Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-30 / 202. szám
# Á társadalmi nyilvánosság fogalmáról Két nap? Három nap? íf Tatarozás, nagytakarítás az iskolákban fi hol a társadalmi demok-1 / ^ ratizmus szélesítéséről és erősítéséről beszélnek, ! ott majd mindig felbukkan a nyilvánosság kifejezése. Mi is ez a nyilvánosság? Általánosságban: a társadalmi érintkezés és a társadalmi közérzet egyik szervező elve, egyben 1 mércéje, fokmérője. Megértése és felhasználása társadalmunk és saját társadalmi helyzetünk alaposabb megismeréséhez segíthet hozzá. A nyilvánosság (a szó mai, fentebb jelzett értelmében) a- 18. század végének, a 19. század elejének terméke. Történeti termék. Létrehozója a polgárság volt. Magába foglalta mindazokat a társadalmi szférákat, amelyek a társadalom és az állam között mint közvetítők helyezkedtek el. Ilyenek: a képviselet, a parlament, a politikai pártok, a sajátosan társadalmi szervezetek, de ide sorolhatók azok a petíciók, be- adványok-folyamodványok is, amelyeket az állampolgárok a ,,felső” állami vezetéshez avagy az uralkodóhoz intéztek. A nyilvánosság ennyiben fórum, magába foglalta mindazokat a társadalmi helyzeteket, amelyekben a társadalom és az állam — nagyon leegyszerűsítve s a vezetettek és a vezetők — „találkoztak” egymással. „Találkoznak” abból a célból, hogy a társadalom egészére vagy egy részére vonatkozó politikai-gazdasági avagy kulturális döhtésekröl konzultáljanak e döntések meghozatala előtt vagy annak során. rdemes itt visszapillanta- ii nunk, ugyanis ez a je- ' * lenség társadalomtörté- netiieg nézve vadonatúj volt. A nyilvánosság ettől eltérő és klasszikus számba menő modellje a görög városállamokban (a poliszokban) valósult meg. Foglalkoztak ezzel a jelenséggel a marxizmus klasszikusai is. és rámutattak, hogy ebben az antik formációban a társamert tmk alá vették a mélynyomó gépet. Bandi bácsi Szlovákiába ment a rokonaihoz azzal a Trabanttal, amit mostanában vett használtan. Ilonka néni a lakásukat meszelte, Miéi és Kati néni nagytakarítást csinált. Piriké a nagynénjéhez ment Szegedre. Kisgömböc pedig ide-oda futkosott, mint a sózott fenekű. Küldött képeslapot a Holt-Körös partján fekvő arborétumból, aztán a szomszéd város fürdőjéből. Szegedre is elutazott egy reggel, de este visszajött, mert se Pirikét, se a nagynénjét nem találta otthon.' Á szomszédok azt mondták neki, hogy rokoni látogatóba mentek. A hosszú hajú Gyuszi most. kedvére gitározhatott, mert azt talán soha nem unja meg. Engem meg lekötött a bunyó, sokat jártam edzésre. Csupacson- tot azéM hagytam a végére, mert most a TÜSZSZI (Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda) emberét nyaggatta folyton, hogy aztán ki ne maradjon valami is a szertartásból. Maholnap harminc éves és most szánta rá magát, hogy megházasodik. De olyan titokban csinálta, hogy csak akkor jutott tudomásomra, amikor tanúnak hívott meg az esküvőjére. Nagyon bamba képet vághattam erre, mert hosszú, csontos kezével hátba vert és arcomba nevetve mondta: „Azok fecsegnek, akik semmit nem vesznek komolyan”. Amikor szabadságra jfcüldtek dalmi élet és az állam nem vagy alig vált el egymástól. Az államélet gyakorlásában a görög polisz teljes jogú tagjai, j valamennyien — tehát a rabszolgák kizárásával — együttesen vettek részt. Azt mondhatnánk így. hogy az állam prob-j lémáival való foglalkozás egy-1 beesett az emberek magánügyleteivel, magán-jellegú társa- j dalmi érintkezésével, e kettő nem vált el egymástól. Az agórán (a fórumon) folytatott politizálás — avagy a politikai kérdéseket eldöntő cserépszavazás (ugyanis cserépre írva szavaztak) — az emberek természetes, szerves hétköznapi tevékenységét jelentette. A középkor már teljesen más nyilvánosságtípust teremtett. Ez a nyilvánosság nem társadalmi terület. A feudális uralkodó kör nyilvános reprezentációját jelentette, az udvari életet, a maga összes ceremóniájával, jelvényével, előírásaival, társadalmi szokásaival, lovagi! erényeivel és külsőségeivel. En- I nek maradványai ma is megtalálhatók például az angol felsőház vagy a francia akadémia ceremonikus megjelenési előírásaiban, illemszabályaiban, a diplomáciai protokollban stb. az egyházak vagy a hadseregek sajátos viselkedési és érintkezési szokásaiban. A lényeg az, hogy ebben a nyilvánosságtípusban a résztvevők saját magukon kívül senkit sem képviseltek, ezért beszélünk puszta reprezentációról e nyilvánosságforma kapcsán. A szó modem értelmében vett nyilvánosságnak a tőkés termelés túlsúlyra jutása volt i az előfeltétele. Az árutermelés és a piac világának kialakulásával, ennek alapján jött létre először az ember, mint polgári magánszemély — akár. mint i árutulajdonos, akár mint bérmunkás — elválasztva a politika és az állam szférájától. Kialakult — ki kellett hogy alakuljon — ezért a közvetítő- • sek sorozata az ember, mint j magánszemély, mint „civil” — i bennünket a tmk miatt, fellélegeztünk, hogy rendbe teszik a nyomógépet és hem kell any- nyit vesződnünk azzal. Azért is bíztunk ebben, mert erre az időre ígérkeztek a svájci szerelők, akik részt vettek annak idején a nyomógép beállításánál. De bizony azok nem érkeztek meg, úgyhogy a tmk-ból inkább* csak géptisztitás lett meg olajcsere. Már egy hete dolgoztunk a tmk után, amikor megjöttek a svájci szerelők. Szerencse, hogy dróthajam van, mert különben égnek állt volna, amikor megmutatták a szerelők, hogy némelyik fotocella lencséje fordítva van betéve. Ezért kínlódtunk mi sokat a korrigálással. Csupacsont kék szeme úgy tapadt a lencsékre, mintha a Ve- nuson fedezett volna fel valamilyen szörnyeket. Azt hiszem, most megérezte, hogy van-e epéje, mert szőke fejét rázva motyogta: „Ekkora butaságot!” Nem hiszem, hogy ebben a pillanatban meg tudta volna mondani, miként rendezi be a TÜSZSZI a házasságkötő termet. Igaz, nekem sem ezen járt akkor az eszem. Csak utólag gondoltam erre. amikor bejegyeztem a naplóba a fotocella fordított lencséit. Arra gondoltam akkor, hogy így aztán kapkodhatunk a szocialista címért. Meg is mondtam ezt Csupa- csontnak, aki úgy nézett rám, mintha abban a pillanatban pottyantam volna elé, és csak nagy*; sokára szólt. (folytatjuk) és az állam között. Vagyis ki-, alakult a társadalmi nyilvánosság. ire szolgál ez a nyilvánosság? összegyűjti és közvetíti az embernek — mint „polgári magánszemélynek” — óhajait, igényeit, céljait, szükségleteit és érdekeit az állam felé, és természetesen működik egy ellentétes irányú folyamat is: az állam közli — közvetíti — a nyilvánosság szféráin keresztül a társadalommal, hogy melyek az ő szükségletei. A mondottakból a nyilvánosság fő funkcióját rövidem így lehet megfogalmazd: törekedni kell a közvélemény és az állami törvényhozás összhangba, de legalábbis összefüggésbe hozására. A nyilvánosság ily módon minden olyan társadalmi fórumot magába foglal, ahol az egyén kapcsolatba kerülhet a társadalom igazgatásával. A nyilvánosság „eredeti szándéka” szerint tehát nem más, mint a társadalmi jelenlétnek a biztosítása a társadalompolitikai döntések, általában a törvények meghozatalában. Történjen ez — mint túlnyomóan — képviselet útján vagy más formákban, Az elmúlt száz év története a kapitalista államokban olyan változásokat mutat, amelyeket a nyilvánosság szerkezetváltozása címszó alatt lehet összefoglalni. Itt két jelenséget kell kiemelnünk. Egyrészt nem szabad elfelejteni, hogy a nyilvánosság most vázolt formája egy társadalmi osztály, a burzsoázia uralmát alapozta meg. Másfelől ki kell emelni, hogy a nyilvánosság eredeti tartalmi jellemzői ellenkezőjükbe csaptak át. Nem a közvélemény uralmának lehetőségét teremtette meg, hanem olyan szervvé vált, amelyeken keresztül a modern tőkés állam behatolt a poilgári társadalom szféráiba. Más szóval a fenti modell csak addig volt igaz, amíg a gazdasági élet mentes maradt az állam beavatkozásától. A 19. század második felében azonban megindult az állami intervencionalizmus (beavatkozás). A tőkés állam behatolása gazdasági téren mint eszköz jelentkezett a folyamatok ellenőrzésére és kiegyensúlyozására egészen a fogyasztási szféra befolyásolásáig. A tőkés állami beavatkozás termelte ki a manipulált — mesterségesen előállított és az emberi célkitűzéseket befolyásolni szándékozó —, nyilvánosságot. A z államtól befolyásolt nyilvánosság révén játszódott le a fogyasztói közösségek és stílusok kialakítása, az ízlés, a szokások, a gondolkodás, a politikai véleményformálás „kívülről” történő befolyásolása. Ennek eredményeképpen pl. a mai Amerikában az elnökválasztás nagyon hasonlatossá lett ahhoz, amikor az ember két fogpaszta-márka között dönt. Azaz a nyilvánosság fórumai segítségével a politikai döntések és alternatívák a társadalom elé — számos esetben — mint rek- lámszerú public itási alkalmak kerülnek, megszabadítva az érdemi információtól és alternatívától. E gyakorlat ellenpontjaként olyan szocialista közösségek jelölhetők meg, amelyeknek nem egyszerűen a politikaitársadalmi döntések utólagos igazolása vagy jóváhagyatása az értelme, hanem amelyek részt vesznek a döntésekben, képesek erre és élnek minden erre szolgáló lehetőséggel. Papp Zsolt 1974, rtiíwjsui AUGUSZTUS 30, / A tatarozók, takarítók mindig megígérik: a tanítás kezdetére elkészülnek! Általában az ígéret be is teljesedik, van azonban példa minden évben arra, hogy nem. Arra is, hogy napokkal a tanítás kezdete után még vakolnak, meszelnek, kályhát raknak, tetőt javítanak a diákok örömére, és a tanítás kárára, Három felvételünk három békéscsabai iskolában készült, ahol azt ígérték: szeptember 1-re minden elkészül! Ha valaki arra jár majd, ellenőrizheti, hogy ezúttal szép szó maradt-e az ígéret, vagy pedig komoly elhatározás. A Uuíher utcai 7. sz. általános iskola tetőzetét javították, amikor felvételünk készült. Zsilinszky Adám igazgató mondta; el- .. sejére újjávarázsolják a tetőt. A Közgazdasági Szakközépiskolában még ott a táblán a „Vakáció” felirat, a múlt emlékeként. A tanterem már ragyogó tiszta, kezdődhet a tanév A Rózsa Ferenc Gimnázium tornaterme a hét elején még csatatér képét mutatta. Javítják, festik a falakat, remélhetően évkezdetre itt is rend lesz.., (Fotó; Gal £.)
