Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-27 / 174. szám

MS i premier a szegedi Dóm-színpadon Várszínház! arcok Celió A szabadtéri játékok második bemutatója fölújítás tavalyról, Kacsóh János vitéze, melyet az előjelekből Itélhetően nem leihet elégszer játszani a Dóm-színpa_ dón. A négy előadásra hóna­pokkal ezelőtt elkelteik a jegyeik. A színlap is azonos a tavalyival (Turpi nskki Béla, Házy Erzsé­bet, Gobbi Hilda és a szegedi színház művészei), a rendezés (Horváth Zoltán) és a dísizletek- (Sándor Lajos). A karmester, Szalatsy István negyedszer di­rigálja az 1959-es felújítás óta, s ha számba vesszük a 30_a,s évek kiét premierjét, a daljáték idén hetedszer került színre, mind­annyiszor zsúfolt házaik előtt És lassan megérkeznek Sze­gedre a minszki balett előhír­nökei. A Szeged; Szabadtéri Já­tékokon augusztus 3—4-én A hattyúk tavát mutatják be a Lenin-renddel kitüntetett Belo­rusz Állami Akadémiai Nagy­színház vendégművészei, akik ezt követően a Margitszigeten lépnek közönség elé, etűdökkel. Jelenet a János vitézből: Túrpinszki Béla, Házy Erzsébet őyij. c-iabal lestül idíoiíLZ ,' Nem könnyű feladat szavak-1 kai bemutatni egy festőművészt, hiszen előbb képéit kell mégis- mernünk, s azok önmagukért j beszélnek. Aki ismeri és érti a j művész alkotásait, az ismeri ma­gát az embert is. Nagy segítséget jelentett vi­szont, hogy a békéscsabai Pet- rovszki Pál jó elbeszélő. Nem j szereti, ha róla írnak — mégis, vállalkozott egy kis beszélgetés- i re. Elmondta, hogy mindig is von­zódott a festészethez, de családi körülményei, majd a háború miatt nem tanulhatott tovább, i • •■«aaiiaaaaa • Valaki észreveszi a kereszte­ket a házakon. Egyik szakszer­vezeti vezető azonban meg­nyugtatja az embereket: — Ránk akarnak Ijeszteni, de mi már szavaztunk, — A választási kampánynak vége — mondja valaki tréfál­kozva. — Elfordították a Garibaldi- képet. — A szél lehetett. San Giuseppében egy rom gyos csavargó-asszony, akit mindenki boszorkánynak hív, megy keresztül a városkán, és mintha magában beszélne, sö­tét jóslatot motyog. — Menjetek csak, menjek, és a Jato patakban vér folyik majd, nem viz. Menjetek tuu,,, menjetek, most énekeltek, de sírva jöttök majd vissza. Egy asszony alamizsnát ad a boszorkánynak, frissen sült, me­leg kenyeret. Giuliano és Pisciotta közben kiválasztotta az állást a fegyve­reknek: a nyolc golyószórót a hegyoldalban állítják föl, min­den fegyver mögött egy bandi­ta foglal helyet. Badalamenti följebb vezeti embereit a Portellára néző hegy­oldalon, majd félkörben felsora­koztatja őket, mint a támadásra készülő katonákat.' Mindenkinek ugyanaat a pa­rancsot adja: — Akikor kell lőni, amikor Giuliano lő. És oda kell lőni, ahova Giuliano lő. Giuliano magának a géppus­kát választotta, s a golyószórók meg a fiúk arcvoiiala közt, a csa­pat közepe táján helyezte el. A néma csöndben csak Pisci­otta köhécselése hallatszik, aki egyik amerikai cigarettát a má­sik után szívja. A Portella della Ginestrának nevezett zöld ellő völgyszorosba már megérkezett két kocsi és vagy tíz fiatal, akik tüstént fel is állítják az emelvényt a má­jus elsejei ünnepséghez. Minden évben elvégzik ezt a munkát. Vörös és fehér zászlókkal, transzparensekkel, szentképek- kel, Barbatóriák, a parasztmoz- galrnak vezetőjének és lelkesítő­jének képeivel díszítik az emel­vényt, és a Portella közepén itt a kő is a felirattal, amely azok- i-a a régi május elsejékre emlé­keztet. És érkeznek mór a mozgóáru- ‘ sok, virágdíszes szekereiken, cse­resznye, paradicsom, hagyma, kenyér, bor. Ide-oda járkálnak a völgyben a vállalkozó szellemű kereskedők, kezdetleges nyársa­kat állítanak föl, hegyes vasakra szúrják a bárányt vagy ürü- cambot, és hozzákészülődnek a tűzgyújtáshoz. Giuliano messzelátón figyeli az átellenes hegyet. Látja, hogy vannak odafönt. Elégedett. Oda­inti magához Pisciottát, átadja neki a távcsövet. Pisciotta is be­lenéz, aztán Manntnóhoz és Ter- ranovához megy vele. Ok Is megnézik a Cumeta-hegyon vá­rakozó embereket. (Folytatjuk) Későin, csak 1946 után végezhet­te el a Képzőművészeti Szakis­kolát. Meglátogatta a nagyma­rosi és a tokaji művésztelepet, részt vett megyei tárlatokon. Szegeden és Budapesten a Fiatal Művészek Klubjában is bemu­tatta képeit. Képviseltette ma­gát Zrenjaninban. és jelenleg is a testvérvárosban van kiállítva ,.Legelésző nyáj” című képe. Mindent szívesein fest; tájat, portrét, figurális kompozíciókat, de legkedvesebb marad tovább­ra is neki a paraszti téma! Pa­raszt-festőnek vallja magát, s az is a szó legszorosabb értelmé­ben. Egyszerűen ábrázolja a va­lóságot, a parasztok életét, is­meri és átérzi sorsukat. Képe­iről a paraszti munka iránti tisztelet és szeretet sugárzik. Petrovszki Pál sokoldalú mű­vész, minden iránt érdeklődik. Nemcsak fest, de rajzol, kis­plasztikákat is készít. Tanórai és barátai, akiktől a legtöbb se­gítséget kapta Sass Árpád, Filip- pinyi Sámuel és Mokos József voltak. Eredményesen szerepelt több kiállításon. 1967-ben a debreceni tárlaton, a Képzőművészeti Kö­rök országos kiállításán bemu­tatott Mezőberényi templom cí­mű képe helyezést ért el. Buda­pesten a Fegyveres Erők’ köre­inek kiállításán díjat nyertek a „Lófürösztés”. a „Kapu”, vala­mint a „Zöld park” című képei. Figyelemre méltó, hogy minden képe más hangulatot tükröz. Petrovszki Pál nem is tagadja, hogy a „hangulat embere”. Pil­lanatnyi benyomásai, érzései életre kelnek a vásznon. Képei egyszer derűsek, < vidámak, máskor borúsak, komorak. Füg­getleníti magát a divatos művé­szeti Irányzatoktól, stílusa egyé­ni. sokrétű. Petrovszki Pál kezdeményező volt a Fegvveres Erők Klubjá­ban működő „Kénzőművészek Köre” megalakításában. A szak­kör tagiai szép eredményeket értek ei. megvalósították nem­csal! saját, de a „mester” álmait is. Uhrin Edit 5 iirmut 1974, JÚLIUS 27. Idegenforgalmi rekordot ho­zott az elmúlt hétvége Szege­den, két: nap alatt ötvenezer vendég lépte át a határt Rész­kénéi. Eseményekben is bővel­kedett a fesztivál. Megnyitották a XV. nyári tárlatot és átad­ták a díjait: Zombori László, Mihaltz. Pál festőknek. Kajáin Gyula. Tassy Béla grafikusok­nak. Pa/tó Róza és Hondromati- dlsz Ragasz szobrászoknak.. Be­fejeződött a pedagógiai, meg­kezdődött a művelődései méleti nyári egyetem, ez utóbbi témá­ja: Szoctelista közösség, szoci­alista közművelődés. Körülte­kintő szervezés előzte meg a nyolcadik szegedi ifjúsági na­pokat, július 26—29. -között az ország legkülönbözőbb vidékei­ről tízezer fiatal randevúzik a Tisza-parti váródban, A főprog. ram: ifjúsági karnevál 44 hu­moros, szatirikus, meseszerü produkcióval, ifjúsági nagygyű­lés és utcaibál a Széchenyi té­ren. Varsa Mátyás egy évv4l ez­előtt végzett a Színművészeti Fő­iskolán. A kecskeméti Katona József Színház tagja. Első al­kalommal játszik a gyulai vár­ban. Ö „Celió”. — Nem hiányzik a főiskolai évek után Budapest, a főváros művészeti élete? — Pest a televízióval, filmmel, rádióval szélesebb lehetőséget ad a kezdő színésznek. Gyorsabban juttat a népszerűséghez. Azt hi­szem viszont, hogy ez a csillo­gás a kezdő esetében jobbára csak látszat. Nem sok köze van az igazi színészi munkához, a tartalomhoz. Vidéken más a helyzet. A kezdő színész nagy szerepeket, komoly feladatot is kap. A vidéki színháznak érde­ke, hogy a fiatal színészből min­den bemutató után jobb színész legyen. A film ezzel szemben el­sősorban csak használja, a kül­sősége» megoldásokkal keveseb­bé teszi. Van, akit persze jobban izgat a gyors népszerűség, mint maga a munka. Én az utóbbit szeretem. Egyelőre nem hiány­zik a film. Meg akarom alapoz­ni a művészetemet. Olyan játé­kot akarok majd csinálni, ami­nek fortélyait már alaposan is­merem. Ehhez az alapozáshoz kitűnő színtér a vidéki színház, ahol nem sodor el a népszerűség és játszani lehet a Troilus és Cressidában Ajaxot, a Bolond vasárnapban Sovárgovot, a Négy süvegben a Négyes ikreket... — Mi ad biztonságot ezek­hez a szerepekhez, és egyálta­lán a színpadhoz? — A félelem leküzdése. Pon­tosabban az az állapot, amikor már érthetővé vált számomra az alaphelyzet, valóságos játékká vált bennem a szerep, belefeled­keztem és önmagamat tudom játszani. Ilyenkor a mozgás már nem technikai feladat csupán, hanem érzelemmel telített cél. Szóval, ez az állapot küzdi le a félelmet, ez ad biztonságot. Azt tartom tehetséges színész­nek, aki önmagát képes játsza­ni. Ez a legnehezebb feladat. Aki ezt megcsinálja, az más embert is tökéletesen stilizál. Erre tö­rekszem. — Milyen szerepálmai van­nak, és mit tart izgalmasnak egy-egy figurában? — Rómeó. Hamlet, Medici. III. Richard. Ezekben a szerepek­ben a szituációk ragadnak meg. Az foglalkoztat, mi teszi őket olyanná, amilyenek. A tünete­ket kell megmutatni, hogy tenni tudjunk ellene. Szeretnék játszani Shakes- peare-bolondokat és egészen egyszerű embereket! Régmúlt korokból moeskosszájúakat, a maiak közül őszinte hétközna­piakat. Konfliktusaik érdekel­nek: „mi a tisztességes és mi a tisztességtelen?” Fejes Endre világát nagyon szeretem. Azt az áradó szerel­met és őszinteségre vágyást. „A hazudósból” a monológot, amivel Marokkói költőnő megyénkben A gyomai művelődési ház meghívására hétfőn megyénkbe érkezik a Marokkóban élő ma­gyar költőnő Czakó Magdolna. Hazánk irodalmát az arab nyelvterületeken terjesztő mű­fordító a gyomai, a sarkadl, a hunyai és a nagyszénási ifjúsági klubokban tart előadásokat, es­teket munkásságáról, valamint az Atlanti-óceán partján elterülő fejlődő ország tájairól, embe­reiről. (Fptó: Szekeres) öt évvel ezelőtt felvettek a fő­iskolára. .. És szeretem az ab­szurd drámák karaktereit és konfliktusait. Azt például, ami­kor a gyerekek megmutatják, mennyi bennük az önzés... Bec­kett önmagunkká] való szembe­sítéseit. Azt. ahogyan megmutat­ja, milyen kilátástalan a magá­nyos élet. (Nincs igazuk szerin­tem azoknak, akik egyoldalúnak tartják, hiszen ebből az egyolda­lúságból érthetően következik a másik oldal, a tapasztalás: tehát: a közösségi életet kell választa­nunk.) — Ügy tudom, színdarabot, novellát és verseket is ír. Mi szüksége lehet erre egy szí­nésznek. akinek van más mód­ja az önkifejezésre? — Volt, aki azt hitte, a sike­rért írok. Nem. Azért, mert lel­kifurdalásom van, ha nem csi­náltam meg valamit, amihez te­hetséget érzek. Egyszer rendezni is szeretnék. — Természetesen a színház­művészethez áll legközelebb... — Semmilyen művészetben nincs olyan csodálatos lehetőség, mint a színházban! Közönség van, akihez közvetlenül' szólha­tok. Beszélgethetek velük alko­tás közben is. Kimondom a gon­dolatot, az arcokról leolvasom a hatást és ez máris alakítja a következő érzést, gondolatot. Ebben a pezsgésben a színész ál­tal közösséggé válik a közönség. * * * Hamarosan Celió következik: Varsa Mátyás 'Sietve öltözni megy. Közben elárulja még. hogy a Várszínház előadásai után Jugoszláviába , utazik: „Nyáron nyaralok, télén tele­lek” — idézi mókázva a „Mici- Mackót”, és eltűnik a boltíves színészbej áróban. Rcthy István Sláger: a mini kancsó Pázmány Péter balatonfüredi népi iparművész, akinek kézi festésű falitányérjai keresettek a népművészeti boltokban — mini kancsókat készít az aján­déktárgy-választék bővítésére. Az 5—6 centiméter magas kancsók 25-féJe formában készülnek, és kézzel festett, régi városlődí minták díszítik. A mini kancsók az ajándék- pavilonok slágerei: külöríösen a külföldiek vásárolják szívesen. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom