Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-14 / 189. szám

Kyelvlsniolyamek Békéscsabán Az új hangversenyévad küszöbén Ügy gondolom, nincs az a kö­rösi horgász, aki ne csodálná •meg egy balatoni kollégája ka­pását, egy fejlett szép süllő for­májában; s nincs az az építő­mester, aki országot-világot jár­va ne feledné rajta szemét egy- egy épületen, hogy rácsodálkoz­zék artisztikumára, kidolgozásá­ra. Így hát talán az sem rend­kívüli, ha a muzsikus, aki szü­lővárosába hazatér, akarva-aka- ratlanul is fürkésző tekintettel keresi azokat a jelzéseket, ame­lyek a város kulturális életé­ről adnak hírt. Ezen belül is a zene helyét akarja meglesni: va­jon közel jön-e a zene a város­hoz, s viszonzásul, a város la­kói orientálódnak-e a zene fe­lé? Mindkettőnek meggyőző és megnyugtató bizonyítéka volt az augusztus 5-i békéscsabai orgo- nahangverseny, de ezen túlme­nően az első kérdésre adnak egyértelmű választ azok a prospektusok is, amelyek már ió előre vállalják a tájékoztatás szerepét az új hangverseny- évad. eseményeiről. Akikor, ami­kor kezembe került ez a pros­pektus, tárgyszerű vizsgálódás­ra készültem, mégis, amikor vé­gignéztem a tervezett műsorokat, az a gondolat ébredt bennem, hogy ha Csabán élnék, elmarad­hatatlan, szorgalmas látogatója lennék ezeknek a hangverse­nyeknek, mert — jó a műsor. Békéscsaba felszabadulásának 30. évfordulóját méltóbb módon talán nem is lehetne megünne­pelni, mint a szeptember 30-án megrendezésre kerülő Bartók- esttel. Különös aktualitása lesz a III. zongoraverseny előadásá­nak: ezzel a művel hagyta ránk a II. világháború okozta sok kín­tól, keserűségtől való megsza­badulásba, a megtisztult emberi jövőbe vetett hitét a 29 évvel, s 5 nappal korábban az élettől búcsúzó Bartók Béla. A verseny­mű szólistája a legfiatalabb és legtehetségesebb zongorista­nemzedék egyik reprezentánsa, a Liszt-díjas Ránki Dezső lesz. A Csodálatos mandarin zenéjét a Magyar Állami Operaház tag­jaiból alakult Budapesti Filhar­móniai Társaság Zenekara játssza majd az Operaház ének- ' karának közreműködésével és versenyének meghallgatása so­rán nyerhetünk képet. Fiatal magyar zongoramű­vész: Baranyai László — aki 2 évet töltött tanulmányúton Moszkvában, hogy a szovjet ze­ne előadói jegyeit elsajátítsa — Prokofjev virtuóz III. zongora- versenyének interpretálására vállalkozott. Egy város zenei életének ze­nei fejlettségét jól mutatja, hogy rendelkezik-e önálló együt­tessel, s az együttes milyen pro­dukcióra képes. Nos hát, örven­detes, hogy a Jancsovics Antal vezette Békéscsabai Városi Szimfonikus Zenekar a tavalyi barokk est után Haydn és Mo­zart műveinek megszólaltatásával adja majd tanújelét, hogy nem egészen egy év művészi-nevelő ngunkája mit eredményezett a zenekari hangzás differenciál­tabbá tételében. Hadd adjak itt hangot az egész műsorral kap­csolatos egyetlen hiányérzetem­nek, melyre a Békéscsabai Vá­rosi Szimfonikus Zenekar tava­lyi barokk estje emlékeztetett, hogy nem található a műsorban barokk zenei kompozíció. A Haydn—Mozart esten a népsze­rű Ustdob szimfónia, egy Haydn: Kettősverseny, s Mozart: A-dúr hegedű- és Esz-dúr zongoraver­senyének előadása szerez várha­tóan örömet bérlőnek, s egyszeri hallgatónak egyaránt. Márcsak azért is, mert a versenyművek szólistái: Szabó Csilla és Kocsis Albert, az Európa-szerte ismert művészházaspár lesznek. A hét hangversenyből álló, egész évet átszövő sorozat az olasz romantikus oratórium-iro­dalom legkiemelkedőbb reme­kével Verdi: Requiemjével zá­rul majd. Németh Gyula vezény­li a debreceni együtteseket, s az Operaház szólistáit. Meggyőződésem, hogy a zenei korok, stílusok, formák, műfa­jok szinte valamennyi rétegét felölelő programsorozat gazdag élményt nyújt mindazoknak, akik elfogadják a Filharmónia Békéscsabának szóló szép aján­dékát. ■ Laczó Zoltán Utazó nép vagyunk. Évről évre egyre többen töltik sza­badságukat külföldön. Az uta­zások pedig csak akkor telje­sek, akkor jelentenek gondta­lan pihenést, igazi élményt, ha mondandónkat minél tökélete­sebben értetjük meg a vendég­látókkal Ebben segít a TIT megyei és békéscsabai szerveze­te az ősszel induló nyelvtanfo­lyamaival. A hagyományos tanfolyamokon szeptember 16-tól angolul, oro­szul, eszperantóul, latinul, né­metül, szlovákul, franciául, ro­mánul, olaszul és szerb-horvá- tul lehet tanulni heti két órá­ban. A gyorsított tanfolyamokon heti kétszer 2, illetve heti há­romszor 2 órás tagozatokon sa­játíthatják el a francia, az an­gol, az orosz és a német nyel­vet — megfelelő létszám ese­tén — a jelentkezők. A nyugdíjasok kedvezményes tandíj ellenében vehetnek részt a tanfolyamok hagyományos, illetve társalgási tagozatán. A TIT az új közművelődési évadban kihelyezett nyelvtan­folyamokat is indít. Az üzemi tanfolyamok iránt máris igen nagy az érdeklődés, ami ter­mészetes is: az üzletkötésnél, a külföldi felekkel való tárgyalá­soknál elengedhetetlen az ide­gen nyelv ismerete. Az ősztől immár második al­kalommal hirdetik meg a né­met anyanyelvűek részére a magyar nyelvtanfolyamot — heti két órában tanítva. A tan­folyam népszerűsége az idén várhatóan csak fokozódik. A nyelvtanfolyamok egyes óráit — amelyekre szeptember 10-ig lehet jelentkezni — a bé­késcsabai Kemény Gábor Szak- középiskolában, az Értelmiségi Klubban és a Rózsa Ferenc Gimnáziumban tartják meg. Vurgn Domokos: KÖLYÖKKÚSIOLGAIÓ Kórody András vezényletével. • A hangversenyek több, mint a : felén külföldi vendégművészek ; mutatkoznak be Békéscsaba ■ koncertlátogató közönségének. • A külföldi művészek szereplése í mindig az új és érdekes várako- ; zásával tölti el a hallgatót, hi- : szén az előadóművészek jóllehet ■ saját egyéniségük kifejezésére is j törekszenek, mégis letörölhetet- i lenül magukkal hozzák a kép- 5 viselt nemzet zenei légkörét, ze- : nei tradícióit. Márpedig ez a ; megszólaló művek tartalmi, ki- • fejezésbeli gazdagodását éred- : ményezheti. Chopin: f-moll : zongoraversenyének ki lehetne : hivatottabb tolmácsolója, mint ■ egy lengyel művész — Lydia j Grychtolowna személyében, j Beethoven örökké aktuális mon- ! danivalóját Horst Welter német I karmester újítja meg számunk- : ra. Dimitri Agrafiotis karmester \ Görögország zenei koloritját ki- ■ vánja bemutatni Galkottas: Gö- • rög táncok c. kompozícióján ke- ; resztül. A cseh zene éve alkal- ■ mából a világhírű Prágai Szim- : fónikusok látogatnak városunk- • ba, hogy Jindrich Rohán diri- * gens felfogásában ismerjük • meg a századelő két neves szer- ■ zőjét: Janaceket és Sukot, s ■ hogy újra meg újra felfedezhes- ■ sük Dvorak: Újvilág szimfóni- ; ájának ismerős dallamait. A romantikus magyar zenét j Weiner Leó hangszerelésében, í zenekari átiratában Liszt Wei- j nen, klagen.... c. műve képvi- * sell, s Pál Tamás vezényli azt a : nudapesti MÁV Szimfonikusok • élén. Égy másik koncerten pe- : dig a mai zene újfajta hangvá- ! Mérői PaUchich Ivan: Harfa- • Az író nevét az olvasókö­zönség leginkább Kutya- fülűek című könyve révén ismeri. Ezúttal ismét gye­rekekről ír; most kezdődő cikksorozatában a születés utáni időktől elindulva ad­Itékából buba A férfiak nem szenvednek a szüléstől, nemigen van hát mi­ért szeretniük frissen Világra jött magzatukat. Mit szeresse­nek rajta? Volt egy tanárom, aki későn nősült, s a szokottnál is nehe­zebben tört bele a házaséletbe. Fülem hallatára fakadt ki egy­szer: felesége képes a nemrég született gyerekük pelenkáját mutogatni neki, hogy mi van benne, szépet vagy csúnyát csi­nált-e a kicsi. Fel volt hábo­rodva. Ügy érezte: emberi mél­tóságán esett csorba. De magamra is emlékszem, hogy nyolc- vagy tízéves ko­romban megkérdeztem anyám húgát, Lenci nénémet: miért hagyja a kisfiát pelenkába csi­nálni? Magyarázta, hogy nem tud még ülni se, hogyan ültes­se bilire, De én makacskodwm: ja közre számos megfigye­lését, nevelői tapasztalatát a fiatal szülők és mindazok számára, akik valamilyen formában kicsi gyerekekkel foglalkoznak. (h) akkor is ki kéne találni vala­mit. Az apáknak persze már több eszük van. Sokszor mégis gusz­tustalannak érzik ezeket a cse­csemőgondokat. Azt viszont nem érzik, hogy ehhez az egész gye­rekhez túl sok közük volna. Jó, annak idején megcsinálták, ösz- szekalapálták. De ez nem Volt olyan sok ügyességet kívánó, fá­rasztó munka, hogy túl büsz­kék lehetnének rá. Biztatják magukat: — A te fiad (vagy: a te lányod), sze­resd! De a- szívükben még alig gerjedezik egy kis meleg önnön magzatok iránt. Az agyuk mondja csak: — Szegvén volna nem szeretned. Szeresd, szeresd, szereid ’ Amelyik fiatal férj «zerelmes a feleségébe, az 6 kedvéért, per­sze már eleitől fogva icen tisz­tességtudó apának bizonyul. Ad­A Kritika József flttils-száma Minőig fokozott érdeklődés előzi meg egy-egy folyóirat tematikus számait, amikor is lehetőség nyílik valamelyik témának a szokásosnál sok­kal részletesebb, pontosabb körüljárására. A Kritika sem először jelentkezik olyan számmal, mely irodalmunk nagy alakjai köré csoportosít­ja mondanivalójának, cikkei­nek többségét. Ezúttal is — az augusztusi számban — a magyar költészet kiemelkedő alakjának, József Attilának utolsó hónapjait igyekeznek feleleveníteni a még élő kor- társak, egykori szemtanúk és a fennmaradt levelek, doku­mentumok segítségével. * A József Attila-kutatás egyik legnagyobb problémája a költő életének ez a korsza­ka. Rengeteg ellentmondás rajzolódik ki a visszaemléke­zésekből, 6 igen kevés az iga­zán hiteles beszámoló. Ezek közül ezúttal kettővel ismer­tet meg a Kritika. A Balatonszárszó előtti időt Jószef Attila a Siesta-szana- tóriumban töltötte Hatvány Bertalan jóvoltából, aki az egész ellátást fizette. A költő mellett mintegy három hó­napi kezelés alatt két ápoló­nő volt, akik mindketten úgy érzik, hozzájuk viszonylag bi­zalmas és kedves volt bete­gük. Egyikükkel, Felkainé Zentai Rozáliával még 1967­ben beszélgetett Fehér Erzsé­bet, s most ennek magneto­fonfelvételét olvashatjuk, a másik felvételt Tverdota György készítette 1972-ben Horváthné Vigh Erzsébettel. Nagyon fontosak ezek az emlékezések, hiszen ebben az időben csak ők voltak folya­matosan a költő mellett, te­hát a bentlakó szemtanú vé­leményét mondhatják el. Val­lomásuk sok, eddig nem is­mert érdekességet tartalmaz, bár kétségtelen, hogy az az­óta eltelt majd negyven év kissé őLmosódottá tette már emlékeiket, s ezeket a köl­tőről azóta megjelent írások is befolyásolhatták. Hallatla­nul érdekes azonban közvet­len megnyilatkozásuk, mely a beteg költő emberi környe­zetét jeleníti meg minden ed­diginél érzékletesebben. A Siesta-szanatóriumi keze­lés után került József Attila nővéréhez Balatonszárszóra. Itt töltött utolsó heteit is csak homályosan ismerjük, elsősorban József Jolán köny­véből. A Kritika mostani szá­mában néhány levelet olvas­hatunk, mely ennek a megrá­zó időszaknak a képét egé­szíti ki. A leveleket a költő testvérei, egyik kezelőorvosa és élettársa írták — belőlük szívszorító pontossággal raj­zolódik ki az utolsó időszak­ban József Attila állapota, a javulások és visszaesések. S azután a végén a szűk szavú távirat: „Attila meghalt”. A József Attila képet egé­szíti ki a kollázsszerű össze­állítás, melyben a szerkesztő­ség a korabeli sajtóban meg­jelent véleményeket gyűjti csokorba. Ez az összeállítás a költő halálától a felszaba­dulásig terjedő időszakot öle­li fel. Csak a legjellemzőbb és a legfontosabbnak tartott vélemények idézésére van le­hetőség, de így is nagyon ér­dekes a kép. Az író- és költő- társak első megdöbbenése a halálhír után, majd a kissé higgadó mérlegkészítés — s ezen az általános képleten belül a vélemények sokszínű­sége, a társak megértése és idegenkedése. Tanulságos a fogadtatásnak ez a bemutatá­sa — máig érvényes és túl­haladott álláspontjaival együtt. A Kritika József Attila-ezá­rna számtalan új vonással egészíti ki eddig ismert ké­pünket a költőről, ezért igen hasznos és tanulságos olvas­mány mindenki számára. (B. G.) dig-addig, hogy még maga is el­hiszi: örömét leli a gyerekben. Holott az ö számára akkor kezdődnek az igazi örömök, mi­kor a kicsi valami módon már válaszolni tud: mosollyal, moz­dulattal, hanggal reagálni az apai mosolyokra, mozdulatokra, hangokra. A férfitermészet ilyen. ön­zőbb, mint az anyáké? Talán csak másféle. Még jó, hogy nő. növekszik a kicsi. Bepótolja az első napok kötelező fogyását, s aztán hét­ről hétre jobban telik meg az arca, gömbölyödik a teste, sze­di fel a maga tizenöt—húsz— huszonöt dekáit: eredeti súlya néhány hónap alatt megkétsze­reződik. Különben is kezd ki- vakarodni szülés utáni csúnya­ságából : nem olyan nyúzott bé­ka már, hanem takaros kis ba­ba, mind hasonlóbb azokhoz a műanyagból készült szabvány- széoségekhez, amilyeneket a iátékboltokban árulnak. Hason­ló, de mégsem olyan, mert a haja gyérebb még. másrészt ő nemcsak aludni és nyekeregni tud, mint az alvó- és síróba­bák. hanem sok minden más­hoz is ért. Először is markolni tud. vagy öklét csak úgy magában ösz- szeszorítprii. és szélesre tátott szájjal maiszolgatoi... De hát ez nem újsás ahogy a kattá- lódzás sp Ezekkel, mondhatni, ve' eszületik. Élete második hónapjában vi­szont már valami úját is tud: nézni figyelni, két szemével kö­vetni mutatóujjunk lassú ide­oda mozgatását, majd fölébe hajló arcunkra 's rácsodálkozik, e különbséget is tesz köziünk: anyja és a többi ember között Tudja már, ki a szoptatója, s anyja láttán a bögést is nem­egyszer abbahagyja. De lát már mást is. Felesé­gem figyelt meg egy hathetes gyereket — ismerős fiatalasszo­nyét —, akinek a mózeskosara aprómintás anyaggal volt kibé­lelve. A pici oldalt fordította a fejét, úgy nézte a mintát, majd egy ujjal piszkálni kezdte. At tói fogva a mi gyerekeink is mindig kaptak valami nézniva­lót a fejük fölé. Nemcsak csör­gő lógott az ágyuk két rácsa közé kifeszített madzagon, hogy megütögethessék, hanem Juci­nak például — a legkisebbnek — egy partedli, piros és kék házacskákkal, mackókkal, bo­hócokkal és egyebekkel. Kéthó­napos korában odakerült a mád- zagra az a harmonikaszerűen kihúzható1 és összenyomható sárga műanyag oroszlán is. amit Dombi fiamtól kapott. Farkánál fogva akasztottuk fel, így épp szembe nézett a kicsivel. Mond­hatnám: oroszlánszemet néztek. Anyja tartott is tőle, hogy a lá­nya megijedhet, de azon semmi jele nem látszott a félelemnek. Sőt hamarosan elkezdett Leó felé nyúlkálni, és nagy örö­münkre sikerült is a bajuszát megfognia. Ez a bajusz kék műanyagszá­lakból készült, amelyek az or­rába fúrt lyukakon voltak át­fűzve, úgy hogy jobbra-balra Ugyanakkora darab álljon ki be­lőlük. Eredetileg három szál volt, de látjuk egy nap, hogy már csak kettő van, meg egy Üres lyuk. Ijedten keressük, ho­va lett a harmadik, nem ette-e meg a kicsi, dé nőm, ott kéklik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom