőtt továbbutaznánk Argentínába. Üdvözletünket küldjük min­den békéscsabai ismerősünk­nek, az SZMT-nek, a KPVDSZ- nek, a Megyei Művelődési Köz­pontnak, a megyei és a városi tanács művelődésügyi osztályá­nak. és a Népújság olvasói­nak”! egy vitának, amelynek résztve­vői azt feszegették, hogy vajon reális-e a nálunk alkalmazott nyugdíjkorhatár? Köztudomású, hogy az öregségi nyúgdíj a férfia­kat hatvan, a nőket ötvenöt éves kor betöltése után illeti meg. En­nél alacsonyabb nyugdíjkorhatár egyetlen iparilag fejlett államban sincs. (A Német Demokratikus Köztársaságban, Ausztriában és Angliában 65, illetve 60 év. Hol­landiában és az NSZK-ban egy­ségesen 65 év, Svédországban egységesen 67* év a nyugdíjkor­határ.) Magyarországon a nyugdíjkor­határt elért népesség arányának fokozatos emelkedését a gyer­mekek arányszámának fokozatos csökkenése kísérte, s mert a leg­utóbbi népesedéspolitikai intéz­kedésektől — a dolgok termé­szetéből következően — nem várhatók azonnali eredmények, csökken az aktív keresők aránya, akikre a nyugdíjasok ellátásá­nak kötelessége is hárul. A sta­tisztikusok azt is kiszámították, hogy a hatvanadik életévükben nyugdíjazott férfiak átlagosan még 16 évig, az ötvenöt éves ko­rukban nyugdíjazott nők még 23 évig veszik igénybe a nyug­vezett 62-vel szemben 91-en vet­tek részt. A szövetség révén kezdemé­nyezett oktatási formákra 79-cel többen jelentkeztek, mint amennyit eredetileg tervezték, örvendetes, hogy ezen belül a hosszabb időszakot igénylő tan­folyamok hallgatóinak száma is nőtt. A felsőfokú gyártásszer­vezési tanfolyamokra nem ter­veztek beiskolázást, mégis 29 dolgozó kezdte meg tanulmá­nyait. Az elkészített intézkedési ter­vek alapján 225 középvezető — közülük 115 az OKISZ tanfolya­mon— kezdi meg tanulmányait. Harmincötén háromhetes bent­lakásos továbbképzésen vesznek részt, 27-en mérlegképes köny­velői tanfolyamon bővítik isme­reteiket. Igény jelentkezik a bel­ső ellenőrök továbbképzésére, va­lamint árszakértői, könyvelői tanfolyam létrehozására is. A munkástovábbképzést há­rom szempont szerint csoporto­sítják. Az első csoportban az is­meretek felújítása szerepel. A munkások felfrissítik régen ta­nult szakmai, elméleti, gyakor­lati ismereteiket és kiegészítik azokat új technikai, technoló­giai elemekkel. A második cso­portban a rokonszakmák elsa­játításának, illetve azoknak a legújabb szakmáknak a megis­merése szerepel, amelyet az is­kolarendszerű képzésben még nem oktatnak. A' különböző munkacsoportok irányítói szá­mára szervezett továbbképzések­nek pedig az a céljuk, hogy is­merjék a legfontosabb vezetői tevékenységeket, rendelkezze­nek bizonyos munkajogi, mun­kaszervezési, munkapszicholó­giai, üzemgazdasági, gazdaság- politikai alapismeretekkel. Az idén ezeken a tanfolyamokon összesen 1227 munkás vesz részt. Változatlanul kevesen jelent­keznek viszont a dolgozók álta­lános iskolájába, pedig elég nagy számmal vannak olyan dolgozók, akik öt, hat, illetve hét osztállyal rendelkeznek. Éppen ezért a szövetkezetek vezetőinek, a szövetkezeti bizottságoknak az egyik legfontosabb feladatuk, hogy az eddiginél hatékonyabb szervezéssel segítsék a munká­sok alapműveltségének a meg­szerzését. s—& ellátást. Mindezek alapján ügy látszik, hogy a bevezetőben jel­zett kérdést még akkor is indo­kolt feltenni, ha egyébként köz­ismert, hogy a fizikai munká­sok többsége a korhatár eléré­sekor habozás nélkül a nyugdíjat választja. Más a helyzet — ér­velnek sokan — az értelmiségi­ekkel, különösen a magasan kép­zett szellemi foglalkozásúakkal. A hatvanéves férfi, az ötvenöt éves nő — ha egyébként egész­séges — munkaerejének, alkotó- képességének teljében lehet, s a törvényes lehetőségen kívül ke­vés ésszerű indok szól a nyug­díjazásuk mellett Nem vitás, az érvelés lo­gikus, de hiba lenne olyan kö­vetkeztetésre jutni, hogy — kü­lönösen ebben a munkaerőín­séges korban — luxus az ilyen alacsony nyugdíjkorhatár fenn­tartása. Hiba lenne, ugyanis ezt a kérdést nem lehet kizárólag gazdasági szempontból vizsgálni, másrészt fölöslegesek is lenné­nek az efféle vizsgálódások. Vi­szonylag kevesen tudják — s ez nem vet valami jó fényt a vál­lalatok, a munkahelyek nyug­díjelőkészítő bizottságainak munkájára —, hogy aki akar. s akinek a munkájára szükség van, az a nyugdíjkorhatár után is dolgozhat. Az erről szóló ren­delet kifejezetten ösztönzi a nyugdíjba készülőket, hogy né­hány évig még vállalják a rend­szeres munkát. Havi fizetésük mellé nyugdíjpótlékot kapnak: fizikai munkakörben minden munkában töltött további év után hét, egyéb munkakörökben há­rom százalékkal emelkedik a nyugdíjuk. Néhány évi munka utón tehát a korábbi alapfizeté­süket erősen megközelítő összeg­gel mehetnek nyugdíjba. A rendelet két éve lépett ér­vénybe, s bár az érdekeltek tel­jes köre — a hiányos propaganda miatt — nem ismeri, viszonylag sokan éltek a lehetőséggel. Ta­valy az öregségi nyugdíjak egy- harmadát már a pótlék figye­lembevételével állapították meg. jelenleg 66 ezren dolgoznak a nyugdíjpótlék igénybevételével. De dolgozhatnának többen is. A népgazdaság szinte vala­mennyi területén a jelenleginél jóval több, . nagy tapasztalaté szakember munkájára lenne szükség, s jóval céltudatosabban, jóval átgondoltabban kellene a vállalatoknál munkájukat meg­szervezni. A rendelet csak lehetőség: gyakorlati érté­ke a megvalósítástól függ, magyarán attól, hogy a vállalatok — különösen ahol szüntelenül panaszkodnak a munkaerőhiányra — mennyire veszik komolyan a rendelet adta lehetőséget. Mert nem mindegy, hogy egy kvalifikált szakmun­kást — továbbfoglalkoztatás cí­mén — például segédmunkás­ként dolgoztatnak vagy egy műszaki alkalmazott számára néhány évig valami látszat­munkakört kreálnak. A segéd­munkássá degradált szakember — mert munkáját, tudását, ta­pasztalatait lényegében semmibe veszik — aligha él a lehetőség­gel; nyugdíjba készülő kollégái előtt pedig ott a figyelmeztető rossz példa... A fovábbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék a munka­erőgondok enyhítésének lehető­ségét nyújtja a vállalatok szá­mára, a magasabb nyugdíj le­hetőségét az egyén számára, s nem utolsósorban az értelmes, alkotómunka lehetőségét min­denki számára, akiknek nyug­díjazása mellett — a törvényes lehetőségen kívül — valóban kevés ésszerű indok szól. V. Cs. 3 1974. SZEPTEMBER 30 Eredményes OKISZ tanfolyamok - Politikai és szakmai továbbképzések Az Ipari Szövetkezetek Békés megyei Szövetségének oktatási tevékenységéről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom