Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-05 / 155. szám
Megsúgom Magának ... hogy rendszeres újságolvasó létemre eddig kevés figyelmet szenteltem (pardon: fordítottam) az apróhirdetésekre. Mentségemül szolgáljon, hogy sem eladni, sem venni nem akarok semmit, van szerény lakásom és feleségem — így az apróhirdetések eddig nem tudták érdeklődésemet felkelteni. Június 4-én azonban lezárult életem boldog korszaka. Megsúgom Magának, hogy — szórakozott ember lévén — olvasnivaló nélkül szálltam fel ezen a napon a vonatra. Velem szemben egy középkorú úr ült, zakója zsebéből újság kandikált ki. Kölcsönkértem. Ö készséggel bocsátotta rendelkezésemre az Űj Ember című katolikus hetilap június ?.-i számát. Na, jó! Nézzük, mi az újság egyházi berkekben! Gyorsan végeztem a két lapból álló újság első három oldalával. Maradt a negyedik, a hirdetések oldala. Megsúgom Magának, hogy a házassági hirdetések itt „Vegyes” címszó alatt szerepelnek Ha ön nö, ajánlhatok önnek egy 28 éves, „katolikusán gondolkodó” mérnököt „szentségi házasság céljából’'. Ha ön férfi, orvos és 28 éven aluli, akkor — „Vallásos” jeligére — ajánlhatok, önnek egy „egyetemet végzett” lányt. Diplomás fiatalember ismeretségét keresi még egy főiskolát végző 29 éves rk. leány is, de ez esetben reménytelen az ön. helyzete, mert írva vagyon, hogy „Bács-Kiskun megyeiek előnyben". Nem kell súgdolózni, nyugodtan megmondhatom, hogy nálunk a hit is, az istentagadás is, kinek-kinek a magánügye. Mégis ha netán válaszol valamelyik apróhirdetésre, kérdezze meg diplomás partnerétől, hogy volt-e úttörő, volt-e KISZ-tag, kapott-e elismerő oklevelet és kitüntetéseket a kommunista ifjúsági szervezetekben. Tisztázza vele feltétlenül azt is, hogy társadalmi ösztöndíjból vagy magánerőből tanult! Mert előfordulhat, hogy az ön választottja egy alakoskodó, , önző ember, akivel —- akár vallásos ön, akár nem — semmi esetre sem tanácsos összekötnie az életét. Megsúgom Magának, hogy a hirdetések feladói nem születtek olyanoknak, amilyenek. Jellemüket, világnézetüket — a. családi környezeten túl —formálták az ifjúsági szervezetek és a pedagógusközösségek. Sajnos, rosszul. De ne higgye, hogy ma már nem nevelnek Janus-arcú gyerekeket! Elmondok két példát. 1. Párttag szülők gyermeke hittan_ ra járt. s a tantestület — ahol a nevelők 70 százaléka párttag volt — semmit nem tett a „le- morzsolás” érdekében. 2. Hitta- nos, rendszeresen templomba járó tanulót az úttörőcsapat költségén üdültettek... Ugye. hihetetlen? Higgye el, én nem akartam hinni a szememnek, amikor a fenti hirdetéseket olvastam, az Üj Emberben. Aztán — mivel magam is gyakorló pedagógus vagyok — arra gondoltam, hogy megbeszélem a dolgot Magával, mert tudom, hogy szívügye az ifjúság erkölcsi, világnézeti nevelése. Menesi György Exportáló vállalatok Mit vigyünk a világpiacra? Külgazdasági kapcsolatainkat j az elmúlt évben és az idei esztendő mögöttünk levő hónapjaiban is a nemzetközi árucsereforgalom rendkívül gyors nőve- ! kedése jellemezte, s ez kétség- I kívül pozitív jelenség. Rászolgál! erre a jelzőre az a tény is, hogy a múlt esztendőben a tőkés or- j szágokkal folytatott kereskede-! lem mérlegét is aktívummal zár- ! tűk. Ugyanakkor — s ez nem ' mond ellent az előbbinek — épp a külgazdasági kapcsolatok területén jelentkeznek azok a problémák, amelyeknek, hatása országhatárokon belül is érződik, és megoldandó feladatokat vet fel. Magyarország nemzetközi áru- esereforgalmának mintegy 70 százalékát a szocialista országokkal, mindenekelőtt a KGST- országokkal bonyolítja le, mégpedig a középtávú tervidőszak egészére rögzített szerződéses árakon. Másmilyen árviszonyok érvényesülnek a tőkés piacokon, ahol az infláció már hosszabb ideje és folyamatosan emelte az árszintet; 1967-től 1973-ig példának okáért több mint 30 százalékkal. Az elmúlt esztendőben — több körülmény hatására — gátszakadás következett be, nemcsak az árszint emelkedett, hanem az árarányok is megváltoztak, mert a legfontosabb nyers- és alapanyagok árai a világméretű energiaválság nyomán átlagosan két-háromszorosára nőttek. Az árhullám az idei év kezdetén tovább dagadt; amíg az elmúlt év egészében a tőkés világpiacról származó importunk árszintje mintegy 18 százalékkal emelkedett 1974. első negyedében már 38 százalékkal. Tőkés behozatalunk mintegy 60 százalékát épp azok az áruk — anyagok, félkész termékek, élelmiszeripari anyagok — alkotják, amelyeknek árszintje eddig soha nem tapasztalt mértékben emelkedett, s ilyen körülmények között a belső árak viszonylagos stabilitásának fenntartása mind több pénzbe kerül. Ebben az esztendőben a költség- vetés várhatóan mintegy 25 milliárd forintot kényszerül a világpiaci konjunkturális ármozgások semlegesítésére, az importárak dotálására költeni. Egyebek között a költségvetést sújtó kiadások, amelyeket adott * esetben egyéb hasznos célokra is J fel tudnánk használni, kénysze- 5 rítenek arra, hogy 1975. január ; elsejével részleges termelői árrendezést hajtsunk végre, amely főként a szénhidrogének, a kohászati a vegyipari és a textilipari alapanyagok árait érinti és emeli, de néhány terméknél — az üzem- és a tüzelőanyagoknál — esetleg a fogyasztói árakat is. Megbocsáthatatlan hiba lenne arra következtetni, hogy a költségvetésből folyósított ártámogatással, majd pedig a részleges termelői árrendezéssel maradéktalanul és teljes biztonsággal kiküszöböljük a tőkés piaci áremelkedések konzekvenciáit. Magyarország — gazdaságának méreteihez, összteljesítményéhez viszonyítva — nagymértékben vesz részt a nemzetközi árucsereforgalomban; ennek gyakran idézett mutatója az, hogy mind az import, mind az export nemzeti jövedelemhez mért hányada mintegy 40 százalék. Ebből szükségszerűen következik, hogy a nemzeti jövedelem volumenét — a felhalmozásra és a fogyasztásra felhasználható javak mennyiségét — a külkereskedelemben kialakuló cserearányok is tevőlegesen befolyásolják. A cserearánynak két összetevője van, a behozatal és a kivitel árszintje; azok egymástól eltérő mozgása rontja vagy javítja a cserearányt. A tőkés piacokon nemcsak vásárolunk, hanem egyidejűleg értékesítünk is. Az áremelkedés így nemcsak a behozatalt drágítja, az exportált javak árai is emelkednek. A tőkés világpiaci árak általános jellegű növekedésének azonban ezúttal a nyers- és alapanyagok lökésszerű árváltozása a fő tényezője, s ez a mi hátrányunkra módosította, rontotta a cserearányokat. Ez, a tőkés országokkal folytatott kereskedelem mindennapos gyakorlatában úgy jelentkezik: a drágább nyersanyagokért, hogy annak devizafedezetét megteremtsük, több magyar árut kell exportálni. értékesíteni. Az elmúlt évben például a nem szocialista országokkal folytatott kereskedelem cserearánya kb. 4 százalékkal romlott, ami végső soron azt jelenti, hogy — árut áruval állítva szembe — ennyivel több magyar termék hozta létre az egységnyi tőkés import ellenértékét. Nyilvánvaló, hogy a cserearány romlása — s ez a folyamat sajnos még nem fejeződött be — aligha gyarapítja az itthon felhasználható javak, áruk mennyiségét. Negatív hatása abban is kifejeződik, noha az év első öt hónapjában a nem szocialista országokba irányuló kivitelünk több mint 30 százalékkal emelkedett, ez sem elegendő az áremelkedések ellensúlyozására, az árucsereforgalom mérlege passzív. Mit vigyünk ilyen körülmények között a világpiacra? Elsősorban olyan árukat célszerű most a tőkés piacokon értékesíteni, amelyek a konjunkturális ármozgások sodrában vannak. Ezek többnyire anyagok, félkész termékek és az agrárszektor produktumai. Az export gazdaságosságának továbbra is fontos kritériuma a versenyképesség, hiszen termékeink csak akkor állhatnak helyt a nemzetközi mezőnyben, ha azokat nem bármilyen áron. hanem kifizetődőén tudjuk értékesíteni. A gazdaságos export és áruszerkezet kialakításának egyik teendője a kedvezően értékesíthető áruk termelésének és kivitelének fokozása, a másik pedig a gazdaságtalan kivitel korlátozása, megszüntetése. Csak a verseny- képes és gazdaságos exportstruktúra ad módot arra, hogy a tőkés piacokon számunkra kedvezőtlenül alakuló külkereskedelmi cserearány hátrányos hatásait mérsékeljük. Garamvdlgyi István Tudsz-e róla? — Ezen a nyáron nem mehetek a bolgár tengerpartra üdülni. Ez az utolsó szat>ad nyaram, ősztől dolgosom. Régi tervem vált volna valóra... — panaszolta friss érettségivel a zsebében egy „volt” középiskolás. De ez nemcsak az ő panasza. Miért? Általában a végzős diákoknak nem írják alá az útlevélkérő nyomtatványt. Azzal utasítják el őket: — Már nem a mi tanulónk, semmi közünk egymáshoz. Túrázzon itt, Magyarországon ! Egy másik középiskolában történt meg, hogy a diákok „valahonnan” megszimatolták, az Or_ szágos ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács ezen a nyáron is turizmust segítő kedvezmények sorát bocsátja az utazni vágyó fiatalok pénzgondjainak enyhítésére. Nosza, a diákok mentek is az iskola igazgatójához — érdeklődni. Válasz helyett meg. kérdezték őket: — Jelentkeztek-e az építőtáborba? A diákok némi bűntudatai nemmel válaszol, tak, közülük a legbátrabb megjegyezte, hogy a jelentkezés ön, kéntes. Mire az igazgató; — Ha majd jelentkeznek, esetleg jutalomból kaphatnak kedvezményes utalványt. Kéj húszéves egyetemista fiatal tavasz végién felkeresett egy Expressz-irodát azzal a szándékkal, hogy bekapcsolódnak egy nyári külföldi társasutazásba. Az irodában különféle titkos szám- és betűjelekkel ellátott brosúrákat rakták eléjük, válasszanak. Mondták, hogy ne_ kik nincs 4-5 . ezer forintjuk fejenként egyhetes külföldi út_ ra. A pult túloldalán álló hölgy lekicsinylő mosoly után különböző igazolványokat kért tőlük. S amikor kiderült, hogy a fiúknak ilyen nincs, a hölgy javasolta, akkor valahol máshol pró_ bálkozzanak. A fenti példák azt bizonyítják, hogy a fiatalok közül sokan nem ismerik a kedvezményeket. Pedig a KISZ, az OIOT propagandakiadványokkal igyekszik terjeszteni, megismertetni a fia. talokkal ezeket. Az iskolába eljuttatott progapandaanyagok legtöbbször irodák sarkába, szekrények, fiókák aljába lomnak kerülnek. Egy-két turizmussal foglalkozó klubot nem számítva, igen kevés olyan fórum van, ahol élőszóval ismertethetik a fiatalokkal: melyik utalványt ki kérheti, ki igényelheti, mire használható. A megoldás igen egyszerűnek tűnik. A szervezést végző utazási irodák, a KlSZ-alapszer- vezetek. az ifjúsági bizottságok, a tanintézetek fokozottabb odafigyeléssel törődjenek az ifjúsági turizmussal, amelynek fontosságára az Ifjúsági Törvény is felhívta a figyelmet. A szervezés ne rekedjék meg a bürokratizmus soha jóra nem. vezető módjainál: tenni is kell azért, hogy a fiatalok kezébe kerüljenek a kedvezmények. Hogy ne legyén senkiben rossz emlék az „utazási, üdültetési kedvezmény” fogalma. Igaz, hogy a törvény nem tudása nem mentesít a büntetés alól. De ebben az esetben egyél, talán nem biztos, hogy a fiatalok a „bűnösök”, pedig ők bűnhődnek ... Nemesi Endrődön megkezdték az aratást Az endrődi Béke Termelőszövetkezetben 15 kombájn állt „csatasorba” és kezdte meg az őszi árpa aratását szerdán, a déli órákban. A próbaaratás már megmutatta, Hogy a gabona betakarítása ebben az évben nem lesz könnyű feladat. Serenyecz Lajos, a termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy az elmúlt hetek rendkívüli időjárása, mint mindenütt a megyében, Endrődön is megdöntötte a gabonákat, és az eső áztatta, nehéz talajon a gépek kezelőinek minden szakmai tudására szüksétgie van a munka végzéséhez. Gondot jelent ezekben a napokban az is, hogy a szállító járművek a kicsépelt gabonát nehezen tudják leszállítani a táblákról, sokszor úgy kell kivontatni őket a dülő- utakra. Felice Chilanti: Három zászlót Salvatore Giulianának A MONTELEPREI FIÜK A nincsből, a semmiből nőttek ki a monteleprei fiúk. A hatezer lelkes kisvárost körülölelte a nagybirtok. Az iskola elvégzése után — nem is mind járták ki — azonnal rájuk szakadt a megélhetés gondja. A felnőttek, akik nem vonultak be, kivitték magukkal a határba a gyerekeiket, mint ahogyan a tővágó kapát is kivittek az öszvéren. A nincsből jött. a semmiből kinőtt monteleprei fiúk akkor kezdték az életet, amikor körülöttük a világ — úgy látszott — szétesik, és új korszak lép dón gve-dühörögve a halódó helyébe. Otthon a sötét nyomor: a tengernyi robotért cserébe éhség. nélkülözés. A nagybirtokon lépten-nyomon puskás, lovas csőszökbe botlottak. Az ..uraság”, a bérlő jöttére az apa lévette sapkáját. Az igazi úr, a herceg csak egy név volt. Egy név. egv porfelhő az autó nyomában vagy egy lovas társaság városi urakból, hölgyekből a vadnyúlszezonban. Akinek élt Amerikáiban rakó. na. az időnként kapott néhány dollárt; azok is jutottak segítséghez. akiknek az amerikai alvilágban élt rokonuk. A polgár- mester nem számított, a fasiszta alapszerv is csak egy név volt. A hatalom ott, az autó kavarta porfelhőben rejtőzött, azok mögött az Amerikából érkező pénzek mögött, a bérlő meg a csőszök puskái közt. Dörzsölt fiúk lettek a monteleprei srácok, mintha ezer ördög lakozott volna bennük: ezek a gyerekek olyanok voltak, mint a rádióantenna — a világ minden eseményére fogékonyak. Okosak voltak, agyafúrtak. bátrak. Állomásozott Monteleprében egy csendőr főtörzsőrme6ter is, akit mindenki gyűlölt: bilincsek, behívók, rendőri felügyelet, a tiszteletre méltó társasár „barátainak” kitelepítése A tiszteletre méltó társaság, vagyis a maffia is egy nagy csődtömeg volt a fiúk szemében, A maffia, melyet a fasizmus elhallgattatott ég félreál- iított, semmilyen lehetőséggel se kecsegtette a felnövekvő fiatalságot. Monteleprének nem volt vakmerő maffiavezére. Azt tudták, hogy Partinicö- ban, Monrealéban, Alcamóhan. Castellammarében, Corleoné. ban, Borgettóban, Gamporealé. ban ott vannak „urambátyá- mék” meg a ..félelmetes" lovagok. Hallottak róla suttogni. Amikör május 1-én, Santo Cro_ cifisso ünnepén Monrealéban jártak a nagy lóversenyen, a felnőttektől örökölt ősi félelemmel haladták el bizonyos házak előtt. A Miceli család háza vagy a Carolina-villa előtt a város szélén. Am a monteleprei fiúk ,a maguk módján- nőttek föl: nem volt kit tisztelni szülővárosukban. Se dúcét, se királyt, se maffiavezért. *** A plébános aggódott ezért az > okos és elvadult nemzedékért, amely a környező .világ minden korlátját, minden törvénvét elutasítva akarta megépíteni a maca világát. Különösen egy kis csapat nyugtalanította, az a nyolc—tíz kamasz, akiket, gyakran lehetett együtt látni szoros barátságban. És egyikük — m“g egészen gyerek — teljesen felnőtt módra gondolkodott, szinte filozofált u világ dolgairól. A kis Turiddo. Maria Lombardo fia. A plébános elnézte őket, amint vasárnap keríesével-hór- masával összelcapaszködva sétálgattak, Turidduzzo mindig az élen. és mögötte a többiek:
