Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

fey l*tta a hetet hírmagyarázónk, Pátfy Józseft Orségválfás sí Fellép Ford, az új elnök Kissingerrel Gerald Ford eddigi aleinök — Nixon lemondása után — az Egyesült Államok új elnöke. Ford bejelentette, hogy foly­tatja Nixon külpolitikáját, és felkérte Kissinger külügymi­niszter, maradjon meg hivatalában (Telefotó—AP—MTI—KS) Egyiptom és Líbia rendezi megromlott viszonyát? S fél világ legerősebb, leg. gazdagabb hatalmának élén személycsere történt, az impe­rialista nagyhatalom vezetőjét már nem Nixonnak, hanem Gerald Fordnak hívják. A Watergate-botrány adta az ürügyet arra. hogy a nagy­tőke központjaiban, a saj­tóban a kongresszusi pad­sorokban, sőt, még a saját párt­jában is megsokasodjanak Ri­chard Nixon ellenségei, össz­pontosult nyomásuk most veze­tett oda, hogy a Fehér Ház ura lemondjon. Nixon visszavonulásának min­denekelőtt politikai okai voltak: a központi (szövetségi) végre­hajtó hatalom nagymérvű kon­centrációja ment végbe Wa­shingtonban, ami megriasztotta a saját hatalmára féltékenyen ügyelő kongresszust, vagyis a képviselőket és a szenátorokat. A Watergate-üigy csak jelzéssel szolgált arra, hogy íme, az el­nök a titkosszolgálatot, a CIAT-t és a nyomozóirodát, az FBI-t fel tudja használni egy sötét ügy eltussolására... Fordnak, az új elnöknek nyilvánvalóan gondja lesz arra, hogy meg­nyugtassa a Kapitólium hon­atyáit, ő -nem törekszik akkora hatalomra.... . Egyelőre a kong­resszus kerekedik tehát felül a Fehér Házon. Nem a- nixoni—kissingeri kül- politiKa volt az elnök bukásé­nak oka. bár kétségtelen, hogy az amerikai reakció hideghábo­rús bajnokai — a Jaekson-féle szenátorok és társaik — tilta­koztak ,,a Szovjetuniónak tett engedmények” ellen. A belpo­litikai okokból meggyöngült helyzetű Nixon sokáig külpoli­tikai sikereiből próbált új er­kölcsi-politikai tőüíét kovácsol­ni magának", így biztosítani meg­maradását a Fehér Házban. (E sorok írója másfél hónappal ez. előtt még egy diadalmasan mo­solygó Nixont láthatott Brüsz- szelben. a N ATO-palotában: az „új Atlanti Charta” ünnepélyes aláírására az elnök csúcstalál­kozót hívott össze, a NATO- országök vezetői mintegy újra megerősítették abban a nyilat­kozatában, hogy elismerik az Egyesült Államok vezető szere­pét. Fényesen csillogó, könnyű anyagból készült, sötétkék ru­hájában a kaliforniai napsütés­ben bronzbarnára sült arccal,, szélesen mosolyogva sietett vé­gig Richard Nixon a brüsszeli NATO-székház hosszú folyosó­ján, a „főutcán” a diplomaták és atlanti tisztviselők, no meg újságírók sorfala közt, ruti­nosan osztogatva menet közben is néhány kézfogást feltétele­zett tisztelőinek ... Akik közül legalábbis az újságírók ilyen­fajta megjegyzéseket kockáztat­tak meg: „Nem sokszor lesz már erre alkalma ..Általános volt a vélemény, hogy az „új All anti Charta” éppen a „Nixon utáni időkre” szól már. Gerald Ford, az új elnök leg­fontosabb mondanivalója első nyilatkozataiban éppen az volt, hogy folytatni kívánja az eny­hülés politikáját. Az amerikai külpolitika folytonosságának személyi garanciájaként Henry Kissingert kérte fel maradásra az új elnök. (A szovjet kommerft tárok is hagsúlyozzák, hogy az enyhülési politika nem szemé­lyekhez kötött, hanem objektív körülmények következménye.) ÜZ Őrségváltást a Fehér Házban örömmel fogadta az amerikai nagytőke is. Már a múlt hét végén, ennek az ele­jén látnivaló volt, hogy „a Wall street Nixon ellen sza­vaz”. A tőzsde árfolyam-emel- fcsdessel reagált minden olyan Házban hírre, amely az elnök lemondá­sát helyezte kilátásba, viszont az értékpapírok árfolyama esni kezdett, ha cáfolták Nixon kü­szöbönálló lemondását. A tőké­seknek elegük volt már a bel­politikai bizonytalanságból. „Űj seprő jól seper” — ezt várják Fordtól, akire az infláció •meg­fékezésének, a dollár helyzete megerősítésének nagy feladatai is várnak. Az új elnökről azt olvasni a nyugati sajtóban: feddhetetlen. Amikor aleinök lett, a honatyák szavazása előtt az FBI több száz kihallgatást eszközölt Ford múlt­jának ismerői között, az egyko­ri egyetemi társaitól a volt szabójáig mindenkit kikérdez­tek ... A közéleti tisztaságnak ilyen igénye az 1976-os elnök- választáson minden bizonnyal újra fog jelentkezni. Az amerikai események hát­térbe szorították mindazt, ami Ciprussal kapcsolatban vagy a Közel-Keleten adódott a héten. Cipruson elszórva még mindig dörögnek a fegyverek, robban­nak a tányéraknák, csak nagy- nehezen tudták rögzíteni a gö­rög—török—ciprusi vegyesbizott­ságok az ENSZ képviselőinek közvetítésével, hogy hol is hú­zódnak hát a frontvonalak a szigeten? A törökök az utolsó pillanatig igyekeztek minél na­gyobb területet ellenőrzésük alá vonni. Az ankarai kormány szándéka világos: befejezett té­nyék elé akarja állítani a vi­lágot, hogy Ciprus tekintélyes részén török önkormányzatot tudjon biztosítani a szigetország kisebbségi lakóinak. Sem a cip­rusi görögök, sem az athéni po­litikusok nem hajlandók erre, így aztán még hosszú huzavo­nára van kilátás a genfi tár­gyalásokon csakúgy, mint ma­gán a. vitatott szigeten. A Közel-Keleten az arab­világiban aktivizálódnak a szem­ben álló erők, ahogyan köze­ledik az arabokat és izraelieket újra a genfi tárgyalóasztal mel­lé ültető békekonferencia má­sodik szakaszának időpontja. (Határozott időpontról még nincs szó...) Izrael a dél-libanoni te­rületek ellen ismét támadások­kal igyekszik keménységet, hajt. hatatlanságot mutatni. A genfi értekezlet egyik kulcskérdése az, hogy miként vonják be a konferencia munkájába a pa­lesztin felszabadító mozgalmat, illetve, hogy a későbbiek során milyen határokkal alakulhat ki az új palesztin állam? A genfi békekonferencia elcri az arab egység sem mondlha.5 szilárdnak. Kairó és Tripoli kö­zött ellenségesen feszült a vi­szony. Szadat elnök felforgató tevékenységgel vádolta Kadha­fit és szemére vetette, hogy vissza akarja vonni az októbe­ri háború óta Egyiptomban ál­lomásozó francia gyártmányú, líbiai felséigjeles Mirage-vadász- bombázókat. A Szaciat-üzenet- nek ez a része a kisebbfajta diplomáciai bombaként robbant: valaha Párizs tagadta, hogy tu­domása lenne a Tripolinak el­adott repülőgépek Kairó ren­delkezésére bocsátásáról... Szadat magatartását befolyá­solhatta Fejszál szaúd-arábiai uralkodó látogatása és sok száz millió dolláros segélyígérete. Fejszálról köztudott, hogy el­szánt ellensége a líbiai elnök­nek, aki viszont nemegyszer nevezte az imperialisták ügy­nökének és az arab ügy eláru- lójának a szaúd-arábiai királyt. Nem csoda, ha ilyen körülmé­nyek közt a szeptember elejé­re tervezett arab csúcstalálko­zót október második felére ha­lasztották. Kairó Egyiptom és Líbia elhatároz­ta, hogy beszünteti az egymás ellen irányuló propagandahad­járatot — jelentette pénteken a MEN A hírügynökség és az A1 Ahram című kairói lap. A két ország viszonyát az elmúlt időben a feszültség jellemezte. A sajtóban egymást érték a kölcsönös vádaskodások, a ha­tárokon kisebb-nagyobb inci­densek voltak, és Szadat elnök Kadhafi líbiai elnökhöz inté­zett üzenetében a líbiai bizton­városainkat, A Szakszervezetek Országos Tanácsának, a Kommunista If­júsági Szövetségnek és a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának kongresszusi felhívása nyomán a munkahelyeken szé­les körben bontakoznak ki a versenymozgalmak. Hatással vannak a városaink, községeink fejlesztéséért, szépítéséért, a lakóterületi ellátás elősegítésé­ért folyó mozgalmakra, verse­nyekre, akciókra, melyek szin­tén kötődnek a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XI. kongresz- szusára való felkészüléshez, ha­zánk felszabadulása 30. évfor­dulójának méltó megünneplé­séhez. . A tanácsok és a népfrontbi­zottságok többsége megfelelően támogatja a helyi közösségek­nek a lakossági igények kielé­gítését szolgáló kezdeményezé­seit; elősegítve a központi cél­kitűzések, tervek megvalósítá­sát, a helyi társadalmi összefo­gás erősítését, formálva a kö­zösségek és egyének gondolko­dásmódját, önzetlen helytállá­sát. Életkörülményeink javításá­ban a társadalmi közreműkö­dés mindannyiunk egyéni és közösségi érdeke. Ezért csatla­kozzunk a lakóhelyi igények kielégítését elősegítő, helyi kez­deményezésből kibontakozó or­szágos mozgalomhoz. A városok és községek lakói társadalmi összefogással tevékenykedhet­nek a lakások, az egészségügyi, közoktatási, szociális és kultu­rális intézmények, továbbá utak, járdák, közművek építé­sénél, karbantartásánál; az em­sági szerveket azzal vádolta, hogy felforgató tevékenységet folytatnak Egyiptomban. Alig néhány órával azután, hogy Kairóban bejelentették a két ország közötti propaganda­háború beszüntetését, a tripo'i rádió közölte, hogy Kairó Lí­biából hazarendelte az összes ott-tartózkodó egyiptomi kato­nai tanácsadókat. A rádió más részleteket nem közölt. Nyugati hírügynökségek ezt a fejle­ményt a kairói közlésekkel el­lentétes irányúnak ítélik. falvainkat! béri környezet védelmében, a lakóhely szépítésében, tisztasá­gának megőrzésében; a parkok, játszóterek, sportpályák létesí­tésében. A tanácsok és a népfrontbi­zottságok a társadalmi, gazda­sági szervekkel együttműködve segítsék' a kezdeményezéseket, irányítsák megvalósításukat. Törekedjenek a helyi tartalékok és új lehetőségek feltárására, a feltételek biztosítására. Gon­doskodjanak arról, hogy köz­vetlen érdekeltségi körében mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb közreműködési lehetőségeket és formákat. Kí­sérjék figyelemmel a társadal­mi munkák alakulását. Értékel­jék és hazánk felszabadulásá­nak évfordulóján, majd a IV. ötéves terv befejezésekor szé­les körben ismertessék az ered­ményeket, biztosítsák a lakóhe­lyi társadalmi munka jövőbeni folyamatossását, a kiemelkedő teljesítmények méltó elismeré­sét. A népünk kiemelkedő esemé­nyeinek tiszteletére indított la­kóhelyi mozgalmak is képezzék alapját a folyamatos, minden­napi munkába ötvözött öntevé­kenységnek. mely által a társa­dalom ítéletében számítson többnek az, aki önzetlenül munkálkodik a közösségért, vá­rosaink és községeink fejleszté­séért. Minisztertanács Tanácsi Hivatala Hazafias Népfront Országos Tanácsi Titkársága (MTI) Lesz-s béke Vietnamban? Korunkban szemtanúi va­gyunk annak, hogy miként vá­lik történelemmé a napi poli­tika. A felnőtt emberek még emlékeznek a francia koloniaiiz- mus szennyes indokínai hábo­rújára ’. Emlékeznek erre a so­ha azelőtt nem hallott, furcsa névre: Dien-Bien-Phu, s arra, ami ott történt: a vietnami nép forradalmi szabadságharcosai katlanba zárták és megadásra kényszerítették a francia gyar­mati hadsereg színe-javát. A történelemkönyv ezt írja a húsz évvel ezelőtti indokínai eseményekről: „A genfi szerző­dés biztosítja a békét Indokí­nában; demarkációs vonalat húz a 17. szélességi foktól va­lamivel délre a VDk és Dél- Vietnam (Vietnami Köztársaság) között. A demarkációs vonal mindkét oldalán öt kilométer széles dcmililarizált övezet lé­tesül. A szerződés egyben elren­deli, hogy két éven beiül vá­lasztásokat kell rendezni a két országrész egyesítésére. A hét­éves háború a franciáknak öt- milliárd dollárba került (ebből kétmilliárd dollár amerikai se­gély), továbbá 100 ezer halot­tat és 191 ezer sebesültet vesz­tettek. A genfi szerződéssel elrendelt fegyvernyugvás éppen ma húsz esztendeje lépett életbe, de a genfi szerződés „nem biztosítot­ta” a békét Vietnamban. A ki­vérzett francia gyarmatosítók helyébe az amerikai imperialis­ták léptek. A tűzszünet életbe lépése után, a Pentagon titkos irodá­iban már készítették a követke­ző háború terveit. A japán sza­murájokkal, a franciákkal ví­vott másfél évtizedes élethalál harc után Vietnam népe számá­ra újabb másfél véres évtized következett: élethalálharc az amerikaiakkal. Lényegében ezt a harcot is megnyerték, az ame­rikaiak Párizsban kényszerültek elismerni ezt, a tárgyalóasztal­nál. A vietnami szabadsághar­cosokat megtörni nem tudták, azok — a szabad, demokratikus VDK mellett — felszabadították Dél-Vietnam jelentős részét. A párizsi egyezmény ennek kény­szerű beismerése. S a párizsi egyezmény — akár­csak a genfi, húsz évvel ezelőtt — újra előírja a demokratikus, szabad választás kiírását. Az események azonban ismét fi­gyelmeztetnek. Az újabb „fegy­vernyugvás” ötszázhatvan napja alatt több mint 350 ezer ha­lottat és sebesültet követelt a párizsi egyezményt szabotáló sai- goni kormány ismétlődő hadmű­veleteinek sorozata. Május óta ismét a hadijclen- tések uralják a vietnami hír­anyagot. Saigonból gépesített hadosztályok, nehéztüzérség, tankoszlopok nyomulnak a fel­szabadult területekre. Ameriká­ból érkezett százötven F—5-ös vadászbombázó támogatja Thieu-ék „megbékéltető” (értsd) rablókirándulásait. Binh Dinh tartományban a saigoni zsoldo­sok mergesgázt vetettek be: har­minchét halott. Ben Cat-nál két hónapja éjjel-nappal dörögnek a fegyverek. Vajon soha nem lesz béke Vi­etnamban? Két évtizede a gen­fi. tavaly a párizsi egyezmény világosan megmondta: hogyan lehetne békét teremteni a so­kat szenvedett országban. Hagy­ni kell, hogy a vietnami nép sa­ját maga válassza meg az élet­formát, a politikát, társadalmi rendszert, amelyben élni akar. A 'nemzeti megbékélésre kész szabadságharcosok ezt az utat szeretnék járni, de a fegyvert csak lábhoz tették, mert a kö­zel három évtizedes háborúban kivívott jogaikat nem engedik elorozni maguktól. Ebben az el­határozásukban változatlanul maguk mellett érezhetik a Szov­jetunió, a szocialista országok testvéri támogatását, amely ed­dig is nélkülözhetetlen segítsé­get jelentett a győzelem kivívá­sában, Epitsük-szépítsük

Next

/
Oldalképek
Tartalom