Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
EGY DARAB TEGNAPELŐTT Tóth Lajos novellája — No, mi a baj? — kérdezte gyengéden Mihály, miután megcsókolta feleségét, s megcirógatta szemével az alvó kisfiút. ’ — Minden kezdődik elölről — felelte halkan Etus. — Anyám nekem támadt, hogy a gyereket miért nem keresztel tettük még meg? — Nem is fogjuk! — Hallani se akar róla. Simonná ekkor jött meg. __ Már el is intéztem. V asárnap lesz! — újságolta, ahogy benyitott EtusékCsomós Mihály, az újdon_ sült apa ma különösen jókedvűen indult haza a tsz gépműhelyéből, hiszen kellemes hírt visz asszonyának, Etusnak. Hamarosan elköltözhetnek anyósától, az elvált Simonnétól, akivel Mihály már a házasság- kötés előtt kutya-macska viszonyba került. Simonná mindenképpen ragaszkodott a templomi esküvőhöz, Mihály pedig hallani sem akart róla. Vitatkozás közben odavágta anyósj elölt jenek: „Mennyivel volt boldogabb a maguk házassága azzal, hogy a pap is áldást adott rá?” Ekkor a vérig sértett Simonnéból megszólalt az ördög. Megkérdezte Mihálytól, az esküvő után hol laknak majd. Erre Mihály is elbizonytalanodott, hiszen szüleinél „telt ház” volt. Még akkor is öten maradnak otthon a kétszobás faluszéli házban, ha ő eljön hazulról, Simonnénak meg háromszobás, több melléképületes háza van a templom mögötti utcában. Végül Etus unszolására Mihály beleegyezett, legyen templomi esküvő is; Ezután már Simonná sem makacs- kodott, de csak a hátsó udvari szobát meg a kiskonyhát engiedté át. „Egyelőre ennyit, a többi attól függ...” — jégyezte meg az alkudozás végén. A fiatalok ebbe is beletörődtek, hiszen még mindig jobb volt így, mint Csomóséknál szorongani. Simonná sértődöttsége azonban az esküvő után sem oldódott fel. Léptert- nyomon éreztette, a fiatal párt csak megtűrtnek • tekinti a házban, különösen azóta, hogy Mihály nem engedte feltenni a rekamié fölé az anyósától kapott szentképet. A kiszolgáltatottság érzete bosszantotta ugyan Mihályt, de tűrnie kellett, mert még egy üres tanyát sem tudott a szövetkezet juttatni, pedig, már többször is beszélt erről az elnökkel, aki megígérte, mihelyt lehet, segít rajtuk. A mind elviselhetetlenebbé váló tűrés hónapjaiban Mihály még olyankor is hallgatott,- amikor anyósa célzatosan meg-meg jegyezte. „Nősülni csak a vanra lehet...” Meghogy: „A családalapítást meg kell gon-” dőlni százszor iá..." A ■ hónapók múlásával egyre jobban feszítette a lefojtott düh Mihályt. Már-már attól tartott, hogy nem bír uralkodni magán, s megveri anyósát, hátha utána benne szorul a szó. A műhelybeli cimborák is mondták neki, miért nem ken neki le egyet. Amikor azonban bizonyossá vált, hogy Etus terhes, még jobban uralkodott indulatain. A kis Mihály érkezésének hírére sem enyhült meg Si- monné. Ellenkezőleg I Amikor megtudta , hogy lánya állapotos, még arra is iá akarta bírni, vetesse el a gyereket. „Korai még. Ki tudja, milyen lesz ez a házasság?” — rémisztgette Etust, ha négyszemközt beszélték „Engem tíz év után hagyott el apád, ti meg egy éve se lesz, hogy együtt vagytok, mire megjön.” Etus azonban nem hallgatott az anyjára. Terhessége első időszakában egyre gyakrabban érezte rosszul magát. Munkahelyén, a helyi cipőipari ktsz-ben, ahol felsőrészkészítő volt, sokat panaszkodott níunkatársnőinek, de anyjának csak egyszer. Simonné éppen munkahelyére, a tejboltba indult, amikor Etust görcsös fájdalom fogta el. — Te akartad! — vágta oda csípősen. — Én is megszenvedtem érted! Ne törődj vele! — legyintett Mihály, miután Etus sírva elpanaszolta, milyen rideg volt hozzá az anyja. — Ne idegeskedj, hamarosan elköltözünk innen —, újságolta, majd elmondta, ha Feketének, a szövetkezet egyik állatgondozójának készen lesz a háza, megkapják azt a tanyát, amelyikben még most ott laknak. Az elnök ígérte meg, akinek újból elmondta, milyen idegfeszítő állapotban élnek anyósával. Etus azonban mind nehezebben viselte el a terhességgel járó megpróbáltatásokat. Elkeseredtében az egyik nyári délután a folyosón levő széken ülve kifakadt az éppen akkor hazaérkező Mihálynak, aki a boltba készült, hogy megvegye a szükségeseket. Simonné is otthon volt már, kint foglalatoskodott a folyosó előtti virágoskertben. — Talán jobb is lett volna, ha elvetetem! — fejezte be panaszkodását Etus.. — Na, mit mondtam? — kiáltotta oda Simonné két kézre támaszkodva a kapára. Az eddig lefojtott düh most robbant ki Mihály- ból. — Fogja be a pofáját! — ordított anyósára. — Mit farizeuskodik ? Még a pap is azt tanítja: „Az Isten adta, csak az Isten veheti el.” — Az én házamban velem így nem beszélhetsz, te senkiházi, aki az asszonyodnak még tisztességes lakást se tudtál szerezni. A döfés talált — Ide figyeljen! — lépett közelebb anyósához Mihály. — Ha még egyszer pöffeszkedik, kinek mije van, mi elmegyünk innen az ég alá is, de utána ezt a rohadt házat magára gyújtom! — majd el viharzott a boltba. A szomszédoknak, ismerősöknek is feltűnt ez a kutya-macska viszony, s Simonné bosszúságára nem a fiatalokat okolták ezért. Egyik-másik asszony még meg is pirongátta, miért nem örül az unokának. Sihoz. — Mi lesz vasárnap?,.— kérdezte Mihály. — A keresztelő! Csak nem akarjátok, hogy — Ennek a gyereknek már van neve! — vágott anyósa szavaiba Mihály. — Meg aztán más is tud nevet adni neki, nemcsak a pap! — tette még hozzád — Kommunista keresztelőt akarsz? — hördült fel Simonné. — Azt! — Megtiltom! — Kinek? — Nektek! — Nekem nem! — De neked igen! — fordult a lánya felé Simonné. — Nekj se! — kiáltott anyósára Mihály. — Ebben a házban én parancsolok! — Maga itt senkinek se parancsol! — ellenkezett Mihály. —■ A lányának, mielőtt megesküdtünk, parancsolhatott. Már csak azért is, mert kihasználta a helyzetünket. De ez az én fiam! — mutatott a kezé- vel-lábával nyugtalanul kapálózó kicsire Mihály. — Míg föl nem nő, minden úgy lesz, ahogy mi akarjuk a feleségemmel. Megértette? — Soha! A kis Mihály hirtelen felsírt. — Takarodjon! — ragadta meg anyósát Mihály. — Takarodj ki te! Az én födelem alatt vagy! — Ném sokáig! Etus ölbe kapta a kicsit, s döbbenten hallgatta a szópárbajt. — Ugyan hová mentek? — kérdezte gúnyosan Simonné. — Semmi köze hozzá! Simonnéból kitört a csatát vesztő dühe. — Menjetek, menjetek! De minél hamarabb! — csapta rájuk az ajtót, Mihály másnap szabadságot kért, s egy hét alatt rendbe tette a tanyát. Simonné meglepődve vette észre, amikor teheryptdk Pál Nő kakassal monné lassan-lassan maga- autó állt meg a ház előtt, ba szállt, s beletörődött a Csak most döbbent rá, gyerek érkezésébe. Mióta hogy Etusék valóban el- ittnon van a kis Mihály, mennek. Egyre kellemetle- még mosolyog is, amikor nebb volt neki a rakodás hátramegy az udvarba, s zaját hallani. Behúzódott a látja a kocsiban alvó vagy konyhába. Fél óra múlva éppen síró csöppséget. Az Mihályék kevés bútora, utóbbi napokban már a fü- egyéb holmija az autón rösztésben is segítkezett. volt. Mihályt valamelyest Etus már karjában tarmegnyugtatta, hogy anyósa tóttá a gyereket, s indult az mostanában már nem néz autóra. Rakodás közlőén rá olyan farkasszemmel, még azt erősítgette magá- mint amióta idekerült, S ban, el se köszön az anyjá- hogy ő is bizonyítsa békü- tói. A konyhaajtó előtt lékenységét, tegnap reggel, azonban megtorpant, mire Simonné felkelt, meg- — Gyertek már! — sür- ' locsolta a virágokat, ped:g gette Mihály, eddig még a látót se tette Etus zokogni kezdett, be a kertbe. Anyja is kijött a folyosóMost is nyugodt szívvel ra’ szállt le a motorkerékpár- — mégis? — nézett a ról. lányára hidegen Simonné. Délelőtt az elnök behi- — Maga akarta! Isten vatta az irodába, s közölte. vele! — szaladt ki az ut- a tanya üres, beköltözhet- cára 02 alv° csöppséggel nek. Hazafelé azt számol- Etus. gáttá, mikorra lesz annyi Simonné nem ment utá- pénzük, hogy lakásépítésbe nuk- Amikor azonban az kezdjenek, öt-hat év is be- autó elindult, leroskadt a letelik. Mindegy. Addig a konyhaajtó melletti kana- tanyában is kibírják. Nem péra, s arcát kezébe temet- bízotf anyósa hangulatvál- Irtózásában. Minél hamarabb Zokogott ő is. el innen! Nem az elmenőket sajEtust kisírt szemmel ta- nálta. hanem rettegett a látta a gyerek ágya mel- hirtelen rászakadt magánylett. tói. Lipták Pál Férti gyerekkel Ne tűrd el Besse Imre Szavaim zsákját cipeled beleroppan derekad búvá, szelíd szemeid tompítom én, fenevad. Ne tűrd el a reggelek sóhajtásait, s az órák zenéjét — furcsa egyveleg; a fő- és nem a vészkijáraton' mehetsz a rám-nem-emlékeztető mohón új tüdőfeszítő, friss levegőre Vonaton Szokolay Zoltán csikk égeti ujja hegyét / az öreg elrejti kezét ultimo jaj ultimó megtisztulnánk hull a hó ha meghalnánk feltámadnánk üveg mögött szalad hazánk ki elől jaj ki elől villanypózna is ledől künn a világ omlik reszket intsünk a rút baktereknek szívünk száll le senki más megfagyott az állomás megállunk már? megyünk tovább körbeutazzuk a hazát füst van részeg tántorog másik kutyaként morog \ a sarokban fiú pihen virág-arc van kezeiben nem mozdul a lelke se elaludt a kedvese
