Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
KOROSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra Lipták Pál világa a békéscsabai múzeumban békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum az elmúlt néhány esztendőben komoly szándékkal, közművelődésünk kibontakozásának részeként rendezi meg az e vidéki . képzőművészek ónálló, gyűjteményes kiállítását. Miklós István, Mókás József, Sztankó Judit, Gaburek Károly bemutatása után júliusban nyílt meg Lipták Pál lenyűgözően izgalmas, hatalmas pálya-ívét átfogó önálló tárlata. A múzeumi szándék és megvalósulás elismerésekor mégis — első sorokba — kívánkozik a megjegyzés: miért a forró nyálban, miért júliusban? Ez a nagyszerű anyag az igazi — tehát az öszi-téli-tavaszi évad egyik éke lehetett volna, habár a művészi alkotás értékéből mit sem van le az, hogy mikor láthatjuk, mikor hozzák elénk, mikor nyújtja át azokat a művész. Az viszont mégis ellenvetésre ingerel, hogy a szabadságok és nyári utazások dandárjában sókkal kevesebben látták ezt a méltó, szép bemutatkozást, mint láthatták volna. Nyilván van rá magyarázat, megjegyezni mégis indítékot éreztem, már abban a percben, amikor belépve Lipták Pál kiállítására, rajzol lovakat!) akár a tájakat nézzük, akár egy-egy ritka csendéletének tárgyait. Az ember,, ha végignéz egy tárlatot, .kétféle gondolatsor indul el benne. Az egyik — úgy félúton a képek között — összegez, és igyekszik megfogalmazni az általános érzést, ami hatalmába keríti. Ez persze sokféle lehet: lelkes hangulatú, szívszorító, borongós, döbbenetes, izgalmas, vonzó vagy érdektelen, idegen, taszító a legrosszabb esetben. A másik gondolatsor már szétaprózottabb, a tárlat egészében a szemlélő számára legjelesebb alkotásokat keresi, emeli ki, és magyarázza hatásuk miértjét. Persze, úgy hiszem és úgy tapasztaltam, hogy ez a második csak akkor indul el, ha jó érzésekkel, ha lelkesülten, ha lenyűgözve a szemben álló művészet hatásától folytatjuk utunkat- bolyongásunkat a képek között. Ha nem mondanám, akkor is világos lenne az olvasó előtt, hogy számomra Lipták Pál kiállítása kiemelkedően sokat jelentett, hogy képeivel találkoznom a ritka és nagy élmények közé tartozott. Mindebből pedig az következik, hogy félszáznál több festménye és grafikája közül jó néhányat túlontúl te megszerettem, jó néhány keltett bennem azonnali, erős rezonanciákat, az eredendő élmény alkotón-alkotáson át hullámzó sugárzásait. Nem tudom miért, de ember-alakjain és táj-balladáin túl Lipták lovait csodálom leginkább. Ezeket a sokszor alig körvonalazott, mélybama, mélykék, sötétzöld lovakat, okos lovakat, pofájuk néhány színfolttal értelmesre és gondolatokat ébresztőre transzponált vonásait, tartásukat, nyakuk hosszú, szomorú vonalát, lábaik izmo- san-esendő, megállított rándulásait, az ember hű segítőit bennük, a nem-em- ber-társat, a nélkülözhetetlent, szemeik tündöklését, melyben a barát számára ott csillog az értelem is. Mintha évszázadok távolából hozná a művész a ló- állat múlhatatlan szerete- tét; mintha egy-egy képén a szekér előtt ácsorgó szegény pára többet mondana el a bakon ülő gazdájáról, az emberről, mint az ember ottani jelenléte. A „Holdvilágos este”, az „Álló szekér”, a „Szekeres”, a „Lovaskocsi” ezek közül való mesterdarabok. Es az ember, egyszerű különösségében, Lipták Pál világában megjelenítve az ókkerek-téglavörösek-zöldek Lipták Pál Emberek tehénnel nyelvén, a másik élménysor. A „Kubikos” inas-barna alakja a hőséget sugárzó utak végtelenjébe állítva: emberi sors. A múlt, az alföldi ember volt-életének kiáltó mementója. Majd a többi: a „Kékruhás nő” erős asszonyalakja a teljes életre törekvés népdalokat élesztő kemény balladája, az „Anya ■ és gyermeke" üdesárgái mind egy- egy kacagás, míg a „Magányos nő” egyetlen szörnyű, mély bánat. Sajnálom, hogy mire e sorok megjelennek, már Lipták Pál képeivel nem találkozhatnak újabb ér-; deklődök, bár jó tudni, hogy hamarosan Gyomára érkezik, onnan pedig Debrecen várja a rangos vendéget. Lipták Pál képeinek útja most már egyre biztosabban vezet a magyar képzőművészet, az e vidéki képzőművészet legszámottevőbb értékeinek birodalmába, kivételes örömünkre. Sass Ervin Nő a műteremben szembenéztem képeivel, és megragadott különös-egyértelmű, elvonatkoztatlia- tatlanul idegyökerező festői világa. Külön világ Lipták Pál minden alkotása, és azonnal hozzá kell tépném, hogy nem rejtélyes ez a világ; hogy ez a világ tiszta, mint az alföldi — mi több: békéscsabai hajnalok tisztasága; hogy olyan világ ez a Lipták Pálé, ahol emberi ismerősünk mindenki, még ha sose láttuk volna, akár az embereket, a lovakat (ilyen szeretettel, és bölcs megértéssel senki sem festIgéző Lezsák Sándor Ss áldott légy gyümölcshozó asszonyom szelíd roncsaimmal, pancsolt hitű gyávák csúfolta világommal, tiszta sebeimmel, áldott légy lármás életemmel, iszonyú szép szerelemmel, áldott a te neved, A KULTÚRA munkásai sokszor elmondták az elmúlt években: sokat kapunk az államtól, a helyi vezető szervektől, de ez a sok elsősorban a közművelődés elvi, erkölcsi támogatásában mutatkozott meg, pénzből, anyagiakból jutott a legkevesebb. Legtöbbjük nem is panaszként mondja ezt, hiszen a közművelődés munkásai is tudják, hogy az elmúlt esztendőkben sok mindenre kellett a tanácsok pénze. Hány helyen szerepelt például a tanácsok tervében új kulturális intézmény, könyvtár, színpad építése, a fedezet is megvolt hozzá, aztán váratlanul más sürgős feladatok kerültek előtérbe, s a pénz is oda ment. Orvosi rendelő, szolgáltatóház, bölcsőde, óvoda, ezernyi más fontos dolog épült az eredetileg közművelődési célokra szánt összegből. Mindenki megértette ezt, csak a kultúra munkásai sóhajtottak bánatosan: megint egy évvel később valósul meg a mi tervünk, Közismert tények, gondok voltak ezek hosszú ideje, s az ellentmondások feloldására most első lépésként egy igen fontos határozat született: a Miniszter- tanács elfogadta a közművelődési alap létesítésére tett javaslatot. Három illetékes szerv — a Kulturális Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és az Országos Tervhivatal — gazdája a közművelődésre szánt alapnak. Ez is jelzi, hogy az anyagi forrásokat a legfelsőbb szintű tervezés bevonásával, a szaktárca illetékesei használják fel. A korábbi éveknél több pénz, szervezettebb elosztás — ez a lényege a közművelődési alapnak AZ EDDIGI GYAKORLAT szerint —, amely ezután sem változik — a közművelődési intézmények létesítését elsősorban állami költségvetésből, vállalati és szövetkezeti alapokból, társadalmi szervezetek hozzájárulásából támogatták. Mindehhez jön új forrásként a közművelődési alap, amely kiegészítő támogatás a művelődéspolitikai célok — elsősorban a közművelődési párthatározatban foglaltak — gyakorlati megvalósításához. Miről is van sző tulajdonképpen? A párthatározatból adódóan a közművelődési alap lehetőséget teremt a munkáslakta kerületek, települések kulturális intézményekkel való ellátására, a már meglévő intézmények jobb felszerelésére, a bennük folyó munka színvonalának javítására. A közművelődési alap anyagi biztosítékot jelent egyebek között oktatási célokat szolgáló sportlétesítmények kialakítására', a közművelődési gyakorlat megújítását szolgáló módszerek és eszközök hatékonyabb elterjesztésére. Magyarán: az alap anyagi biztosíték arra, hogy a legfontosabb létesítmények valóban gyorsan, a tervezett időre elkészüljenek, a közművelődésre szánt pénzt csakis erre fordítsák, sőt lehetőséget nyújt arra is, hogy a távlati tervek, elképzelések mielőbb megvalósuljanak. A KÖZMŰVELŐDÉ»! ALAP felhasználása fokozott felelősséget jelent a tanácsok, a társadalmi szervezetek, az intézmények számára is. Az említett szervek javaslatai kerülnek a Közművelődési Tanács elé, amely mérlegelve a kéréseket és a lehetőségeket, dönt a javaslatok megvalósulásáról, sorrendjéről. Nő a hely; szervek felelőssége is természetesen, hiszen a közművelődési alap több pénzt, de nem korlátlan anyagi forrást jelent Nyilvánvaló, hogy sokan jelentkeznek kérésekkel, javaslatokkal, de remélhetőleg csakis átgondolt, megfontolt tervekkel. A helyieknek kell elsősorban szelektálniuk, nekik kell „helyére tenni” az igényeket. Csakis alaposan indokolt kérés teljesíthető, s a helyieknek már ott az első fokon is tudniuk kell nemet mondani, ha egy-egy kérés teljesíthetetlen, megvalósíthatatlan, ha nem segíti az egyetemes és helyi közművelődés ügyét. A Közművelődési Tanács bírálja felül a kérelmeket és dönti el, hqgy a kiegészítő jellegű, meghatározott ösz- szegű, legfeljebb két évre szóló és a megvalósítás idő; pontját illetően egy alkalommal meghosszabbítható hozzájárulás mire fordítható. Nyilvánvaló, hogy a Közművelődési Tanács csakis az indokolt és a közösség számára hasznot je- jentő kérések, új kezdeményezések esetében dönt kedvezően. Ez egész közművelődésügyünk érdeke, A közművelődési alap lehetőségeivel való gazdálkodás már a legközelebbi jövőben megkezdődhet, hiszen a határozat, amely a felhasználás módját szabályozza, hamarosan napvilágot lát, s megjelenésének napján érvénybe is lép. A közművelődési párthatározat nagy lendítőerő volt már eddig is a kultúra munkásai körében. Megvalósítása érdekében sok jó elképzelés született és valósult meg. Mindehhez jön most e nagy segítséget jelentő anyagi erő: a közművelődési alap. Mindenki, aki a párthatározat szellemében eredményesen, újabb úta- kat, lehetőségeket keres — részesülhet belőle. Megvalósulhatnak a régóta dédelgetett álmok, ezernyi ötlettel gazdagodhat a közművelődés ügye — van rá anyagi fedezet. E. Gy. Közművelődési alap
