Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-06 / 156. szám
Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Közvetve, közvetlenül Vigyázzunk, véletlenül se kerüljön a címben levő két szó közé — a vessző helyett — egy harmadik. Nem közvetve vagy közvetlenül, hanem közvetve és közvetlenül egyaránt élnie, léteznie kell a munkahelyi demokráciának. Azonos tartalom másmás formái, megjelenítői csupán. Nincsenek alá- és fölérendelt viszonyban. Egyformán fontosak. Egyformán fejlesztésre szorulnak. Á bizalom kötelez ismerős mondat. Sűrűn hallani. Főként a különböző testületek tagjainak megválasztásakor. Az üzemi, a munkahelyi demokrácia közvetett érvényesítését ugyanis a dolgozók testületekre bízzák. Például a pártbizottságra. A vállalati szakszervezeti tanácsra, bizottságra. Az elsőbb szintű párt- és KlSZ-vezetősé- gekre, szakszervezeti műhelybizottságokra. S egyebek között a vállalati felügyelő bizottságra, hiszen annak is vannak munkás tagjai. Akiket, sok más, tisztséget kapott társukkal együtt, kötelez a bizalom. Kérdés, mire kötelezi őket? Természetesen arra, hogy ismerjék a testület elé kerülő ügyeket, mondják el véleményüket, s persze, azokét szintén, akik megválasztották őket. Legyenek kritikusok, igényesek, kezdeményezők, ne gépiesen bólogatok . s. Néhány hegyíbeszéd Lassítsuk csak gondolataink szárnyait, nehogy a felhőik közé ragadjanak bennünket. Maradjunk a földön. Elvben helytállóak azok a követelmények, melyeket fentebb sorolni kezdtünk. A gyakorlatban azonban a közvetett demokrácia fórumainak ténykedése a munkahelyek egy részén azért formális, azért keveset érő, mert semmi más, pusztán — ahogy ezt az üzemi szóhasználat csúfolja — néhány hegyibeszéd hangzik el. A vezetők, a szakterület illetékesei számadatok és szakmai kifejezések tömegét zúdítják a hallgatóságra. Igyekeznek „tudományosak” lenni, de legjobb esetben is 'annyi marad meg a részt, vevők többségének fejében, hogy „kellene”; sok minden kellene. Hogyan, mi módon? Hírről nem esett szó, erről nem kérték a testület tagjainak véleményét. Holott ott kezdődött volna a kollektív munka, a demokrácia közvetett fórumának hasznossága. Esetleges, rendezetlen annak gyakorlata, hogy mit érdemes, mit kell e fórumok elé terjeszteni. A jelenleginél világosabb — állami és szakszervezeti — utasításokra, irányelvekre van szükség. Azért, hogy ne néhány vezető elhatározásától függjön, megvitatnak-e valamit a testületekkel, vagy „rövid úton” döntenek, s a közösségnek nem marad más, mint a tudomásulvétel. Mert ez hálátlan szerep. Mi több, jogtalan is. Tökéletesen, igaz ugyanis a lenini útmutatás: „A megvitatás — közös, a felelősség — egyszemélyi’’. A szó elrepül... az írás viszont megjmarad — tartja a közhiedelem. De öreg hiba, hogy sokszor az írás sem ér sokat. Könnyű ez is, „elrepül”. Hiszen — áttérve a munkahelyi demokrácia közvetlen formáira — jegyzőkönyv, emlékeztető, összefoglaló készül a termelési tanácskozásról, az üzemi munkásgyűlésről, a brigádértekezletről, a brigádvezetők helyi, s ágazati tanácskozásáról, az ifjúsági parlamentről, a törzsgárda összejöveteléről, a műszaki konferenciáról a párt- és szakszervezeti, KISZ-taggy ülésekről Azaz tekintélyes a fórumok száma. Nem kevésbé az ott elhangzó észrevételeké, javaslatoké, bírálatoké. Csak éppen ... „.. azt szeretnénk, hogy hatékonyabban működjön demokráciánk, és nem úgy. ahogy ma még: sok helyen előfordul; a dol_ gozók elmondják ugyan a véleményüket, a vezetők meg is köszönik azt, de minden marad a régiben” — állapította meg Kádár János 1974. március 28-án, a nyíregyházi pártaktíván. Azaz csak a szó meg az írás nem elég. Arra is szükség van, hogy a kötelező cselekvés módjait kimunkáljuk. A vezetők személyes felelősségének érvényesítését a dolgozók közvetlen tapasztalatainak hasznosításában, Formalitások helyett Napjainkban— mind a dolgozók szemléletét, mind társadalmi viszonyaikat tekintve — eljutottunk addig, hogy a közvetett és a közvetlen fórumoknak érdemi szerepet, hatáskört, ha úgy tetszik, jogkört szánunk. A formalitások helyett. Formailag ugyanis élnek a termelési tanácskozások Rendszeresen megtartják azokat stb. Ám mi múlik a dolgozóknak ezen az ösz- szejövetelén? Döntenek a kiváló címre javasoltakról. Kész. Vajon ma már elég ez? Hiszen az emberek politikai, műveltségi. s persze szakmai szint-' je is jóval fölötte áll az egykorinak. Igényük van tehát a ■ többre. Arra például, hogy —: akár a termelési tanácskozásoki új jellegű lebonyolítása, altár | más forma keretében — érdem- • ben mondhassanak véleményt: közvetlen munkahelyi vezető-; jükről, a gazdasági munka égé- ; széről és részeiről, a bánásmód- • ról... : • A Munkaügyi Minisztérium és ! a Szakszervezetek Országos Ta- " nácsa tavaly végzett széles körű együttes vizsgálata egyebeik között megállapította, hogy a dolgozók nagy többsége nem a munkahelyi demokratizmus új fórumai után áhítozik, hanem a meglevők hatásos működtetését kívánja. A tömeges vélemény• jó jelzőrendszer! Kifejezi az igé- I nyékét csakúgy, mint a lehető- 5 ségeket. Azt, hogy a formák, ér-1 tekezletek, tanácskozások gya- • rapítása helyett érdemi felada- • I : tokát kell rábírni a meglevőikre. Esetleg úgy, hogy — sok más mellett — a brigádvezetői értekezletek előzetes véleményt nyilvánítanak az üzemi vezetők bizonyos körében a kinevezéshez. Esetleg úgy, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságokban ne csak a megválasztottak legyenek ott. hanem az adott terület szocialista brigádjainak képviselői szintén; ..Merész” elképzelések ezek? Csak azok vélik annak, akik nem érzékelik eléggé a dolgozók megerősödött öntudatát, növekvő tulajdonosi szemléletét. Holott a demokrácia, benne az üzemi, munkahelyi demokrácia is, tükrözője a megváltozott társadalmi körülményeknek, a társadalmi fejlődésnek. S ma már tudjuk, elengethetetlen, hogy világosan — formájában és tartalmában — tükrözze ezt. Mészáros Otto Ä XXIV. versutdsnapón : Fúvószenekarok találkozója Békéscsabán Vasárnap, július 7-én délelőtt rendezik meg a XXIV. vasutasnap alkalmából a fúvószenekarok találkozóját Békéscsabán. A meghívott vasutaszenekarok reggel 9.50 perctől a város különböző negyedeiben — a kiskőrösi MÁV szakszervezeti bizottságának úttörőzenekara a Március 8. téren, a szentesi MÁV-állomás zenekara a Kulich lakótelepi szolgáltatóház előtt, a kiskunhalasi zenekar az 1919-esek terén, a szegedi MÁV Művelődési Ház fúvószenékara a KISZ- lakótelepen, a házigazda békéscsabai zenekar pedig az erzsé- bethelyi ligetben — adnak térzenét. Az öt zenekar fél 11 órakor zenés felvonulással érkezik a városi tanács épületéhez, amelynek udvarán a vendégeket 11 órakor Gajdács Pál, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője köszönti. Az üdvözlő beszéd után hangversenyen mutatkoznak be a vasutaszenekarok a csabai közönségnek. A délelőtti koncert közös zenekari számmal ér véget. Partizánok nyomdokain A balassagyarmati Bajcsy-Zsilinszky úti általános iskola 389. számú áttörőcsapata nagy adatra vállalkozott. Elhatároz ták, hogy a nyári vakációjuk egy részét arra használják fel, hogy végigmennek Nógrádi Sándor partizáncsapatának egykori útvonalán. így akarják megismerni a legendás hírű partizáncsapat akkori életét. Képünkön: úton. (MTI fotó: Tóth László felvetele—KS) Felice Chilantis Három zászlói Salvatore Giolianónak Á Volán 8. sz. Vállalat felvételre keres MÁVAUT gépkocsi vezetőket, kalauzokat, tehergépkocsivezetőket, érettségizett férfi dolgozókat forgalmi gyakornoki. valamint műszaki raktárost munkakörbe. Jelentkezni lehet: Békéscsaba. Szarvasi u, S7. munkaügyi önálló osztály 2; Cueinella, aki pásztor volt. de fölöttébb vállalkozó szellemű, még gyerekkorában elkezd, te az „állaitScereskedést”. Beállított a gazdaságokba, a kereskedőkhöz. és juhokat, öszvéreket kínált eladásra, g öntudatosan tárgyalt, alkudozott. „A tiéd ez az állat?” — kérdezték tőle gyakran. „Én vagyok a közvetítő” — felelte ilyenkor a Cueinella gyerek. Egy vén tolvaj megpróbálta egyszer kirabolni. Megegyeztek egy öszvér árában, de az öreg fizetés helyett egy ostorcsapással az erdőbe kergette az állatot. Estefelé történt a dologi Cueinella utolérte az öszvért, a hátára pattant, és a tolvaj háza elé ügetett, majd néhányszor a levegőbe lőtt. Így vívott ki magának tiszteletet. Nunzio Badalamenti, a Fe- hérfenékű az erdőbe járt fáit vágni az apjával, aztán a csacsi hátára rakta a tuskókat meg az aprófát. és indult vele házalni Korán megtanulta, hogy az erdőkerülő elől menekülni kell; és arra is rájött, hogy vannak védelmezői, akiit, nek hálával tartozik, mert lehetővé teszik, hogy fát vághasson az erdőben. Lovas emberek voltak, puskával. Megkér, dezte egyszer az apját: — Miért nem kérünk engedélyt a hercegnőtől akié az erdő? Ám az apja így felelt: — Miit számít a hercegnő? Rómában vagy Palermóban él. Itt a puska számít! Gaspare Pisciottának az autó volt az istene. Minden motorzúgásra ott termett. És ismerte a márkákat. a motorok működését. Ezek a montelepreí fiúk azon. ban mind akkor kezdték az életet, amikor körülöttük széles e világban a rombolás, a háború erői minden békés foglalkozást megkérdőjeleztek. Föllázadtak a nagybirtok ellen, megtagadták az idejétmúlt engedelmességet — a montelepreí fiúk ugyanolyan tíszta szívvel mentek végzetük elébe, mint » világ bármely más fiatalja. Kevés szórakozás adódott ezekben a nyugat-szicíliai városkákban. A lányok a templomban jobboldalt foglaltak helyet, a férfiak baloldalt. És csak egy-egy futó pillantást válthat tak a fátyol alatt, a félig behúzott zsaluk mögül a kis utcácskákban. A montelepreí fiuk kivételt jelentettek, bátran megtörték az ősi szokásokat. Legtöbbjük nagyon fiatalon eljegyezte magát. Giuliano gyöngéden gondolt egy monrealei kislányra, akit Santo Crocifisso ünnepén ismert meg. Cariniban a borbély, Dí Lorenzo táncmester is volt. Esténként tánciskolává alakította műhelyét. Gitáron kísérte a mandolin'játékost, aki divatos dalokat pengetett, és a tánclépésekre tanítgiatta a fiatalokat. A fiúk egymással táncoltak, lányok nem voltaik. A charleston járta. Késő éjjel, megesett, hogy hajnalban tértek haza. A puskás csőszök a nyeregből viszonozták köszöntésüket. Egyik éjjel a csendőr főtörzsőrmester a falu határában leste őket néhány embere kíséretében. Bevitte a fiúkat a kaszárnyába, kifaggatta és figyelmeztette őket. Amikor kiléptek a laktanyából, a fiúk teld torokból rázendítettek egy charlestons: „Lola, mit tanulsz az iskolában?” Mire húszévesek lettek, megbolydult körülöttük a régi vir /
