Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
Amikor a zászlótartóval kézét fogott Kodály Zoltán Eljárt-e az idő felettük? MEGOSZLANAK A VÉLEMÉNYEK, van, aki azt MONDJA, HOGY ELJÁRT AZ IDŐ AZ ÉNEKKAROK FELETT. VAN, AKI AZT, HOGY SZÓ SINCS RÓLA, AZ IDŐ NEM JÁRT EL FELETTÜK. CSAK MOST NEM DIVATOSAK. MOST KEVESEN TŐRÖDNEK VELÜK. RÉGEN AZ EMBEREK TALÁLKOZÁSÁNAK NÉHÁNY LEHETŐSÉGE KÖZÜL EGY VOLT. MA? SZÁZFÉLE LEHETŐSÉG VAN, SZÁZFÉLEKÉPPEN EL TÖLTHETIK AZ ESTÉKET, A SZABAD IDŐT KI JÁR MA DALOS-PRÓBÁRA? ÉS MIT KAPNAK MA A DALOSOK“» EGY KÉT KIVÉTELES HELYZETŰ KÓRUS KIVÉTELÉVEL — SEMMIT, AZ IGAZSÁGOT KERESNI NEHÉZ, MEGKÖZELÍTENI AZONBAN MAR KÖNNYEBB. ILYEN MEGKÖZELÍTÉSRE KÉRTEM BESZÉLGETŐ TÁRSNAK SZABÖ ANTALT, AKI A MEZÖBERÉNYI VEGYESKARNAK 3S ÉVE KARNAGYA. lostalálkozóknál, amilyen már nincs sehol. Elszigetelten, vagy fesztiválszerűen, de ahogy régen, és ez nem nosztalgia! Hogy mennyire nem az, elmondhatnák a dalosok, maguk. — Még olyan is volt, például 1960-ban, hogy a pártbizottság kimondta: a dalosmunka pártmunka! Az üzemek kötelesek figyelembe venni! Lehet, hogy túlzás? Szerintem nem. Erről szívesen vitatkoznék akárkivel. Hogy mi a helyzet most? Tizenkét tagú a női karunk, és har— Bs lsedig nagy idő — sétálunk körben háza szép, rendezett kertjében, piros muskátlik és futórózsák birodalmában, majd a kellemesen hangulatos szobában folytatjuk, a karnagy harmóniumának közelében. A hangszer felett négy bekeretezett rézdomborítás: Liszt, Wag- ' ner, Beethoven és Mozart arcmása. — A dalárdától kaptam, megemlékezésük Általában így memdsjst: dalárdától. Ez a megszokott, és a húszas-harmincas években néhol rárakódott rossz ízt már egyikünk sem érzi. Nem is az a fontos, minek nevezzük, Csak legyen. — Itt tartunk, sajnos; Mit nem adnék érte, ha olyan lelkesedéssel jönnének az emberek, mint még tíz éve is! Én nem adok igazat azoknak, akik a tévéié fognak mindent. Hogy azért nem lehet, mert odaköti az embert a képernyő elé, és se lát, se hall. Nem igaz ez, hidd el nekem! Persze, a .leged a- adóbb dalosnak is akad konfliktusa önmagával, ha például világbajnoki futballmeccset közvetítenek, és éppen próba lenne. De ilyen régen is volt Akkor nem tévének nevezték, hanem mozinak, vagy bálnak, vagy kuglipartinak, meg mit tudom én. Képeket nézünk, lapozunk egy stencillel készült 31 oldalas tanulmányt, a 75 éves mező- berényi kórus történetét. A karnagy műve, aki csak néhány éve, hogy már nem gyakorló pedagógus, hogy nyugdíjas. —- Éreztem: össze kell gyűjteni a dalárda történetét, és megörökíteni. Jó alkalom .volt erre a 75 éves jubileum, 1973- ban. Alikor nagy hangversenyt adtunk, vendég-dalárdákkal. Aztán csend következett; A miért-et keressük most. És visszanézünk arra a 75 évre, a 75 év kiemelkedő szakaszaira, ezek között is talán a legfényesebbre, a felszabadulás utáni másfél—két évtizedre... Mit ír a karnagy a tanulmány »égén? „Hetvenöt év nagy idő egy kórus életében. Ha visszagondolunk a sok feláldozott estére, a fárasztó szereplésekre, a kemény, de lelkes próbákra, a sikerekre: mindnyájan azt mondjuk, hogy érdemes volt! A 75 év alatt ezernél több a szereplések száma. Hét alkalommal szerepelt a kórus a rádióban, egyszer a tévében. A serlegek, emlékek, oklevelek sokasága hirdeti: érdemes volt! Érdemes tovább vinni a dalt. A közösség ösz- szetartő erejét, a dal és a zene tevékeny művelését nem pótolhatja semmi sem! Ezért számítunk a dalosok további tevékeny, lelkes munkájára." Azóta eltelt egy év. — És megsokszorozódott a bajunk. Kevesen vagyunk. Ez a legnagyobb, a szinte kivédhetetlennek látszó baj. Amikor 1940- ben karnagy lettem, férfikar volt csak. De a dalosok sorra bevonultak, alig voltunk néhányon. Vegyeskar legyen, határozott az elnökség, és megszerveztük. Persze, nem ment simán. Ezernyi körülmény gátolta a kibontakozást. Nem is következett el, csak 1945-ben. Júniusban már megkezdtük a próbákat, októberben, pódiumon állt , , / ] mine az egész.A szükséges ®y^^sJtar- Minden hónapban { létszám alatt. Az üzemek erőfelléptünk, alig győztük. Nagyszerű korszak kezdődött! Beválasztottak bennünket az Országos Dalosszövetség választmányába, bekapcsolódtunk a vérkeringésbe... Dalosversenyek, találkozók sora következett Az ötvenes években három teherautóval jártuk a megyét. Ez volt csak falujáró-brigád! Kidolgozott műsorral, az elején politikai beszéd, aztán a néptánccsoport, kamarazenekar meg a dalárda következett. Bu- csán aztán falsot fogott a vendéglátás. Kővel dobáltak bennünket, mi meg — visszaénekeltünk .., Meg kell vallani, sokat besebbek. Nemigen engedik el a dalosokat Pedig nincs elfogadható ellenérvük. Elgondolkozunk. Amit Szabó Antal mond, a tapasztalat aranyigazságai. És az is, amit így fogalmaz meg később: — Amit sikerült elérni a Röpülj páva körökben, azt most tovább kellene folytatni a régi dalárdákban, kórusokban. Csodálatosak a hagyományok, elvesszenek? Lélekgazdagítóak az emlékek, azok is veszhetnek? Tudod, mit mesél nekem máig a mi zászlótartónk, Boldis János? Hogy amikor Pesten, az Erkel Színházban volt dalostalálkozó, és szép hajdani szokás Az élmények egyike: hangverseny után az nyolc évvel ezelőtt egri várban .§ szélgettünk a múltról. Nem azért persze, mintha' csak az lenne a példa, a kiindulópont, a mostani érdektelenség kulcsa; dehogy ; Csak éppen ami volt, azt nem lehet elfelejteni, igaza van a karnagynak. És a sikereket sem, a sikerek nagy, közös élményét, ami most is lehetne, de nagyon ritkán köszönt azokra, akik még ott vannak a kórusok, dalárdák soraiban, és énekelnek. Mondják, elöregednek a régi, nagy munkásdalárdák, iparosdalárdák, alig marad már hírmondónak egy-egy régi tag, a középkorúak meg a fiatalok nem jönnek. Nem vonzó ez a szép időtöltés? — Ezt sem hiszem, mondja a karnagy. Csak azzá kell tenni! Ennek pedig két útja van: a szereplés, és a sök-sok közös élmény. Hiszen az énekkar közösség! Munkásemberek közössége, akik a napi munka után felüdülni jönnek a próbákra, és ha ki kell állni a pódiumra, színpadra: egy mindenkiért énekel! Emlék-idéző negyedóra következik. — Hogy mi volt még tíz éve, vagy tizenöt? Gyönyörű dolgok! Budapesten elnyertük a legjobb vidéki kórusnak járó különdíjat. A hajdúszoboszlói országos találkozón is felfigyeltek ránk. Aztán 1966 következett. Eger. Hangverseny a várban, a palota előtt Valaki, aki hallott rólunk, meghívott minket Ma már szinte elképzelhetetlen az ilyesmi... Itt elidőzünk, hosszasabban. A kóruskultúra erőt adó hagyományainál, eseményeinél. A daszerint az énekkarok zászlótartói ott álltak körben a színpadon, az ünnepi megnyitó után odament hozzá Kodály Zoltán, csak őhozzá, egyedül! Azt mondta: „Szép ez a zászló, nagyon!’’ És kezet fogott vele! Mégis sorra elhallgatnak: most szűnt meg a mezőtúri, akikkel évtizedeken át barátkoztunk. . Szomorú levél volt, ami ezt a hírt hozta. Meg a gyulai. . az is, mondják. Pedig még várszínház se volt, amikor együtt hangversenyeztünk a gyulai várban, a csillagos ég alatt... Az Esti dalt énekeltük. Kitört a vihar, kialudtak a fények. Mi, herényiek mégis énekeltünk. Sötétben is, tovább... Viharnál is erősebb taps volt rá a válasz. Most nem lehetne így? Nem mondom ezt, csak gondolom. Négy-öt dalárda hangversenye a várszínházi estek közben?... Máris egy alkalom, amiért érdemes próbákra járni, feláldozni a krimit a tévében, és énekelni. Mert ha egyszer szárnyal * a dal, akkor mindig csodák történnek. Megmagyarázhatatlan csodák költöznek az emberbe, és nem tud szólni róluk. És talán ott, újra meghajthatná a 75 éves mezőberényi vegyeskar zászlaját Boldis János, a zászlótartó. Üj szalag is kerülhetne rá, a régi, szép hagyomány szerint. Nem tudom, mennyire közelítettük meg az igazságot, de mindkettőnk jószándéka volt. Igen, rrfegoszlanak a vélemények. Van, aki azt mondja, hogy eljár az idő az énekkarok felett. Van, aki azt, hogv szó sincs róla. Mi a karnaggyal ezekhez tartozunk. Saas Ervin Szép szakmát választottak Szakmunkásavató ünnepség a Kötöttárugyárban A Békéscsabai Kötöttárugyárban 1974. július 1-én, hétfőn délelőtt tartották meg a szakmunka savató ünnepséget. Már a kora délelőtti órákban, az üzem területén a megszokottnál nagyobb volt, a sürgés-forgás. Ügy nézett ki belülről, mint egy felbolygatott méhkas. Az ifi szakmunkások, a vállalat által gyártott — és a fiatalok körében igen közkedvelt — Duna szövetből készített egyenruhában jelentek meg, Kisebb-na- gyobb csoportokba verődve, vidáman, jókedvűen viccelődtek, élcelődtek egymással. Teljesen felszabadultan érezték magukat és az természetes is. Szinte jó érzés volt látni őket. Az örömtől sugárzó és a boldogságtól kipirult arcukat. Nem is csoda. Hiszen minden okuk megvolt erre, ugyanis ezen a napon avatták fel valamennyiüket szakmunkássá. A vállalat kultúrtermében mintegy kilencvenhat fiatal szakmunkás jelent meg. Ezenkívül részt vett az ünnepségen Kosa Jánosné, a központi Textilipari Dolgozók Szakszervezetének munkatársa, a 611-es számú Szakmunkásképző Intézet képviselői, a vállalati társadalmi szervek vezetői, valamint a szocialista brigádok képviselői is. Pontban negyed 12 órakor Kiss Bálintné — a vállalat személyzeti és oktatási osztályának vezfetője — meleg szeretettel köszöntötte az avató ünnepség résztvevőit. Beszédében kihangsúlyozta, hogy a közelmúltban lezajlott országgyűlés is élénken foglalkozott a könnyűipar és ezen belül a Békéscsabai Kötöttárugyár egyre inkább gyorsabb fejlődésével és fejlesztésével. Az osztályvezető érzékeltette, hogy a vállalat fejlesztése és tevékenysége, melynek során az árbevétele 12 százalékkal magasabb az előző éveknél, nyereséggel zárta az előző évet és 15 százalékkal magasabb átlagkeresetet biztosított dolgozóinak. Továbbá elmondotta még azt is, hogy a vállalat a bébi cikkek gyártásának 80 százalékát adja a kereskedelemnek és ezenkívül közel 30 országba is exportálják a termékeket — majd így folytatta: Lípták Pál tárlata ’ Békéscsabán Pénteken, július 12-én 12 órakor Fodor András József At- tila-díjas költő nyitja meg Lípták Pál békéscsabai festőművész nagyszabású kiállítását a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. A művész az! utóbbi években alkotott olaj- képeit, grafikáit, együttesein közel száz művét tárja a közöm ség elé. Az érdeklődők a kiállítást augusztus 11-ig tekinthetik meg. VlDIA Délmagyarországi Vas- és Műszaki Kér. Váll. kiren. deltsége, Békéscsaba, Szerdahelyi út, pályázatot hirdet üzletszerző munkakör betöltésére Munka&öti feltételi vasjmű- «aaJIrt eladói képesítés, valamint erkölcsi bizonyítvány. — Sok űj gépet kapott a vállalat és a fejlesztéssel együtt jelentkező létszámigényt, a korszerű gépeket jól kezelő, képzett, kulturált szakmunkásokból kell biztosítani. Ennek érdekében a vállalatvezetőség mindent elkövet, hogy a megfelelő szakmunkásokat pótolni tudja. Ezt mutatja az a 96 fiatal szakmunkás, akik az elmúlt napokban tették le sikeresen a szakmunkás vizsgát. Az osztályvezető örömmel állapította meg, hogy a fiatal szakmunkások kitűnő eredménynyel zárták a két, illetve három évet. Ugyanis a konfekció- tanulók tanulási ideje két év, míg a kötő-hurkoló iparnál három év. Befejezésül még arra kérte a már leendő ifi szakmunkásokat, hogy az eddig elért eredményeiket tovább fokozva végezzék munkájukat. Legyetek büszkék arra, hogy szép szakmát választottatok, melynek mindenkor jövője van és ezen belül biztosítva lesz a továbbtanulás lehetősége. Tőletek várjuk a kezdeményezést, a friss erőt, kapcsolódjatok be a KISZ munkájába és a brigádmozgalombaj Végezetül köszönetét mondott az elmúlt évek fáradságos munkát végző 611. sz. Szakmunkás- képző Intézet igazgatójának, nevelőinek, valamint a vállalat szakembereinek és oktatóinak. Ezután Szajbély Mihály, a vállalat igazgatója köszöntötte a fiatal szakmunkásokat és jutalomban részesítette őket. A ju- .talmazottak közül kettő kitűnőre és tizenegy jelesre vizsgázott. Ezután Aradszíky Andrásne szb- titkár keresetlen szavakkal mondott köszönetét az ifi szakmunkásoknak és négy kiváló eredményt elérő fiatalt tárgyjutalomban részesített. Ezt követően a szocialista brigádok képviselői virágokkal kedveskedtek az ünnepeiteknek. Valamennyi képviselő annak az érzésnek adott kifejezést, hogy szívesen várják a fiatalokat és minden segítségét megadnak a további munkájukhoz. Az avató ünnepség Kiss Bálintné zárszavaival ért véget. Ezután a vállalat vezetősége megvendégelte a fiatal szak munkasokat és az avató ünnepség az igazi barátság és a vidám hangulat jegyében zajlott le. Itt kell megjegyeznünk azt, hogy a 611. számú Szakmunkás- képző Intézet nevelőinek, valamint a vállalat szakembereinek és oktatóinak nem volt hiábavaló a több éves fáradságos munkájuk. Mint az elmúlt évek tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a már kitanult, textiliparban és vizsgát tett fiatalok közül többen részesültek a szakma kiváló dolgozója kitüntetésben és többen már a, megérdemelt munkájuk után megkapták méltó jutalmukat ührin János Villanymotor tekercselést rövid határidőre vállalunk. göngyölegellAtó . vállalat, Békéscsaba, Gyár u. 4. ■ ________________3002949 1 974. JULIUS» % i
