Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-05 / 155. szám
Jelentős lépés az enyhülés útján Tizenegy dokumentumot írtak alá a harmadik szovjet—amerikai csúcstalálkozón. Július 2,-án esti pohárköszöntőjében elégedetten állapította meg Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, hogy jelentős és konstruktív eredmények születtek a tárgyalásokon. Természetesen nem minden megbeszélt témakörben volt egyetértés, hiszen a világ vezető szocialista és a világ vezető kapitalista hatalma között nem is lehet. Mégis jó dolog tapasztalni, hogy ma már az Egyesült Államok vezetői is elismerik, hogy nincs más alternatíva, csak az enyhülés: együtt élünk, vagy együtt halunk. Az enyhülés parancsoló szükségességgé vált a termonukleáris korszakban. Igaz, az imperializmus természete nem változott, de az erőviszonyok alakulása következtében egyre inkább megfékezhető, békére kényszeríthető. Jellemző, hogy Nixon a moszkvai televízióban elmondott beszédében a béke elnökének igyekezett magát feltüntetni, holott 19?l-es külpolitikai üzenetében már bevallotta, hogy mi kényszerítette a Szovjetunió által már jóval előbb felajánlott békés egymás mellett élés politikájának az elfogadására: „a növekvő szovjet hatalom korszaka megváltoztatta a katonai egyenletet” — állapította meg akkor. Kissinger is elismerte ezt az igazságot, amikor irta: ,,a 60-as évek közepe óta olyan mélyreható strukturális változások mentek végbe a két nagyhatalom viszonyában, hogy rá vagyunk kényszerítve a békés egymás mellett élésre”. Az amerikai elnök 1972 májusában a Szovjetunióban tett látogatásával kezdődött a szocialista és a tőkés világhatalom kapcsolatainak normalizálása. Ezt követően ' Leonyid Brezsnyev tavalyi amerikai útja. s végül a mostani Nixon-látoga- tás valóságos megállapodás- rendszert hozott létre, amely a háború elkerülését, az enyhülés I visszafordíthatatlanná tételét és I a kétoldalú kapcsolatok fejlesz- j tését célozza. A leglényegesebb szerződések, illetve jegyzőkönyvek a legve-" szélyesebb és legköltségesebb stratégiai fegyverrendszerek és a föld a'at.ti atomrobbantások korlátozásáról szólnak. A rakétaelhárító rakétarendszerek telepítésének alapos lecsökkentéséről kötött 1972-es egyezményhez kapcsolódik a Brezshvev és Nixon által szerdán aláírt jegyzők ön vv. Akkor két körzetre engedélyezték a stratégiai védőfegyverek telepítését. A mostani iegvzőkönyv továbblépett: mindkét ország csak egy rendszert éoíthet ki. Az e?vjk rakétaelháritó-rend- szer felállításáról mindketten lemondtak, ez jelentős eredmény,^ nemcsak azért, mert roppant összegek takaríthatok meg. hanem azért is. mert a védekező stratégiai fegyverek kiépítése a másik felet újabb, még nagyobb hatású támadó rakéták gv-ir-tásárn ösztönözné. Az a'á- írt. iegvzőkönwet tehát a fegyverkezési versenv további korlátozásaként értékelhetjük. Igen leientős szerződés született a föld alatti atomrohWaritások csökkentéséről Az 1063- ban kötött konvenció, amely a légköri. a világűrben és a v<z alatti nukleáris kísérleteket tiltotta be. szabad teret havvntt a eálfl alatti atomroKhantósnV- nak. A mostani öt é'n'e szóló eeve7ménv a 1*0 kito+onba fölötti kísérleteket ti't*ia be a fö’d alatt. A végcél, a katonai célzatú nukleáris kísérletek teljes beöltása felé tehát egy újabb lépéssel előbbre jutottunk. A közös állásfoglalás az emberi környezet hadicélú megváltoztatásának aktuálissá vált problémáiról leszögezi, hogy a felek még ebben az évben tárgyalásokat kezdenek erről a kérdéscsoportról. Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter két technikai jellegű jegyzőkönyvet irt alá, amelyek a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásának rész-kérdéseivel foglalkoznak. A közös közlemény természetesen részletesen foglalkozik a legfontosabb nemzetközi problémákkal is: az európai biztonsággal, Nyugat-Berlinnel és a közel-keleti helyzettel. Nem értékeltük — helyhiány miatt — a csúcstalálkozó második napján aláírt három ugyancsak fontos egyezményt: az energeti'mi, az éoítészeti és műszívkutatási megállapodásokat. Pedig az ilyen jellegű kapcsolatok nagymértékben olvasztják a hidegháború még megmaradt jegét az enyhülés további kibontakozása érdekében. Richard Nixon amerikai elnök a jövő évre látogatásra hívta meg Leonyid Brezsnye- vet, az SZKP KB főtitkárát, aki a meghívást elfogadta. Az 1972 máiusában megkezdett normalizálási folyamat tehát — a békét szerető és féltő emberek rokon- szén vével és támogatásával — zökkenőmentesen folytatódik tovább. Ülésezik az Arab Védelmi Tanács Az Arab Védelmi Tanács ülés_ szakának szerdai megnyitó napján Szolh libanoni miniszter- elnök helyzetelemzésében hangsúlyozta, hogy a Dél-Libanon elleni terrorakciók az egész arab világ ügyét jelentik. Rámutatott továbbá, hogy az izraeliek a palesztin menekültek fizikai megsemmisítésével akarják meg. oldani a palesztin problémát. A húsz tagország külügy- és hadügyminisztereinek részvéte- j lével, kuvaiti kérésre Ö6szehí- 1 vott tanács háromórás zárt ülést is tartott. Ezen — jól értesült kairói források szerint — a Szíriái és az algériai külügyminiszter katonai segítséget ajánlott fel Libanonnak. E források tudni vélik, hogy a bejrúti kormány szívesebben látná, ha az arab államok ehelyett pénzügyi támogatást nyújtanának Libanon tízéves katonai fejlesztési programjához, amelyhez becslésék szerint egymilliárd dollárra lenne szükség. A Tanács csütörtökön délelőtt folytatta munkáját. (MTI) Algéria nemzeti ünnepére Tizenkét éve kiáltották ki az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságot. A függetlenséget a több, • mint 130 esztendős gyarmati uralom megdöntésével vívta ki az algériai arab nép. A szabadságáért nagy áldozatot hozott: másfél millió halott, háromszázezer eltűnt, félmillió árva és hadiözvegy, nyolcezer földig rombolt falu emlékeztetett a kolonialistákkal vívott hosszú felszabadító harcra. Nemcsak a függetlenséget kellett megtartani, fel kellett számolni a gyarmati múlt terhes örökségét is. Ezt a feladatot az algériai nép sikerrel teljesíti. Mint Bumedien elnök hangsúlyozta: a függetlenség valójában akkor vált valósággá, amikor az ország gazdasági életét is megszabadították az idegen gyámságtól és irányítását az algériai nép vehette kezébe. A független Algéria az el nem kötelezettség alapján áll. és következetes antiimperialista politikát folytat. A fejlődés nem kapitalista útját választotta; az iparban szilárd állami szektort épített, amely a kapacitásoknak immár több, mint héttizedét öleli fel; az utóbbi években széles körű földreformmal, a parasztok szövetkezetekbe tömörítésével is fellendíti a mezőgazdasági temelést. A gazdasági fejlődés alapja az az államosítás, amelynek segítségével az ország fő természeti kincsét, a Szahara olaját és földeázát a nép javára aknázhatják ki Algéria nemzeti függetlenségi politikájának fontos tényezője az a baráti együttműködés, amelyet a szocialista országokkal épített ki. Hazánk, amely nagyra értékelte az algériai nép szabadságküzdelmét és kifejezte szolidaritását a harcoló néppel, az államépítés, a gazdasági fejlődés szakaszában is a két ország kapcsolatainak elmélyítésére törekedett. Ennek a barátságnak és együttműködésnek szellemében kívánunk Algéria nénének a nemzeti ünnep alkalmából további sok sikert a fel- emelkedés útján. Lobanov akadémikus Magyarországon P. P. Lobanov akadémikus, az Össz-Szövetségi Lenini Mezőgazdasági Tudományos Akadémia elnöke, aki a Magyar Tu_ dományos Akadémia elnökségének meghívására Magyarországon tartózkodott, csütörtökön visszautazott Moszkvába. A Keleti pályaudvaron Brdey-Gruz Tibor, az MTA elnöke, továbbá a Tudományos Akadémia és Hazánkba éilsrett a román tervbizottság kildütisége Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökhelyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének meghívására csütörtökön, Emil Draganescunak, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettesének vezetésével Budapestre érkezett a román állami tervbizottság küldöttsége. A két ország központi tervező szerveinek elnökei megbeszélést folytatnak a gazdasági együttműködés időszerű és távlati kérdéseiről. valamint az ezzel kapcsolatos feladatokról. (MTI) a MÉM más . vezetői búcsúztat- j ták, jelen volt P. P. Bicskov, a | Szovjetunió budapesti követségének tanácsosa i,s. . Megbeszéléseket folytatott a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetőivel a két ország mezőgazdasági tudományos együttműködéséről és továbbfejlesztésének lehetőségeiről; látogatást tett számos mezőgazdasági kutató, intézetben, állami gazdaságban és termelőszövetkezetben, továbbá nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott az Akadémián. ..A szovjet mezőgazdaság tudományos eredményei és fejlődése” rímmel. A vendéget itt- tartózkodása során fogadta Er- dey-Gruz Tibor, továbbá Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. és Csizmadia Ernő akadémikus, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője. Ötpontos követelés Etiópiában Hailé Szelasszié császár az utóbbi napok drámai fejleményei során szerdán első ízben avatkozott be közvetlenül a katonai bizottság és a polgári kormány megbeszéléseibe. A császári palotában létrejött találkozón a fegyveres erők képviselői ötpontos követelést terjesztettek elő. Követelték az összes politikai fogoly szabadon bocsátását, a politikai száműzöt- tek szabad visszatérését, a meghirdetett alkotmányos reformok haladéktalan végrehajtását. a parlament ülésszakának meghosszabbítását, a fegyveres erők és a polgári hatalom képviselőinek további konzultációit. Hailé Szelasszié hozzájárult a követelések teljesítéséhez. (MTI) 2 liti-k. JULIES 5. Argentina 05 Perón halála után A 78 éves elnök már régóta súlyos beteg volt. Vérkeringési závarai vol.ak már akkor is, amikor 1973-ban vállalta az elnökjelöltséget. Egészségi állapotát azonban — éppen saját követelésére — titkolták, mert úgy ítélte meg a helyzetet, hogy csakis személyes tekintélye képes megóvni a széthullástól a peronista mozgalmat. Akkor, 1973 áprilisa után. amikor Campora .győzelmével a Peron által alapított úgynevezett justicialista mozgatom, a katonai diktatúra éveit követően újra kormányt alakíthatott, a helyzet gyorsan veszélyessé vált. A választáson vereséget szenvedett oligarchia vezető politikusai keresték a kapcsolatot a megbukott katonai diktatúra főtisztjeivel, hogy eltávolítsák a peronistákat a hatalomból. Eközben a justicialista mozgalom jobb és ultrabal szélsőségei között annyira kiéleződött a harc, hogy v.éres utcai összecsapásokra is sor került. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben a politikai pályafutása során oly sokarcú, akkor már 77 éves, egészségi problémákkal küzdő vezér visszatérése a Rózsaszínű Palotába, az argentin elnöki rezidenciába, azt a célt szolgálta, hogy megszilárdítsa a peronizmus kormányzását, elhárítsa az államcsíny fenyegető veszélyét és biztosítsa * a hatalom átmentését mozgalma számára a majdan bekövet kező halála utáni időkre is. Peron megmutatta, hogy agg kora ellenére is megőrizte sajátos képességét a taktikázás művészetében. A polgári reformizmus tipikus vezetője volt. 1946- ban a kizsákmányolt tömegek elégedetlensége juttatta első ízben hatalomra. Kormányzása első időszakának szociális vívmányai nagy népszerűséget biztosítottak neki és személyes nimbusza az úgynevezett nincstelen „ingnélküliek” körében, akik mozgalmának magvát alkották. még jó ideig töretlen volt. Még akkor is, amikor a kormányzat a tényleges intézkedéseket szociális demagógiával helyettesítette. A burzsoázia Is elégedett volt Peronnal, hiszen a polgári reformista kormányzat megakadó'yozta a valóban forradalmi fejlődést és csökkentette a fenyegető robbanás veszélyét Argentínában. Peron iparfejlesztési intézkedései. az észak-amerikai monopóliumok argentínai tevékenységének korlátozása, a hazai iparnak nyújtott kedvezmények helyeslő visszhangot keltettek 9 burzsoázia azon részében, amelyet sújtott az észak-amerikai tőke rablógazdálkodása. Amikor azonban 1955-re az ország gazdasági helyzete súlyossá vált, és a* peronista mozgalomban annyira megerősödtek a baloldali és forradalmi irányzatok, hogy a burzsoázia veszélyesnek ítélte meg a maga számára a fejlődés irányát, katonai puccsal döntötték meg Peront és száműzték az országból. A peroriista mozgalmat törvényen kívül helyezték. Az ezután következő 18 esztendőben az egvmást követő katonai diktatúrák csak tiszavirágéletű polgári kormányzatoknak engedték át egvszer-egy- szer az ország vezetését. Kitűnt azonban, hogy a peronizmus olyan po’itikai erő. amelyet nem lehet kirekeszteni a kormányzásból. A madridi száműzetésben levő vezér ismét csak kiváló taktikai érzékről tett tanúságot. amikor a távolból is összetartani és irányítani tudta a mozgalmat. Amikor tavaly újra átvette az elnöki tisztet, alelnökké feleségét választatta meg. Arra törekedett ugyanis, hogv lsabel asz- szony. akinek politikai és kormányzási tapasztalatai nincsenek. folytatója lehessen a ..nagy műnek” Ezért igyekezett mozgalmát megtisztítani a szélsőséges elemektől. Az első csapásokat balra mérte. A vezetésből kiszorította azokat a fiatal radikális elemeket, amelyek elégedetlenkedtek az óvatos polgári roformlstjo rvsli ti Icáival, és az ország haladását ténylegesen szolgáló belpolitikai program végrehajtását követelték. Helyükbe személyes híveit, az úgynevezett „régi gárda” középjobb politikai platformon álló politikusait állította. Amikor azonban úgy ítélte meg, hogy a jobbratolódás túlmegy az általa kívánatosnak tartott kereteken, a balszárny politikusaival tanácskozott. Néhány hónappal halála előtt felismerte azt is, hogy az észak-amerikai monopóliumokkal szemben csakis úgy tud eredményes függetlenségi politikát folytatni, ha a szocialista országokkal köt nagyszabású gazdasági szerződéseket. .Az -,úi nyitás” elmélyítésére szándékozott az idén szeptemberben ellátogatni a Szovjetunióba. Ez a „nyitás” volt az. amely néhány héttel halála előtt any- nyira kihívta az észak-amerikai monopoltőkével szövetséges oligarchia körök ellenállását és teremtett puccslégkört Argentínában. így Isabel asszony, aki férje halála után immár teljes jogú elnök, súlyos helyzetben kénytelen folytatni Peron programját. Bár minden politikai párt. és a hadsereg 'főtiszti kara is hűségét nyilvánította az elnökasszonynak, a helyzet rendkívül feszült. A legnagyobb veszély az, hogy a hadsereg vezetői — az oligarchia és az észak-amerikai monopóliumok támogatásával — egy a chileihez hasonló katonai puccs végrehajtásával próbál iák magukhoz ragadni a hatalmat. —si—
