Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

Amikor a zászlótartóval kézét fogott Kodály Zoltán Eljárt-e az idő felettük? MEGOSZLANAK A VÉLEMÉNYEK, van, aki azt MONDJA, HOGY ELJÁRT AZ IDŐ AZ ÉNEKKAROK FELETT. VAN, AKI AZT, HOGY SZÓ SINCS RÓLA, AZ IDŐ NEM JÁRT EL FELETTÜK. CSAK MOST NEM DIVATOSAK. MOST KE­VESEN TŐRÖDNEK VELÜK. RÉGEN AZ EMBEREK TALÁL­KOZÁSÁNAK NÉHÁNY LEHETŐSÉGE KÖZÜL EGY VOLT. MA? SZÁZFÉLE LEHETŐSÉG VAN, SZÁZFÉLEKÉPPEN EL TÖLTHETIK AZ ESTÉKET, A SZABAD IDŐT KI JÁR MA DALOS-PRÓBÁRA? ÉS MIT KAPNAK MA A DALOSOK“» EGY KÉT KIVÉTELES HELYZETŰ KÓRUS KIVÉTELÉVEL — SEMMIT, AZ IGAZSÁGOT KERESNI NEHÉZ, MEGKÖZELÍTENI AZONBAN MAR KÖNNYEBB. ILYEN MEGKÖZELÍTÉSRE KÉRTEM BESZÉLGETŐ TÁRSNAK SZABÖ ANTALT, AKI A MEZÖBERÉNYI VEGYESKARNAK 3S ÉVE KARNAGYA. lostalálkozóknál, amilyen már nincs sehol. Elszigetelten, vagy fesztiválszerűen, de ahogy ré­gen, és ez nem nosztalgia! Hogy mennyire nem az, elmondhat­nák a dalosok, maguk. — Még olyan is volt, például 1960-ban, hogy a pártbizottság kimondta: a dalosmunka párt­munka! Az üzemek kötelesek figyelembe venni! Lehet, hogy túlzás? Szerintem nem. Erről szívesen vitatkoznék akárkivel. Hogy mi a helyzet most? Tizen­két tagú a női karunk, és har­— Bs lsedig nagy idő — sétá­lunk körben háza szép, rende­zett kertjében, piros muskát­lik és futórózsák birodalmában, majd a kellemesen hangulatos szobában folytatjuk, a karnagy harmóniumának közelében. A hangszer felett négy bekerete­zett rézdomborítás: Liszt, Wag- ' ner, Beethoven és Mozart arc­mása. — A dalárdától kaptam, megemlékezésük Általában így memdsjst: dalár­dától. Ez a megszokott, és a húszas-harmincas években né­hol rárakódott rossz ízt már egyikünk sem érzi. Nem is az a fontos, minek nevezzük, Csak legyen. — Itt tartunk, sajnos; Mit nem adnék érte, ha olyan lel­kesedéssel jönnének az embe­rek, mint még tíz éve is! Én nem adok igazat azoknak, akik a tévéié fognak mindent. Hogy azért nem lehet, mert odaköti az embert a képernyő elé, és se lát, se hall. Nem igaz ez, hidd el nekem! Persze, a .leged a- adóbb dalosnak is akad konflik­tusa önmagával, ha például vi­lágbajnoki futballmeccset köz­vetítenek, és éppen próba len­ne. De ilyen régen is volt Ak­kor nem tévének nevezték, ha­nem mozinak, vagy bálnak, vagy kuglipartinak, meg mit tu­dom én. Képeket nézünk, lapozunk egy stencillel készült 31 olda­las tanulmányt, a 75 éves mező- berényi kórus történetét. A kar­nagy műve, aki csak néhány éve, hogy már nem gyakorló pedagógus, hogy nyugdíjas. —- Éreztem: össze kell gyűj­teni a dalárda történetét, és megörökíteni. Jó alkalom .volt erre a 75 éves jubileum, 1973- ban. Alikor nagy hangversenyt adtunk, vendég-dalárdákkal. Az­tán csend következett; A miért-et keressük most. És visszanézünk arra a 75 évre, a 75 év kiemelkedő szakaszaira, ezek között is talán a legfénye­sebbre, a felszabadulás utáni másfél—két évtizedre... Mit ír a karnagy a tanulmány »égén? „Hetvenöt év nagy idő egy kórus életében. Ha visszagon­dolunk a sok feláldozott es­tére, a fárasztó szereplésekre, a kemény, de lelkes próbák­ra, a sikerekre: mindnyájan azt mondjuk, hogy érdemes volt! A 75 év alatt ezernél több a szereplések száma. Hét alkalommal szerepelt a kórus a rádióban, egyszer a tévé­ben. A serlegek, emlékek, ok­levelek sokasága hirdeti: ér­demes volt! Érdemes tovább vinni a dalt. A közösség ösz- szetartő erejét, a dal és a zene tevékeny művelését nem pótolhatja semmi sem! Ezért számítunk a dalosok további tevékeny, lelkes munkájára." Azóta eltelt egy év. — És megsokszorozódott a ba­junk. Kevesen vagyunk. Ez a legnagyobb, a szinte kivédhetet­lennek látszó baj. Amikor 1940- ben karnagy lettem, férfikar volt csak. De a dalosok sorra bevonultak, alig voltunk néhá­nyon. Vegyeskar legyen, hatá­rozott az elnökség, és megszer­veztük. Persze, nem ment si­mán. Ezernyi körülmény gátol­ta a kibontakozást. Nem is kö­vetkezett el, csak 1945-ben. Jú­niusban már megkezdtük a pró­bákat, októberben, pódiumon állt , , / ] mine az egész.A szükséges ®y^^sJtar- Minden hónapban { létszám alatt. Az üzemek erő­felléptünk, alig győztük. Nagy­szerű korszak kezdődött! Be­választottak bennünket az Or­szágos Dalosszövetség választ­mányába, bekapcsolódtunk a vérkeringésbe... Dalosverse­nyek, találkozók sora követke­zett Az ötvenes években három teherautóval jártuk a megyét. Ez volt csak falujáró-brigád! Kidolgozott műsorral, az ele­jén politikai beszéd, aztán a néptánccsoport, kamarazenekar meg a dalárda következett. Bu- csán aztán falsot fogott a ven­déglátás. Kővel dobáltak ben­nünket, mi meg — visszaéne­keltünk .., Meg kell vallani, sokat be­sebbek. Nemigen engedik el a dalosokat Pedig nincs elfogad­ható ellenérvük. Elgondolkozunk. Amit Szabó Antal mond, a tapasztalat aranyigazságai. És az is, amit így fogalmaz meg később: — Amit sikerült elérni a Rö­pülj páva körökben, azt most tovább kellene folytatni a régi dalárdákban, kórusokban. Cso­dálatosak a hagyományok, el­vesszenek? Lélekgazdagítóak az emlékek, azok is veszhetnek? Tudod, mit mesél nekem máig a mi zászlótartónk, Boldis Já­nos? Hogy amikor Pesten, az Erkel Színházban volt dalosta­lálkozó, és szép hajdani szokás Az élmények egyike: hangverseny után az nyolc évvel ezelőtt egri várban .§ szélgettünk a múltról. Nem azért persze, mintha' csak az lenne a példa, a kiindulópont, a mostani érdektelenség kul­csa; dehogy ; Csak éppen ami volt, azt nem lehet elfelejte­ni, igaza van a karnagynak. És a sikereket sem, a sikerek nagy, közös élményét, ami most is lehetne, de nagyon ritkán kö­szönt azokra, akik még ott van­nak a kórusok, dalárdák sorai­ban, és énekelnek. Mondják, elöregednek a régi, nagy munkásdalárdák, iparos­dalárdák, alig marad már hír­mondónak egy-egy régi tag, a középkorúak meg a fiatalok nem jönnek. Nem vonzó ez a szép időtöltés? — Ezt sem hiszem, mondja a karnagy. Csak azzá kell tenni! Ennek pedig két útja van: a szereplés, és a sök-sok közös élmény. Hiszen az énekkar kö­zösség! Munkásemberek kö­zössége, akik a napi munka után felüdülni jönnek a pró­bákra, és ha ki kell állni a pó­diumra, színpadra: egy min­denkiért énekel! Emlék-idéző negyedóra követ­kezik. — Hogy mi volt még tíz éve, vagy tizenöt? Gyönyörű dol­gok! Budapesten elnyertük a legjobb vidéki kórusnak járó különdíjat. A hajdúszoboszlói országos találkozón is felfigyel­tek ránk. Aztán 1966 követke­zett. Eger. Hangverseny a vár­ban, a palota előtt Valaki, aki hallott rólunk, meghívott min­ket Ma már szinte elképzelhe­tetlen az ilyesmi... Itt elidőzünk, hosszasabban. A kóruskultúra erőt adó hagyo­mányainál, eseményeinél. A da­szerint az énekkarok zászlótar­tói ott álltak körben a színpa­don, az ünnepi megnyitó után odament hozzá Kodály Zoltán, csak őhozzá, egyedül! Azt mondta: „Szép ez a zászló, na­gyon!’’ És kezet fogott vele! Mégis sorra elhallgatnak: most szűnt meg a mezőtúri, akikkel évtizedeken át barátkoztunk. . Szomorú levél volt, ami ezt a hírt hozta. Meg a gyulai. . az is, mondják. Pedig még várszín­ház se volt, amikor együtt hang­versenyeztünk a gyulai várban, a csillagos ég alatt... Az Esti dalt énekeltük. Kitört a vihar, kialudtak a fények. Mi, heré­nyiek mégis énekeltünk. Sötét­ben is, tovább... Viharnál is erősebb taps volt rá a válasz. Most nem lehetne így? Nem mondom ezt, csak gondolom. Négy-öt dalárda hangversenye a várszínházi estek közben?... Máris egy alkalom, amiért ér­demes próbákra járni, feláldoz­ni a krimit a tévében, és éne­kelni. Mert ha egyszer szárnyal * a dal, akkor mindig csodák tör­ténnek. Megmagyarázhatatlan csodák költöznek az emberbe, és nem tud szólni róluk. És talán ott, újra meghajt­hatná a 75 éves mezőberényi vegyeskar zászlaját Boldis Já­nos, a zászlótartó. Üj szalag is kerülhetne rá, a régi, szép ha­gyomány szerint. Nem tudom, mennyire köze­lítettük meg az igazságot, de mindkettőnk jószándéka volt. Igen, rrfegoszlanak a vélemé­nyek. Van, aki azt mondja, hogy eljár az idő az énekkarok felett. Van, aki azt, hogv szó sincs róla. Mi a karnaggyal ezekhez tartozunk. Saas Ervin Szép szakmát választottak Szakmunkásavató ünnepség a Kötöttárugyárban A Békéscsabai Kötöttárugyár­ban 1974. július 1-én, hétfőn délelőtt tartották meg a szak­munka savató ünnepséget. Már a kora délelőtti órákban, az üzem területén a megszokott­nál nagyobb volt, a sürgés-forgás. Ügy nézett ki belülről, mint egy felbolygatott méhkas. Az ifi szakmunkások, a vállalat által gyártott — és a fiatalok köré­ben igen közkedvelt — Duna szövetből készített egyenruhá­ban jelentek meg, Kisebb-na- gyobb csoportokba verődve, vi­dáman, jókedvűen viccelődtek, élcelődtek egymással. Teljesen felszabadultan érezték magukat és az természetes is. Szinte jó érzés volt látni őket. Az öröm­től sugárzó és a boldogságtól kipirult arcukat. Nem is csoda. Hiszen minden okuk megvolt erre, ugyanis ezen a napon avatták fel valamennyiüket szakmunkássá. A vállalat kultúrtermében mintegy kilencvenhat fiatal szakmunkás jelent meg. Ezenkívül részt vett az ünnep­ségen Kosa Jánosné, a központi Textilipari Dolgozók Szakszer­vezetének munkatársa, a 611-es számú Szakmunkásképző Inté­zet képviselői, a vállalati társa­dalmi szervek vezetői, valamint a szocialista brigádok képvise­lői is. Pontban negyed 12 órakor Kiss Bálintné — a vállalat sze­mélyzeti és oktatási osztályának vezfetője — meleg szeretettel kö­szöntötte az avató ünnepség résztvevőit. Beszédében kihang­súlyozta, hogy a közelmúltban lezajlott országgyűlés is élénken foglalkozott a könnyűipar és ezen belül a Békéscsabai Kö­töttárugyár egyre inkább gyor­sabb fejlődésével és fejlesztésé­vel. Az osztályvezető érzékeltette, hogy a vállalat fejlesztése és te­vékenysége, melynek során az árbevétele 12 százalékkal maga­sabb az előző éveknél, nyereség­gel zárta az előző évet és 15 százalékkal magasabb átlagke­resetet biztosított dolgozóinak. Továbbá elmondotta még azt is, hogy a vállalat a bébi cikkek gyártásának 80 százalékát adja a kereskedelemnek és ezenkívül közel 30 országba is exportál­ják a termékeket — majd így folytatta: Lípták Pál tárlata ’ Békéscsabán Pénteken, július 12-én 12 órakor Fodor András József At- tila-díjas költő nyitja meg Lípták Pál békéscsabai festő­művész nagyszabású kiállítását a békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeumban. A művész az! utóbbi években alkotott olaj- képeit, grafikáit, együttesein kö­zel száz művét tárja a közöm ség elé. Az érdeklődők a kiállítást augusztus 11-ig tekinthetik meg. VlDIA Délmagyarországi Vas- és Műszaki Kér. Váll. kiren. deltsége, Békéscsaba, Szerda­helyi út, pályázatot hirdet üzletszerző munkakör betöltésére Munka&öti feltételi vasjmű- «aaJIrt eladói képesítés, valamint erkölcsi bizonyítvány. — Sok űj gépet kapott a vál­lalat és a fejlesztéssel együtt jelentkező létszámigényt, a kor­szerű gépeket jól kezelő, kép­zett, kulturált szakmunkások­ból kell biztosítani. Ennek érdekében a vállalatve­zetőség mindent elkövet, hogy a megfelelő szakmunkásokat pó­tolni tudja. Ezt mutatja az a 96 fiatal szakmunkás, akik az el­múlt napokban tették le sikere­sen a szakmunkás vizsgát. Az osztályvezető örömmel ál­lapította meg, hogy a fiatal szakmunkások kitűnő eredmény­nyel zárták a két, illetve három évet. Ugyanis a konfekció- tanulók tanulási ideje két év, míg a kötő-hurkoló iparnál há­rom év. Befejezésül még arra kérte a már leendő ifi szakmunkásokat, hogy az eddig elért eredményei­ket tovább fokozva végezzék munkájukat. Legyetek büszkék arra, hogy szép szakmát válasz­tottatok, melynek mindenkor jövője van és ezen belül bizto­sítva lesz a továbbtanulás lehe­tősége. Tőletek várjuk a kezde­ményezést, a friss erőt, kapcso­lódjatok be a KISZ munkájába és a brigádmozgalombaj Végezetül köszönetét mondott az elmúlt évek fáradságos mun­kát végző 611. sz. Szakmunkás- képző Intézet igazgatójának, ne­velőinek, valamint a vállalat szakembereinek és oktatóinak. Ezután Szajbély Mihály, a vál­lalat igazgatója köszöntötte a fiatal szakmunkásokat és juta­lomban részesítette őket. A ju- .talmazottak közül kettő kitű­nőre és tizenegy jelesre vizsgá­zott. Ezután Aradszíky Andrásne szb- titkár keresetlen szavakkal mondott köszönetét az ifi szak­munkásoknak és négy kiváló eredményt elérő fiatalt tárgyju­talomban részesített. Ezt követően a szocialista bri­gádok képviselői virágokkal kedveskedtek az ünnepeiteknek. Valamennyi képviselő annak az érzésnek adott kifejezést, hogy szívesen várják a fiatalo­kat és minden segítségét megad­nak a további munkájukhoz. Az avató ünnepség Kiss Bá­lintné zárszavaival ért véget. Ezután a vállalat vezetősége megvendégelte a fiatal szak munkasokat és az avató ünnep­ség az igazi barátság és a vidám hangulat jegyében zajlott le. Itt kell megjegyeznünk azt, hogy a 611. számú Szakmunkás- képző Intézet nevelőinek, vala­mint a vállalat szakembereinek és oktatóinak nem volt hiába­való a több éves fáradságos munkájuk. Mint az elmúlt évek tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a már kitanult, textilipar­ban és vizsgát tett fiatalok kö­zül többen részesültek a szakma kiváló dolgozója kitüntetésben és többen már a, megérdemelt munkájuk után megkapták mél­tó jutalmukat ührin János Villanymotor tekercselést rövid határidőre vállalunk. göngyölegellAtó . vállalat, Békéscsaba, Gyár u. 4. ■ ________________3002949 1 974. JULIUS» % i

Next

/
Oldalképek
Tartalom